2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás? >> Vitafórumok és szakmai műhelyek

Kőpatakiné Mészáros Mária raportőri jelentése az 1. vitafórumról és szakmai műhelyről

2009. június 17.

Raportőri jelentés

Kopatakiné Mészáros Mária

Műveltség és vizsga – a PISA-program tudásfelfogása

A téma aktualitása, jelentősége

A PISA

A közoktatás egyik legnagyobb vihart kavaró eseménye a PISA-felmérések eredményei (eredménytelenségei) nyomán keletkezett. A szakmai és a tágabb közvélemény sokféle módon reagált a kellemetlen valóságra, magyarázatokkal szolgált a kurdarcra, egyes vélekedések a vizsgálatok üzenetének jelentőségét is megkérdőjelezték. Pedig a nagyon jelentős szellemi és anyagi ráfordítással elvégzett nemzetközi vizsgálat bőségesen szolgál tanulságokkal az átalakulni kész magyar közoktatás számára.

A PISA-felmérés nem azt vizsgálta, hogy milyen mértékben sajátították el a tanulók az egyes tantárgyak ismereteit, vagyis nem a tantervekből indult ki. A felmérést előkészítő szakértői csoportok azt elemezték, hogy milyen tudás várható el a modern, posztindusztriális, demokratikus társadalmak tizenöt éves polgáraitól (Csapó Benő). Azt tartották szem előtt, milyen tudásra van szüksége egy fiatalnak ahhoz, hogy a magánéletében, a társadalmi munkamegosztásba és a közéletbe való beilleszkedésben sikeres legyen, képes legyen önmagát egész életén át fejleszteni. Így vált lehetővé, hogy az oktatáselméleti következtetéseket felhasználva, a tantervektől elszakadva, új műveltségkoncepciót dolgozzanak ki.

Vizsga és tudás

Az oktatáshoz mindenki ért. Mindenkinek van róla véleménye, és soha olyan aktívan nem hangoztatta, mint napjainkban. A vizsga- és a tudásfejlesztés kérdésköre a kétszintű érettségi bevezetésének évében az érdeklődés középpontjába került. Nemcsak az oktatásban közvetlenül érintettek mutatnak kitüntetett érdeklődést a téma iránt, hanem a távolabbi szemlélők, a vizsgákkal közvetve találkozók is. Ennek egyrészt az az oka, hogy a vizsgák világszerte meghatározó szerepet játszanak a közoktatás szabályozásában. Másrészt az, hogy hatásuk közvetlenül is jelentkezik, például a diákoktól a vizsgán elvárt tudás minőségében, a vizsgakövetelményekben és a vizsgafeladatok tartamában csakúgy, mint a tudás társadalmi eloszlásában. A vizsga rendszerének jelentőségét az adja, hogy szabályozó erejénél fogva közvetlenül is befolyásolja a társadalmi munkamegosztást, a munkaerő képzettségét, a társadalmi mobilitást, az egyéni karrierépítés lehetőségeit. Az érettségi vagy a felvételi vizsga olyan szűrő, amely – az egyéni kvalitásoktól nem függetlenül – a tudáshoz való intézményes hozzáférést teszi lehetővé vagy éppen lehetetlenné.

A szakmai vitafórum és műhely

A szakmai vitafórum célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen olyan szakmai kommunikációra, diskurzusra, amelyben a témával foglalkozó szakmai műhelyek szólalnak meg, illetve amelyben a résztvevők új és több oldalról szerzett tapasztalatokkal gazdagodnak. A vitafórumhoz a konferencia második napján szakmai műhely kapcsolódott, amely a magyar közoktatásban népszerű és nagyon aktuális kérdést a pedagógiai praxis oldaláról járta körül. Az információ cseréje és hatékony áramlása szempontjából gazdag módszertani és technikai eszköztár állt rendelkezésre. A műveltség és vizsga kapcsolatáról elhangzott előadás, értelmezés, bemutatás, megbeszélés, vita és magyarázat. Jelentős szerephez jutott az együttműködésben a mérlegelés, gyakoriak voltak az értékelő megjegyzések.

