2019. június 26., szerda , János, Pál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás? >> Vitafórumok és szakmai műhelyek

Jankó Krisztina raportőri jelentése a 2. vitafórumról és szakmai műhelyről

2009. június 17.

Raportőri jelentés

Jankó Krisztina

Az iskolavezetés és az iskola eredményessége

Az iskolavezetés és az iskola eredményessége problémakörben elhangzott három előadás kitért a kompetenciamérésre, az eredményességet befolyásoló iskolai tényezőkre és végül, de nem utolsósorban az eredményességgel összefüggő iskolai tényezőkre és politikákra, melyek a jelenleg is zajló kutatás legfrissebb eredményeit mutatják be. Az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjában háromévente folynak empirikus intézményi vizsgálatok, melyeknek fókuszában 2005-ben az eredményesség állt. A kutatás egyik fő kérdése az volt, hogy mely iskolák eredményesek, illetve hogyan érik el a jó eredményeket.

Az iskolai eredményességről szólva megkerülhetetlenül a kompetenciamérések értékelése. Az Országos kompetenciamérés tantárgyankénti eredményei ismertek, a módszertani kérdésekről publikációk is megjelentek, arról azonban, hogy a felmérések fejlesztő hatása mennyiben érvényesült az iskolákban, illetve az értékelési kultúra mennyire sajátja a tanároknak, még keveset hallottunk. A vitafórumon elhangzott előadások többek között ezt a hiányt pótolták, elsősorban a középiskolákra vonatkoztatva.

Izgalmas kérdés, hogy a méréseket mire használják fel a gyakorlati oktatásban. Az említett kvantitatív kutatás adatai alapján elsősorban feladatlapoknál, tervezésnél, differenciált foglalkozásoknál, értékelésnél, teljesítmények bemutatásánál vagy éppen a pedagóguspolitikában. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a különböző fenntartójú iskolák eltérő módon hasznosítják az eredményeket. Az egyházi iskoláknál leginkább a tanulók objektív értékelése dominál, az önkormányzatoknál a tervezés, míg a magániskolák alig használják a felmérésből kapott információkat. Sajnálatos tény az is, hogy a középiskoláknak alig több mint fele használja fel az Országos kompetenciamérés és az egyéb standard mérések eredményeit, ugyanez figyelhető meg a fenntartóknál is, holott ez is a mérések eredményeinek visszacsatolására sarkallhatná az intézményeket.

Az eredményességet befolyásoló iskolai tényezők statisztikai elemzése rávilágított a meglévő problémákra, összefüggésekre. A kompetenciamérés és az érettségi mint az iskolai eredményesség mérőeszközei sajátos eltérést mutatnak, hiszen a kompetenciamérés az értékelés egy típusa, míg az érettségi döntően vizsga. Mindkét mérésnek vannak előnyei és hátrányai. A kompetenciamérés az összes iskolai típust magába foglalja, érettségi eredmények viszont csak a középiskolákban vannak. Ilyen szempontból a kompetenciamérés alkalmasabb az iskolai eredményesség vizsgálatára.

Az eredményesség mérésével kapcsolatban felmerült, hogy a szelekció két típusa különül el egy egymástól: a társadalmi háttér, illetve a képességek szerinti szelekció. Annak mértékét, hogy ezek mennyire befolyásolják az eredményes munkát, szinte lehetetlen megállapítani. Szükséges lenne a két időpontban mért hozzáadott érték mérése. Statisztikai elemzések rámutatnak arra, hogy a társadalmi státus szerinti homogén iskolák még akkor is jobban teljesítenek, ha iskolai exogén (az iskolától független) tényezőkkel kontrolláltak. Ezt egyrészt a képességek szerinti szelekció, illetve a csoporthatás (peer group effect), valamint egyéb más meg nem figyelt iskolai jellemzők idézhették elő.

A becslési eredményekből az látható, hogy a belső szelekció mennyire fontos vitageneráló tényező, azaz azok az iskolák, ahol használnak nívó szerinti bontást (tracking), ott az átlagos iskolai eredmény is magasabb, míg ahol több heterogén osztályban is használnak differenciált tanulásszervezést, ott alacsonyabb a teljesítmény. Ez a körülmény a csoporthatás jelentőségére hívja fel a figyelmet. Mindezt a kompetenciamérés szövegértés pontszámai is alátámasztották.

Nem lehet megkerülni az iskolai légkör mint az identitás fejlettségi szintje, tanórán kívüli tevékenység, vagy a problémamentes tanítás eredményre gyakorolt hatását sem.

A vitafórumon az is kitűnt, hogy azok az iskolák, ahol az igazgató az eredményesség növelését célozta meg, szignifikánsan jobbak az eredmények, mint a hátrányos helyzetűek beilleszkedésével foglalkozó iskolákban. Ugyanúgy a monitoring szerepe is eredménynövelő tevékenység.

