2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Vass István - Háttér és iskolai teljesítmény

2009. június 17.

Következtetések egy iskolai felmérésből

Nevelésszociológiával kapcsolatos gondolataim írásbeli megfogal­mazására elsősorban az Új Pedagógiai Szemle tanulmányai adták az ösztönzést. Arról szerettem volna gyakorló tanárként meggyőződni, hogy az iskolai teljesítménnyel kapcsolatos, Magyarországon (is) mindinkább teret hódító elméletek milyen mértékben vehetők fi­gyelembe a sok tekintetben sajátos romániai oktatás gyakorlatában. A székelykeresztúri (Hargita megye) Orbán Balázs Gimnázium 5-8. osztályos tanulóival, mintegy 280 gyermekkel töltettünk ki 1999 szeptemberében háttérkérdőíveket. Célunk az volt, hogy ismereteket nyerjünk a családokról, életkörülményeikről, az iskolai teljesít­ményt befolyásoló háttértényezőkről.


A társadalmi rétegződés és a gyermekek iskolai eredményei közti nyilvánvaló összefüggést Romániában a 89-es fordulatig nem volt ajánlatos megfogalmazni, annak ellenére, hogy ezzel a kapcsolattal a hivatalos oktatáspolitika (is) tisztában volt. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy az iskolák jelentéseiben, munkaterveiben már az 50-es évektől külön fejezet foglalkozott a munkás- és parasztszármazású tanulók eredményeinek az értékelésé­vel és azzal, hogy mit tett egy-egy tantestület e két kategóriába tartozók teljesítményének javítása érdekében. A magyarországinál jóval diktatórikusabb romániai politikai rendszer­ben azonban a nevelésszociológia nem mondhatta ki nyíltan azokat a következtetéseket, amelyeket különben az akkori statisztikai adatok is bizonyítottak. Egy-egy iskola jelentéseit olvasva csupán annyit tudhattunk meg, hogy az említett két kategória eredményei általában gyengék, tehát „még sok a tennivaló megsegítésük terén". A társadalmi rétegződésből adó­dó hátrányokat-előnyöket az iskolának kellett (volna) kiegyenlítenie. A „kiegyenlítésre" ad­minisztratív vagy ha úgy tetszik, politikai eszközöket is igénybe vett a pártállam; gondoljunk csak az egykori egyetemi felvételi vizsgákra vagy az ösztöndíjrendszerre, amelyek egyér­telműen előnyös, megkülönböztetett helyzetbe hozták a két említett társadalmi osztályt. Ez a megkülönböztetés feszültséget keltett a nem favorizált rétegek (értelmiség, tisztviselők stb.) körében.

Romániában – tudtommal – nem végeznek a magyarországihoz hasonló országos, illetve megyei szintű tudásszintmérő vizsgálatokat. (Igazságtalanok lennénk azonban, ha megfe­ledkeznénk arról, hogy Hargita megyében a Tanfelügyelőség az l-IV. évfolyamok szintjén megtette a kezdeti lépéseket.) Az egyes iskolák vezetőségének, pedagógusainak csak ritkán, alkalomszerűen adatik meg az a lehetőség, hogy eredményeiket, tanulóik általános vagy egy-egy tantárgyhoz kapcsolódó felkészültségét megyei vagy országos mércével mér­hessék. Az évente szervezett tantárgyi versenyeken csak a legtehetségesebb tanulók vesznek részt, az ő eredményeikből nem lehet egy egész iskolaközösség munkáját értékelni. Ezekre a vetélkedőkre az iskolák jelentős százaléka, elsősorban a falusi iskolák nem is jelentkez­nek, ugyanis ezekben az iskolákban a szakképzett pedagógusok száma rendkívül alacsony.


Hargita megyében (és nemcsak itt) a falusi általános iskolák 5-8. osztályaiban sok helyen túlsúlyban vannak a csak érettségivel rendelkező helyettesítő tanerők. Szelektálásukra meg­ejtik a tanévet megelőző időszakban az ismeretfelmérő vizsgákat, de - főleg a várostól távol eső településre - jó, ha egyáltalán van jelentkező a betöltetlen pedagógusi állásra.

A szülők reagálása természetesen nem marad el: sok falusi településről csoportosan indulnak el a gyermekek a legközelebbi, jobb felkészülési lehetőségeket nyújtó városi iskolákba. A vi­szonylag jobb anyagi és pedagógusi ellátottsággal működő városi iskolákba nemcsak a szom­szédos települések, hanem a távolabbiak (20-25 km) gyermekeinek egy része is beiratkozik. Ez az egyre gyakoribb szokás újabb problémákat szül: a falvak amúgy is kis létszámú iskoláiból általában éppen a legjobb képességűek mennek el; a városi iskolák pedig, így a székelykeresztúri gimnázium is, túlzsúfoltakká válnak. Egy-egy osztály létszáma eléri a harmincat.

Az általános iskolai tanulók tudásszintjének a felmérésére az első (és egyetlen) reális lehe­tőség a 8. osztály elvégzése után adódik, amikor a végzettek képességfelmérő (abszolváló) vizsgát tesznek. Az 1998-1999-es tanév végét követően a minisztérium döntése alapján öt tantárgyból mérettettek meg a tanulók: román nyelvből, anyanyelvből, matematikából, földrajzból és történelemből. Az írásbeli vizsgákat egy-egy városi iskolában bonyolították le az egész körzet iskolái számára. A Keresztúr-vidéki iskolák abszolvenseinek a júniusi (első) vizsgákon elért eredményeit az 1. táblázat mutatja. A vizsgáztató bizottság a vidék különbö­ző iskoláiban dolgozó tanárokból verbuválódott.

