2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 március

Új Pedagógiai Szemle 1997 március

2009. június 17.

Az 1990-es évek eleje óta elterjedt az a vélekedés, mely szerint a civilszféra fejlődéstörténete alapvetően két szakaszra oszlik. Az első szakasz a magyar polgárosodás kezdeteitől 1948-50-ig, a felülről vezérelt diktatórikus társadalomberendezkedés meggyökeresedéséig tart, míg a második szakasz négy évtizednyi "csipkerózsika" álom után, az ezerkilencszáznyolcvanas évek végén kezdődött. E szerint tehát a civilszféra fejlődésének második szakaszát a megszakítottság, a szervetlen fejlődés jellemzi, azaz a civilszerveződésekben a rendszerváltást megelőző időben gyakorlatilag nem lelhetők fel a lassú, organikus fejlődés jegyei. Ezt a fajta szemléletet a négy évtizednyi - ámbár változó keménységű - diktatúra története egyfelől valóban megerősíti, ugyanakkor a ma létező civilszerveződések egynémelyike sajátos kivételként cáfolja a "minden 1989-ben kezdődött" jellegű gondolkodásmód létjogosultságát.

A Magyar Pedagógiai Társaság az egyik ilyen sajátos kivétel, hiszen mai szervezeti keretei három évtizeddel ezelőtt, 1967-ben jöttek létre, olyan időszakban, amikor a központi akarattól valamelyest is eltérő gondolkodásmód megnyilvánulására semmi esély sem mutatkozhatott. Bár az újraalakulás időszaka az 1968-as új gazdasági mechanizmust előkészítő évek vitákkal és reményekkel teli periódusával esett egybe. Ebben az időben bizonyos reformer - de korántsem ellenzéki - értelmiségi körök a nyilvánosságban is megfogalmazták: a gazdasági rendszer megújítása önmagában nem lehetséges a társadalmi-politikai intézményrendszer megújítása nélkül. Ezek a reformhangok azonban igen gyorsan elnémíttattak, jött 1968 augusztusa, majd a reform felemás megvalósítása, és végül a hetvenes évekbeli lassú elsorvasztása. S mindezek ellenére - vagy talán épp ezért - a hatalom, a pártirányítás 1967 tavaszán kénytelen volt engedni a vezető neveléstudományi kutatók "alulról jövő kezdeményezésének", amellyel újra kívánták alakítani az 1892-ben megalakult és 1950-ben egyetlen tollvonással megszüntetett Magyar Pedagógiai Társaságot.

A korabeli dokumentumok arra utalnak, hogy a Társaságot elsősorban a pedagógiai tevékenység szakmai-tudományos színvonalának emelése, az igényesebb pedagógus lét feltételeinek megteremtése, az önképzés, a szélesebb horizontú hazai és nemzetközi tájékozódás iránti igény hívta életre. A szakma elitje szeretett volna tágítani az akkori meglehetősen szűk szakmai mozgástéren. Az már a hatalom sajátos természetrajzából következett, hogy az újjáalakítást a politikai vezetés igyekezett olyan színben feltüntetni, mintha annak igényét, szükségességét "fent", a politikai, szakmai irányítás csúcsain lévők fogalmazták volna meg. Ez a tény azonban mit sem változtat azon, hogy 1967-ben a legnagyobb számú értelmiségi foglalkozási csoport a kor megkövetelte rejtőzködő, politikailag kódolt módon, de megfogalmazta szakmai önszerveződési igényeit, s az akkori "húzd meg ereszd meg" jól ismert hermeneutikája egy szerencsés pillanatban lehetővé tette ennek az igénynek a szervezeti keretek közötti valóra váltását.

A Magyar Pedagógiai Társaság 1967-es újraalakulása - minden politikai kényszerek miatti látszat ellenére - a pedagógusszakma nagy lépése volt a "szabadság kis köreinek" megtalálása, újrateremtése felé. Olyan lépés, amely nélkül bizonyára még távolibb és reménytelenebb ábrándképnek tűnhetett volna 1989, a demokrácia, a vélemények, az érdekek és értékek lassan kibontakozó pluralizmusa.

