2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 február

Új Pedagógiai Szemle 2000 február

2009. június 17.

A nyolcvanas évek elején jelent meg Hankiss Elemér egyik legjobb könyve a Diagnózisok, amely a magyar társadalom valóságának hihetetlen tárgyilagos leírását tartalmazó tanulmányokat adott közre. Számomra különösen emlékezetes maradt ebből a kis "gyorsuló idős" kötetből a közösségek válságát elemző tanulmány, továbbá az az írás, amely a magyar társadalom értéktudatának kiforratlanságát elemezte. Döbbenetes volt 1982-ben a közösségi társadalom felépítését alapvető ideológiai-politikai célként kezelő világban arról olvasni, hogy az emberi lét szempontjából olyannyira fontos hagyományos közösségek végérvényesen felbomlottak, s ezzel együtt megrekedt az új közösségek létrejöttének folyamata. Hankiss nagyon érzékletesen fejtette ki ennek a sokunk számára fájdalmas élményként megtapasztalt jelenségnek az okait. Mindenekelőtt azt, miként hatott a természetesen kialakult és fejlődött közösségek életvilágára az 1945 utáni durva politikai beavatkozás, az új, döntően politikai jellegű, felülről vezérelt közösségteremtés. Ugyancsak izgalmas volt szembesülni azzal a diagnózissal, amelyet Hankiss a hetvenes évekbeli Magyarország értéktudatának állapotáról, az értékrendek egymásba csúszottságáról állított fel. A négy lehetséges értékrend, a keresztény, a puritán felhalmozó, a fogyasztói és a baloldali-szocialista már a hetvenes évek közepén-végén is keveredést mutatott, elsősorban azért, mert a társadalomban nem teremtődött meg az a nyilvánosság, ahol az eltérő értékrendek nyíltan megfogalmazódhattak, egymással megütközhettek volna. Általános gyakorlattá vált az értékek elrejtése, elszürkítése. Hankiss nem írta - 1982-ben nem írhatta - le nyíltan, de minden mondatával érzékeltette, hogy az értéktudat válságának alapvető oka a demokrácia hiánya, e nélkül ugyanis nem lehetséges spontán értékképződés a társadalomban. Az értékeink állapotáról szóló tanulmány utolsó mondatai pedig egészen különös hatást keltettek a nyolcvanas évek elejének politikai közegében: "Minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni a spontán értékképződés folyamatát a pregnánsan megfogalmazódó, egymástól eltérő sajátosságaikat hangsúlyozó értékrendek nyílt konfrontálódását. És nem utolsósorban igazi toleranciává kell alakítanunk azt a toleranciát, amely jelenleg a különbségek szándékos észre nem vételén, egymásba mosásán alapszik; meg kell tanulnunk nyíltan felmutatnunk értékeinket, miközben elismerjük mások jogát arra, hogy más értékeket tűzzenek a zászlójukra, és más értékek szerint éljenek, mint mi."

Hitet, programot adó mondatok voltak ezek 1982-ben, olyanok, amelyeket éppúgy kívülről megtanultunk s baráti társaságokban kedvenc költőink soraihoz hasonlóan ismételgettünk, mint az akkor még szamizdat Bibó-tanulmányok kulcsmondatait. Utólag visszagondolva nem is igen érthető, miért "tűrte" el első nyilvánosságbeli megjelenésüket a "szocialista értékrend meghatározó szerepét" célul kitűző politikai hatalom. Nem is igazán tűrte, pontosabban az aczéli politikai játszmák mindenkori állásának függvénye volt, hogy az ilyen és hasonló mondatok hol és mikor jelenhettek meg. A mindennapi életet erőteljesen meghatározó helyi politikai hatalmak szintjén azonban lényegesen kisebb volt az ilyen tartalmakkal szembeni tűrőképesség.

A kötet megjelenésekor pedagógiai fakultációs tantárgyat tanítottam az egyik külvárosi gimnázium érettségi előtt álló diákjainak. S mivel a tantárgy kísérleti tanterve lehetőséget adott némi tanári szabadságra, a közösség, illetve az érték-értékrend téma feldolgozásakor idéztem a Diagnózisokból néhány gondolatot. Az értékekkel foglalkozó órámat nem egészen véletlenül meglátogatta a kerületi pártbizottság által támogatott, frissen kinevezett igazgató.