A keresztúri két vizsgáztató központnál (Orbán B. Gimnázium és a Petőfi S. Általános Iskola) a vidék 15 nyolcosztályos iskolájából 216 végzettnek kellett volna megjelennie. A minisztériumi rendelkezés nem kötelezi a nyolc osztályt végzett tanulókat a vizsgán való megjelenésre, de aki nem jelentkezik, az eleve kizárta magát a líceumi, illetve a szakiskolai továbbtanulás lehetősé­géből. 27 tanuló, a végzettek 12,5%-a döntött úgy, hogy nem vizsgázik. Három falusi iskolából egyetlen végzős sem próbált szerencsét. Mindhárom Keresztúrtól eléggé távol eső település (20-25 km). A meg nem jelentek felmérhették ismereteik valós szintjét, és úgy érezték - minden bi­zonnyal helyesen -, hogy nem ütik meg a mércét, tehát próbálkozásuk hiábavaló lenne.

A kérdés az, hogy mennyiben hibás ezért a gyermek, mennyiben az iskola, illetve a helység, ahol tanultak. A távol maradók másik csoportja azért nem jelent meg a vizsgákon, mert a család úgy döntött, hogy a gyerek ne folytassa tanulmányait, s így fölöslegesnek tűnt számukra ez az erőpróba. Sokuk tizennégy évesen otthon, a mezőgazdaságban, a szülei mellett próbál szerencsét. Vannak azonban olyan családok is, akik nem lennének képesek fedezni az idegen­ben való tanulás költségeit. (A bentlakó tanulóktól ez év szeptemberétől az iskolák átlagban 700 000 lejt kérnek, ez egyenlő a gyengébb jövedelmű családok egy hónapi keresetével.)

A júniusi megmérettetés kellemetlen helyzetbe hozhat egyes olyan iskolákat, amelyek az elfogadható (?) eredményességi százalék alá kerültek. A táblázatban szereplő 15 iskola kö­zül hatban a végzősök 50 százalékának sem sikerült átmenő osztályzatot kapnia. Az ered­ménytelenség konkrét okait vizsgálva feltétlenül figyelembe kell venni egy-egy település gye­rekeinek halmozottan hátrányos helyzetét is. Nem feledkezhetünk meg például egyes falvak etnikai megosztottságáról sem. Szenterzsébeten, Etéden, Kőrispatakon, Gagyban, Szent­ábrahámon, Siménfalván nagy létszámú cigányközösségek élnek. Ezekben a falvakban nem ritka az osztály, amelyben a cigány gyermekek száma felülmúlja a többiekét. Egy ré­szük rendszertelen iskolalátogató, mások járnak ugyan (különben nem kapnának gyermek­segélyt), de a tanulással szembeni magatartásuk általában eredménytelenségre vezet.

Sajátos eset Székelykeresztúr általános iskolái közt is van. A nevelőotthon 20 végzőséből mindössze ötnek sikerült a nyári képességi próba. Ez az intézmény egy nagyobb tájegység elsősorban árva, félárva gyermekeinek biztosít otthont. A gyermekek nagy része cigány származású. Gyermekotthonba való beutalásukig lelki sérülések sorozatának lehettek (voltak) kitéve. Kívülállóként nehéz megítélni, hogy gyenge szereplésüknek van-e más ma­gyarázata.


1. táblázat

Az 1999. júniusi képességvizsga eredményei Székelykeresztúr körzetében

Iskola

8. osztályt végzettek száma

Vizsgán megjelentek száma

Sikeresen vizsgázók

száma százalék

1. Orbán Balázs Gimnázium

64

62

53

82

2. Petőfi Sándor Általános Iskola

64

63

48

75

3. Zeyk Domokos Általános Iskola

20

20

5

25

4. Fiatfalvi Általános Iskola

3

3

2

66

5. Siménfalvi Általános Iskola

10

5

3

30

6. Rugonfalvi Altalános Iskola

4

2

1

25

7. Kobátfalvi Általános Iskola

10

10

5

50

8. Román-Andrásfalva

3

-

-

-

9. Szenterzsébeti Általános Iskola

6

-

-

-

10. Kissolymosi Általános Iskola

1

-

-

-

11. Íjszékelyi Általános Iskola

8

4

3

37

12. Szentábrahámi Általános Iskola

7

7

4

57

13. Gagyi Általános Iskola

7

6

3

42

14. Etédi Általános Iskola

6

4

-

-

15. Kőrispataki Általános Iskola

3

3

1

33

Összesítve

216

189

128

59,25

































A vizsgákon meg nem jelentek száma: 27 fő, 12,5%


AZ ORBÁN BALÁZS GIMNÁZIUM OSZTÁLYKÖZÖSSÉGEINEK ÖSSZETÉTELE

Iskolánk 5-8. osztályos közössége több szempontból is heterogén összetételű. A beiratko­zott tanulók nagy része az iskola közvetlen közelében lévő „alsó" lakótelep gyermekeiből érkezik, de itt tanulnak a kissé távolabbi utcák gyermekei is. Egy harmadik csoportot azok a gyermekek alkotnak, akik az 1-4. osztályt a város másik iskolájában végezték, de az 5. osztályba hozzánk iratkoztak be. Inkább vállalták az iskolacserét, minthogy régi iskolájuk­ban helyszűke miatt a második, délutáni váltásban tanuljanak tovább. Végül tanulóink negyedik csoportjába azok sorolhatók, akik a falusi településekről járnak be. Egy részük in­gázik (autóbusszal, személygépkocsival, vonattal, kerékpárral), mások a diákotthonban lakás lehetőségét választják.

