2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 február

Van ott valaki?

2009. június 17.

Van ott valaki?

Csányi Vilmos válogatott írásai

Csányi Vilmos legújabb könyvének borítójáról öt Magritte-kép néz ránk: mindegyik ugyanazt az arcot(?) ábrázolja: az üres, kék háttér előtt szemek, orr és körgalléros test lebeg. Öt példányban. Meghökkentő és szellemes a formai ötlet (Tóth Norbertet dicséri), valóban adódik a kérdés: van ott valaki? Csányi Vilmos címadó esszéje éppen ezt a problémát feszegeti: ha - etológusok lévén - vizsgálódásunk tárgya egy állat vagy éppen egy ember, szabad-e, lehet-e, érdemes-e puszta tárgynak tekinteni. Ősi kérdés, amelyre például az amerikai behavioristák határozott igennel feleltek, sőt az ellenkező választ, mint értelmetlent el is utasították. Csányi Vilmos nem ezt teszi, hanem szellemesen, körültekintően és nagyon világosan kísérli meg a válaszadást. A pontos fogalmazás és az irónia a legtöbb más írását is jellemzi, úgyhogy az új könyvecskét akár szórakoztató olvasmánynak is nevezhetnénk - ugyanakkor választott témája pogányul nehéz! A cikkek jórészt az ember természetéről, pontosabban: az emberről mint csoportlényről szólnak, méghozzá nem a szociológus, pszichológus vagy szociobiológus, hanem a humánetológus szemszögéből.

Az elméleti hátteret Csányi nemrég megjelent összefoglaló munkája, az Emberi természet (Vincze Kiadó, 2000) adja, ennek gondolatmenetei, példái köszönnek vissza a cikkekből is. A sok ismétlődés ellenére soha nem válik unalmassá az új könyv. Egy-egy bekezdést bízvást átugorhatunk, ám hirtelen-váratlan új irányba kanyarodik a gondolatmenet, új megvilágításba kerül ugyanaz az idea. És ekkor már érdemes, sőt szükséges is lassítani az olvasás tempóját. Érdemes jól megérteni, annál is inkább, mivel nem kell vele mindenben egyetérteni. A cikkek igazán változatos témájúak: Nádas Péter esszéitől kezdve a New Age-műsorok kritikáján át az állatok hiedelemvilágáig, a "bunkóság" etológiájától az emberek és kutyák rítusainak összevetéséig. Hasonlóan tarka a folyóiratok listája, ahol az írások megjelentek: Élet és Tudomány, Replika, Caffé Bábel, Népszabadság, Fridrich Ebert Stiftung, Mozgó Világ - igencsak különböző rétegeknek szólnak! És mégis, mint egy barokk "téma és variációk"-ban újra és újra fölismerhetjük ugyanazt a mondandót. A csoportlényről van szó, a címbeli "valaki" voltaképpen a csoport, ami (aki) csak végső szétesésében csupaszodik (vagy gazdagodik) a mai polgári személyiséggé, individuummá.

Éppen ez a föltevés váltja ki a legtöbb kritikát: a szociobiológia vagy a populációgenetika mai képviselői ugyanis többnyire az "individuumból" indulnak ki, és ebből az atomizált képből igyekeznek fölépíteni egy-két alapelv segítségével a struktúrák világát. Csányi szerint viszont maga az "individuum" szorul magyarázatra, hiszen maga is evolúciós termék, legyen ez akár a sejt, akár az egyed, akár a személyiség.

A könyv kulcskérdését Magyar Tudomány-beli 1997-es vitairata fogalmazza meg legtömörebben (Evolúció vagy teremtés: mítoszok vitája?). Ez az írás - első megközelítésben - a divatos, felszínes evolúciótagadásról szól. Ám mivel ő maga nem kíván a hasonló felszínesség bűnébe esni, megkísérli a lehetetlent: néhány oldalon összefoglalni a modern evolúcióbiológia szerteágazó, egymással is vitatkozó áramlatainak lényegét, megmutatni ezek hibáit, megoldást javasolni. Mindezt úgy, hogy a "laikus" is megértse és a szaktudós is korrektnek tartsa. Igazi szellemi akrobatamutatvány. Szerintem sikerült. A recenzens szomorúan állapítja meg, hogy ennél tömörebben már nemigen lehet fogalmazni, a "lényeg lényegének" leírása helyett ezért a cikk elolvasására biztatom az olvasót.

