2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 május

Vélemények a biológia és egészségtan alapműveltségi vizsga általános követelményeiről

2009. június 17.

B. Németh Mária

Vélemények a biológia és egészségtan alapműveltségi vizsga általános követelményeiről

A kiküldött 4622 biológia és egészségtan kérdőív 41%-a, 1915 db kérdőív érkezett vissza. A kérdőívek 73%-át szaktanárok, 24%-át munkaközösségek, 3%-át pedig módszertant oktatók és pedagógiai intézmények munkatársai töltötték ki. A véleményezők 76%-a általános iskolában, 12-12%-a gimnáziumban, valamint szakképző és más (pedagógiai intézetek, főiskolák, egyetemek) intézményben tevékenykedik. Az általános iskolák 40%-a, a gimnáziumok 70%-a, a szakképző intézmények 32%-a küldött vissza kitöltött kérdőívet.

A felmérés adatait táblázatban foglaltuk össze. Jól látható, hogy mennyire egységes a vizsgakoncepció és az általános követelményrendszer megítélése, csupán csekély eltéréseket találtunk. Megállapíthatjuk hogy elképzeléseink nagymértékben találkoztak a kérdőívet kitöltők véleményével, kérdésektől függően 70-93%-uk elfogadta a tervezetet. A pedagógustársadalom nagy többsége támogatja az Alapműveltségi Vizsgaközpont által előterjesztett javaslatokat. Helyesli, hogy a biológia és egészségtan a Nemzeti alaptanterv 7-10. évfolyamokra megállapított nyolc témakörét (92%) tartalmazó önálló vizsgatárgyként (70%) kerüljön megszervezésre. Az adatok szerint a pedagógusok többsége egyetért azzal is, hogy a vizsgán a jelentkezőnek egy feladatlapot (93%) kell megoldania, és ehhez 60 perc (89%) áll rendelkezésre. A tanárok támogatják, hogy a feladatlap a tartalmi tudás mellett a képességeket (86%), a Nemzeti alaptanterv szerinti minimum- és az afölötti követelményszinteket mérje. Nagyfokú (89%) volt az egyetértés abban is, hogy a javítás és az értékelés a szaktanár feladata, az ellenőrzés, illetve az ellenőriztetés pedig a vizsgaelnök jogköre.

Az egyetértő válaszok aránya (%-ban)
Kérdések  Teljes
minta 
Véleményezők  Intézmények 
szak-
tanár 
munka-
közösség 
egyéb  ált.
iskola 
gimná-
zium 
szak-
képzés 
Integrált vizsga  30  30  27  32  31  24  28 
Vizsga tartalma  92  92  89  100  92  96  90 
Vizsga módja  93  93  93  91  85  93  92 
Feladatok jellege  86  86  93  6*  87  85  86 
Vizsga időtartama  89  92  84  93  92  77  87 
Követelményszint  94  94  92  99  94  92  97 
Javítás és értékelés  89  89  88  89  89  89  93 

* 94% a részben egyetértő válaszok aránya

A vélemények az általuk tett javaslatban felsorolt feladattípusok alkalmasságának a megítélésében oszlanak meg leginkább. E kérdés adatait nem tüntettük fel a táblázatban, mivel itt más jellegű válaszokat (ötfokú skálán történő rangsorolást) kértünk. Ezeknek az adatoknak a szemléltetésére pedig a fenti táblázat nem alkalmas. A kérdés elemzésére később kerül sor.

A kérdőív 9. kérdésére, melyben a kollégák egyéb javaslatait tudakoltuk, olyan válaszokat kaptunk, amelyek az előző kérdésekkel kapcsolatban már megfogalmazódtak. Ezért ezekre külön nem tértünk ki.

Bár a számok önmagukért beszélnek, az adatok igen meggyőzőek, és a tervezet nagyfokú támogatottságáról tanúskodnak, célszerű megvizsgálni a másik fél álláspontját, elképzeléseit és javaslatait is, mivel értékes és érdekes információkhoz juthatunk. A következőkben áttekintjük az egyes kérdésekkel kapcsolatban kapott jelzéseket.

Integrált vagy tárgyankénti természettudományos vizsga?