Kérdőívünk egyik pontjában arra kértünk választ az ingázóktól, hogy miért nem otthon, a szülőfalujukban tanulnak. „Kevesen voltunk otthon, és gyenge volt az osztály." „Azért jöttem ide, hogy mindenből szaktanár tanítson. " „Szeretnék számítógépen is tanulni. " „A szüleim Keresztúron dolgoznak, és így együtt járunk be." „Azért járok ide, mert tőlünk Keresztúr fele van mivel ingázni."

A környék falvaiból 39 ingázó tanulónk van, a távolabbi vidékekről heten jöttek (pl. Korond 53 km), viszont a diákotthonunkban laknak. A nem keresztúri lakhelyű gyermekek a tanu­lólétszám 17%-át teszik ki.

Ötödik osztályaink (két-három párhuzamos osztály évente) tehát semmiképpen nem mond­hatók homogén összetételűeknek. Megtörtént/megtörténik, hogy egy-egy osztályközösség rendkívül eltérő képességű, teljesítményű gyerekekből áll: az 1-4. osztályt nálunk járt tanu­lók egy negyedik évfolyam végi tesztelés után osztódnak el a jó, közepes, illetve gyenge összetételű osztályokba. A más iskolákból jött tanulóknak ez a lehetőség nem adatik meg, őket abba az osztályba írják be, ahol hely maradt. Ebből aztán az következhet (következik), hogy jó képességű „külső" gyerek gyenge összetételű osztályba is kerülhet (kerül). Gyakor­latilag megtörténhet, hogy olyan 5. osztályos közösség formálódjon, ahol az egyik részt, az éltanulók csoportját az újak képezik, a közepes képességűek száma igen alacsony, és az osztály jelentősebb százaléka gyenge előmenetelű, helybéli tanuló. Az újak hátrányos indít­tatása ilyen helyzetben nyilvánvaló.

 

CSALÁDI HÁTTÉR

A 280 tanulónak kiosztott kérdőív pontjai révén elsősorban a szülőkről, azok iskolai végzettségéről, foglalkozásáról, lakóhelyi körülményeiről, gyerekeik iskolai munkája iránti érdeklődéséről, a család szubkultúrájáról próbáltam adatokat gyűjteni. Elsősorban arról akartam meggyőződni, hogy a családi háttér prioritása mennyiben mondható általános ér­vényűnek. Felkérésemre az osztályfőnökök elkészítették a legjobb, illetve a leggyengébb tel­jesítményt nyújtó tanulók listáit.

Annak felmérésére, hogy 5-8. osztályos tanulóink közül hányan vannak, akik hátrányos helyzetű családokban nőnek fel, említett kérdőívünkben több konkrét kérdést is megfogalmaztunk. A jövedelmekre vonatkozó kérdésre a 273 tanulóból 212 válaszolt. Legérzéke­nyebben a - tudtunk szerint - magas jövedelmű családok reagáltak az iskola „indiszkré­ciójára". A 61 válasz nélküli kérdőív miatt összehasonlító adataink nem lehetnek pontosak. Nem teljes a jövedelmekről alkotott kép azért sem, mert a feketemunka utáni jövedelem nyilván nem jelenik meg a válaszokban, ahogyan a Magyarországon alkalmi munkán lévők jövedelme sem. Elképzelhetetlen, hogy egy család mindenféle jövedelem nélkül éljen és gyermekeket neveljen, márpedig a kérdőívek között nem egy olyat találtunk, amely erről akart minket meggyőzni.

Az egy családtagra jutó havi jövedelem szerinti megoszlás első két kategóriájába tartozó legalacsonyabb jövedelmű családok az abszolút szegények csoportjába sorolhatók. Annak a 36 családnak, ahol az egy főre jutó havi jövedelem 200 ezer lejig terjed, minden bizonnyal a létminimum biztosítása is óriási gond. Ez a válaszadók 16%-át teszi ki.


2/a táblázat

Iskolai teljesítmény a társadalmi rétegződés függvényében
A legjobb tanulók családja
Osztály V.A V.B V.C VI.A VI.B VI.C VII.A VII.B VII.C VIII.A VIII.B
Értelmiségi - 4 3 8 2 1 4 1 2 7 2
Munkás 2 - - 2 1 2 3 1 3 1 1
Összesen 2 4 3 10 3 3 7 2 5 8 3

Az értelmiségi családok gyermekei: 68%
A munkáscsaládok gyermekei: 32%

2/b táblázat

Iskolai teljesítmény a társadalmi rétegződés függvényében
A leggyengébb tanulók családja
Osztály V.A V.B V.C VI.A VI.B VI.C VII.A VII.B VII.C VIII.A VIII.B
Értelmiségi - - - - - - - - - 1 -
Munkás 2 1 3 5 4 3 - 3 6 1 8
Összesen 2 1 3 5 4 3 - 3 6 2 8

Az értelmiségi családok gyermekei: 2,70%
A munkáscsaládok gyermekei: 97,30%


Az alacsony jövedelmű családoknál a szegénység kiváltó oka elsősorban a család társadalmi helyzete, az alacsony iskolázottsággal járó kis jövedelmű munkalehetőségek. De mint szerte az ország­ban, itt is óriási gond a fokozódó munkanélküliség. Szám szerint 49 olyan családot szá­moltunk össze, ahol csak egy kereső van. Ez a kategória a családok 15%-át teszi ki. A cson­ka családok (elvált vagy elhalt szülők) száma 39, ez az összes család 14%-a.

