2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 június

Új Pedagógiai Szemle 1997 június

2009. június 17.

Hosszú időn át az alternatív iskolák testesítették meg számunkra a polgári társadalmak általunk akkoriban többnyire csak áhított tanszabadságát. A szabad iskolaalapítás jogára is olyan idolként tekintettünk, mint annyi más vágyott és szinte elérhetetlennek tűnő polgári vívmányra, olyanokra, mint az egyesülési szabadság, az adó egy meghatározott hányadának szabadon megválasztott célra történő felajánlása vagy az állami kontroll nélküli könyv- és lapkiadás.

Utólag visszatekintve nem is voltak igazán tiszta fogalmaink az alternatív iskoláról, mint ahogy magáról a polgári társadalomban lehetséges szabadságról sem. Többet és mást hittünk minderről. Úgy gondoltuk, hogy az iskolaalapítás jogának deklarálásával egy csapásra nagy számban jönnek majd létre a nem állami, alapítványi, egyházi és magániskolák, amelyekben a szektorsemleges oktatásfinanszírozás szép, liberális elvének valóra válásával rövid idő alatt pedagógiai életvilággá, iskolai valósággá érik mindaz a sokféle elképzelés, amely az egyeniskola kalodájába fűzöttségtől már régóta szabadulni vágyó pedagógusokban és szülőkben addig csak vágyként, jó esetben megvalósításra váró tervként létezett.

Egykori pedagógiai jövőképünkben az alternativitás, az alternatív iskola testesítette meg a progresszív pedagógiai értékeket: a gyermekközpontúságot, a gyermek optimális fejlődését és fejlesztését szolgáló pedagógiai légkört, a hagyományos tantárgystruktúra merevségét felváltó, a mindennapi valóság mibenlétéhez és a gyermeki világlátáshoz egyaránt jobban igazodó oktatási tartalmakat, az individuumok egyediségének tiszteletét, az egyéni érdeklődést szem előtt tartó gazdag iskolai tevékenységkínálatot, az ismeretszerzés és a képességfejlesztés harmonikus összhangjának megteremtésére törekvő, a szorongásokat inkább oldó, mintsem gerjesztő tanítási stílust, és sorolhatnánk még hosszan mindazokat az értékeket, amelyekről azt hittük, hogy igazán csak az alternatív iskolák kötöttségektől mentes világában lelhetnek talajra. Úgy képzeltük, hogy elsősorban ezekben a sajátos pedagógiai laboratóriumokban, kísérleti fejlesztőműhelyekben jönnek majd létre azok a pedagógiai innovációk, amelyek emberléptékűbbé tehetik a tömegiskolákat, amelyek modern tartalmakkal gazdagíthatják a közoktatás által közvetített, sok tekintetben szürke és életidegen tananyagot.

A pedagógiai alternativitás jogi és társadalmi legitimációjának kezdetei óta eltelt hat-nyolc év történései megerősítik azt a régi - ám nehezen tudomásul vehető - tapasztalatot, hogy a szabadság iránti vágyak igézetében megálmodott jövő mindig ígéretesebbnek hat a kivívott, az elnyert vagy a megkapott szabadság mindennapjainak valóságánál. Sok minden átmentődik ugyan a vágyottból a létezőbe, de az elképzelt, a megálmodott színessége, gazdagsága és nem utolsósorban teljessége a megvalósult változatban szinte törvényszerűen szürkébb és részlegesebb.

Az alternatív iskolák, alternatív pedagógiák hazai fejlődéstörténete magán viseli a vágy és valóság imént jelzett sajátos kettősségét. Miközben kétségtelen, hogy a - vártnál jóval kisebb számban - létrejött nem állami iskolák sajátos pedagógiai arculatukkal színesítik az iskolakínálatot, de néhány ritka kivételtől eltekintve azonban nem válhattak a közoktatás megújításának olyan ágenseivé, ahogyan azt a szabadságról való álmodozás korában reméltük.

Létük mégis rendkívül fontos, hiszen világítópontok gyanánt jelzik a szabadság - ugyan szerény és sokszor ellentmondásos - mindennapi megélhetőségét.

