2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 április

Új Pedagógiai Szemle 2000 április

2009. június 17.

Szeretem a metaforákat, általuk érzékletesen és tömören ragadható meg egy-egy valóságrészlet vagy gondolati tartalom.

A nevelés lényegét megvilágító metaforák közül hosszú ideig Platón Az állam című művének híres barlanghasonlatát tartottam a legtalálóbbnak. Talán azért, mert az abban körvonalazódó nevelésfelfogás összhangban volt annak a korszaknak - a hatvanas évek közepe, vége - a pedagógiai éthoszával, amelyben megismertem magát a művet.

A barlanghasonlatban Platón feltételez egy nevelés előtti létformát, amelynek embere megbilincselten ülve egy barlang falára vetített árnyképekből teremti meg világképét. A barlangon kívüli világot értő, az igazság birtokában lévő pedagógus, Platón hasonlatában, az árnyképekből szép és biztonságos világot álmodó barlangi embereket megszabadítja bilincseiktől, kézen fogja őket és megmutatja nekik a barlang kapuján túli életet, amelynek történéseit eddig csak a barlang előtt lobogó tűz fényei vetítették a mozdulatlanná kalodázott barlanglakókkal szemközti falra. Az árnyképekből megteremtett világ boldogságából kivezetett embereknek azonban nem kell igazán a való világ, a pedagógus által megmutatott igazi napfény, igazi ember. Szívük és persze lelkük természete szerint visszavágynának a barlangfalra vetített árnyképekből teremtett álomvilágba. Platón peidagogosza azonban küldetésnek tekinti, hogy ne engedje el a bilincseiktől megszabadítottak kezét, mint ahogy küldetésnek tekinti azt is, hogy végigvezesse őket az igazság megismerésének, a jó megértésének és belsővé tételének meglehetősen nehéz és göröngyös útján.

Húszévesen közel állt hozzám a metaforából kirajzolódó nevelésfelfogás, pedagógusszerep. Olyan világban éltem, amelynek a lényegéhez tartozott az egyetlen igazság megismerhetősége, a biztos értékrend, az egyetlen ideológiára épülő világmagyarázat. Ez a világ első számú ideológiai közellenségnek tekintette a hamis tudatot, amely az emberi fejlődést a hamis, irracionális nézetektől való folyamatos megszabadulásként és az objektív igazság egyre mélyebb birtokbavételeként tételezte. A nevelés célja, értelme ebben a korban csakúgy, mint a Platón peidagogosza által megszabadítottak esetében az igazság átadása, az igazságból származó egyedül lehetséges jó megmutatása, az ebből a világfelfogásból levezethető ideális embereszmény valóra váltása. Gyönyörű feladatnak tetszett sokunk számára mindez.

Aztán egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetlen igazság megragadására és átadására épülő, az emberben lévő, racionálisan nem mindig megmagyarázható elemeket száműzni akaró világtételezés, az erre alapozott embereszmény megvalósítása éppúgy illúzió, mint ama platóni barlang kapuja előtt lobogó tűz fénye által a falra vetített árnyképekből felépített világ.

A kor, amelyben élünk, a többféle, egymás mellett létező világértelmezés és embereszmény-tételezés kora. Elsúlytalanodtak, sőt bizonyos értelemben el is tűntek azok az autoritások, tekintélyek, amelyek korábban az eszmények és értékek forrását jelentették. Olyan világ ez, amelyben az ember az értékek és világértelmezési keretek megválasztásának szabadságára ítéltetett.

Ebben a helyzetben sokak szerint megkérdőjeleződik a hagyományos értelemben vett nevelés. A posztmodern pedagógia teoretikusai egy ideje a Fukuyama-féle "történelem vége" elmélet analógiájára, a nevelés végéről beszélnek. Az oktatáspolitikusok manapság a közoktatási rendszerek egyik legnagyobb problémájának tartják a tradicionális intencionáló nevelés hiányát. Időről időre felötlik az értéksemleges iskola szép liberális ideológiája. Mindezekre mintegy válaszként fogalmazódik meg a tudástársadalmak új iskolaethosza: a tudásközpontú, kognitív iskola, amely egyre inkább a tananyag átadására, a gondolkodásfejlesztésre koncentrál, s egyre kevesebb figyelmet fordít az értékek közvetítésére, a moralitásra, a transzcendensre.

