2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 április

Világ–nyelv – pályázati program az idegennyelv-tudás fejlesztésére

2009. június 17.

Az Oktatási Minisztérium, a Tempus Közalapítvány koordinálásával indul a Világ–Nyelv program, amely mindenekelőtt a közoktatásban kívánja segíteni a hazai nyelvoktatás hatékonyabbá tételét. A program bemutatása mellett rövid körképet ad a melléklet a hazai felnőtt lakosság nyelvismeretéről, illetve a nyelvtudás nyelvenkénti megoszlásáról.

Világ–NYELV pályázati program az idegennyelv-tudás fejlesztésére

Az Oktatási Minisztérium Világ–Nyelv programjával az idegennyelv-tudás fejlesztését átfogóan szolgáló új stratégia lép életbe, amelynek célja, hogy hazánk felzárkózzék az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, vagyis az iskolapadot elhagyó minden fiatal rendelkezzen legalább egy idegen nyelv középszintű és egy másik nyelv alapszintű ismeretével, legyen képes nyelvtudását fenntartani, továbbfejleszteni és más idegen nyelveket is megtanulni.

A Tempus Közalapítvány által koordinált Világ–Nyelv program támogatásának előterében a közoktatás áll, emellett azonban a felsőoktatásban és a felnőttoktatásban megvalósuló nyelvoktatás fejlesztéséhez is hozzájárul.

Az iskolai nyelvoktatás színvonalának emelésére sokrétű megközelítést alkalmaz: támogatja a pedagógusok nyelvi és módszertani ismereteinek bővítését újféle alap- és továbbképzési komponensek bevezetése révén; elősegíti a tartalom alapú nyelvhasználat terjesztését a szaktárgyi órákon; hozzájárul a hátrányos helyzetű tanulócsoportok sajátos igényeinek megfelelő módszerek kidolgozásához, valamint támogatást nyújt az új módszerek, idegen nyelvi programok beindításához szükséges tárgyi feltételek megteremtéséhez.

2003-ban a program bevezető, kísérleti évében tíz fő támogatási területen hirdetnek pályázatokat.

A tíz alprogram

A Világ–Nyelv alprogramok a nyelvoktatás különböző területeit érintik, a fejlesztéshez szükséges anyagi támogatást különféle pályázati formák keretében biztosítják.

A Forrás alprogram a közoktatás hátrányos helyzetű résztvevőinek felzárkóztatását támogatja az idegen nyelvek tanulása terén, az önálló tanulást lehetővé tevő idegen nyelvi könyvtár-tanulóközpontok kialakítása révén.

A Váltogató alprogram célja az idegen nyelvű anyagok használatának beépítése a nem nyelvi tárgyak oktatásába a tanulók ismeretszerzési képességeinek és tartalomközpontú nyelvhasználatának fejlesztése érdekében.

Az Előre fuss alprogram a nyelvoktatás terén hátrányt szenvedő diákok igényeinek megfelelő nyelvoktatási programok létrehozását támogatja.

A Mesterfokon alprogram célja a nyelvtanárjelöltek szakmódszertani és nyelvi ismereteinek és készségeinek fejlesztése.

Az Élesztő alprogram a Magyarországon kevésbé tanult nyelvek általános és középiskolai oktatását támogatja.

A Mértékelés alprogram célja az idegen nyelvi programok folyamatának és kimenetének a tantervi és vizsgareform-folyamatával összhangban történő szabályozása. Ennek érdekében támogatja a nyelvtanárok továbbképzését a mérési, értékelési és az új érettséginek megfelelő vizsgáztatói feladatok ellátására.

A Nyelv+szakma középfokon alprogram célja a szakképzésben részt vevők számára a megfelelő szintű általános és szakmai nyelvtudás megszerzésének biztosítása.

A Nyelv+szakma felsőfokon alprogram a felsőoktatási hallgatók számára biztosít lehetőséget a magas szintű szakmai nyelvtudás elsajátításához a tanult szakterület idegen nyelven történő oktatásának bevezetése révén.