Vitaindítók

Aszakmai vitafórumon a vitaindító előadások a vizsgakövetelmények tartalmi dimenziója köré rendeződtek, hiszen ez a vizsga megítélésének egyik releváns szempontja. Hallgatólagos társadalmi elvárás, hogy mit kell tudniuk az érettségizőknek.

Mátrai Zsuzsa előadásában a műveltség kettős természetéből kiindulva azt a kérdést vetette fel, hogy a vizsgafunkciók retrospektív és perspektív vonatkozásai milyen módon feleltethetők meg az általános és a szakműveltség iránti munkaadói és felsőoktatási elvárásoknak. Vagyis az önálló munkavégzésre és a továbbtanulásra való alkalmasság iránti követelmények hogyan viszonyulnak a hagyományos és a napjainkban egyre erősebben teret nyerő, úgynevezett alkalmazásképes tudásként definiált műveltségfelfogáshoz? Az előadás a hazai, vitákban kiérlelt elgondolások mellett a legismertebb külföldi megoldásokat, vizsgakoncepciókat is bemutatta, kitért továbbá azokra a problémákra, melyek a hazai érettségireform első éve után – szakmai értelemben – a felsőoktatási intézmények hagyományos műveltségfelfogása és a felvételi vizsgát kiváltó kétszintű érettségi koncepció alkalmazásképes tudás típusú műveltségfelfogása közötti különbségekből adódtak.

Nagy Péter Tibor Tananyagcsökkentés és társadalompolitika című előadásában azt taglalta, hogy a mai magyar oktatáspolitikai térben az iskolai műveltséggel kapcsolatos vitákban sokan úgy vélik, hogy a magukat különféle világnézeti címkével illető pártok oktatáspolitikái tényleg liberális, szocialista, konzervatív oktatáspolitikák. Ha ez így lenne – fejtegette az előadó – , akkor az általános politikai álláspontoknak determinálniuk kell(ene) a pártok elitjei által kialakított iskolai műveltséggel kapcsolatos állampolgári álláspontokat is. A viták néha azt a látszatot keltik, hogy a tudományalapú iskolai műveltséghez ragaszkodás a felsőbb (iskolázottabb, többedik generációs) társadalmi csoportoknak kedvez, a gyakorlatiasabb műveltség, illetve tananyag-csökkentési, ismeretredukciós érvelés pedig az alsóbb társadalmi csoportoknak, azoknak az érettségivel nem rendelkező szülőknek, akik gimnáziumba küldik gyerekeiket. De ez tévhit, melynek érdemes egy kicsit utána járni. A tévhit részben egy ismert történeti folyamat extrapolálásán, részben kortársi feltételezésen alapszik. A történeti folyamat téves extrapolációja szerint amiképpen eleink a klasszikus nyelvek funkcióját a rendi elkülönülésben azonosították, s ezért – ha baloldaliak voltak – mindent megtettek visszaszorításukra, ugyanúgy a modern iskolában a rendies elkülönülést a tananyag nagy mennyisége, valamint a gyakorlatidegen, ünnepnapi tudományos mivolta biztosítja, hiszen ennek elsajátításában a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekek eltérő mértékben motiváltak.

Bánkuti Zsuzsa Műveltség és vizsga a természettudományokban című előadása a természettudományos műveltség és az alkalmazásképes tudás fogalmaiból kiindulva tárta fel ezek vélt vagy valós ellentétét. Vázolta azokat a problémákat, amelyeket a műveltségkép változása a természettudományos tárgyak vizsgakoncepciójában jelenthet a vizsga tartalmában, a vizsgafeladatok jellegében, az értékelési kritériumokban. Az előadás az elmondottakat konkrét feladatokkal és azok mögöttes hátterének a bemutatásával támasztotta alá. Szó volt a vizsga funkciójáról, a vizsgaanyag modelljeiről, és az előadó kitért a kettős vizsgáztatás elkerülésének megoldásaira is.

A szakmai műhelyben Csapó Benő: A PISA-program tudásfelfogása, B. Németh Mária: A PISA természettudományos műveltségfelfogása, Csíkos Csaba: A matematikai tudáskoncepció a 2003-as PISA-vizsgálatban és Molnár Gyöngyvér: Problémamegoldás címmel tartottak előadásokat.