A természettudományos tárgyakkal kapcsolatban időről időre felmerül a biológia, fizika, kémia integrált tanításának lehetősége. A magyar iskolában azonban ennek nincsenek hagyományai. Feltettük tehát a kérdést: "Iskolájában alkalmazna-e integrált vizsgát?" Várakozásunknak megfelelően a beérkezett kérdőívek 70%-ában a kollégák elutasítják az integrált vizsgát.

Szembeszökő, hogy míg az integrált vizsgát szorgalmazók biológia, fizika, kémia kombinációban gondolkodnak, adataink szerint ez a lehetőség nem igazán népszerű, mindössze 10 kérdőíven találkoztunk ilyen elképzeléssel. Az igennel válaszolók többsége (121 fő) biológia és egészségtan - földünk és környezetünk variációt szeretne. Igen kis számban (1-1 esetben) találkoztunk biológia-kémia, kémia-fizika, kémia-földünk és környezetünk, továbbá mind a négy említett tárgy egy vizsga keretében történő összevonásával. Az a tény, hogy az integrált vizsgát elfogadók közül jó néhányan (92-en) biológia- és egészségtan-integrációt jelöltek meg, továbbá egyes témakörök kombinációját írták le (kihagyva evolúciót, öröklődést), arra utal, hogy nem ugyanazt jelenti mindenki számára az integrált vizsga fogalma.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy, bár a válaszadók 70%-a elfogadva az Alapműveltségi Vizsgaközpont által előterjesztett javaslatot a szaktárgyankénti alapműveltségi vizsga mellett voksolt, az általános vizsgakoncepció nem zárja ki az integrált vizsgát. Amennyiben egy adott intézmény pedagógiai programjában szerepel a természettudományos tárgyak integrált oktatása és értékelése, az iskola kérheti az ilyen típusú vizsga megszervezését.

Néhányan (mindössze nyolcan) elutasítják az alapműveltségi vizsga egész rendszerét, mondván, az iskolájukban amúgy is rendeznek év végi vizsgát. Természetesen ezt minden intézmény megteheti saját hatáskörében, saját elképzelései alapján. Ez azonban mind a követelmények, mind a lebonyolítás módját illetően egy belső, az iskola számára információkat szolgáltató mérés. Ezzel szemben az alapműveltségi vizsga olyan központi követelményekre épülő külső, objektív mérés, amelyben a vizsgázók eredményei országos szinten összehasonlíthatók. További fontos különbség, hogy az alapműveltségi vizsga hivatalos okmányban igazolja, hogy az iskolapadból távozó fiatal rendelkezik az általános műveltséget megalapozó ismeretekkel és képességekkel.

A vizsga tartalma

Az oktatási törvény [9. § (3)] értelmében az alapműveltségi vizsga a kötelező intézményes oktatást lezáró megmérettetés, melynek követelményeit a Nemzeti alaptantervre alapozva kell kiépíteni [9. § (1)]. Mivel a biológia és egészségtan műveltségi részterület alapvető műveltségi anyagát a Nemzeti alaptanterv 7-10. évfolyamra előírt nyolc témaköre foglalja magában, a vizsgakoncepció kidolgozásakor az volt a kiindulópontunk, hogy az alapműveltségi vizsgának is ezt kell mérnie. Kérdésünk ezért így szólt: "Egyetért-e azzal, hogy a biológia vizsgatárgy tartalma a Nemzeti alaptanterv biológia és egészségtan részterületének 7-10. évfolyamra meghatározott anyagát ölelje fel?" Az adatokat értékelve kitűnik, hogy válaszadók 92%-ának is ez a véleménye.

A kérdőívek feldolgozása során találkoztunk olyan felvetésekkel, amelyek szerint az 5-6. osztály anyagát is be kell vonni a vizsgába. Ezen a két évfolyamon azonban természetismeretet tanítanak, amely valójában a későbbi természettudományos tanulmányok megalapozása, s más formában szerepel a későbbi évfolyamok anyagában. Mások két, 7-8. és 9-10. évfolyamokra felbontott vizsgát szeretnének, hangot adva azon aggályuknak, hogy a más intézményben, mások által tanított ismeretek tudásáért nem vállalhatják a felelősséget. Sajnos semmiféle megnyugtató megoldást nem tudunk javasolni erre a nagyon is érthető problémára. A vizsga azonban csak ebben a formában elégíti ki a közoktatási törvény idevonatkozó [8. § (5)] rendelkezését, miszerint a Nemzeti alaptanterv, illetve az alapműveltségi vizsga vizsgakövetelményeinek kell biztosítaniuk az általános megalapozó pedagógiai szakasz 1-10. évfolyamán az iskolai nevelés és oktatás tartalmi egységét, és az iskolák közötti átjárhatóságot.