Az Egy életen át alprogram a közfeladatokat ellátó intézmények és szervezetek nyelvvizsgával nem rendelkező alkalmazottai számára biztosít támogatást valamely idegen nyelvből alapfokú nyelvtanfolyamon való részvételhez.

A Kiegészítő tevékenységek alprogram a Világ–Nyelv program általános célkitűzéseivel összhangban az innováció és a bevált gyakorlat terjesztésének érdekében szakmai kiadványok és rendezvények költségeihez biztosít hozzájárulást.1

Adatok, információk a magyar népesség nyelvtudásáról2

A lakosság nyelvtudásáról nem rendelkezünk egyértelműen megbízható adatokkal, ugyanis a vizsgálatok önbevalláson alapulnak. Két forrás ismert: Terestyéni (1996) reprezentatív mintán végzett felmérése és a népszámlálás adatai. Az előbbiben a 14 éven felüli megkérdezettek 32%-a vallotta magáról, hogy tud valamilyen nyelven, de nyelvtudása szintjét egy 1-től 5-ig terjedő skálán már csak 12%-uk helyezte el 3-tól 5-ös, azaz, használható nyelvtudás szintjén. Az idegen nyelvek közül legtöbben a németet (17,3%), második helyen az angolt (11,5%), harmadik helyen az oroszt (8,8%) jelölték meg a kilencvenes évek közepén. A válaszadók 11%-a állította, hogy két, 3%-a pedig, hogy három vagy több nyelven is tud.

A népszámlálás legfrissebb, 2002 végén közzétett adatai a következőképpen alakulnak. A lakosság nyelvismeretéről kétféle adathalmazból szerezhető információ: egyrészt a népesség anyanyelvre és nemzetiségére vonatkozó adatokból (2001. évi Népszámlálás 6. Területi adatok 6.21 Összefoglaló adatok I. kötet, 1.1.9, 2.1.10), másrészt a népesség nyelvismeretének adataiból (ui., 1.1.11, 2.1.13). Az adatok egységes keretben történő áttekintését jelentősen megnehezíti ez a kettősség. Ugyanis a német nyelvtudásra vonatkozó számok kizárólag az anyanyelv és nemzetiségi nyelv táblázataiban találhatóak a többi kisebbségi nyelvvel együtt (pl. bolgár, cigány, szlovák), míg a közoktatásban leggyakrabban tanított egyéb idegen nyelvek (pl. angol, francia, latin) másutt szerepelnek.

A közoktatásban tanított idegen nyelvek szempontjából a leglényegesebb trendek a következőképpen foglalhatók össze: A német nyelvet 1990-ben a népesség 0,36%-a, 2001-ben 0,33%-a vallotta anyanyelvének. Nemzetiségi nyelveként 1990-ben a népesség 0,3%-a jelölte meg, míg 2001-ben ennek több mint duplája: 0,66%-a. Ennek a látványos emelkedésnek a hátterében valószínűleg a kisebbségi önkormányzatok léte és szerepe és az odatartozással elnyerhető támogatások elérhetősége áll.

Bár a tanulmány fókuszához nem kapcsolódik szorosan, mégis kitérek egy másik fontos területre. A népesség anyanyelvi és nemzetiségi számadatai közül kiemelkedik a magát cigány, romani, beásnak vallók száma. 2001-ben a népesség 0,5%-a vallotta magát cigány anyanyelvűnek és 2%-a cigány nemzetiségűnek. Ez utóbbi arány a 0–14 évesek körében 4%, akiknek nyelvi jogait – tudomásom szerint – a közoktatás jelenleg nem biztosítja.