Schüttler Tamás


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány az 1996 novemberében rendezett szakértői konferencia alapján szól a funkcionális analfabetizmus hazai okairól, jellemzőiről, társadalmi hatásairól annak érdekében, hogy elkezdődjék a jelenség tudományos feltárása és induljon nemzeti stratégia, cselekvési programok kidolgozása a folyamat terjedésének megakadályozása érdekében. 
[3–11. oldal]
A holocausttéma egyetemes pedagógiai tanulsága az, hogy a nevelésben nem a már előállt következmények felől kell megítélni egyes cselekedeteket, hanem lehetséges következményeik felől. Ezért nem tarthatunk bocsánatosnak "kis" árulásokat, "kis" erőszakot, "kis" kiközösítéseket a gyerekek egymás közti kapcsolataiban sem. 
[12–23. oldal]
Az alternatív iskolák közös jellemzőinek meghatározása nem egyszerű feladat. Megítélésükben ugyanis keverednek egymással a lényeges és feltűnő, a kevésbé lényeges és csak feltűnő, illetve a lényegtelen elemek. A szerző tanulmányában két lényegesnek ítélt tartalmi elem mentén - a tanárszerep megváltozása és a gyerek személyiségének figyelembevétele - kísérletet tesz az alternatív iskolák jellemzőinek összefoglalására. 
[24–33. oldal]

Nézőpontok

Immár hét éve működnek azok a magán- és alapítványi iskolák, amelyek az oktatási intézmények állami monopóliumának megszűnése után szerveződtek. Körükben megtalálhatók a reformpedagógia egy-egy irányzatát (Waldorf, Montessori, Freinet) képviselő iskolák és a "szabad" vagy "alternatív" iskolák, melyek nem követnek konzekvensen egy-egy tradicionális irányzatot, hanem valamely filozófiai, pszichológiai szemlélet mentén alkotó módon alakítják ki arculatukat. Ezeken kívül működnek a különleges igényeket kielégítő létesítmények és a speciális feladatokat felvállaló iskolák, valamint a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő intézmények is. A kerekasztal-beszélgetés apropója az volt, hogy hét év tapasztalata alapján megpróbáljon választ találni arra a kérdésre, hogy az iskolai sokszínűség biztosítása mellett mi adja az alternatív iskolák létjogosultságát a hazai iskolarendszerben. 
[33–43. oldal]
Többször fölvetődött a kérdés: helyén van-e az alapműveltségi vizsga? Az alapműveltség megszerzéséhez vagy egy iskolatípus befejezéséhez kell-e kötni ezt a vizsgát? Legerőteljesebben a "Konferencia az alapműveltségi vizsgáról" című, nyolc pedagógus szakmai szervezet által 1997. március 8-9-én Budapesten rendezett országos tanácskozáson merült fel ez a kérdés. A szerző a konferencia ajánlásai alapján javaslatot fogalmaz meg a jelenlegi iskolaszerkezethez illeszkedő vizsga bevezetésére. 
[43–49. oldal]
Immár hét éve működnek azok a magán- és alapítványi iskolák, amelyek az oktatási intézmények állami monopóliumának megszűnése után szerveződtek. Körükben megtalálhatók a reformpedagógia egy-egy irányzatát (Waldorf, Montessori, Freinet) képviselő iskolák és a "szabad" vagy "alternatív" iskolák, melyek nem követnek konzekvensen egy-egy tradicionális irányzatot, hanem valamely filozófiai, pszichológiai szemlélet mentén alkotó módon alakítják ki arculatukat. Ezeken kívül működnek a különleges igényeket kielégítő létesítmények és a speciális feladatokat felvállaló iskolák, valamint a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő intézmények is. A kerekasztal-beszélgetés apropója az volt, hogy hét év tapasztalata alapján megpróbáljon választ találni arra a kérdésre, hogy az iskolai sokszínűség biztosítása mellett mi adja az alternatív iskolák létjogosultságát a hazai iskolarendszerben. 
[50–53. oldal]

Mentálhigiéné

Az egészségi állapot társadalmi szintű rosszabbodásának megállításáért az egészségügy mellett a köznevelési intézményekre is súlyos felelősség hárul. Az iskolai egészségnevelést a szerző a szereplők aktív részvételével: a nevelők és a tanulók mentálhigiénés fejlesztésével, az iskola szervezetfejlesztési programjával kívánja megvalósítani, így érhető el a cél: a felnövekvő generációk életesélyeinek javulása. 
[54–61. oldal]

Környezeti nevelés

Kertünk a természet kicsiny szelete, ahonnan sok fáradság és alázat árán kipillanthatunk egy évmilliók óta működő bonyolult, de megismerhető rendszerbe. A kert akkor lesz varázserő, ha tetszik a gyerekeknek, ha érzik: ez ma valami, ami próbára teszi az erőt, az ügyességet, az akaratot! 
[61–67. oldal]

