2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 május

Vélemények az idegen nyelv alapműveltségi vizsga általános követelményeiről

2009. június 17.

Nikolov Marianne

Vélemények az idegen nyelvi alapműveltségi vizsga általános követelményeiről

Az idegen nyelvek tudása mindig is fontos volt a magyar társadalomban, de az 1989-es fordulat után hirtelen az érdeklődés középpontjába került az egyik napról a másikra megjelenő, minden oktatási intézményt érzékenyen érintő problémák miatt. Megnőtt az igény az angol és német nyelv tanulása iránt az állami intézményekben, de a kereslet gyors kielégítésére nem álltak rendelkezésre képzett tanárok, megfelelő tananyagok, egyéb források.

A társadalmi elvárások és az idegen nyelvek ismerete közötti ellentmondást jelzi az a vizsgálat, melyet Terestyéni (1996) végzett a hazai idegen nyelvi ismeretek elterjedtségéről 1994/95-ös adatfelvétel keretében a 14 éven felüli lakosság kétezer fős reprezentatív mintáján. A vizsgálat adatai szerint a "középiskolát végzettek 90%-a saját bevallása szerint egyetlen idegen nyelven sem tud elboldogulni"1, ugyanakkor a megkérdezettek 84%-a szívesen tanulna idegen nyelveket, elsősorban angolt és németet.

A többi iskolai tantárggyal ellentétben évtizedek óta létezik a külső nyelvvizsgák rendszere, melynek léte a közoktatás részeként ingyenesen hozzáférhető, megbízható vizsgák hiányát és szükségességét jelzi. Az alapműveltségi vizsga és a megújuló kétszintű érettségi ezt az igényt hivatott kielégíteni. A Nemzeti alaptanterv minden iskolás számára legalább egy idegen nyelv tanulását hat évre kötelezően előírja. A tizedik évfolyam végén a diákok egy vagy akár két nyelvből is alapműveltségi vizsgát tehetnek.

A kérdőíves vizsgálat eredményei

Az általános vizsgakövetelmények közölt változata már a szakmai közvélemény állásfoglalását tükrözi. A kiküldött 4622 kérdőívből 1803 (39%) érkezett vissza. A kitöltve visszaküldött kérdőívek 54%-a a szaktanároktól, 39%-a a munkaközösségektől, 7%-a pedig az egyéb véleményezőktől érkezett. Az általános iskolák 35%-a, a gimnáziumok 79%-a, a szakképző intézmények 38%-a küldött is ma kitöltött kérdőívet. Az 1803 válasz jóval több tanár véleményét tükrözi: a válaszok jelentős hányadát ugyan kisebb településeken egy-egy tanár adta, de a vélemények túlnyomó részét nagyobb intézményekben, elsősorban középiskolákban, munkaközösségek fogalmazták meg.

Egy alapvető ellentmondásra a részletes elemzés előtt ki kell térnünk. A kérdőív jobbára eldöntendő kérdéseihez fűzött kiegészítő javaslatokból egyértelműen kiderül, hogy a hivatkozásokban gyakran hatodik és nyolcadik osztályosok szerepelnek. Úgy látszik, a megkérdezett tanárok a Nemzeti alaptanterv részletes követelményeinek kétévenkénti lebontásából háromszintű, kétévenkénti alapműveltségi vizsgára gondolnak, mivel elutasító válaszukhoz módosító javaslatokat a 6., illetve 8. tanév végére fogalmaztak meg.

Hasonlóképpen, a 8. tanévet záró vizsgára tettek javaslatot az 1997 márciusában Budapesten tartott Konferencia az alapműveltségi vizsgáról c. rendezvény résztvevői azzal az indoklással, hogy az általános iskolai anyagot a Nemzeti alaptanterv előírásainak megfelelően az alapműveltségi vizsgához hasonlóan vizsgával kellene zárni.

Mit tartalmazzon a vizsga?

A vizsga tartalmára vonatkozó eldöntendő kérdésre adott válaszok túlnyomó többsége (90%) egyetért azzal, hogy a vizsga a Nemzeti alaptanterv 5-10. évfolyamokra meghatározott anyagát ölelje fel. Kivételt képeznek a szakmunkásképző intézmények, melyek 44%-ban ennél rövidebb periódust javasolnak. A megjegyzések néhány félreértést hoztak felszínre: többen javasolják, hogy a gyerek ott vizsgázzon, ahol hosszabb ideig tanult; "csak a 9-10. évfolyam szerepeljen, mert csak erről vannak információink"; "inkább a 7. osztály végén legyen a vizsga"; "csak akkor, ha felmentik a gyengébb tanulókat"; "a vizsga vagy csak kisebb anyagból merítsen, vagy vizsgázzon a gyerek kétévenként"; "az általános iskolai tananyagot kérje számon az általános iskola".