A legkevésbé megbízható a legmagasabb jövedelműekről kialakult kép (egy főre jutó egy­millió lejen felüli jövedelmek), hiszen a választ elsősorban ez a kategória tagadta meg. A családok túlnyomó többsége - 92 fő - a táblázat közepén elhelyezkedő, egy személyre jutó 300-500 ezer lejes havi jövedelműek csoportjába sorolódik, ami nyilván nagyon elmarad a jóval vékonyabb réteget képviselő magas (?) jövedelműek kategóriájától. A magas jövedel­mű családok mindegyike a vezető értelmiségi réteghez tartozik: közgazdászok, mérnökök, orvosok, ahol mindkét szülőnek felsőfokú iskolai végzettsége van. A város alsó lakónegye­dében egyetlen értelmiségi családot sem találunk az 5-8. osztályos tanulók esetében, annak ellenére, hogy ez a lakótelep az összlétszám közel 30%-át adja. A lakónegyedek társadal­mi megosztottsága a 80-as évekből datálódik, amikor elsősorban az értelmiség az arány­lag több kényelmet nyújtó felső lakónegyedi tömbházlakásokba költözött át. Az akkori idők intenzív lakásépítési programja sokaknak lehetőséget adott arra, hogy kétszobás lakásukat három-, esetleg négyszobásra cseréljék föl.


3. táblázat

Osztály

V.A

V.B

V.C

VI.A

VI.B

VI.C

VII.A

VII.B

VII.C

VIII.A

VIII.B

Össz.

%

Apák

 

Általános iskola

9

2

1

1

7

4

-

8

9

-

5

46

18,78

Szakiskola

4

6

4

6

4

-

6

9

11

6

7

66

26,94

Középiskola

5

12

12

7

6

6

12

5

1

9

8

83

33,88

Érettségi és szakma

1

-

2

-

-

1

3

-

-

2

-

9

3,67

Egyetem

-

1

7

8

2

2

6

1

-

1

2

41

16,73

Összesen

19

21

26

22

19

13

27

24

21

29

24

245

 

Anyák

 

Általános iskola

12

5

-

1

11

5

-

13

14

-

11

72

28,35

Szakiskola

2

7

4

4

1

-

4

4

2

5

2

35

13,77

Középiskola

6

12

15

13

6

8

17

6

5

15

12

115

45,28

Érettségi és szakma

-

-

1

1

1

-

-

-

-

2

1

7

2,76

Egyetem

-

-

5

4

1

-

6

1

-

8

-

25

9,84

Összesen

20

24

25

23

20

13

27

24

22

30

26

254

 


Szülők

Általános iskola

Szakiskola

Közép­iskola

Érettségi
és szakma

Egyetem

Összesen

Apák

46

66

83

9

41

245

Anyák

72

35

115

7

25

254

Összesen

118

101

198

16

66

499

Százalék

23,65

20,24

39,68

3,21

13,22

 


Felmérésünk igazolja azt a tézist, miszerint a szegénység fő oka elsősorban a műveltség és az iskolai végzettség terén fennálló hátrányokból ered. A következő táblázat a szülők isko­lai végzettség szerinti eloszlását ábrázolja.

A legnépesebb csoport a középiskolai végzettségűeké (39,68%). A legkisebb csoport a fel­sőfokú tanulmányokkal rendelkezőké (13,22%).

A két szülő iskolázottsági foka több helyen is eltérést mutat: a férfiak közül kevesebb azoknak a száma, akiknek csak általános iskolai végzettségük van; a szakiskolát végzett férfiak száma közel kétszerese a nőkének, középiskolát viszont jelentősen több nő végzett, mint férfi. A középiskolai végzettség a jövedelem, a társadalmi státus szempontjából nem sok előnyt jelent az alacsonyabb iskolázottságúak kategóriájához képest, hiszen konkrét, egyes szakmákhoz kapcsolódó ismereteket nem nyújt. Ezért a tanulmányaikat nem folytató érettségizetteknek két lehetőségük volt (van): megpróbáltak tisztviselőként elhelyezkedni - általában a munká­sokénál alacsonyabb keresettel -, vagy utólag, a középiskola elvégzése után kitanultak egy szakmát.

A 3. táblázat adataiból kiderül, hogy a férfiak közül jóval többen (közel kétszer annyian) végeztek főiskolát, egyetemet, mint a nők. A nőknek egy jelentékeny százaléka háztartás­belinek jelölte magát. Ez a kategória majdnem kivétel nélkül az alsó, szegényebb negyed­ben lakókra jellemző, és a fokozódó munkanélküliség következménye. Nem arról van szó, hogy a férfiak jövedelme fedezné a család anyagi igényeit, hanem megfelelő végzettség, il­letve szakma hiányában a leépítésekkel elsősorban a nők váltak munkanélküliekké. Az ada­tok összesítéséből kiderült, hogy a munkaviszonyban nem álló anyák száma közel ötszöröse a nem kereső apákénak. Nincs munkaviszonya az apák 3,4%-ának, az anyák 15%-ának. Ehhez kapcsolódik az az adat is, hogy a kettős keresetű családok 57%-ánál az apa jövedelme a magasabb, 34%-nál az anyáé és a családok 9%-a jelölt meg azonos jövedel­met a két szülőnél.