Itt kell megemlítenünk, hogy a kérdőív szinte minden kérdése esetében felmerült bizonyos témakörök (különösen az evolúció, a genetika és az egészségtan) kihagyásának igénye. Mivel az alapműveltségi vizsga az oktatási törvény rendelkezéseinek megfelelően a Nemzeti alaptantervre építve kerül megszervezésre, a Nemzeti alaptanterv pedig készítőinek szándéka szerint a biológiai alapműveltség elemeit tartalmazza, a feladatlapoknak a Nemzeti alaptantervnek, mind a nyolc témakörét le kell fedniük. Ezért tehát nem elfogadható a 9-10. évfolyam anyagára korlátozódó vizsgajavaslat sem.

Szóbeli vagy írásbeli vizsga?

A következő sarkalatos kérdés, hogy a biológia és egészségtan vizsga milyen módon: szóban vagy írásban történjen. Hosszas elemzőmunka, s korábbi mérések tapasztalatai alapján jutottunk arra az álláspontra, hogy a vizsgára fordítható időkorlátok között a biológia és egészségtan vizsga validitása (érvényessége, vagyis, hogy azt mérjük, amit mérni akarunk) és objektivitása írásbeli feladatlap alkalmazásával biztosítható leginkább. Kérdésünkre: "Egyetért-e azzal, hogy biológiából a vizsga központi feladatbankból, az általános vizsgakövetelményekben felsorolt nyolc témakör tananyagából összeállított feladatlap megoldásával valósuljon meg?" a kapott válaszok igen egybehangzóak, a javaslat 93%-ban talált helyeslésre.

A tavaszi közvélemény-kutatáshoz hasonlóan ezúttal is többen megfogalmazták a szóbeli vizsga fontosságát. Szóbeli vizsgán történő megmérettetés feltehetően jól szolgálja a tanulók szóbeli kommunikációs készségének fejlődését, nem teszi azonban lehetővé a Nemzeti alaptanterv témaköreit lefedő mérést, továbbá az objektivitás biztosítása is igen nehéz. (Meg kell jegyeznünk, hogy a feladatlapos vizsgáztatás is alkalmas az írásos kommunikációs készségek mérésére.) Az írásbeli-szóbeli kombináció az időkorlátok (lásd később) miatt nem megvalósítható.

Néhányan jelezték a gyakorlati vizsga létjogosultságát is. Erre a lehetőségre az általános követelményrendszer kidolgozásakor mi is gondoltunk, de a lebonyolítás nehézségei és az eltérő helyi adottságok miatt nem lenne méltányos azt kötelezővé tenni. A kiegészítő/elmélyítő vizsga keretében azonban az iskolák gyakorlati feladatok megoldását is előírhatják.

A véleményezők egy része helyeselte ugyan a feladatlapos vizsgáztatást, de bizonyos megkötéseket is megfogalmazott. Ilyen például, hogy a feladatlapok differenciáltak legyenek, vegyék figyelembe a helyi sajátságokat, az iskolatípus jellemzőit. Ez igen természetes igény, és szinte minden kérdés esetében felmerült. A közoktatási törvény [9. § (1)], de a vizsgakoncepció is lehetőséget biztosít a kiegészítő/elmélyítő vizsga keretében a helyi igényeknek az alapműveltségi vizsgába történő integrálására. Az alapműveltségi vizsga központi követelményeit az iskola vizsgaszabályzatában foglaltak szerint és a helyi tantervben meghatározottak alapján helyi vizsgakövetelményekkel egészítheti ki. A kiegészítő/elmélyítő vizsga mikéntjét (írásbeli, szóbeli vagy akár gyakorlati vizsga) az iskola maga határozza meg.

Az az igény viszont, hogy a feladatlapok a tanulók értelmi képességei szerint is differenciáltak legyenek, nyilvánvalóan nem teljesíthető. Egyrészt, mérés nélkül nem tudjuk megmondani, hogy melyik tanuló milyen képességű. Másrészt pedig magának az alapműveltségi vizsgának egyik célja éppen a tanulók képességeinek feltérképezése.