Az értékválasztás autonómiájának, az eltérő értékrendek felmutatásának problémáit megvitató óra után igazgatóm meglehetős ingerültséggel magához hívatott, s kifejtette, hogy nem ért egyet azzal a pedagógiai szemlélettel, amely az értékek szabad megmutatására ösztönzi az érettségi előtt álló tanulókat. Idézte az akkori gimnáziumi nevelési tervet, amely az egyik legfontosabb nevelési célként jelölte meg a szocialista értékrend elfogadtatását, belsővé tételét, a szocialista társadalomtól idegen értékrendeket elutasító személyiségek alakítását. Hosszan vitatkoztunk a kérdésről (ez már a késő Kádár-korszak időszaka volt), de nem jutottunk közös nevezőre. Javasoltam igazgatómnak, hogy olvassa el az inkriminált gondolatokat tartalmazó Hankiss-tanulmányokat, s ha érdekesnek találja őket, akkor tartsunk nevelési értekezletet a közösségek hiányának vagy az értékrendekkel szembeni toleranciának a problémáiról. Már csak azért is fontosnak tartottam ezt, mert a tantestületnek volt egy magja, amelyben igény volt az ilyen jellegű vitákra. M. széttárta a karját, s ezt mondta: nem hogy ilyen ellenzéki "anyagok" olvasására, de a hivatalos pb. dokumentumok feldolgozására sincs elég időm, de azért megfontolom a nevelési értekezleti témajavaslatodat.

A nevelési értekezletből nem lett semmi, csakúgy, mint a szocialista értékrend dominánssá válásából. M-et, egykori igazgatómat nem sokkal a rendszerváltás után nyugdíjazták.

Ha jól tudom, a Diagnózisokat 1989 után is kiadták, talán nagyobb példányszámban, mint 1982-ben. A rendszerváltás óta sokan, sokszor idézték kedvenc Hankiss-tanulmányaim mondatait, s talán az sem hiú ábránd, hogy ma sokan vannak, akiknek közösségről, értékrendekről való gondolkodásában szervesen van jelen az a szemlélet, amelyet ezek a szövegek is építgettek valamikor a nyolcvanas évek elején.

Ám mégis azt ajánlom mindannyiunknak, legyen időnk ma is újraolvasni, újragondolni az ilyen és ehhez hasonló alapszövegeket, van ugyanis mit tenni közösségépítés és értékpluralizmus ügyében magunkban és a világban.