Bár a szóbeli és írásbeli vizsgát 96%-ban támogatják a megkérdezettek, arról, hogy mely készségeket mérje a vizsga, már megoszlanak a vélemények. Többen javasolták: "a gyengébb tanulóknak csak szóbeli vizsgát javaslunk" vagy "választási lehetőség legyen a kettő között". Az olvasott és hallott szöveg értésének mérését a válaszadók 97%-a, a beszédkészség értékelését 98% helyesli, az íráskészség mérésével átlagosan 94%-ban értenek egyet, de a szakképzésért felelős intézmények 14%-a, a szakmunkásképzők 25%-a elutasítja az íráskészség értékelését.

Még szembetűnőbb az egyetértés hiánya a készségek integrált mérésével kapcsolatosan. A teljes minta 18%-ban helyteleníti az integrált értékelést, köztük a szakmunkásképzők közel fele, a módszertan oktatásával foglalkozó válaszadók mintegy harmada. Az okok vizsgálatára a javasolt mérési eljárásokkal kapcsolatos nyílt válaszok részletes elemzése során visszatérünk.

A vizsga időtartama és összetevői

A vizsga időtartamára vonatkozó vélemények az előbbieknél változatosabb képet mutatnak. A másfél órás írásbeli vizsgát a válaszolók negyede helyteleníti, legmagasabb arányban az általános iskolai tanárok. Kiegészítő javaslatokat közel harmaduk írt. Ezekből egyértelműen megállapítható, hogy nem a 10. évfolyam tanulóira vonatkoznak, hanem 6., illetve 8. osztályosokra, akik számára túl hosszúnak ítélik a javasolt 90 perces írásbeli vizsgát, ezért 30, 45 és 60 percet vagy 2 x 45 percet ajánlanak. Az elutasítások kisebb része 120 percet javasol.

A szóbeli vizsga 15 perces időtartamára tett javaslattal a válaszadók ötöde nem ért egyet, legmagasabb arányban (33%) a módszertant oktatók. A javaslatokból jól látható, hogy a szakmunkásképzők kivételével az ellenvéleményen lévők túl hosszúnak tartják a negyed órát, sokan 5 percet is elegendőnek tartanának, illetve "ne szabjuk meg". Ismét gyakran előfordul a kétévenkénti vizsgákra tett módosító javaslat: "alsóbb évfolyamon kevesebb idő is elég". Ez a vélemény ellentmond a szóbeli és írásbeli vizsga arányára vonatkozó további javaslatoknak, ugyanis a szóbeli és írásbeli vizsgák egyenlő súlyozását a véleményezők ötöde azonos indokkal utasítja el: szerintük a szóbeli vizsgának kellene hangsúlyosabbnak lennie.

Azzal a javaslattal, hogy az írásbeli vizsga harmadrészben olvasott szöveg értését, harmadrészben az íráskészséget mérő feladatokból, valamint ezeket integráltan mérő tesztekből álljon, a válaszadók háromnegyede ért egyet. Az eltérő vélemények - főként a szakképző intézményekben - szintén a szóbeli vizsga kiemelt fontosságára utalnak, vagy az alsóbb évfolyamokra módosított arányt fogalmaznak meg.

Jóval nagyobb számban (86%) értettek egyet a véleményezők azzal, hogy a beszédértést és beszédkészséget a szóbeli vizsga egyenlő arányban értékelje. Ugyanakkor, országosan, a beszédértés külön mérésének objektív akadálya, hogy a megkérdezettek 39%-a szerint iskoláikban a hallás utáni szövegértést mérő teszt megvalósításának technikai és akusztikus körülményei nem biztosítottak. Elgondolkodtató, hogyan lehetséges ennek a készségnek a folyamatos fejlesztése megfelelő felszerelés nélkül.

A kérdőív nyitott kérdése konkrét példákat kért arra, milyen típusú feladatokat javasolnak a tanárok külön-külön az egyes készségek mérésére. A válaszok egy része már ismert nyelvvizsgát említ és nem jelöl meg feladatokat: pl. "mint az alapfokú A típusú nyelvvizsga"; "Pitman"; "mint a Goethe nyelvvizsga". Mások - a válaszok legtöbbjében - csak körülírják a kérdést, de feladatot nem határoznak meg: leggyakrabban visszatérő példa a "teszt", mely valószínűleg feleletválasztós tesztet takar; vagy "írásban megadott szövegekhez különböző feladatok"; "magnóhallgatás"; "társalgás"; "kérdések"; "hallott szöveg értése". A harmadik nagy csoportban konkrét feladatokat adnak meg, de a kitöltött kérdőívek közel negyedében üresen maradt ez a rész.

Olvasott szöveg értését ellenőrző feladatra a leggyakoribb javaslat a "kérdések", melyeken belül sokan megkülönböztetik az idegen nyelvű vagy magyar nyelvű kérdést. Kevésbé gyakori az "igaz-hamis" és a "teszt" javaslat. Néhányan fordítást említenek szótárral vagy anélkül.