A feladatok jellege, képességek mérése

Az alapműveltségi vizsga funkciója a törvény szándéka szerint annak a dokumentálása, hogy a fiatal rendelkezik-e mindazokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyek szükségesek a XX. század végének hétköznapjaiban. Ma, az információrobbanás korában, amikor ismereteink gyorsan elavulnak, a felkészültség igen lényeges elemei a tanuláshoz és információszerzéshez szükséges képességek. Így az oktatás s ezen keresztül a vizsga fontos elemévé kell válnia a képességek fejlesztésének, illetve mérésének. A Nemzeti alaptanterv is rögzíti azokat a képességet, amelyeket a 10. évfolyam végére minden fiatalnak birtokolnia kell. Ezért úgy gondoljuk, hogy az alapműveltségi vizsgának a szokásos tudásszintmérés mellett a képességek mérését is fel kell vállalnia, amely ma még idegen a magyar iskolai értékeléstől. Fontosnak tartottuk tehát megkérdezni, hogyan vélekedik erről a pedagógus-közvélemény. "Egyetért-e azzal, hogy biológiából a hangsúly a tananyagban szereplő tények, fogalmak, összefüggések, törvények felidézésére, alkalmazására, értelmezésére essen, és ennek érdekében a feladatlap olyan feladatokat tartalmazzon, amelyek megoldása a tartalmi tudás mellett tájékoztatást nyújt a vizsgázó képességeiről?" Adataink arról tanúskodnak, hogy a válaszadók túlnyomó többsége, 86%-a szintén felismerte ennek a fontosságát.

Akadtak azonban olyanok, akik kétségbe vonták a képességmérés szükségességét. Azzal érveltek a tartalmi tudás mellett, hogy az a továbbtanulás legfontosabb kritériuma. (Meg kell jegyeznünk, sok esetben nem derült ki, mit értettek pontosan tartalmi tudáson.) A világban jó néhány olyan ország (USA, Hollandia) van, ahol az intézményes oktatás mindennapos gyakorlata a tanulók képességeinek rendszeres mérése. Céljuk sokkal inkább a tanulói képességek fejlődésének nyomon követése, mint a tehetséges tanulók kiválogatása. A nemzetközi tapasztalatok alapján bátran állíthatjuk, hogy a képességek mérésének egyik lehetősége éppen a tananyagra épített feladatmegoldás. A feladatok ugyanis típusuktól függően más-más tartalmakon különböző képességeket működtetnek. Néhányan viszont a képességek feladatlapokkal való mérhetőségét is megkérdőjelezték.

Indokolatlanok továbbá azok a félelmek, amelyek a képességmérést a különböző helyi tantervekre hivatkozva vetik el. Egy adott képesség kialakulása ugyanis sokkal inkább a tanítási módszer, a tanári instrukciók függvénye, mint a konkrétan tanított tananyagé (tankönyvé).

Néhány esetben találkoztunk olyan megnyilatkozásokkal, melyek szerint az lenne a kívánatos, hogy szóbeli produkció, illetve a tanulók tanítása során szerzett tapasztalatai alapján a pedagógus minősítse a tanuló képességeit. Senki nem vitatja, hogy a gyakorló, különösen a nagy tapasztalatokkal rendelkező pedagógusok valóban jó megközelítéssel meg tudják ítélni tanítványaik képességeit. Birtokunkban vannak azonban olyan vizsgálati adatok1, amelyek szerint az iskola mai értékrendszerében sok diák nem tudja érvényesíteni tudását, s így előfordul, hogy képességeiket tévesen minősítik. Ha nem akarunk végképp lemaradni a nemzetközi élvonaltól, nem tekinthetünk el az iskolapadból távozó fiatalok képességeinek széles áttekintést lehetővé tevő országos feltárásától.

Feladattípusok

A feladatlapok összeállításának egyik igen nehéz lépése a mérés céljait szolgáló feladattípusok megtalálása. Ezért néhány ismert és alkalmazott típusfeladat (természeti jelenség értelmezése, összefüggések, szabályok alkalmazása; jelenség, összefüggés felismerése, értelmezése ábra, grafikon alapján; rövid elméleti kérdés; komplex feladat; problémamegoldó feladat) ötfokú skálán (1. egyáltalán nem elfogadható, 5. teljes mértékben megfelel) történő rangsorolását kértük.

