2019. június 16., vasárnap , Jusztin

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás? >> Vitafórumok és szakmai műhelyek

Hodossy Attila raportőri jelentése a 6. vitafórumról és szakmai műhelyről

2009. június 17.

Raportőri jelentés

Hodossy Attila

A standardizáció hatása

A vitafórum célja az iskolai szervezet és a képzési tartalmak értékelésével kapcsolatos szakmai kommunikáció volt. Az előadók értelmezték a standardizáció és a vizsga hatását a tanulási környezetre és az iskolai értékelésre. Az első vitaindító előadás keretében a nemzetközi érettségi jellemzőiről mint a standardizáció egyik példájáról beszélt Jakobsenné Szentmihályi Rózsa: összefoglalta a vizsga jellemzőit és a standard értékelést biztosító eljárásokat. A második előadás során Fazekas Márta a nyelvvizsgákat, a régi és az új nyelvi érettségit hasonlította össze a standard értékelés szemszögéből. A harmadik előadás során Környei László a standardizáció hatásairól, illetve az ezzel kapcsolatos elvárásokról beszélt. A vitafórumon a hozzászólások túlnyomó többsége néhány csomópont körül sűrűsödött.

Miért kell standardizálni?

A hozzászólások több szempontból is közelítették meg a kérdést. Egyrészt az intézmény, a pedagógus és nem utolsósorban a tanulók szempontjából az összemérhetőség biztosítása a legfontosabb: az összemérhetőséget több dimenzióban kell lehetővé tenni (itt a standard értékelés területi, időbeli, tartalmi, vizsgaszintbeli dimenzióit érdemes megemlíteni). Másrészt a standardok a közoktatás hatékonyabb működtetéséhez is hozzájárulnak, mert a kialakulásukkal az értékelés költségei csökkenni fognak. Harmadrészt egyúttal minőségkontrollt is jelentenek a közoktatásban. E témakörben említendő meg az a veszély, amely a standardok létrejöttével jár. Béníthatják ugyanis a pedagógiai innovációt, az újítások terjedését, hiszen azok a legtöbb esetben a kialakult standardoktól eltérő módszereket, tartalmakat stb. alkalmaznak.

Hogyan alakulnak ki, hogyan változnak a standardok?

A standardizálás minden esetben szakmai, szakmapolitikai alku eredménye mind a módszerek, mind a követelmények tekintetében. Szerencsés esetben a szereplők jutnak konszenzusra, ennek hiányában állami beavatkozás segíti a folyamatot. A kialakult standardokra nem tekinthetünk úgy, mint statikus, változatlan, hosszú távon felhasználható követelményszintre, illetve eljárásrendre. A standardizációban részt vevők reakciója visszahat a standardokra. A folyamata során megjelenő tapasztalatok leggyorsabban a standardizáció formai részében jelennek meg, de a tartalmi részek változása is várható egyrészt a felkészültségi szint növekedésével (ez a követelményszintek növekedését valószínűsíti), másrészt a mért populáció változásával (az érettségizők arányának növekedése a követelményszint csökkenését vetíti előre).

Hol tartunk jelenleg a standardizáció területén?

Az új kétszintű érettségi jelentős lépés a standard értékelés irányába, de „mindössze” egy fontos állomása annak a hosszú folyamatnak, melynek előzményeit ismerjük, a folytatásáról azonban elképzeléseink vannak, különösen a megvalósított kétszintű vizsga tapasztalatait és a tanítási-tanulási folyamatra kifejtett hatásait figyelembe véve (lásd még a kapcsolódó kérdésekre lejegyzett válaszokat). Az emelt szintű érettségi standardizáltsága erősebb, mint a középszintű vizsgáé, ami a két szint közti átjárhatóságot erősen megkérdőjelezi. Az átjárás jelenlegi rendszere (+7 pont az emelt szinten vizsgázó tanulóknak egy bizonyos teljesítményszint felett) kényszermegoldás, a két skála ilyetén módon történő megfeleltetése szakmailag nem indokolható. A két szint közti átjárás várhatóan meg fog szűnni az egyetemek, főiskolák felvételivel kapcsolatos elvárásainak bejósolható változásával. Ha erre mégsem kerülne sor, akkor a két skála egymásba transzformálására a jelenleginél jobb megoldást kell találni. A vizsgaszintek mellett a vizsgaformák is a standardizáltság eltérő fokán állnak. Van még mit megoldani az írásbeli érettségik standardizálása területén, ám a szóbeli vizsgák esetében még ennél is sokkal több a tennivaló.

Hogyan befolyásolja a standardizáció a tanítási folyamatot?

A standardizáció kettős hatást gyakorol a tanítási folyamatra. Egyrészt a hagyományosan felülről vezérelt magyar oktatási rendszerben olyan eligazodási pontot határoz meg, amelyhez alkalmazkodva a tanulók kompetenciái várhatóan fejlődni fognak. Másrészt veszélyt rejt magában, hogy ugyanezért általánossá válhat a középiskola teljes időtartama alatt az oktatás olyan megközelítése, mely azt csak a vizsgára tréningezésként értelmezi. Ugyanakkor a standard értékelésben nem jelenik meg a szintekhez vezető út, az eredmények eléréséhez szükséges erőfeszítés. A tanítási folyamatban viszont éppen ez a fontos. Emiatt is világosan szét kell választani a két folyamatot. Hasonlóan fontos világosan megfogalmazni az értékelés célját. Ha a tanulói tudásszint megbízható mérése a feladat, akkor ennek eredményeiből hiba következtetni a tanári munkának vagy az intézmény pedagógiai tevékenységének minőségére.

Milyen előfeltételek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljünk a megváltozott követelményeknek?