A jó ismeretterjesztő irodalom ritkaság, nagy kincs. Mi teszi jóvá, a világos fogalmazáson és tömörségen kívül? Először is a témaválasztás bátorsága. Mer olyan ingoványos terepre lépni, mint a Harmadik dimenzió típusú műsorok kritikája vagy az értelmiségi kultúra mibenléte. Teszi ezt a természettudós kíváncsiságával - mi áll a jelenség hátterében? -, ugyanakkor mégsem kívülállóként, hanem akár szenvedélyes elszántsággal is ("Az egyetemeket lelövik, ugye?"). A jelenség ugyanis, amit vizsgál, emberi jelenség, tehát "van ott valaki" - nem lehet személytelen a hang, ha személyes a téma. C. G. Jung juthat eszünkbe, aki mert az ufókról írni mint pszichikai jelenségről, elvárásról, tehát olyan realitásról, amit lehet és kell is vizsgálni (Titokzatos jelek az égbolton. Kossuth Kiadó, 1993).

Csányi cikkei sokszor polemikusak, ami nem meglepő, egyrészt mert sokszor vitairatok, másrészt pedig a természettudományok belső logikája is ilyen: vitákra épül. Az ismeretterjesztő irodalomban azonban ritkaság ez a hangnem, mert a szerzők többnyire (szellemi) kiskorúnak tekintik az olvasót, azaz nem gondolkodásra, hanem passzív ismeretbefogadásra késztetik.

Ezzel függ össze a harmadik jellegzetesség, ami a stílusban mutatkozik meg, de a lényeget érinti. Ez egy sajátos villódzás a külső és a belső, az empátia és az objektív leírás között. Amikor kutyájának rítusait leírja (a könyv egyik legélvezetesebb része), a mondat első felében szinte a kutya szemével látjuk a gazda ténykedését, aztán fordítva. Hiszen szándékot, intenciót tulajdonít az ember a kutyájának, s fordítva: a kutya is gazdájának. A kísérlet "tárgya" (a kutya és az ember visszacsatolásos viselkedési egysége) és "alanya" tehát részben azonos, pontosabban a gazda egyszerre résztvevője és leírója az eseményeknek. Milyen messze kerültünk Pavlov vagy Skinner állatnyomorító módszereitől! A stílus eme villódzása persze nem mindig ilyen barátságos. A Harmadik dimenziók műsor kritikája gyilkos erejű stílusparódia vagy inkább szatíra. Az "empátia" itt pusztán annyit jelent, hogy Csányi néha a "kamera mögé áll", és az operatőr szándékait, manipulációit is bemutatja. A képek ugyanis sokszor megkérdőjelezik vagy éppen visszájára fordítják a hallottakat, tehát nem verbális úton mást mondanak, mint amit a szöveg állít. És az ember ilyenkor többnyire a szemének hisz, nem a fülének. Tudják ezt a rendezők, de tudja Csányi is, aki a forgatókönyv-paródiával verbális úton leplezi le eme nem verbális csalást. Ez is ismeretterjesztés!

A cikkgyűjtemény a Typotex kitűnő természettudományos sorozatának új darabja. Könnyen zsebbe csúsztatható, tördelése világos, jólesik kézbe venni. Minden bizonnyal a rohammunka az oka, hogy sajnálatosan sok sajtóhiba ékteleníti. A modern számítógépes helyesírás-ellenőrző programok nagy terhet vesznek le a szerkesztő válláról, hiszen sok hibát észrevesznek, jeleznek, sokat viszont nem, amennyiben a szó önmagában értelmes, s csak az adott szövegkörnyezetben hibás. Nincs más megoldás, időt kell szánni az újraolvasásra, a gondos kézi javításra.

A könyvet jó szívvel ajánlhatjuk minden érdeklődő tanárnak ("humán" és "reál" szakosoknak egyaránt!), de diákoknak is kiadható házi feldolgozásra, órai kiselőadásra, vitaindítónak. Lehet ez biológia-, osztályfőnöki vagy történelemóra is.

Csorba F. László

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.