Világtükör

A szerző a francia kormány ösztöndíjasaként 1996-ban egy hónapot töltött Franciaországban, ahol elsősorban az informatikaoktatás formáit vizsgálta az óvodától az egyetemi szintig. Számos oktatási intézményt és több szakmai szervezetet meglátogatott, sok hasznos szakanyaghoz, kiadványhoz is hozzájutott. Tapasztalatait azért adjuk közre, hogy az informatika oktatása-alkalmazása iránt érdeklődő szakemberek, pedagógusok is megismerhessék egy igen fejlett ország oktatási-informatikai eredményeit. 
[68–76. oldal]
Általános iskolai tanárok, gyógypedagógusok és főiskolai oktatók 15 fős csoportja 1995 januárjában egyhetes tanulmányúton vett részt Cambridge-ben. Cikkünk ennek tapasztalatairól és az ezek nyomán született, ma is érvényes, tanulságos gondolatokról számol be. 
[76–83. oldal]
Az ezredforduló felé közeledve a tudományos-technikai fejlődés felgyorsulásával és az információrobbanással az oktatási programok szerepe is megnövekedett. Olyan készségek, képességek és kompetenciák kifejlesztésére van szükség, melyek biztosítják a sokoldalúan képzett munkaerő, a tudatos állampolgár, a művelt ember felnevelését. Ennek tudatában az Európa Tanács útjára bocsátott egy hároméves oktatási programot Oktatás a demokratikus állampolgárért néven, melynek nyitó konferenciája 1996. június 24-25-én volt Strasbourgban. 
[84–92. oldal]

Műhely

A szerző egy múzeumpedagógiai tanácskozás ürügyén szól arról, mi is a múzeumpedagógia feladata a megváltozott világban. Bízik abban, hogy pedagógiailag szervezett, irányított stratégiával meg lehet tartani a ma még érdeklődőket, foglalkoztatással, információkkal új közönséget lehet nevelni, és segíteni lehet a múzeumot abban, hogy gyermekek számára is valódi élményforrássá, értékátadóvá váljék. 
[92–94. oldal]
Kitágult számunkra a világ. A megváltozott helyzet számtalan kihívást hozott nemcsak az egyén, hanem az iskolák számára is. Nem csupán a pedagógiai módszerek újraértelmezése, hanem a hagyományosan jelenlevő tantárgyak megújítása is szükségessé vált. Erőteljes igény jelentkezett a nyugati nyelvek bevezetésére az általános iskolákban, sok esetben már az alsó tagozaton, gyakran az első évfolyamokban is. A kezdeti lelkesedést mára kétségek váltották fel. A hirtelen megsokszorozódott igények mellett a 6-10 éves gyerekek nyelvtanításában komoly gondot jelent a tanár és az adott korosztály igényeit szem előtt tartó módszertani képzés hiánya. Új utak kereséséről, nyitott szemléletmódról, más területekkel való kapcsolatok lehetőségéről számol be az írás. 
[95–98. oldal]
Kevés ilyen tudomány van, melynek - több mint évszázados múltja ellenére - a létezését is oly sokan kétségbe vonnák még igen "kiművelt emberfők" is. A szaktudomány, a pedagógia és a pszichológia, valamint a tanítási gyakorlat malomkövei között őrlődve, ennek számos külső (szakmán kívüli) és belső (szakmabeli) oka van. Talán első helyen említhető meg a terminológiai bizonytalanság. Ezt kíséreljük meg szétoszlatni, szakmánkat (a történelem-tantárgypedagógiát) nem megtagadva, egy problématörténeti visszapillantást is téve. 
[99–111. oldal]