4. táblázat

A nagyobb jövedelmek nemek szerinti megoszlása
Ki keres többet, az apa vagy anya?

Osztály

Apa

Anya

Egyforma

V.A

11

3

2

V.B

15

3

1

V.C

9

11

1

VI.A

11

2

5

VI.B

11

5

-

VI.C

9

4

1

VII.A

16

10

4

VII.B

10

11

-

VII.C

8

7

5

VIII.A

13

8

2

VIII.B

16

12

-

Összesen

129

76

21

Százalék

57

34

9

Összesítés készült arról is, hogy kik a legjobb, illetve a leggyengébb iskolai teljesítményt nyújtó tanulóink. Az adatok szerint a legjobb előmenetelűek kategóriájában az értelmiségi származásúak dominálnak (arányuk 68%), míg a leggyengébb előmenetelűek csoportjában egyetlen értelmiségi származású lelhető fel. A gyengébb teljesítményű értelmiségi szárma­zású gyerekek is legalább a „középmezőnyben" találhatók.


5. táblázat

Az értelmiségi családok gyermekeinek osztályonkénti megoszlása

Osztály

Létszám

Értelmiségi szülők

Nem értelmiségi szülők

Szám

%

Szám

%

„A” osztályok

VI.A

24

13

54

11

46

VII.A

30

15

50

15

50

VIII.A

30

23

76

7

24

Összesen

84

51

61

33

39

„B”, illetve „C” osztályok

VI.C

16

4

25

12

75

VII.C

22

1

4,5

21

95,5

VIII.B (nincs „C” osztály)

28

7

25

21

75

Összesen

68

12

18

54

82


Ezt az észrevételt erősíti meg az a kimutatásunk is, amely az értelmiségi családokból jött gyermekek osztályok szerinti megoszlását tükrözi. A mostani 6-7-8. osztályok tanulóit egy­kor, a 4. osztály elvégzése után egy intelligenciateszt eredményei alapján sorolták be a jó, a közepes, illetve a gyenge színvonalú osztályokba. A jó (A) és a gyenge (C, illetve B) osztá­lyok társadalmi rétegződését az 5. táblázat mutatja.

Az iskolai teljesítményt meghatározza az is, ahogyan a család a gyermekek mellé áll. Kérdésünkre 257 tanuló válaszolt, ebből 221 kap segítséget a szülőktől és 36 nem.


A szülők 19%-a segíti rendszeresen a gyerekét a másnapra való felkészülésben, míg a tanu­lók 14%-a válaszolta azt, hogy egyáltalán nem kap segítséget a szülőktől. Ennek több oka is lehet (van): a gyengébb iskolázottságú szülők nem képesek segíteni, de a gyermek isko­lai munkájával szembeni közömbösség is létező jelenség.


6. táblázat

Hogyan segítenek a szülők a tanulásban?  
  V.A V.B V.C VI.A VI.B VI.C VII.A VII.B VII.C VIII.A VIII.B Össz.
Segítenek 15 21 25 20 22 12 23 20 20 23 20 221
(85%)
Naponta
segíteneki
5 8 8 3 4 5 3 3 4 1 6 50
(19%)
Ritkán
segítenek
10 13 17 17 18 7 20 17 16 22 14 171
(67%)
Nem segítenek - 1 - 3 7 1 5 5 2 7 5 36
(14%)

A táblázatban kivetített kép azt is mutatja, hogy a gyerekek jelentős hányada nem bízik a saját képességeiben, s ha többet nem is kér, de legalább a házi feladatok megoldásában igényli a szülők segítségét. Az a 36 tanuló, aki nem kap segítséget a szülőktől, nem feltétlenül fedi azt a csoportot, amely képes önállóan is megoldani feladatait. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a gyerekek 19%-a mindennapos segítséget kér (kap) szüleitől: vagy nem tud megbirkózni a kijelölt feladatokkal, vagy pedig a kényelmesebb megoldást választ­ja, vagyis a szülő számol, fogalmaz, rajzol stb. helyette, s így a 2-3 órás tanulási idő gyak­ran félórára csökken. A gyerekek válaszai ugyanis arra engednek következtetni, hogy a szülői segítségnyújtás legtöbbször az írásbeli házi feladatok diktálására szorítkozik. Az is kiderül, hogy a két szülő közül többnyire az anya a segítő fél. Ezt a női dominanciát iga­zolják a szülői értekezletek, iskolai rendezvények is: a családok 80-90%-ában az anya az, aki időt szakít magának az iskolai rendezvényeken való részvételre is.

Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódnak a 7. táblázat adatai is, amelyek szerint a tanulók 18%-a jár délutáni, hétvégi magánórákra.


7. táblázat

Milyen magánórákra járnak a tanulók?

 

V.A

V.B

V.C

VI.A

VI.B

VI.C

VII.A

VII.B

VII.C

VIII.A

VIII.B

Össz.