Ez volt az a kérdés, amely leginkább megosztotta a közvéleményt, csupán az egyszerűbb, alacsonyabb szintű gondolkodási képességeket igénylő feladattípusok megítélése volt viszonylag egyöntetű. Legtöbben az összefüggések, szabályok alkalmazását, a természeti jelenségek értelmezését és a rövid elméleti kérdéseket tartják elfogadhatónak, s leginkább a komplex feladatokat utasítják el. Szembeötlő, hogy a módszertant oktatók mindegyik általunk felsorolt típushoz magas rangszámot rendeltek, és a magasabb szintű mentális folyamatokat működtető feladatokat részesítették előnyben.

Időnként felmerülő kérés, hogy a feladatok ne legyenek túl nehezek, túl bonyolultak és feleljenek meg az életkori sajátosságoknak, továbbá mindenki számára ismertek és hozzáférhetők legyenek. Terveinkben szerepel, hogy minden feladatot előzetesen kipróbálunk, és olyan mutatókkal látunk el, mint például nehézségi fok, a megoldáshoz szükséges idő stb. A jelenlegi elképzelések szerint a feladat-, illetve tesztbank mindenki számára hozzáférhető lesz elektronikus vagy nyomtatott formában. Az pedig, hogy ki fogja összeállítani a feladatlapokat, még nem eldöntött, erről további egyeztetések folynak.

A vizsga időtartama

Az egyes vizsgatárgyakra jutó időtartam eldöntése igen nehéz, az alapműveltségi vizsga teljes rendszerét, valamennyi vizsgatárgyat érintő sarkalatos probléma. Hosszas elemző és egyeztető munka után jutottunk arra a kompromisszumra, hogy a biológia és egészségtan alapműveltségi vizsga feladatlapját az egyéb szempontok mellett úgy kell összeállítani, hogy megoldására elegendő legyen 60 perc, a kiegészítő/elmélyítő vizsga időtartamát pedig az iskola határozza meg. A véleményezők 89%-a egyetértett ezzel.

A részben egyetértők, illetve ellenzők többsége (104 fő) emelni szeretné a vizsgára fordított időt, 73-an 90, 18-an pedig ennél is több 120-180 percet javasolnak. A 60 perc valóban kevésnek tűnik egy műveltségi részterület mérésére, de az időtartam megállapításakor szem előtt kell tartani egyrészt az alapműveltségi vizsga összóraszámát. Nem szükséges bizonyítni, hogy 10-12 óránál több vizsgaidő egyetlen tanulótól sem várható el. Másrészt meg kell találni azt az időtartamot, amely mellett még biztosítható a vizsga validitása és megbízhatósága. 60 percnél kevesebb megoldási időt igénylő feladatlappal már nem lehet jól lefedni a Nemzeti alaptanterv műveltségi részterületeit, s az alapműveltségi vizsga egyéb céljai (például képességek mérése) sem teljesíthetők. E méréstechnikai okok miatt nem érthetünk egyet azokkal sem, akik a vizsga időtartamának 30-45 percre történő csökkentését javasolják.

Minimum- és minimum fölötti szint

A Nemzeti alaptanterv körüli forrongás szinte leggyakoribb célpontja az abban meghatározott anyag szintje. Munkánk során többféle, sokszor ellentétes állásponttal találkoztunk. Ezért mindenképpen kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan vélekedik erről a széles szakmai közvélemény. Ennek megismerése érdekében az alábbi kérdést fogalmaztuk meg: "Elfogadhatónak tartja-e, hogy a feladatlap a Nemzeti alaptanterv követelményeit, a kiegészítő/elmélyítő vizsga pedig a kiegészítő követelményeket mérje?"

A beérkezett kérdőívek mindössze 6%-ában találkoztunk a tervezettől eltérő javaslatokkal. A beérkezett kérdőívek tanúsága szerint valamennyi intézményben, a nem teljesen egyértelmű fogalmazás ellenére is, a válaszadók nagy többsége (94%) amellett voksolt, hogy a biológia és egészségtan alapműveltségi vizsga a Nemzeti alaptanterv követelményei, a kiegészítő/elmélyítő vizsga pedig a kiegészítő követelmények teljesítését mérje.