Kritika-figyelő

Öt kontinens közel 50 országának a részvételével került sor 1990 és 1996 között a harmadik nemzetközi matematikai és természettudományi vizsgálatra (angol rövidítése: TIMSS), amely a világ egyik legjelentősebb pedagógiai kutatásokat bonyolító szervezete, az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) irányítása alatt zajlott le. A TIMSS célja a részt vevő országok tanulóinak a matematika és a természettudományok terén nyújtott teljesítményének felmérése, valamint az e tantárgyak tanulására hatást gyakorló tanulói, tanári, tantervi és osztálytermi tényezők feltárása volt. A vizsgálat célja az volt, hogy nemzetközi szinten átfogó képet nyújtson a pedagógusok és a pedagógiai döntéshozók számára a matematika és a természettudományi tantárgyak tanterveiről, azok alkalmazásáról, a tanulók teljesítményéről, valamint a részt vevő országok oktatásügyi, társadalmi és gazdasági körülményeiről. 
[112–113. oldal]
Öt kontinens közel 50 országának a részvételével került sor 1990 és 1996 között a harmadik nemzetközi matematikai és természettudományi vizsgálatra (angol rövidítése: TIMSS), amely a világ egyik legjelentősebb pedagógiai kutatásokat bonyolító szervezete, az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) irányítása alatt zajlott le. A TIMSS célja a részt vevő országok tanulóinak a matematika és a természettudományok terén nyújtott teljesítményének felmérése, valamint az e tantárgyak tanulására hatást gyakorló tanulói, tanári, tantervi és osztálytermi tényezők feltárása volt. A vizsgálat célja az volt, hogy nemzetközi szinten átfogó képet nyújtson a pedagógusok és a pedagógiai döntéshozók számára a matematika és a természettudományi tantárgyak tanterveiről, azok alkalmazásáról, a tanulók teljesítményéről, valamint a részt vevő országok oktatásügyi, társadalmi és gazdasági körülményeiről. 
[114–115. oldal]
Öt kontinens közel 50 országának a részvételével került sor 1990 és 1996 között a harmadik nemzetközi matematikai és természettudományi vizsgálatra (angol rövidítése: TIMSS), amely a világ egyik legjelentősebb pedagógiai kutatásokat bonyolító szervezete, az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) irányítása alatt zajlott le. A TIMSS célja a részt vevő országok tanulóinak a matematika és a természettudományok terén nyújtott teljesítményének felmérése, valamint az e tantárgyak tanulására hatást gyakorló tanulói, tanári, tantervi és osztálytermi tényezők feltárása volt. A vizsgálat célja az volt, hogy nemzetközi szinten átfogó képet nyújtson a pedagógusok és a pedagógiai döntéshozók számára a matematika és a természettudományi tantárgyak tanterveiről, azok alkalmazásáról, a tanulók teljesítményéről, valamint a részt vevő országok oktatásügyi, társadalmi és gazdasági körülményeiről. 
[116–119. oldal]
Öt kontinens közel 50 országának a részvételével került sor 1990 és 1996 között a harmadik nemzetközi matematikai és természettudományi vizsgálatra (angol rövidítése: TIMSS), amely a világ egyik legjelentősebb pedagógiai kutatásokat bonyolító szervezete, az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) irányítása alatt zajlott le. A TIMSS célja a részt vevő országok tanulóinak a matematika és a természettudományok terén nyújtott teljesítményének felmérése, valamint az e tantárgyak tanulására hatást gyakorló tanulói, tanári, tantervi és osztálytermi tényezők feltárása volt. A vizsgálat célja az volt, hogy nemzetközi szinten átfogó képet nyújtson a pedagógusok és a pedagógiai döntéshozók számára a matematika és a természettudományi tantárgyak tanterveiről, azok alkalmazásáról, a tanulók teljesítményéről, valamint a részt vevő országok oktatásügyi, társadalmi és gazdasági körülményeiről. 
[119–122. oldal]
Öt kontinens közel 50 országának a részvételével került sor 1990 és 1996 között a harmadik nemzetközi matematikai és természettudományi vizsgálatra (angol rövidítése: TIMSS), amely a világ egyik legjelentősebb pedagógiai kutatásokat bonyolító szervezete, az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) irányítása alatt zajlott le. A TIMSS célja a részt vevő országok tanulóinak a matematika és a természettudományok terén nyújtott teljesítményének felmérése, valamint az e tantárgyak tanulására hatást gyakorló tanulói, tanári, tantervi és osztálytermi tényezők feltárása volt. A vizsgálat célja az volt, hogy nemzetközi szinten átfogó képet nyújtson a pedagógusok és a pedagógiai döntéshozók számára a matematika és a természettudományi tantárgyak tanterveiről, azok alkalmazásáról, a tanulók teljesítményéről, valamint a részt vevő országok oktatásügyi, társadalmi és gazdasági körülményeiről. 
[123–122. oldal]
Az ezredforduló felé közeledve a tudományos-technikai fejlődés felgyorsulásával és az információrobbanással az oktatási programok szerepe is megnövekedett. Olyan készségek, képességek és kompetenciák kifejlesztésére van szükség, melyek biztosítják a sokoldalúan képzett munkaerő, a tudatos állampolgár, a művelt ember felnevelését. Ennek tudatában az Európa Tanács útjára bocsátott egy hároméves oktatási programot Oktatás a demokratikus állampolgárért néven, melynek nyitó konferenciája 1996. június 24-25-én volt Strasbourgban. 
[126–125. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.