A szakmai beszélgetés, vita

A tévhitek • A vitát az a kijelentés indította el, amely szerint tévedés azt gondolnunk, hogy a gyakorlatiasabb műveltség, illetve tananyag-csökkentési, ismeretredukciós érvelés az alsóbb társadalmi csoportoknak kedvez. Ezzel szemben az a valóság, hogy az iskolai tudáson alapuló teljesítményelv követése nélkül az alsóbb társadalmi csoportok gyerekeinek nincs esélyük behozni az iskolán kívüli eszközökkel szerzett, illetve öröklött kulturális tőkéjű csoportok előnyeit.

Kit szeret a felsőoktatás és a munkaerőpiac? • Az egyetemek és főiskolák az általános műveltség növelését kérik a középiskoláktól. A munkaerőpiac a szakközépiskolák látszólag fölösleges közműveltségi anyagaira jelzett vissza pozitívan. Ezek például a magasabb munkakultúra, a biztosabb személyközi viszonyok, a vezetők és beosztottak nyelvhasználatának nagyobb egybeesése, az új ismeretek megtanulásának fejlettebb készsége stb. Félő, hogy minél több lesz a munkaerőpiacon a nem konkrét szakértelmet követelő állás, annál nagyobb lesz annak a nemzedéknek a hátránya, amely az iskolában ebből kevesebbet kap.

A természettudományok felől nézve • A tudás célja egyrészt a gyakorlatban felmerülő problémák és megoldások számbavétele, függetlenül az elérhetőségüktől, másrészt a törekvés egy olyan rendszerre, amely koherens, megérthető, és részei egymást indokolják.

Feladatkészítői, vizsgafejlesztői dilemmák, a jövőre vonatkozó feladatok • A célok megvalósulása érdekében fel kell tenni a következő kérdéseket:

  • Van-e a jelenlegi vizsgaanyagban olyan, ami az alkalmazásképes tudást serkentette?
  • Az alkalmazásképes tudás megjelenik-e a vizsgamodellekben, a követelmények tartalmaiban, a követelmények struktúrájában, az egyes feladatokban és a feladatsorok arányaiban? Tetten érhető-e az értékelés kritériumaiban?
  • Meg tudjuk-e mondani, mekkora az elégséges tudásmennyiség a feladatmegoldáshoz?

Kérdések, vita, szakmai kommunikáció • A vita az alábbi kérdések körül zajlott: hiányzik a tanulók pozitív attitűdje, nem elég jó a szövegértésük, nehezen találnak logikai összefüggéseket. Hogyan lehet elérni, hogy a gyerek ne rutinszerű, ne szabálykövető legyen?

Tehetetlen az iskola? • Ha a tananyagcsökkentés egyszersmind esélycsökkentés, akkor hogyan oldja meg a problémát? A tudományelvűség képviseletével a XIX. századi iskola képes volt a különbségek csökkentésére? Mennyiben küzdhető le a hátrány? Jók-e azok a modellek, amelyek úgy is próbálnak esélyt teremteni, hogy a bevándorlóknak kiosztják az egyetemi helyek 10%-át? Komolyan vesszük-e, hogy az intézmények a hozzáadott érték alapján kapjanak megítélést? Különösen fontos ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása abban a helyzetben, amikor tudjuk, hogy az iskola a tanulói esélykülönbségekből keveset tud ellensúlyozni, a különbségek ugyanakkorák vagy nőnek.

A tanulói oldal • Fontos, hogy a gyerek mennyire részese a saját tanulási folyamatainak. De tudja-e, mi a saját érdeke? Van-e belső érdekeltsége? Tudatosul-e benne, segítjük-e tudatosítani a tudás társadalmi vagy kulturális értékét? Kapcsolódik-e egymáshoz a motiváció és az attitűd? Képesek-e a tanulók a megszokott rutinok elhagyására? Tetten érhető-e az iskolában a természettudományok érték- és normaközvetítő funkciója? Mi az a lehető legkisebb ismeret, amivel a legtöbbet ki lehet hozni?