A középfokú iskolák eredményességét kvalitatív módszerrel is vizsgálták az OKI munkatársai. Az eredményességi mutató alapján eredményesnek minősülő iskolák közül öt kiválasztott iskolában iskolavezetőkkel készültek interjúk, valamint egy magas és egy alacsony eredményességet mutató iskolákban készült két esettanulmány. Két jelentős tényező vizsgálatára fektették a hangsúlyt, az egyik az eredményességgel összefüggő tényezők közelebbi vizsgálata, míg a másik az iskolai politikák feltárása, az eredményességhez hozzájáruló iskolai politikák jellemzése, tipizálása volt. A megállapítás figyelemreméltó, mivel igen különböző adottságú iskolák bizonyultak eredményesebbnek, s ennek igen különböző útjai voltak. Az információkat egy, az iskolai működés néhány fontosabb területét elkülönítetten megjelenítő mátrix segítségével elemezték.

A vitafórum hozzászólásai alapján a következők állapíthatóak meg:

  • az eredményesség fogalma tisztázásra szorul, illetve pontosan meg kell határozni, hogy mit értünk alatta;
  • jó lenne, ha trendeket tudnánk bemutatni, ugyanis ezek a fejlődést is mutatnák, ezt a megszólaló iskolaigazgatók nagyon igényelnék;
  • a sajátos szervezeti kultúrákat mindenképpen érdemes lenne vizsgálni az eredményesség szempontjából (mitől eredményes az iskola: ha a szelekcióval homogenizál, vagy az iskolavezetőknek van koncepciója, vagy egyszerűen pénz kérdése);
  • egységes eredményességi indikátorrendszer lenne szüksége az iskoláknak, mert gyakran a fenntartók sem tudják, mit is várnak tőlük, és magának az intézménynek is segítene az önértékelésben;
  • a kvalitatív módszerek igen fontosak, fontos eszközei lehetnek a pedagógusnak, segíthetik a munkáját, amellett, hogy kutatási eredményeket is produkálnak.

Összességében elmondható, hogy a vitafórum résztvevői aktívan és motiváltan beszélgettek az iskolai eredményességről, de azért többekben felmerült, hogy a siker (legyen az iskoláé, a tanáré vagy a tanulóé) nem csak a tanulási teljesítményen és az azon alapuló eredményességen mérhető le.

A vitafórumhoz kapcsolódó „A tanulást támogató eljárások és feladatok különböző tanulócsoportokban” címet viselő szakmai műhelyben olyan működő stratégiák kerültek bemutatásra, amelyek alkalmasak lehetnek a tanulók iskolai kudarcainak csökkentésére, és ezzel az iskolai eredményességnek egy más szempontrendszerű megítélésére. Kiemelt hangsúlyt kapott a 2005 szeptemberében indult „második esély” programban alkalmazott, a korai iskolaelhagyást, az iskolai kudarcok elhárítását célzó preventív program, az egyéni tanulást támogató mentori módszer, valamint az iskolai és az otthoni tanulói „ismeretszerző” stratégiák és azok összekapcsolhatósága.

A programban részt vevő munkatársak gyakorlati példák felhasználásával, hitelesen mutatták be tevékenységüket, sikereiket és kudarcaikat is összegezve. A program kulcseleme az iskolai és az otthoni tanulási tér összekapcsolása, ami három szintre épít: a tananyagra, a tanórai feladatokra és az otthoni feladatokra, ez utóbbi egyben a program legfontosabb eleme. Lényege a kontinuitás (folyamatosság, folytatás), a tanórai és otthoni tanulási tevékenységek egymásra épülése, kapcsolódása. Egy OECD-kutatás e dilemmára hívja fel a figyelmet, azaz a felnőttek tanulási motiváltságával kapcsolatban megállapítja: a tanulási módszereknek alkalmazkodni kell a felnőttek speciális tanulási követelményeihez, mert különben abbahagyják tanulmányaikat, kimaradnak az iskolából. A felnőttek igénylik, hogy az előre haladás ütemét, gyorsaságát egyénre szabottan tervezzék meg, a munkaidő és a közlekedés figyelembevételével.

A „mentor-mentorálás” attitűd és tevékenységkomplexum a klasszikus iskolai feltételektől eltérő szituációk pedagógiai kezelésére is szolgál, nem csak a hátrányos helyzetű, alacsony iskolázottságú társadalmi csoportok oktatását öleli fel. A mentor olyan szakember, aki tudatosan vállalja az iskolai feltételektől eltérő szituációkban kibontakozó tanulási tevékenység támogatását mind szakmai, mind mentális/szociális értelemben. Egy új képzési modell kifejlesztése, a tanuló egzisztenciális biztonságának megteremtése a program célja. Ez a tevékenység felelősségteljes, hiszen felnőtteket képeznek, a munka eredményessége pedig mérhető és nyilvános.

Ilyen jellegű törekvésekre szükség van, hiszen a magyar oktatásügy fő feladatai közé tartozik, hogy bemutassa azokat a működő stratégiákat, amelyek alkalmasak lehetnek a tanulók iskolai kudarcainak csökkentésére. Az arra rászoruló fiatal felnőtteknek nálunk is meg kell teremteni a klasszikus „második esélyt” nyújtó programokat. Ezek megvalósításának több feltétele van, így a megfelelő tanulólétszám, az intézményi szintű humánerőforrás-politika, az intézményi infrastruktúra megteremtése, továbbá a fenntartókkal, a szponzorokkal való jó kapcsolat fenntartása. A műhelymunka résztvevőinek állásfoglalása szerint a szakértői és fogadóközösség erre megvan, viszont a finanszírozóik segítsége az újszerű kezdeményezésekhez még várat magára.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.