A közoktatásban leggyakrabban tanított idegen nyelvek ismeretének arányát a népesség körében az 1. táblázat mutatja. A német nyelvet nem anyanyelvként megjelölők aránya mindhárom népszámláláskor a legmagasabb. Az angolul tudók száma azonban dinamikusabban nőtt a némethez képest, és az angolul tudók aránya a teljes népességben mára megközelíti a németül tudók arányát. A leglátványosabb növekedést érdekes módon a latin mutatja (kb. ötszörös), de az oroszt megjelölők száma is emelkedett.

1. táblázat  A közoktatásban leggyakrabban tanított idegen nyelvek ismeretének aránya a népesség körében az elmúlt két évtizedben (százalékban)
Nyelv 1980 1990 2001
angol
1,01
2,20
9,80
francia
0,50
1,10
latin
0,04
0,19
német
3,50
4,40
10,20
olasz
0,15
0,60
orosz
1,22
1,50
1,90
spanyol
0,08
0,24

Forrás: 2001. évi Népszámlálás 6. Területi adatok 6.21 Összefoglaló adatok I. kötet, 1.1.9, 2.1.10, 1.1.11, 2.1.13 és saját számítások.

Nyelvválasztás: angol és német közül

Az 1. táblázatban közölt teljes népességre vonatkozó adatok egybecsengenek a közoktatás adataival. Az elmúlt néhány tanévben az ország általános és középiskoláiban közel azonos arányban tanulták a diákok az angol és a német nyelvet, de a trend az angol nyelv fokozatos térnyerését mutatja (Csapó 2001, 29., Vágó 2000, 207.), mely egybeesik a nemzetközi globalizációs folyamatokkal. A három tanév statisztikáiból az is kiderül, hogy egyrészt a németül tanulók aránya az általános és középiskolákban csökkenő tendenciát mutat, másrészt a többi idegen nyelv (francia, latin, olasz, orosz) az angol és a német térnyerésének vesztese (2. táblázat).

Az eddig áttekintett források adatai néhány egyéb fontos összefüggésre is rámutatnak. Az angol és a német nyelv versenyét lényegesen befolyásolja az iskolatípus presztízse: a gimnáziumokban magasabb arányban van alkalmuk a diákoknak angolul tanulni, míg az egyéb középiskolákban a németül tanulók aránya a magasabb. Tudvalevő, hogy jelenleg a gimnáziumokban két nyelv kötelező, tehát a gimnazisták előnye többszörös, hiszen az angol és/vagy német mellett egy másik nyelvet is tanulhatnak. A nem gimnáziumi osztályokba járó diákokra kevésbé jellemző ez a lehetőség. Mindezekből következik, hogy amennyiben csak egyetlen idegen nyelv lesz kötelező a középiskolákban, azok, akik németet vagy egy másik idegen nyelvet „választanak”, hosszú távon a hátrányukat erősítik.

2. táblázat  Az egyes idegen nyelveket tanuló diákok aránya az általános és középiskolákban három tanévben (százalékban)
Nyelv
1992/1993
1997/1998
1999/2000
 
Ált. isk.
Középisk.
Ált. isk.
Középisk.
Ált. isk.
Középisk.
angol
32,0
42,2
43,6
46,6
47,7
48,2
francia
1,7
7,2
1,2
5,5
1,0
5,1
latin
0,0
0,0
0,9
2,5
0,9
2,0
német
46,5
36,7
51,7
39,8
49,0
39,6
olasz
0,0
0,0
0,3
2,2
0,2
2,2
orosz
19,8
13,9
1,2
1,8
0,8
0,9

Forrás: Vágó 2000, 207. és Magyarország nyelvoktatás-politikai profilja, 2002.

3. táblázat  Az angol és német nyelvet tanulók aránya (százalékban) az anya iskolai végzettségének függvényében a 10. évfolyamon
Anya iskolai végzettsége Angol Német
Nyolc általános
46,0
54,0
Szakmunkásképző
46,1
53,9
Érettségi
53,4
46,6
Főiskola
59,5
40,5
Egyetem
65,8
34,2
Együtt
53,1
46,9

Forrás: Csapó 2001, 30.