Eltűnt-e, eltűnhet-e a nevelés az iskola mindennapjaiból? A kérdés egyrészt értelmetlen, hiszen neveléselméleti, szociálpszichológiai értelemben minden működő iskolai szervezet, a maga sajátos hatásrendszerével - a lépcsőház falának dekorációjától, a mosdók állapotán át a tanítási órák légköréig - nevel. A kérdésben azonban benne rejlik a nevelés olyan felfogása is, amely elkülönült funkcióként értelmezi az értékek, normák, eszmények direkt átszármaztatását, s amelynek lényegét talán a legérzékletesebben éppen a barlanghasonlat fejezte ki.

Ebben az értelemben valószínűleg eltűnőben van a nevelés, remélhetőleg azért, hogy átadja a helyét egy olyan jellegű nevelésértelmezésnek, amelynek lényegét a tárlatvezetés metaforájával írhatjuk le. A nevelés egy plurális világban ugyanis nem lehet más, mint a sokféle értékrend, világértelmezés, életmódminta felmutatása, tárlatvezetés, amely segít felfedezni a sokféleséget. A pedagógus ebben a megközelítésben nem az igazság letéteményese, az egyedüli "jó" legfőbb tudója, hanem a tárlat különböző képeinek alapos ismerője, aki nyitott az újabb és újabb képek befogadására, s aki a művek bemutatásakor maga is egy kicsit alkotóvá válik. Ez a nevelésértelmezés persze csak olyan iskolában válhat valóra, amelyben a tevékenységek gazdag kínálata modellálja a külső valóságot, s amelyben a pedagógus nemcsak és nem elsősorban "tárlatvezető", hanem saját értékeit és hitét vállaló élő, hús-vér ember, akinek személyisége egy a csodálni és követni való minták közül.


Tartalom

Tanulmányok

Napjainkban a pedagógiai tevékenység értelmezésének két alapvető változata - a leszűkítő, redukcionista, illetve a komplex - mutatható ki a neveléstudományi szakirodalomban és a pedagógiai közgondolkodásban. Jelentőségük nem csupán elméletileg ragadható meg, mindkettő messzemenő befolyást gyakorol az iskola életére, az iskolai munka hatékonyságára is. A szerző tanulmányában a két álláspont lényegét, valamint a nevelés hatékonyságát érintő konzekvenciáikat tekinti át. 
[3–11. oldal]
A németországi Kassel egyetemén az Uwe Uhlendorff vezetésével működő munkacsoport a pedagógia, ezen belül a szociálpedagógia számára a gyakorlatban is jól alkalmazható diagnosztikai eszközrendszert dolgozott ki. A kutatók törekvése az volt, hogy eljussanak a problémák gyökeréig, egyúttal az érdemi fejlesztés lehetőségeinek feltárásáig. A praxisközpontúság összekapcsolódik a tudományos elmélettel, mégpedig avval a nem titkolt igénnyel, hogy a teóriában rejlő erőforrásokat a mindennapi gyakorlatban kamatoztassa. 
[12–22. oldal]

Nézőpontok

Jelenleg a magyarországi iskolák elfogadott pedagógiai programok szerint működnek, amelyeknek egyik legfontosabb eleme a helyi tanterv. A helyi tantervek a NAT-ra épültek, az Oktatási Minisztérium által készíttetett kerettantervek pedig köztes szabályozóként lépnek be a NAT és a helyi tantervek közé. Kojanitz Lászlóval, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetőjével arról beszélgetünk, hogy milyen célból kerültek be a kerettantervek a rendszerbe, s ez az új, közbülső elem hogyan hat a NAT-ra, illetve a helyi tantervekre. 
[23–31. oldal]
Húsz évvel ezelőtt a Pályaválasztás című folyóirat hasábjain vita bontakozott ki az ismeretközpontú versus képességfejlesztő oktatás kérdésköréről. Az Új Pedagógiai Szemlében nemrég zajlott széles körű eszmecsere "hozama" szempontjából a szerző e régi vita résztvevőinek leglényegesebb megállapításait foglalja össze. 
[32–33. oldal]