Schüttler Tamás


Tartalom

Három évtized

Ádám György akadémikus, agykutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, 1994 óta a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke. Kutatómunkájának középpontjában évtizedek óta a tanulás agyfiziológiája áll. Élettantankönyveiből biológus- és pszichológusgenerációk egész sora tanult. Tudományszervező munkája mellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökeként sokat tett a tudományos ismeretterjesztés, a közművelődés fejlesztéséért. Beszélgetésünkre a Társaság közelgő tisztújító közgyűlése adott alkalmat. Ennek ellenére nem az eltelt három év mérlegének megvonása volt a beszélgetés célja, hanem a közoktatás aktuális problémáiról, a pedagógusok és a tudomány viszonyáról s nem utolsósorban a Társaság szerepéről, a pedagógiában betöltött funkciójáról cseréltünk gondolatokat. 
[3–10. oldal]
1967. április 22-én a Magyar Pedagógiai Társaság újjáalakuló közgyűlésén a megválasztott elnök, Jausz Béla nagyhatású elnöki székfoglaló beszédet mondott. Ennek részleteit adjuk közre a Társaság újraindulásának harmincadik évfordulóján. Jausz professzor beszédének java része mindmáig megőrizte aktualitását. Különösen figyelemre méltóak a pedagógus kísérletező tevékenységéről, továbbá tudományos tájékozódásának fontosságáról és nehézségeiről elmondott gondolatai. 
[11–16. oldal]
A szerző a mintegy 100 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak az 1967. évi újjáalakulása óta eltelt 30 évére emlékezik. Bemutatja az előzmények idején a Kis-Akadémia módjára működő Paedagogiai Társaságnak az első tanügyi kongresszusokért végzett jelentős munkáját, majd a Társaság életben tartásának próbálkozásait 1945-49 között. Számot ad a Társaság talpra állításának, újjáalakulásának eseményeiről. Méltatja megújulásra képes, autonóm tevékenységét, amelyet a többszínűség, a nyitás igénye, a kor követelményeinek megfelelően a progresszió vállalása jellemez. 
[17–25. oldal]
A szerző a "Megújuló Iskola Mozgalom" indulására és elmúlt tíz esztendejére tekint vissza. A progresszív, az iskola jobbításáért áldozatokra is kész pedagógusok laza szerveződéseként indult mozgalom a nevelés, az oktatás, az iskola és a közoktatás-irányítás konfliktusait hozta felszínre, vitatkozva, küzdve kereste az iskola megújításának lehetőségeit. 
[26–33. oldal]
A szerző vázolja két alapkérdésnek, a finanszírozás gyakorlatának és a teljes középiskolázás társadalmi igényének jelentőségét a közoktatás megújításának a folyamatában. Taglalja a tartalmi modernizációnak a tananyag növelésével, a műveltség elsajátításához szükséges idővel, tartalmának elhelyezésével és szervezésével összefüggő kérdéseit. Kifejezi: a modernizáció feltétele a pedagógusok szakmaiságának modernizálása. 
[34–42. oldal]
A pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ gimnáziumának igazgatója írásában bemutatja a pedagógiai programkészítés egy lehetséges útját. Tanulságos olvasmány mindazoknak, akik hisznek abban, hogy ha egy igazi tantestület közösen választott értékek mentén képes együtt megfogalmazni iskolája valós céljait, képzési irányát, reális lehetőségeit, és vállalja is a közös tevékenységet, akkor meg lehet teremteni a "barátságos iskola" pedagógiai programját. 
[44–51. oldal]

Tanulmányok

A szerző a közoktatás megújításában jelentkező problémák rendszerszemléletű megközelítésére vállalkozott. Részletesen elemezte azokat az okokat, amelyek a közoktatási rendszer válságának kialakulásában szerepet játszanak. Az oktatási rendszer megújításában három kulcsprobléma megoldását tartja különösen fontosnak: az emberi tényező szerepének új megközelítését, a szervezeti működés feltételeinek javítását és a tárgyilagos helyzetértékelést. 
[52–67. oldal]
A szerzők a tantárgy és a pedagógia oldaláról mérlegelve bemutatják a történelemérettségi egy lehetséges új modelljét, javaslatot tesznek közép- és emelt szintű témakörökre, és választ is adnak néhány közismert, lehetséges és várható ellenvetésre. 
[68–81. oldal]
A pedagógusszakma közel egy évtizedet készült a magyar iskola millenniumának a megünneplésére. A neveléstörténeti kutatás ez alatt az évtized alatt valóságos tömegmozgalommá vált. Az évforduló rendezvényeinek a gerincét a központilag szervezett és finanszírozott három kiállítás jelentette, amelyek mellett több helyi, regionális és országos kiállítás, rendezvény mutatta be a magyar iskolatörténet egy-egy részletét. 
[81–93. oldal]

