2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 november

Zibolen Endre (1914-1999)

2009. június 17.

Zibolen Endre (1914-1999)

"Vizsgáljatok meg mindent, tartsátok meg a jót, s ha bennetek valami jobb érlelődik, azt tegyétek igazsággal és szeretettel." E szavakkal fejezte be Pestalozzi utolsó művét, a "Hattyúdal" című tanulmányát. Ez jutott eszembe, amikor hírt kaptam arról, hogy 1999. szeptember 14-én, 85 éves korában meghalt Zibolen Endre, a sokunk által tisztelt és szeretett Bandi bácsi. Neve és élete összeforrt a nagy svájci pedagóguséval: legjelentősebb alkotása az általa szerkesztett, jórészt az ő fordításában, bevezető tanulmányával 1959-ben közreadott "Pestalozzi válogatott művei" két kötete. Ehhez szorosan kapcsolódott az 1984-ben megjelent "Johann Heinrich Pestalozzi" című könyve.

Pestalozzi idézett mondata örökségként és programként vonult végig Zibolen Endre teljes életén, életművén.

Lelkiismeretes tudós volt, a neveléstudomány kiemelkedő képviselője a 20. század második felének viharos hazai évtizedeiben. Pályakezdése, első szakmai tájékozódása az 1930-as évek második felére esett. A háború alatt megismerte a szovjet hadifogság keserveit, hogy utána reménykedhessen a háború utáni első évek nagy társadalmi-pedagógiai álmainak megvalósulásában. De azután jöttek az "50-es évek" s a többiek... Alapelve ekkor is ez volt: "mindent megvizsgálni", s ami jó, azt felkarolni, kifejlésre segíteni. E nehéz évtizedek szűkös körülményei között teljes mélységében ismerte s igaz tudósként kellő kritikával kísérte az akkori "közép-kelet-európai" pedagógiát, közoktatás-politikát éppen úgy, mint a legjelentősebb "nyugati" neveléstudományi áramlatokat, a pedagógiával kapcsolatos pszichológiai, szociológiai, filozófiai felfogásokat. A jót, az igazat kereste minden új kezdeményezésben, tisztelve mindegyik felfogás képviselőjét, akkor is, ha az nem volt vele azonos felfogású. Súlyos csalódások is érték, de ezeken felül tudott emelkedni. Mindig a jobbat akarta, ezért lett egyik vezető személyisége az 1956 októberének elején tartott balatonfüredi pedagógiai konferenciának, majd viselte ennek következményeként a félreállítást. De eszmei ellenfelei - elismerve tudományos képességeit - tisztelték annyira, hogy ismét alkotói lehetőséget biztosítottak számára.

Hihetetlenül tevékeny ember volt, kiváló szervezőkészséggel megáldva. Ő szervezte 1963-tól - ezt mindig büszkén emlegette -, majd igazgatta 1968-1978 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontot. Itt indult meg az egyetemi-főiskolai oktatási elmélet hazai kutatása, de a jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező intézmény a felsőoktatási gyakorlat, a pedagógusképzés számára is - a pártközpont szorításai közepette - maradandóan hasznos szolgálatokat tett.

Nyugdíjba vonulása után is számos szakmai testület, bizottság tagjaként, titkáraként, elnökeként eredményesen tevékenykedett. Jelentős szerepe volt az 1970-es években megjelent Pedagógiai Lexikon létrejöttében; utolsó munkái az 1997-ben kiadott új Pedagógiai Lexikon számára készült szócikkei voltak.

Életének alapeleme a fáradhatatlan alkotás volt. Ezt jelzi például, hogy a hadifogságban a környékbeli orosz népiskolákban folyó tanítást igyekezett megismerni; hogy az 1956 utáni OPK-beli száműzetése idején talált rá a sok-sok aprómunkát igénylő kutatási területére, a Brunszvik-kori óvodaügyre; hogy élete vége felé, már súlyos betegségtől gyötörve, nehéz fizikai-pszichikai állapotban még azt újságolta nekem, hogy régi holmijai között egy Prohászka Lajossal kapcsolatos iratot talált s azt szeretné feldolgozni.

Zibolen Endre - Pestalozzihoz hűen - a szeretet embere volt. Nagyon szerette családját; szerette az embereket, a társaságot, a beszélgetéseket; híres anekdotázó volt (ennek köszönhető a "Beszélgetés Zibolen Endrével" című kötet 1988-ból). S szeretetéből jutott a neveléstörténeti kutatók fiatalabb generációinak is. Mindig készen állt a segítésre, tanácsadásra, ösztönzésre; mély tudásából, széles körű tájékozottságából mindig meríthettünk. Hallgattuk megfontolt kritikáját munkáinkról; gyakran korholt, zsörtölődött, de türelemmel vitatkozott velünk, kezdőkkel, megértően hallgatva ellenvetéseinket. Magam nagyon sokat köszönhetek neki: a vonzó emberi-szakmai példát, a rengeteg emberi-szakmai segítséget. S azért különösen hálás vagyok, hogy megajándékozott barátságával: sokat gazdagodtam ezáltal tudásban, lelkiekben, szellemiségben egyaránt.

Kedves Bandi bácsi, pályafutásod ezen a földön befejeződött. Bár mi is "igazsággal és szeretettel" élhetnénk életünket, végezhetnénk munkánkat, ahogyan Te tetted! Hiszen az a mondat nemcsak Pestalozzié, de a Te hattyúdalod is, számunkra örökül hagyott jó tanácsod: "Vizsgáljatok meg mindent, tartsátok meg a jót, s ha bennetek valami jobb érlelődik, azt tegyétek igazsággal és szeretettel."

Mészáros István

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.