Javítás és értékelés

Minden vizsga utolsó, egyben legizgalmasabb mozzanata a vizsgázó produkciójának értékelése. Ha ebbe hiba csúszik, akkor egész addigi fáradságos munkánk hiábavaló volt, nem is beszélve az anomáliák okozta erkölcsi károkról. Igen fontos tehát, hogy a vizsga rendszerébe jól illeszkedő, pontosan és megbízhatóan működő javítási, értékelési rendszert dolgozzunk ki.

A feladatlapok javítására és az értékelés módjára vonatkozó javaslatunk a következő volt: A feladatlap javítását és osztályzattal történő értékelését, minősítését a szaktanár végezze a megadott javítókulcs segítségével, a javítást, értékelést pedig a vizsgaelnök ellenőrizze, illetve ellenőriztesse. Elképzelésünk az eddigiekhez hasonlóan, szintén találkozott az érintettek többségének (89%-ának; módszertani oktatóknál és a szakmunkásképzőkben 100%) véleményével.

Néhány véleményező azonban olyan indokolt félelmeket fogalmazott meg, olyan hibákra hívta fel a figyelmet, amelyek megfelelő precizitással kiküszöbölhetők. Ilyen nagyon is jogos igény, hogy a feladatlapok javítókulcsai hibátlanok és egyértelműek legyenek. Mint azt az előzőekben már leírtuk, terveink szerint az alapműveltségi vizsgán kipróbált feladatokat alkalmazunk. Így minden reményünk megvan arra, hogy próbamérésekkel a jelzett hibák kiküszöbölhetők, s hibátlan, jól használható javítókulcsokat és értékelési útmutatókat bocsáthatunk közre.

Javaslatunk leginkább sérelmezett pontja a javítás és az értékelés ellenőrzése, illetve ellenőriztetése. Sokan ezt a szaktanár szabadságának korlátozásaként értelmezték. Szó sincs arról, hogy bárki kétségbe vonná a szaktanár hozzáértését és megbízhatóságát. De egy országos, sokakat érintő vizsga komolyságának és tisztaságának biztosításához szükség van vizsgabiztos jelenlétére, továbbá célszerű a vizsga tisztaságát az értékelés felülvizsgálati lehetőségének rögzítésével is biztosítani.

Összegzés

Közvélemény-kutatásunk eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy viszonylag egységes kép rajzolódott ki a vizsgakoncepció és az általános követelményrendszer megítéléséről. A médiában gyakran hallható a Nemzeti alaptantervet és az alapműveltségi vizsga rendszerét bíráló megnyilatkozások és ellenérzések ellenére a pedagógustársadalom nagy többsége támogatja az Alapműveltségi Vizsgaközpont által előterjesztett javaslatokat. Állást foglalt amellett, hogy a biológia és egészségtan önálló vizsgatárgyként, a 60 perces, a Nemzeti alaptanterv 7-10. évfolyamokra megállapított nyolc témakörét lefedő, a minimum- és az afölötti szintet mérő feladatlap kitöltésével valósuljon meg. A vizsgán a tények, fogalmak, összefüggések, törvények felidézésére, alkalmazására és értelmezésére olyan feladatokat kell alkalmazni, amelyek megoldása a tartalmi tudás mellett információt ad a vizsgázó képességeiről is. Abban is nagymértékű a válaszolók egyetértése, hogy a javítást és az értékelést a szaktanár végezze a megadott javítókulcs segítségével, de az ellenőrzés, illetve ellenőriztetés a vizsgaelnök feladata legyen.

Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki időt fordított a biológia és egészségtan alapműveltségi vizsga koncepciójának és általános vizsgakövetelményeinek elemzésére, kitöltötte és visszaküldte kérdőívünket. Bár viszonylag kevesen - a válaszadók 10-15%-a - fogalmazott meg más véleményt, konkrét javaslatot, különböző kétségeket és aggodalmakat, ezek a jelzések sokban segítik munkánkat.

Hosszú, nehéz, de valamennyiünket és tanítványainkat érintő munka előtt állunk. Kérünk minden kollégát, hogy véleményezze, s juttassa vissza az Alapműveltségi Vizsgaközpontba a jövőben kidolgozandó tervezeteket. Ezek a felmérések ugyanis amellett, hogy hozzájárulnak fejlesztő munkánkhoz, lehetőséget adnak arra, hogy adatokat nyerjünk a széles pedagógus-közvélemény állásfoglalásáról.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.