Informatikai nevelés

Más tudományoktól eltérően az informatika a folyamatos változás vegytiszta példája. Talán ez is oka annak, hogy az informatikaoktatás célja, követelményei, rendszere, módszerei ma sincsenek nyugvóponton. A programnyelvektől a felhasználói ismereteken át a problémamegoldó képességen keresztül a "gombnyomogatásig" sokan, sokféleképpen, sokfélét tanítanak. Az informatika oktatása mindenhol gondot jelent, mindenhol probléma a beillesztése a klasszikus rendszerbe, a "mit oktassunk?" (felhasználást, algoritmuselméletet, programozást vagy valami mást) és a "hogyan oktassunk?" (elméleti vagy gyakorlati alapozással, tudás- vagy készségfejlesztési céllal).  
[34–41. oldal]

Látókör

A kétrészes tanulmány első felében a szerző a környezetpszichológia mint tudománycsoport előzményeit, tárgyát, feladatát tekinti át, rávilágítva arra, hogyan kapcsolódnak össze az egyes tudományok e bonyolult probléma megoldásában. A környezetpszichológia három olyan alapkérdését fejti ki részletesen, amelyek az iskolai környezetvédelmi nevelés megalapozásában segítenek. 
[42–51. oldal]

Világtükör

Az iskolákban is eluralkodott az erőszak, akárcsak a munkahelyeken, a családi otthonokban, a közutakon stb. A közvéleményt már legfeljebb egy-egy nagyobb tragédia tudja csak megrázni, például gyermekek nemegyszer tömeges katasztrófát okozó agressziója. (Nemrégiben az Amerikai Egyesült Államok két iskolájából is érkeztek ilyen beszámolók.) Az oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati szakemberei itthon és külföldön is egyre többet foglalkoznak azzal, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az ilyen jelenségeket elkerülhessük. Lehet-e egyáltalán tenni valamit a mostani, láthatóan fokozatosan rosszabbodó helyzet megjavítása érdekében? S megtesszük-e legalább azt, amit eszközeink, szakmai és etikai lehetőségeink megengednek? Kikre számíthat az iskola mint intézmény e gondjai közepette? 
[52–58. oldal]

Műhely

A szerzőnek nem az a célja, hogy statisztikai adatokkal bizonyítsa azt a közismert tényt, hogy napjainkban rendkívül gyorsan növekszik a gyermekek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Az elméleti áttekintés után fontosnak tartja felvázolni azt a tágabb (mai, posztmodern társadalom), illetve szűkebb (családi) környezetet, ahol ezek a gyerekek élnek, éltek. Olyan fiatalok, gyerekek történeteit mutatja be, akik átélték, túlélték a velük történteket. Nemcsak a konkrét történetre volt kíváncsi, hanem az általuk elképzelt jövőre is. 
[59–71. oldal]
A gyermekkor meghatározó fejezete életünknek. Felvetődik a kérdés, értelmezhetjük-e úgy, mint életünk egy lezárt fejezetét, vagy minden emberben benne rejtőzik az "örök gyermek"? Köthető-e valamely életkorhoz a gyermekkor vége, vagy sem? Ezekből a kérdésekből indul ki a szerző, hogy feltárja azokat a motívumokat, elképzeléseket, amelyek befolyásolhatják a mai ember vélekedését a gyermekkorról. A szerző nem törekedett arra, hogy előzetesen felállított hipotéziseket teszteljen vagy adatokat mérjen. Célja, hogy feltárja azokat a motívumokat, elképzeléseket, amelyek befolyásolhatják a mai kor emberének vélekedéseit a gyermekkorral kapcsolatban. 
[72–80. oldal]
Az óvodai matematikai nevelés területén végzett felmérés elsősorban azt vizsgálta, vajon mennyiben mutatkoznak meg a tanulási folyamatra irányuló kutatások eredményei az óvodák mindennapi gyakorlatában. Másodsorban azt kívánta feltérképezni, hogyan élnek módszertani szabadságukkal az óvónők, és ez hogyan hat a gyermekekre. A szerző arra is választ keres, milyen tényezők befolyásolják a pedagógust a módszerek megválasztásában. 
[81–85. oldal]