A szülők szociokulturális háttere, ezen belül iskolázottsága lényegesen befolyásolja, hogy gyermekük milyen nyelven tanul. Minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál magasabb arányban tanult a gyermeke angolul a 6., 8. és 10. évfolyamon az 1999–2000. tanévben (Csapó 2001, 30–34.). Ennek a fordítottja is igaz: minél kevésbé iskolázott az anya, annál nagyobb arányban tanul gyermeke németül. A 3. táblázat a 10. évfolyam százalékos arányait mutatja, amelyekhez igen hasonlóan alakultak a 6. és 8. évfolyamokon (Csapó 2001).

Ez a tendencia összhangban van Terestyéni (1996) és a 2001-es népszámlálás adataival, melyek szerint a fiatalabb korosztály és a magasabb iskolai végzettségűek körében az angol térnyerése jelentős, míg az idősebbek és a kevésbé iskolázottak inkább németül tudnak. A népszámlálás adatai szerint 2001-ben a 15–39 év közötti népességnek már 19,5%-a állította magáról, hogy angolul tud. (Sajnos a népszámlálási adatok ezt korban megelőző kategóriája a 0-tól 14 éveseket együtt kezeli – itt az angolul tudók aránya 5,5%. Ebből az adatból azonban aligha vonhatunk le következtetéseket a közoktatásra.)

A fenti források mindegyikében látható, hogy a (várhatóan) magasabb iskolai végzettségűek között magasabb az angolul tudók aránya, mint a németül tudóké. Ezek a tendenciák lényegesen befolyásolják az iskolákban folyó mindennapi munkát, elsősorban az úgynevezett „nyelvválasztást”. Ha pusztán az adatokból indulunk ki, hogy melyik nyelvet milyen arányban tanulják a diákok, egy lényeges tényező elsikkad. Gyakran nem a tanuló vagy a szülők választása, hogy angolul vagy németül tanul-e, hanem a tanulmányi eredmény és a szülők érdekérvényesítése befolyásolja az iskolai döntést, mivel a főállású nyelvtanárokkal kell az iskolavezetésnek gazdálkodnia. Ezt a szelektív tendenciát a mindennapos gyakorlati tapasztalat mellett adatok is alátámasztják: a 2000. évi nagymintás reprezentatív idegen nyelvi felmérés eredményeiben szignifikáns összefüggés mutatkozott a diákok angol és német nyelvi teljesítménye és gondolkodási képessége között: az angolul tanulók induktív gondolkodását mérő teszten elért eredményei rendre jobbak voltak a németül tanulókénál (Csapó 2001, 31., Csapó–Nikolov 2002). Másképpen fogalmazva, az iskolák a tehetségesebb, gyorsabban fejlődő diákok számára gyakrabban biztosítják az angol nyelv gyakran emelt óraszámban történő tanulását, mint a németét.

Irodalom

2001. évi Népszámlálás 6. Területi adatok 6.21 Összefoglaló adatok I. kötet. Budapest, 2002, Központi Statisztikai Hivatal.

Csapó Benő (2001): A nyelvtanulást és a nyelvtudást befolyásoló tényezők. Iskolakultúra, 8. sz. 25-35.

Csapó Benő – Nikolov Marianne (2001): Hungarian students' performances on English and German tests. European Language Testing in Global Context Conference, Universitat Pompeu Fabra, Barcelona, 2001. július 5–7.

Csapó Benő – Nikolov Marianne (2002): The relationship between students' foreign language achievement and general thinking skills. American Educational Research Association Annual Meeting, New Orleans, 2002. április 1–5.

Magyarország nyelvoktatás-politikai profilja. Kézirat. Budapest, 2002, Oktatási Minisztérium.

Terestyéni Tamás (1996): Vizsgálat az idegennyelv-tudásról. Modern Nyelvoktatás, 2(3). sz. 3–16.

Vágó Irén (2000): Az oktatás tartalma. In Halász Gábor – Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Budapest, Országos Közoktatási Intézet, 169–238.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.