Az íráskészséget legszívesebben "szabad" vagy "irányított" fogalmazással mérnék a tanárok, ennek egy meghatározott fajtáját - a levél vagy üdvözlőlap írását - majdnem ugyanennyien tartanák megfelelő feladatnak. A kisebbség tollbamondást javasol, míg elvétve szerepel képleírás, nyomtatvány kitöltése, kiegészítés vagy szóalkotás betűkből, illetve szólánc. Néhányan tiltakozásuknak adtak hangot: "ne önálló fogalmazási feladat legyen!"

A hallás utáni szövegértés mérésére a többség hasonló arányban az alábbiakat javasolja: "társalgás", "kérdések", "szituáció" és egyszerűen csak "magnó", vagy nagyon sokan átfogalmazzák: "hallott szöveg értése". Konkrét feladatot nagyon kevesen adnak meg: pl. "utasításra válasz cselekvéssel" vagy "tartalom összefoglalása".

A beszédkészség értékelésére a legalkalmasabbnak a válaszadók többsége a párbeszédet, képleírást és szituáció eljátszását tartja. Néhányan "adott téma kifejtését" javasolják, egy munkaközösség ötlete a "hiányos párbeszédek" feladattípus. Sokan utalnak annak szükségességére, hogy "csak olyan feladat legyen, amelyről saját ismeretekkel rendelkezik, nem mint a magyar nyugdíjrendszerről". A témakörökkel kapcsolatban gyakran kifogásolják a Nemzeti alaptantervben megadott témákat, egyrészt mert túl általánosnak tartják őket, másrészt pedig a gyerekektől távolinak.

A legproblematikusabbnak az integrált tesztekre vonatkozó kérdésre adott válaszok bizonyultak: a tanárok többsége üresen hagyta a helyet; akik beírtak feladattípust, szinte mindenféle feladatot említettek a "teszt", "nyelvtani teszt" kifejezésektől a konkrét Cloze-, C-, illetve a Lücken-tesztig. Valószínűleg az ezt megelőző kérdésnél is az okozta az elutasító válaszok magas számát, hogy a válaszolók nem ismerik kellően a terminológiát.

A kérdőív végén egyéb javaslatot csak kevesen írtak, ők leggyakrabban újra megfogalmazták a kérdőív előző pontjainál kifejtett véleményüket.

Összefoglalás és javaslatok

A kérdőíves vizsgálat néhány fontos tanulsággal szolgál. Örvendetes, hogy az idegen nyelvekre vonatkozó általános követelmények javaslatával a megkérdezettek többsége egyetért. Ugyanakkor a feltárt várható nehézségek tükrében a szóbeli és írásbeli vizsgák legmegfelelőbb arányának kialakításával a próbavizsgák eredményéig célszerű várni.

A válaszokból azonban a "hiányos párbeszéd" jeleire is következtethetünk. Egyik váratlan eredménye a felmérésnek, hogy a válaszadók közül sokan háromszintű alapműveltségi vizsgára gondolnak. Lehetséges, hogy a 6. és 8. évfolyamok kétévenkénti lebontásban megjelenő követelményei okozzák a félreértést, de fontos megjegyezni, hogy az általános iskolák és a középfokú intézmények tanárai egyaránt gyakran értelmezték így a vizsgát. Hasonlóképpen elgondolkodtató, hogy sokan nem értik az alapműveltségi vizsga lényegét: a Nemzeti alaptantervben meghatározott követelmények alapján kell minden intézménynek minden diákját felkészítenie, és a tanulóknak azonos követelményeknek kell a központi alapműveltségi vizsgán a 10. évfolyam végén megfelelniük. Ugyanakkor érthető a szakképzésért felelős intézmények aggodalma, hiszen hagyományosan gyengébb képességű tanulókkal foglalkoznak, mint a gimnáziumok.

Egyéb tanulsággal is szolgálnak az adatok: a válaszokból alapvető hiányosságokra derül fény. Mivel a tanárképzésben és továbbképzésben az idegennyelv-tanulás során alkalmazható mérés és értékelés elméleti és gyakorlati kérdései - hasonlóan a tanterv- és tananyagtervezéshez - nem szerepelnek megfelelő súllyal, feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a különböző nyelvi készségek fejlesztésére és mérésére legalkalmasabb eljárásokat minden nyelvtanár ismerje és alkalmazza. Csak így remélhető, hogy hosszú távon az alapműveltségi vizsga kedvezően hasson a tanulási folyamatra. Megdöbbentő továbbá, hogy az iskolák közel fele nem rendelkezik technikai eszközzel hanganyagok megfelelő minőségű lejátszásához, hiszen ilyen körülmények között a Nemzeti alaptanterv követelményei aligha teljesíthetők.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.