2019. augusztus 24., szombat , Bertalan

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás? >> Vitafórumok és szakmai műhelyek

Csorba F. László raportőri jelentése az 5. vitafórumról és szakmai műhelyről

2009. június 17.

Raportőri jelentés

Csorba F. László

Az érettségi hatása a tanulási környezetre

A fenntarthatóság pedagógiájával foglalkozó szakmai műhelyben részt vevő civilszervezetek képviselői változatos módon közelítettek ahhoz a közös kérdéshez, hogyan lehetne az „(örök?)zöld” gondolatot az iskola falai közé csempészni. A fenntarthatóság pedagógiáját érintő közös elveiket, céljaikat az alábbiakban foglalhatjuk össze.

  • A civilszervezetek az iskolai élet részévé válhatnak, kiegészítve- ellenpontozva a hagyományos keretek közt folyó oktatatást és nevelést.
  • A döntések, melyeket a fenntarthatóság érdekében hoznunk kell, többnyire komplex problémákra adott válaszok.
  • Ebből következik, hogy megoldásuk csak inter/multidiszciplináris, azaz tantárgyakon átívelő, azokat ötvöző szemléletmód alapján lehetséges.
  • Az ezt célzó kezdeményezések tehát aligha épülhetnek be egyszerűen az iskola tantárgyi struktúrájába.
  • A természetvédelem és a társadalom közösségeinek, „sejtjeinek” (ön)védelme szorosan összefügg, és ebben az értelemben – de csak e tekintetben! – az iskolát a politikai aktivitás színterévé kell tenni, méghozzá az arisztotelészi értelmezésnek megfelelően (az ember mint zoón politikon).
  • Az etikai elkötelezettség nem pusztán leíró jellegű, hanem érzelmi és gyakorlati viszonyulás, illetve felelősség kiépülését jelenti, sőt igényli. Ez magában foglalja a hosszú távú és globális összefüggések mérlegelésének képességét, a növekedés mennyiségi korlátainak fölismerését, következésképpen a kisközösségek autonómiájának elfogadását, továbbá a készséget a hálózati (nem hierarchikus) kapcsolatok kiépítésére, valamint az önkéntességen alapuló, érzelmileg is elkötelezett szolidaritást: a segítségnyújtást a rászoruló embertársainknak és a minket befogadó-elszenvedő természetnek.

A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) e gondolatokból elsősorban a kisközösségek önszerveződésének elősegítését tekinti céljának: kulturális, szociális, környezeti programokban és médium (pl. diákújság) működtetésében támogatja a diákok csoportjait. Érdemes kiemelni, hogy e célok és módszerek az angolszász iskolai hagyományok szerves részét alkotják, és nem akadályozzák az adott iskolában a színvonalas oktatást.

A Planet Alapítvány „Színvilág” programja külföldi önkéntes munkát vállaló fiatalok utazását segíti, és alkalmakat teremt arra, hogy a távoli országokban tapasztalatokat, élményeket szerzők megismertessék más kultúrák szokásait, értékrendjét a tanulókkal. Ez az interkulturális kapcsolatok megerősödését, egyfajta globális (de nem globalizált) hálózat kiépítését támogatja.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete a fogyasztás ésszerű irányítását, (ön)korlátozását tűzi ki célul. Az ésszerűség a fogyasztói társadalom adott keretei között éppenséggel nem hideg racionalitást, hanem egyfajta következetes lázadást igényelne, amire – az egyesület előadójának keserű megállapítása szerint – jelenleg még csekély a hajlandóság a fiatalok körében is.

Hasonló szándékot fogalmaz meg a magyar alapítású Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület is. Ok brüsszeli segítséggel több mint 3000 intézménybe kiküldött anyag (segédkönyv) segítségével az osztályfőnöki órák felhasználásával próbálnak meg beépülni az iskolák életébe.

A Fauna Alapítvány fő célja az állatvédelem, elsősorban a nagyüzemi állattartás visszásságai ellen lépnek föl. Egy általános iskolában a diákok testnevelés órán „reprodukálták” a nagyüzemi csirkék helyzetét egy ugrószekrény belsejébe préselődve. Világos, hogy ez az érzelmi azonosulás társadalmi következményekkel is jár.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület a Nemzeti környezeti nevelési stratégia programjának kidolgozásával és folyamatos frissítésével, illetve továbbképzésekkel, konferenciákkal, kirándulásokkal, kiadványokkal nyújt elméleti és gyakorlati keretet több szervezet együttműködéséhez is.

A szakmai műhelyben zajló beszélgetés elsősorban az együttműködés hatékonyabb formáinak elérését célozta meg. Az Országos Közoktatási Intézet fölajánlotta, hogy a civilszervezetekkel kiépített partnerkapcsolatai révén segíti-katalizálja e kibontakozóban lévő folyamatokat. A jó hangulatú beszélgetés légkörét meghatározta, hogy az alapcélokban minden résztvevő egyetértett.