Matematika

1

-

-

-

-

-

5

1

-

8

2

17

Román nyelv

1

-

-

-

-

-

4

-

-

5

2

12

Német nyelv

2

2

7

2

-

-

1

-

-

-

-

14

Francia nyelv

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

Olasz nyelv

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

Hegedű

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

Informatika

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

Angol

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

2

2

Összesen

4

2

7

4

-

-

12

1

-

13

6

49


Három tantárgy dominál: a matematika, a román és a német. Az első kettő mindig is a legnehezebb tantárgynak számított a mi vidékünkön. Gyermekeinknek a román iskolák tan­tervei és tankönyvei alapján kell tanulniuk a román nyelvet körülbelül két évtizede. A mi­nisztérium által a nemzetiségeknek megígért tankönyvek még váratnak magukra. Román szakos tanárként tudom, hogy az érvényben levő tankönyvek a nagyvárosi román anya­nyelvű tanulók számára is komoly erőpróbát jelentenek. Irodalmi anyaguk archaizmusokkal teletűzdelt olvasmányokat, illetve nyelvjárási kifejezéseket tartalmaz, amelyeknek nyilván nem sok közük van a gyakorlati nyelvtanuláshoz. A nyelvtani anyag nehézségi fokáról pedig csak annyit, hogy az 5-8. osztályban elsajátítandó ismereteket kérik számon az egyetemi felvételi vizsgákon és a tanítók véglegesítő, fokozati vizsgáin is.

A németből magánórára járó gyermekek motiváltsága egészen más természetű. Több éve tapasztalható, hogy a szülők hajlandók áldozni azért, hogy gyermekeik alaposabban el­sajátítsanak egy idegen nyelvet.

A családi háttér kérdésköréhez még egy észrevétel kívánkozik. Logikusnak tűnik a szocioló­gusok egy részének érvelése, miszerint a hátrányos családi háttér hatása elsősorban az al­sóbb osztályokban mutatható ki, s ahogy nőnek a gyerekek, a felsőbb osztályokban a tudásbeli differenciáltság a család iskolai végzettségének függvényében csökken, éppen az iskola munkájának köszönhetően. Iskolánk ilyen jellegű statisztikai adatai azonban nem erre engednek következtetni: a 7-8. osztályokban is jól kimutatható különbségek vannak az egyes társadalmi rétegekhez tartozó gyermekek iskolai teljesítményét illetően. Az iskolai munka hatékonyságával lenne ezek szerint nálunk baj? Vagy inkább a családot okoljuk az eredménytelenségért? Vagy mindkettőt? Nem könnyű erre választ adni.


8. táblázat

A családok (lakások) ellátottsága

Anyagi, szellemi javak

V.A

V.B

V.C

VI.A

VI.B

VI.C

VII.A

VII.B

VII.C

VIII.A

VIII.B

Össz.

Nincs

hűtőszekrénye

2

1

2

-

2

1

-

3

1

-

1

13

Nincs mosógépe

5

1

-

1

4

1

-

5

-

-

1

18

Két vagy több televízió

5

9

13

16

6

4

22

8

5

26

10

124

Videó

1

2

6

4

3

3

11

-

1

8

1

40

Számítógép

-

1

5

5

3

1

7

1

-

13

3

39

Személygépkocsi

1

6

17

16

5

4

18

7

4

21

10

109

1 szoba

2

2

1

-

1

2

-

1

1

-

-

10

2 szoba

14

15

14

8

8

6

12

16

16

12

15

136

3 szoba

1

4

7

9

9

1

12

5

4

13

7

72

4 (több)

4

1

4

6

2

5

5

4

1

5

4

41

Hétvégi ház (nyaraló)

1

-

4

4

1

1

5

-

-

7

4

27

Háromgenerációs család

6

1

8

4

6

2

5

6

2

4

1

45

Napilapot, folyóiratot járat

14

12

23

19

12

2

27

17

7

26

18

177

Napilapot, folyó­iratot nem járat

7

10

3

4

8

11

2

9

15

4

8

81

Egy családra jutó könyvállomány

65

85

350

520

180

160

510

115

68

370

210

230


A családi háttér és az iskolai teljesítmény összefüggéseinek vizsgálatában a szülők jövedel­mi megosztottságából adódó más anyagi és szellemi feltételeket is elemeztünk. A lakások ellátottságát illetően választ kértünk a következőkre: háztartási gépek, tv- és videokészülék, számítógép, személygépkocsi, hétvégi ház, a lakás méretei, a családnak járó napilapok, folyóiratok, a családi könyvállomány.

A nagyon szegény családoknál a nélkülözhetetlennek vélt hűtőszekrény és a mosógép is hiány­zik, tv-készülék minden családnál van, sokak számára ez az egyedüli szórakozási, kikapcsoló­dási lehetőség. 124 olyan családot számoltunk össze (ez a családok 47%-a), amely két vagy több készülékkel is rendelkezik. Van rá eset, hogy minden családtagra jut egy tévékészülék. Videója, számítógépe a családok 15%-ának van. Személygépkocsival a családok 41%-a rendelkezik.

A lakáskérdés a családok nagy részénél elfogadhatóan megoldottnak tekinthető. Mindössze tíz család (3,8%) lakik egyszoba-konyhás lakásban. A családok túlnyomó többségénél biz­tosított a két személy/szoba lakástér. Ez az aránylag elfogadható helyzet annak köszönhető, hogy tanulóink 59%-a tömbházlakó. Néhány család kivételével - akik garzonban laknak - a tömbházlakók 2-3-4 szobás lakások tulajdonosai. Belülről is megtekintve ezeket a laká­sokat, a helyzet kevésbé adhat okot a megelégedésre, főleg az Orbán Balázs negyedben, ahol például a fűtés, a melegvíz-szolgáltatás stb. évek óta akadozik.