Reflexiók a vizsgafeladatokról • Nem látható a feladatokban, hogy van-e visszahatásuk a tanulási folyamatra, és ebben a tekintetben a résztvevők nem láttak egy határozott elmozdulást. A vizsgafeladatok közül több nem volt elég újszerű. Alkalmazható tudásra irányultak a feladatok, de a képességfejlesztésre nem. A vizsga elsődleges és másodlagos szolgáltatása, hogy mérjen. Gyakorló-fejlesztő feladat nem lehet vizsgafeladat. Több vélekedés hangzott el arról, hogy a tanulási folyamatra nem direkt módon és nem gyorsan, de vissza fognak hatni a vizsga tartalmai. Nagyon sok pozitív visszajelzés hangzott el a kétszintű vizsgáról. A résztvevők szerint ez volt az a változás, amelytől hosszú távon a legteljesebb hatásmechanizmus várható, befolyása az arról való gondolkodásra is kiterjedhet, hogy mi az iskola funkciója. A legtöbb tömegesen választott tárgy esetében jók voltak a feladatok.

Üzenet a kutatóknak • A kétszintű érettségi két olyan dolgot akart összekapcsolni, amelyeknek az a természetük, hogy külön legyenek (az érettségi és a felvételi). Harminc éve jelent meg először a közös írásbeli felvételi. Lett volna elég idejük a kutatóknak arra, hogy megnézzék a két rendszer összemosásának a hatását. Ez most már halaszthatatlan.

A szakmai műhelyben folyt eszmecsere által érintett témák • A kognitív tudományok lendítettek a tudás értelmezésén. Ma már mérhető, hogy mit jelent megérteni valamit, tudjuk, hogyan értjük meg a dolgokat, mit jelent a hasznosítható tudás, hogyan működik a transzfer, mit jelent, hogy modellezni tudjuk a dolgokat. A változás a tudás értelmezésében nem hirtelen, a semmiből robbant be, hanem szerves fejlődés eredménye, ennek néhány mozzanatát mutatták be az előadások.

A magyar iskolarendszerben 15 éves korban lezárul az oktatás első szakasza. Fontos kérdés, hogy a 15 évesek mennyire lesznek hasznos szereplői a társadalmi kohézió fejlesztésének. Tudják-e önmagukat továbbfejleszteni azért, hogy munkaerőként jól működjenek, azért, hogy a társadalmi folyamatokat jól tudják kezelni.

A lényeges előrelépés feltétele az elmélyült fejlesztőmunka

Ha megtanultunk valamit, többet tudunk a világról, önmagunkról és másokról. Nemcsak elméleti ismereteket tanulunk, hanem készségeket, képességeket, viselkedésformákat is elsajátítunk. Tanulás közben fejlődik, gazdagodik személyiségünk. Nem mindig tanulunk tankönyv mellett. Van, amikor megfigyeljük mások beszédstílusát, viselkedését, nézzük a tévét, elmeséljük családunknak a tegnap esti filmet, kikérdezzük a gyerektől a leckét, megfejtünk egy rejtvényt. Mindez azt jelenti, hogy tanulni jó?

Magyarországon igen nagyok az iskolák közötti különbségek, és a tanulók szüleinek társadalmi státusa erőteljesen meghatározza a tanulmányi teljesítményeket. Ezért a PISA-program tudásfelfogásának a megismerése önmagában nem oldja meg a problémát. A szakembereknek, akik a műveltségről, a vizsgáról, a tudásfelfogásról gondolkodnak, szembe kell nézniük azzal, hogy a tanulók alapvető készségeinek és képességeinek nem kielégítő fejlődése a tanulók további tudásának alakulásában, a munkaerő-piaci esélyeik növelésében – vagy éppen ellehetetlenülésében – komoly szerepet játszik. A szelektáló iskola nem tudja megvalósítani a tanulói képességek hatékony fejlesztését. Mindezek következtében sok a bizonytalan, motiválatlan, az iskola iránt érdeklődést egyáltalán nem mutató, sok tanulási kudarcot megélt gyerek, aki segítség nélkül nem tud eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek. A tanári módszerek gazdagodásának következményeként az iskolához való viszony romlásában és a többi felsorolt területen várható javulás. De a lényeges előrelépéshez elmélyült fejlesztőmunkára van szükség!

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.