Az új kívánalmak a pedagógusoktól is szemléletváltást igényelnek. A tanárképzés és a tanártovábbképzés tartalmi átértékelése, a módszertan tanításának, tanulásának előtérbe helyezése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a folyamat minél hamarabb végbemenjen. Az attitűdváltás gyorsításához elengedhetetlenül szükséges továbbá az új követelményekhez, az új módszerekhez illeszkedő taneszközök kifejlesztése, nagy hangsúlyt helyezve a tankönyvekre, mint az egyik legfontosabb szerepet betöltő taneszközökre.

A felvetések kisebb része elszigetelten, önmagában jelentkezett, ezekhez további hozzászólások nem csatlakoztak.

  • A standardizáció többet jelent jól mérő feladatsorok összeállításánál.
  • A tanári merevség nagy gátja a változásnak.
  • Az összemérhetőség nehezen értelmezhető akkor, amikor a feltételek, amelyek között az intézmények pedagógiai munkájukat végzik, rendkívül különbözőek.
  • Az eredményeket feldolgozó program legyen alkalmas iskolán belüli, későbbi, esetleg más szempontú értékelésre is.

A tanórai és a standard értékeléssel foglalkozó műhely a vitafórum témaköréhez illeszkedően a standardizáció hatását járta körül a pedagógiai praxis oldaláról, a tanárok révén közvetítve a tanítványok véleményét is. A műhely vitaindítójában Major Éva kérdéseket vetett fel, amelyekre felkért kollégák és a résztvevők reagáltak. Az elhangzott kérdések és a reakciók a következőkben foglalhatók össze.

Szükséges-e, elfogadható-e a standardizáció az adott tárgy számára?

A standardizáció szükséges, jelentős előrelépésként értelmezhetők az egységes követelmények, illetve az, hogy némely tantárgynál egységes témakörök jelentek meg.

Megvalósult-e az egységes értékelés?

Tantárgyanként eltérő megítélés a jellemző. Egyes tantárgyaknál még az írásbeli értékelésében is sok szubjektív elem van (ilyen például a magyar nyelv és irodalom esszékérdés), mások esetében a szóbeli értékelése is közel egységesnek tűnik.

A központi értékelési eljárások mennyire újak, milyen mértékben támogatják a tanár saját értékelési rendszerét, illetve mennyire ellentétesek azzal?

Ennek a kérdésnek is tantárgyanként eltérő a megítélése. Azokból a tantárgyakból, amelyekből új vizsgaformák jelentek meg, a kollégáknak mindenképpen át kellett értékelniük az eddigi gyakorlatukat. Azon tárgyak esetében, ahol nem volt új vizsgaforma, az eddigi ismeretközpontú számonkérés helyett megjelenő kompetenciaalapú értékelés jelentett kihívást, és erre nem mindenhol készültek fel (maradt a régi rutin).

Reális veszélyt jelent-e a vizsgafeladatok és az értékelési módszerek mechanikus alkalmazása az órákon?

Az intézmények jelentős részének jót tenne, ha a vizsgafeladatokhoz hasonlókat jelenítene meg napi gyakorlatában, ugyanakkor veszélyt is rejt a vizsgafeladatok túl korai gyakoroltatása (a cél elhomályosítja az oda vezető utat).

Az első éles érettségi követelményei és eredményei alapján a tanárnak újra kell-e gondolnia saját eddigi értékelési rendszerét?

A kérdésre adott válasz inkább a helyi tantervtől eltérésként fogalmazható meg. Ha az érettségi eredmények különbözősége az iskolai eredményektől a helyi tantervben elfogadott követelményekben megnyilvánuló eltérés, akkor azt a pedagógusközösségnek vállalnia kell. Ha egy-egy tanárnál az eredmények különbözősége más okból adódik, akkor ott erre szükség van.

A központi követelmények teljesítésén túl, milyen motivációs technikákkal vehetők rá a diákok a további tanulásra?

Sok pedagógus sokféle eszközt használva oldja meg ezt a problémát. Sajnos a tanár(tovább) képzés és a rendelkezésre álló taneszközök nem segítik eléggé a probléma megoldását.

Milyen új elvárások fogalmazódnak meg a tanárral szemben? Hogyan lehet képes az alábbiak mindegyikének megfelelni?

  • Ismeri és alkalmazza a központi értékelési módszereket.
  • Motiválja a diákokat a központi követelményeken túli tanulásra.
  • Fejlesztő értékelő módszereket használ
  • Alkalmazza a szemléletváltást tükröző megváltozott követelményeket a tanításban.
  • Tud tantervet írni és tantervet értelmezni.
  • Ki tudja választani a megfelelő tananyagokat és taneszközöket (a változást természetesen kísérő, minőségében gyakran megkérdőjelezhető piaci túlkínálatból).

Folyamatosan új feladatok jelennek meg, amelyeket el kell végezni. Emiatt a megváltozott elvárásokra nincs idő felkészülni, de az új kívánalmakat a szakmapolitika sem képes közvetíteni (például képzési rendszerek, taneszközök átalakítása az új követelményeknek megfelelően).

Hogyan segíthet a tanárképzés és -továbbképzés?

A tanárképzés újrafogalmazásának (bolognai folyamat) magába kell foglalnia a szemléletváltást, a gyakorlatorientált képzést, amely megkívánja az új típusú tanítási és értékelési módszerek alkalmazását. A felsőoktatásból most és még évekig kikerülő tanárok hagyományos (dominánsan a tananyag tudományos feldolgozására koncentráló) képzést kapnak. Számukra és a gyakorló tanárok számára a tanítás és az órai értékelés (speciálisan az érettségi követelmények tükrében) alkalmazható módszereit bemutató továbbképzésekre lenne szükség. Több kurzusra lenne szükség a vizsgáztatáshoz kapcsolódóan.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.