2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2008 november-december

Vladár Ervin emlékezete

2009. szeptember 30.

A történelemtanítás-metodikusok nagy garnitúrájának egyik kiemelkedő személyiségét vesztettük el Vladár Ervinnel. Olyat, aki ott volt a történelemtanítás felemelkedésének szellemi küzdelmeiben és háttérbe szorulásának utódharcaiban egyaránt. Nemcsak szavakkal, aktuális érvekkel vett részt a tantárgy létéért való kemény küzdelmekben, hanem filozófiai és pszichológiai mélységű tudományos ok-okozati feltárásokkal, a társadalom belső történelmi szükségleteinek alapos vizsgálatával is. Erre az adott – nagy tárgyi tudásán kívül – erkölcsi lehetőséget, hogy sok éven keresztül feltárta a történelempszichológia és -pedagógia összefüggéseit, nem az aktuálpolitika – sőt gyakran azzal szemben –, hanem a tudomány öntörvényszerűsége szintjén. Írásait – ha néha elég rendszertelenül, végül mégis – mind közreadta, vállalva a vitát, a kritikát, akár elfogadhatónak látszottak azok aktuálideológiai szempontból, akár nem. Érveivel a feltárás és a dolgok belső logikai szintje miatt nehéz volt vitába szállni, ezért hatékony támadások sohasem érték. Így lehetett neves szakember anélkül, hogy a rendszert kiszolgálta volna. Profizmusa miatt inkább igénybe vették szakmai és írói tudását, mindenütt ott volt, ahol a történelemtanítás dolgait szakmai szinten megvitatták, vagy új anyagok készültek. Így nemcsak kutató és szakíró volt, hanem rendszerteremtő, tantervszerző, a történelempedagógia hazai és nemzetközi szaktekintélye is. Rendszeresen részt vett – sokszor együtt vettünk részt – a nemzetközi történelem- és történelempedagógiai fórumokon, az európai és világkonferenciákon, többnyire előadóként. Tanulmányai, cikkei, javaslatai bejárták a világot, több tucat közülük külföldön is megjelent. Figyelemmel kísérte a történelemtanárok mindennapi, gyakorlati munkáját, gondot fordított módszertani fejlesztésükre, továbbképzéseikre. Ezzel a céllal vett részt a Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottságának munkájában is több mint tíz évig.

Megélte a történelemtanítás felfelé ívelő és hanyatló korszakát, a történelemtanítás háttérbe szorításának éveit is. Nem adta meg neki a sors, hogy mint tudós visszavonuljon a szaktudomány elefántcsonttornyába, arra kényszerült, hogy elméleti munkássága mellett legjobb tudása és meggyőződése szerint részt vegyen a tantárgyért folytatott harcban. Nem tehetett arról, hogy ezt a háborút nem nyertük meg. Ő mindent megtett, ami rajta múlott. Jó ügyért harcolt, aránytalan ellenfelekkel szemben. Ez azonban élete múlandó részéhez tartozik. A fennmaradt rész, gazdag elméleti munkássága és a történelemtanárok gyakorlati munkájának támogatása – egyebek mellett szerkesztőbizottsági tagként a Pedagógiai Szemlében – ma is él. Nemcsak kollégái ismereteiben és gondolkodásában, hanem az új nemzedékek javának tudásában és tudatában is. Nem lehet ma tantárgytörténeti könyvet megírni az ő korabeli anyagai, feltárásai, eszméi, gondolatai mellőzésével. Beírta nevét a történelemmetodika történetébe. Tananyaggá vált a felnövekvő új generáció legjobbjainak számára. Olyan tananyaggá, amelyet véglegesen sohasem lehet kihagyni a szakma történetéből. Mi lehet ennél több, amit egy halandó megérhet?

Szabolcs Ottó

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.