Kritika-figyelő

A könyv alcíme – Humánetológia – kissé megtévesztő, hiszen azt sejteti, hogy csupán a biológia résztudományának (az etológiának) egyik szeletével ismerkedhetünk meg. A szerző valójában ennél sokkal többre vállalkozik. Amikor az „emberi természetet” kutatja, egymástól többé-kevésbé független és önmagukban is áttekinthetetlenül szövevényes tudományágak eredményeinek összekapcsolására tesz kísérletet, mint a filozófia, a pszichológia, az antropológia, a szociológia, a genetika, az etológia, az evolúcióbiológia és a neurobiológia.  
[86–88. oldal]
A szerző a fejlődéslélektan elméleti problémái kapcsán olyan tudományelméleti kérdésekkel foglalkozik, mint az idő, az okság, a fejlődés értelmezése, a tudomány célja. Rámutat arra, hogy a pszichológiai kutatások aránytalanul nagy hányada csoportosul az első életévek köré, azt a hamis látszatot keltve, hogy a később történő változások kevésbé érdekesek.  
[89–91. oldal]
Rangos kiadó (Helikon) igen rangos sorozatában jelent meg a Gyermekirodalom (szerk.: Komáromi Gabriella) című opus. A kötet végén (az igen gondos és instruktív, a bibliographie raisonnée szép példáját nyújtó Források és ajánlások című részben) az olvasható, hogy az összeállító-szerkesztő számára egy osztrák tankönyv szolgált mintául, a Lucia Binder szerkesztette Einführung in die Kinder- und Jugendliteratur (Bécs, 1992). Az osztrák Einführung intézményi bázison született, ami a kézikönyvek születésének magától értetődő módja. Sokkal kevésbé természetes, hogy Magyarországon nincs olyan gyermekirodalmi intézmény, amilyen Ausztriában van. Természetesen az, hogy Komáromi Gabrielláék könyve ennyire jól sikerült, nem lehet érv az intézmény létrehozása ellen.  
[92–95. oldal]
[96–96. oldal]

Európa-melléklet

A végzettség nélküli fiatalok problémája fontos társadalmi és politikai kérdés. A gazdaság egyre növekvő mértékben rostálja ki a szakképzetlen embereket, akik munkanélkülivé és társadalmilag kirekesztetté válnak. A fejlett ipari országokban éppen ezért a korábbinál sokkal nagyobb mértékben figyelnek arra, hogy az iskolai végzettség hiánya ne vezessen marginalizálódáshoz. Az EU-tagállamok többsége intézkedéseket vezetett be ennek megelőzésére, illetve kezelésére. Ezen túlmenően a régebbi intézkedéseket módosították, és alkalmassá tették az új problémák kezelésére. Az Európai Bizottság felkérésére az Eurydice-hálózat tanulmányt készített a tagállamok programjairól és intézkedéseiről.  
[97–111. oldal]
A tanulmány az Integrációs Stratégiai Munkacsoport "Oktatás, képzés, tudomány" munkacsoportjának kétéves elemző munkáján alapul és az a célja, hogy az oktatás és képzés területén segítse egy hosszabb távú nemzeti integrációs stratégia kialakítását, amely e területen is lehetővé teszi a csatlakozással járó előnyök minél teljesebb kihasználását. A több mint hetvenoldalas tanulmányból áprilisi, májusi és júniusi számainkban közlünk részleteket. 
[112–117. oldal]
E tanulmány az Országos Közoktatási Intézet honlapján újonnan kialakított rovat bevezetője, amely a Nemzetközi kutatások, fejlesztések és együttműködések címet viseli. A szerző végigvezeti az olvasót azokon a honlapokon, amelyek az Európai Unió oktatási stratégiáit elemzik. Hangsúlyos szerephez jut a tanulmányban az információs és kommunikációs technikák (IKT) terjedése, amely szemléleti változást hozott a képzések fejlesztésében és az országok közötti oktatási együttműködések vonatkozásában. 
[118–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.