A szellemi javakat, igényeket illetően még két konkrét kérdésre vártuk a választ: hány család és milyen sajtótermékeket járat, és mekkora könyvállomány áll egy-egy család rendelkezé­sére. A családok 68%-a egy vagy több napilapot, folyóiratot járat. Dominálnak a napilapok: az Udvarhelyi Híradó, a Romániai Magyar Szó, a Hargita Népe. A családi könyvállomány száma a társadalmi rétegződéstől függően rendkívül változatos képet mutat, kezdve azok­kal, akik egyáltalán nem tartanak könyvet, egészen azokig, akik két-, háromezres vagy még nagyobb könyvtárral rendelkeznek. Az esetek többségében a magas jövedelmű családoknál a legmagasabb fokú a szellemi ellátottság. Kivétel azért van. Ha kisebb számban is, de a jómódú családok egy részénél a megfelelő kulturális háttér biztosítása esetenként mellékes­nek tűnik. Számítógépet, videót keveset találni a pedagóguscsaládoknál. A napilapokra, fo­lyóiratokra való előfizetés pénzügyi okok miatt csökkent. A könyv - bár a választék jóval nagyobb, mint valaha - luxuscikknek számít. A tévé és a rádió térhódítása vitathatatlan tény. A tévé iránti rajongás nem csak a gyermek- és ifjúsági fogyasztók sajátja: a napi szabadidő, de a hétvégi szabadnapok is a tévénézésben merülnek ki a családok döntő többségénél. Eléggé jelentős viszont azoknak a gyermekeknek a száma, akik egy iskolai év alatt egyetlen könyvet sem kölcsönöznek az iskolai könyvtárból, vagy ha igen, akkor azt az osztályfőnök, illetve az irodalom szakos tanár unszolására teszik. Persze az adott helyzetért nem egyér­telműen a szülőket kell hibáztatni. Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy a napi egy óránál hosszabb ideig tartó tévézés már az iskolai teljesítmény rovására megy, úgy tanulóink - ritka kivételtől eltekintve - emiatt is kevesebbet tanulnak.

A családok szabadidejére vonatkozóan kérdőívünkben két kérdés is szerepelt. Az egyikben arra vártunk választ, hogy az éppen eltelt hétvégét mivel töltötte a család. Aránylag kevés volt a közös családi kirándulás, természetjárás. Amíg az apa futballmérkőzésen volt vagy horgá­szott, esetleg a szomszédéknál kártyázott, addig az anya főzött, vagy a templomba ment. A leggyakrabban említett hétvégi időtöltés a tévézés, a legritkábban az olvasást említik. Az apák leggyakrabban emlegetett tevékenységi, szórakozási formái: tévézés, kocsijavítás, vadászás, keresztrejtvényfejtés. Az anyáknál: főzés, befőzés télire, tévézés, templomba menés, pihenés. A gyerekek szabadidős tevékenységei: biciklizés, labdázás, horgászás, de elsősorban tévézés. (Sokan írják, hogy egész nap a tévé előtt ülnek.) A családok közös időtöltései: gyümölcssze­dés, rokoni látogatás, vendégfogadás, nagyszülők meglátogatása, kikapcsolódás a hétvégi háznál, mezei munka, részvétel a falutalálkozón, kártyázás, mozilátogatás.

Egyetlen hétvégi program alapján nyilván nem lehet általánosítani a szabadidő eltöltésének mikéntjéről. Az egy társadalmi rétegre jellemző szabadidős foglalkozás egy hosszabb peri­ódust vizsgálva jobban kimutatható. Egy tanév eleji kérdésünkre válaszolva a tanulók rövid élménybeszámolót fogalmaztak meg a nyári szünidőről. Kiderült, hogy a családok túlnyomó része egyhetes-tíznapos „kiruccanást” engedett meg magának a nyár folyamán, főleg a megye határain belül. A gyerekek jelentős százaléka a nyarat falusi nagyszülőknél töltötte. Jogos büszkeséggel írtak arról, hogy milyen munkálatokban segédkeztek: szénacsinálás, tűzifa felvágása, jószágok etetése, kapálás. Voltak azonban olyanok is, akik a két és fél hó­napos szünidő alatt ki sem mozdultak a helységből. Nyári élményüket így a Küküllő-part vagy egy-egy erdei kirándulás jelentette. Tanulóink körülbelül 10-12%-a jutott el távolabb­ra, az országhatárokon túlra, elsősorban Magyarországra. Emellett egy tucatnyi gyermek számolhatott be távolabbi országokban tett utazásáról, egyházi segédlettel néhányan Olaszországba látogathattak el, és volt, aki Észak-Európa tájait ismerhette meg. Elenyésző azoknak a száma (elsősorban vezető értelmiségi családok), akik rendszeresen, évek óta külföldön töltik a szabadságukat.


ÖSSZEGZÉS

Minden bizonnyal igen hasznos lenne egy megyei értékelési és mérési rendszer megtervezé­se az iskolai munka minőségének javítása céljából. Ezt elsősorban azoknál a tantárgyaknál kellene kifejleszteni, amelyekből a 8. osztály elvégzése után képességfelmérő vizsgákat tar­tanak. Ezzel minden iskolának lehetősége nyílna arra, hogy helyzetelemzést végezzen, és konkrét tennivalókat jelöljön meg az egyes tantárgyak tanítását illetően, hogy elkerülje a ké­sőbbi esetleges tömeges méretű sikertelenséget. A mérési rendszer megtervezésébe a megyei Tanfelügyelőség, a Pedagógusok Háza bevonhatná a körzetek módszertani felelőseit, a nagy tanítási gyakorlattal rendelkező, illetve sikeresen tanító pedagógusokat. Egy jól átgondolt értékelési-mérési rendszer segítségével világos kép alakulna ki a központi tantervekben meg­fogalmazott és így minden iskola számára érvényes követelmények teljesítéséről. Ahhoz, hogy a mérésekkel reális helyzetet lehessen kimutatni, első számú követelmény lenne ezek korrekt­ségének a szavatolása. Meggyőződésem, hogy ez hosszabb távon a minőségbiztosítást szol­gálná a közoktatásban.