Az érettségi tanulási környezetre gyakorolt hatásait körüljáró vitafórum munkája Pongrácz László (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) adatokkal bőven alátámasztott előadásával indult. Az OKÉV képviselője a kétszintű érettségi vizsga bemutatkozásáról és néhány lehetséges hatásáról beszélt. Világossá vált, hogy a hagyományos (2005 előtti) érettségi vizsgák alkalmatlanok voltak a mérésre, míg az új matúrák teljesítmény csoporteloszlási görbéi meglehetősen egységesen a normáleloszlást követték. (A matematika kivétel, itt azonban az ismert okok miatt a populáció gyengébb eredményeket elérő hányada nem élt az újraírás lehetőségével, ami jelentősen torzította az eloszlást. Az újraírók grafikonja már „szép” szabályos eloszlást mutat.) A szóbeli vizsgák teljesítményeloszlása ezzel szemben távol áll a kívánatostól (a görbe folyamatosan emelkedő mind közép-, mind emelt szinten), ami egyértelműen jelzi, hogy – bár nevelési szerepe jelentős és fenntartandó hagyomány – a szóbeli funkciójának erősítése lehetetlenné tenné a vizsga kívánatos szelektáló-értékelő szerepét. A vizsgák „könnyűsége” viszonylagos: a jelenlegi emelt szint átlagai ugyan elég magasak voltak, ám még így is lehetővé tették a szelekciót, ugyanakkor jövőre a jelentkezők sejthetően magasabb száma miatt az átlag várhatóan lejjebb csúszik, azaz jósolható, hogy az ideivel azonos nehézségű vizsgát is nehezebbnek fogja találni a többség. Az osztályzat mint „reliktum” megmaradt, és (középszinten) kissé zavarja is a ponteloszlást, valóságos értékelő szerepe azonban ma már gyakorlatilag nincs.

Szebedy Tas (a Városmajori Gimnáziumból, a Gimnáziumok Országos Szövetsége elnökeként) általános áttekintést adott arról, milyen nehézségekbe ütközött a jogkövető magatartás betartása a gimnáziumok részéről, illetve milyen problémákat, lehetőségeket vetettek/vetnek föl az új célok. Az intézmények többségének hozzáállását 2005 előtt szinte az utolsó pillanatig az időhúzó taktika jellemezte (a „hátha mégsem vezetik be”, illetve „hátha a bolognai folyamat miatt úgyis fölülírják” attitűddel jellemezhető meggondolásból). Az állandóan módosuló alaptörvény (rendelet) miatt – mely végső formáját csak 2005 januárjában vette föl – azok az intézmények is gondban voltak, melyek komolyan vették a változtatás szükségességét.

Az új célok problémái közt első helyen áll az egységesség kérdése (elvárható- e azonos tudás az erősen tagolt magyar középiskolai rendszerben), de fölmerül a kompetenciaközpontúság korrektségének kérdése is (mivel a kompetenciák erősen függnek a szociális háttértől, kérdéses ezen részben „öröklött” tényezők értékelésének igazságossága). A vizsgarendszer – noha törekszik rá – nem mindenben ad választ a kor súlyos ökológiai krízisére. A globális expanzió (a népesség 70-80 százaléka kíván továbbtanulni) nyilván ütközik a felsőoktatás színvonalát fönntartani kívánó törekvéssel.

Az új vizsgarendszer előnye, hogy olyan fontos készségeket, kompetenciákat erősít, mint a szövegértés, az összefüggések elemzése, a döntéskészség és a kreativitás. Mindezek nyomán a kívánatos kooperativitás a diákok közt alig, a tantestületen belül esetleg megerősödhet.

Veres Pál (a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumból) konkrét példákat is mutatott, többek között éppen a Szebedy Tas fölvetette kooperativitásra. Mivel egy iskola nem feltétlenül vállalhat 2-3 fős emelt szintű képzést biztosító csoportokat, ezek létrejöhetnek több gimnázium együttműködésében is (ahogyan az Miskolcon meg is valósult). Ezzel a munkaközösségek szerepe is nő. Pozitív hatás, hogy a vizsgára jelentkezés határidejének betartása fegyelemre nevel, felértékelődött a pedagógiai program szerepe (az, hogy mit vállal valójában az iskola). Problémát jelentett a tárgyi feltételek megteremtése, a túlzott nyelvvizsga-orientáltság (a többletpontok miatt a nyelvtudás mellett alárendeltté vált a szakmai tudás), a gyakran megalapozatlan jogorvoslati kérelmek nagy száma, a feladatsorok egyenetlenségei, de mindenekelőtt az, hogy az emelt szintű vizsgák nem kötelezőek. Ha ezeket kötelezővé tennék, az Veres Pál értékelése szerint mindenképpen emelné (visszaállítaná) a középiskolai képzés színvonalát.

A kibontakozó vitában az egyik fő kérdés az volt, hogy vajon csökkeni vagy esetleg nőni fog az emelt szintű vizsga szerepe. A felsőoktatási intézményeket a fejkvóta alapú (normatív) finanszírozás ellenérdekeltté teszi a színvonal tartásában (legalábbis az első években), így az jósolható, hogy az emelt szintű vizsgát azok az egyetemek, főiskolák tarthatják fenn, melyek képesek lesznek kivonni magukat a bolognai folyamatból, illetve a fejkvótarendszer szorításából.

A másik fontos vitakérdés a tanár(tovább)képzés hatékony módszerével kapcsolatban fogalmazódott meg. Vajon a kampányszerű (külső) vagy a folyamatos (belső) képzés a hatékonyabb – esetleg a kettő kiegészíti egymást? Mekkora a valóságos szerepe az egyetemi tanárképzésnek a tanári attitűd kialakításában? (Mint kiderült, nem nagy.) Hasznos lehetőség, hogy a tanárjelöltek részt vehetnek az emelt szintű vizsgán (hiszen az nyilvános), így képzésükben ez fontos elem lehet. Fontos kutatási téma lenne – és még nem elkésett – annak vizsgálata, hogy az új vizsgarendszer milyen tényleges hatást gyakorol(t) a tanítás hétköznapjaira, módszereire, a tanári attitűdre, a diákok felkészülési módszereire.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.