Látókör

A világ és a nevelés szeretne racionalizálható szabályok világa lenni, kiküszöbölni a veszélyeket, a halált, hogy ne legyen szükség behódolásra. Ha úgy tetszik, az egész tudományos megismerés a szabályok racionalizálásáért folyik; azért, hogy az élet szabályai, törvényei érthetőek legyenek, minden megmagyarázható legyen. Őseink sokkal többször "hódoltak be" és húzódtak a bokor alá, ha villámlott, ma tudjuk a villám okát. Kérdés, vajon az erkölcsi szabályok racionalizálása sikerült-e. 
[94–101. oldal]

Környezeti nevelés

Az Egry József Általános Iskola több éve folyó környezeti és állampolgári nevelési programja azért figyelemre méltó, mert az ismeretek közvetítése, a program által fontosnak ítélt képességek, attitűdök fejlesztése, alakítása a mindennapi tanítási folyamatba ágyazottan történik. A program keretében végzett pedagógiai fejlesztőmunka mind a természettudományi, mind a társadalomtudományi műveltségterületeken olyan helyi programok kialakulását eredményezte, amelyek szinte észrevétlenül váltak az iskola helyi tantervének magjává. 
[101–108. oldal]

Kritika-figyelő

A szerző a mintegy 100 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak az 1967. évi újjáalakulása óta eltelt 30 évére emlékezik. Bemutatja az előzmények idején a Kis-Akadémia módjára működő Paedagogiai Társaságnak az első tanügyi kongresszusokért végzett jelentős munkáját, majd a Társaság életben tartásának próbálkozásait 1945-49 között. Számot ad a Társaság talpra állításának, újjáalakulásának eseményeiről. Méltatja megújulásra képes, autonóm tevékenységét, amelyet a többszínűség, a nyitás igénye, a kor követelményeinek megfelelően a progresszió vállalása jellemez. 
[109–109. oldal]
A szerző a mintegy 100 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak az 1967. évi újjáalakulása óta eltelt 30 évére emlékezik. Bemutatja az előzmények idején a Kis-Akadémia módjára működő Paedagogiai Társaságnak az első tanügyi kongresszusokért végzett jelentős munkáját, majd a Társaság életben tartásának próbálkozásait 1945-49 között. Számot ad a Társaság talpra állításának, újjáalakulásának eseményeiről. Méltatja megújulásra képes, autonóm tevékenységét, amelyet a többszínűség, a nyitás igénye, a kor követelményeinek megfelelően a progresszió vállalása jellemez. 
[110–110. oldal]
A szerző a mintegy 100 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak az 1967. évi újjáalakulása óta eltelt 30 évére emlékezik. Bemutatja az előzmények idején a Kis-Akadémia módjára működő Paedagogiai Társaságnak az első tanügyi kongresszusokért végzett jelentős munkáját, majd a Társaság életben tartásának próbálkozásait 1945-49 között. Számot ad a Társaság talpra állításának, újjáalakulásának eseményeiről. Méltatja megújulásra képes, autonóm tevékenységét, amelyet a többszínűség, a nyitás igénye, a kor követelményeinek megfelelően a progresszió vállalása jellemez. 
[111–115. oldal]
A szerző a mintegy 100 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak az 1967. évi újjáalakulása óta eltelt 30 évére emlékezik. Bemutatja az előzmények idején a Kis-Akadémia módjára működő Paedagogiai Társaságnak az első tanügyi kongresszusokért végzett jelentős munkáját, majd a Társaság életben tartásának próbálkozásait 1945-49 között. Számot ad a Társaság talpra állításának, újjáalakulásának eseményeiről. Méltatja megújulásra képes, autonóm tevékenységét, amelyet a többszínűség, a nyitás igénye, a kor követelményeinek megfelelően a progresszió vállalása jellemez. 
[116–118. oldal]
A szerző a mintegy 100 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak az 1967. évi újjáalakulása óta eltelt 30 évére emlékezik. Bemutatja az előzmények idején a Kis-Akadémia módjára működő Paedagogiai Társaságnak az első tanügyi kongresszusokért végzett jelentős munkáját, majd a Társaság életben tartásának próbálkozásait 1945-49 között. Számot ad a Társaság talpra állításának, újjáalakulásának eseményeiről. Méltatja megújulásra képes, autonóm tevékenységét, amelyet a többszínűség, a nyitás igénye, a kor követelményeinek megfelelően a progresszió vállalása jellemez. 
[119–121. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.