Mi a tennivaló, ha egy iskolába hátrányos családi helyzetű tanulók járnak? A kérdés a mi gimnáziumunk vonatkozásában is időszerű, sőt távlatilag ez a gond még fokozódhat. Az világos, hogy ilyen helyzetben az iskolának kell többet magára vállalnia. Ha nő(ne) az isko­la elismertsége a városban, illetve a város környéki településeken, ezáltal javulhat(na) a beiskolázási mutató. De ahhoz, hogy a vidék jó képességű gyermekei nálunk „kössenek ki", egyenlő esélyeket kell számukra biztosítani már az induláskor. Vitatható az is, hogy mi a jobb: teljesítménydeterminált osztályközösségeket alakítsunk ki továbbra is, vagy az, hogy lemondva erről a gyakorlatról, térjünk vissza a klasszikus osztályszerkezetekhez, ahol jó, közepes és gyenge előmenetelő tanulók lehetnek egyazon osztályközösségben.

Az elmúlt tanévben három ötödik osztályunkba egy újabb szempont alapján osztódtak el a gyermekek. Az igazgatóság a szülőkkel konzultálva két profilt indított útnak: egy olyat, ame­lyiknél a nyelvek dominálnak, és egy másik, hangsúlyozottan reál beállítottságú tagozatot. A gyermekek (szülők) kétharmada ez utóbbit választotta. Hogy ennek a korai profilválasz­tásnak lesz-e haszna, arról ma még nehéz lenne véleményt mondani. Tény az, hogy a „C" (reál) osztályba került az összes értelmiségi gyermek. Lehet, hogy egyetlen értelmiségi sem ragaszkodik az intenzívebb nyelvtanuláshoz? Vagy más a magyarázat?


A másik kérdés, hogy a környék falusi településeinek „szürkeállományára” kacsingatás nem lépi-e túl a korrektség határait. Az is igaz viszont, hogy a szülők mérlegelik a lehetőségeket, és azt az iskolát választják, amelyik többet ad például a matematika, az idegen nyelv okta­tása vagy általában a nevelés terén. Egy-egy pedagógus személye, iskolai vagy társadalmi magatartása is elriasztja a gyermekeket az illető intézménytől. Ilyen helyzetekben az iskolák igazgatóságai nem sokat tehetnek, hiszen az alkalmazottaikat (pedagógusokat) nem ők választják meg.

Visszatérve az eredeti kérdésre: mit kezdjünk a hátrányos helyzetű réteggel? Egy biztos: csök­kenteni kell a magas osztálylétszámokat, ha már erre a törvény lehetőséget ad. A személyre szabott pedagógiai törődés csakis így valósulhat meg. Harmincas létszámú osztályközös­ségben tanulni is, tanítani is hátrányos. Tudom, ahol országos probléma a tanterem- és az iskolahiány, a megoldás nem egyszerű. És ez még mindig csak egyik előfeltétele a teljesít­mény, a minőség növelésének. Tartalmi kérdésekben az egész tantestületnek kell bizonyítania, hogy krízishelyzetben képes a megújulásra. Iskolánk tanulóinak társadalmi rétegződése in­dokolttá tenné az 1-4. évfolyamon már létező napközis rendszer kibővítését. Naponta tapasz­talhatjuk, hogy elsősorban az alsó lakótelepi gyermekek a késő délutáni, sőt esti órákat is a tömbházak közti tereken töltik. Ők is és a már hazakerült szüleik is megfeledkeznek a más­napra való felkészülésről. Nem ritka eset, hogy a játszás déltől a vacsoráig tart, utána egy kis tévézés, majd a lefekvés következik. Az 1-4. osztályokban meghonosodott napközis rendszert jó volna tehát az 5-8. osztályokra is kiterjeszteni. Valószínű azonban, hogy éppen azok a gyermekek maradnának ki a délutáni csoportból, akiknek a szervezett felkészülés eme lehetősége a legfontosabb lenne. A szülők nagy része nem tudná vállalni az ezzel járó költsé­geket (ebéd kifizetése, a felvigyázó, irányító tanár díja). Központi, költségvetési alapok bővíté­sére pedig nincs remény.

Mindezek ellenére ma több lehetőség kínálkozik a pozitív irányú változásokra, mint egykor. A meghirdetett tanügyi reform nagyobb szabadságot biztosít az iskoláknak a tantervek te­kintetében is. Itt elsősorban a választható tantárgyakról van szó. Ez a nagyobb szabadság ugyanakkor fokozott helyi felelősséggel is jár. Az egyes iskolák színvonalának, presztízsének az eldöntésében az is kritérium lesz, hogy milyen megoldásokat találnak a választható tan­tárgyak kérdésében. Sikerül-e helyesen mérlegelni a tanulói, szülői, társadalmi elvárásokat.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.