Tartalom

Konferencia

Alighanem az élet legfontosabb kérdése, mi mozgatja az embert: milyen célok, motívumok, törekvések. Ezért az érdek a nevelésben a központi helyek egyikét foglalja el. Azt is mondhatnánk: az erkölcs mint az emberi élet egyik fő szabályozója az ember érdekekhez való viszonyának megnyilvánulása. E viszony megítélése koronként és kultúránként változó. Mostanság nálunk az egyéni, a személyes érdekek elsőbbsége nemcsak hogy általános legitimitást élvez az életvezetési tényezők között, de hovatovább élhetetlen alaknak érzi magát, aki nem vallja büszkén az egyéni érdekek elsőbbségét olyan ködös, megfoghatatlan és kompromittálódott fogalmakkal szemben, mint amilyen a közösségi érdek.  
[4–13. oldal]
Tartalomváltozások, egyén és közösség? Nekem erről a nagypapám kabátja jutott eszembe, s orromban az ismerős naftalinszaggal kezdtem el gondolkodni azon, mit lehet még erről mondani azon túl, hogy az ember egy kicsit kommunistázik, meg egy kicsit európai értékekről beszél. Milyen bőr az, amit még le lehet húzni erről a témáról?  
[14–17. oldal]
A tanulmány témájának megválasztásában egy, a pedagógiában már-már evidenciának számító tétel játszott alapvető szerepet. Magyarországon a pedagógiai diskurzusban az egyén és a közösség témája úgy jelenik meg, hogy van a közösség, amely „jó”, értékes, és van az egyén, aki lehet „jó” is, lehet „rossz” is, a nevelésnek pedig az a feladata, hogy „jóvá”, azaz „közösségivé” tegye az egyént.  
[18–23. oldal]
A nevelés szerepének a növelését elsősorban nem abban látja a szerző, hogy a tanárok pluszidőt kapjanak a gyerekek nevelésére. Fontos természetesen, hogy a tanárok több időt töltsenek tanítványaikkal úgy is, hogy nem a tananyag megtanításának kényszere diktálja a tanár-diák interakció tartalmát és formáját, de nem mondhatunk le a nevelésnek azokról a lehetőségeiről sem, amelyeket a tanítási órák biztosítanak, a tanárok és diákok együtt eltöltött órái kínálnak.  
[24–34. oldal]
Ennek az előadásnak semminemű aktuálpolitikai vonatkozása nincs. Hacsak Antigoné és Kreón vitájára nem gondolunk, a phüzisz és a nomosz ellentmondásaira. Kreón képviselte a görög tragédiában a földi törvényeket, vele szemben Antigoné állandóan arra hivatkozott, hogy a földi törvényeken túl vannak olyan egyetemes, nem földi eredetű törvények, amelyekhez viszont ő tartja magát.A közösség kapcsán erről a másodikról szeretnék beszélni, és amellett szeretnék érvelni, hogy a közösség körül nem a „földi” törvények, hanem bizonyos természettörvények érvényesülnek.  
[35–37. oldal]
A szerző előadásában az Internet iskolai nevelésre gyakorolt hatásának néhány problémájával foglalkozik. A világháló iskolai jelenlétét a közoktatás, az egyes intézmények fejlődése szempontjából nagy jelentőségű fejlesztésnek tartja. Az Internet hatalmas lehetőség mind a nevelés, mind az oktatás, különösen a tartalom és a módszerek gazdagítása szempontjából. Azok a problémák, amelyek ma az Internet iskolai alkalmazása, felhasználása terén jelentkeznek, nem az eszközből, hanem a felhasználás, az alkalmazás hiányosságaiból erednek.  
[38–44. oldal]
A kerekasztal beszélgetés résztvevői: Kalácska Tiborné, a százhalombattai Arany János Általános Iskola SZMK-elnöke, Fekete László, a szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója, Csirke Ernő, a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ Gimnáziumának igazgatója, Tőkéczky László történész, Raj Tamás főrabbi, a Lauder Javne Közösségi Iskola és Óvoda judaisztikai vezetője, Vekerdy Tamás pszichológus, Pánczél Károly Gyál alpolgármestere, országgyűlési képviselő, a Parlament Oktatási Bizottságának tagja. Vitavezető: Schüttler Tamás  
[45–56. oldal]

Nézőpontok

[57–62. oldal]
1999. decemberi és 2000. januári számunkban közöltük a szerkesztőség Ismeretközpontú-e a magyar iskola? körkérdésére érkezett válaszokat. Az alábbiakban Knausz Imre hozzászólását adjuk közre. Változatlanul várjuk olvasónk gondolait a témával kapcsolatban. 
[63–65. oldal]

Tanulmányok

A szerző szerint bizonyos mítoszok élnek a tanári munkáról, a tanár jelleméről. Tapasztalata szerint a tanárok nem tudnak mindig egyensúlyt teremteni saját személyiségükből fakadó tulajdonságaik és a magukra kényszerített tanárszerep között, pedig szerinte az ellentétek feloldhatók. A tanulmányban bemutatja a tanártípusokat, a tanárokkal szembeni elvárásokat, és igyekszik magyarázatot adni arra, miért szükségszerű a frusztrálódás akkor, ha valaki ennek az elvárásnak, ennek a szerepnek szeretne megfelelni. 
[66–75. oldal]

Műhely

A pedagógus ideális személyiségtulajdonságainak feltárása céljából a szerző egy típusalkotási kísérletet mutat be, melynek kiindulópontja: hogyan értelmezik interperszonális helyzetekben az ideálisnak tartott tulajdonságokat a pedagógusok és a pedagógusjelöltek. 
[76–81. oldal]
A pedagógiai szakirodalom két, egymástól dominánsan eltérő nevelési koncepciót ír le. A tradicionalizmus és a liberalizmus a két földrajzi félteke, a kelet és a nyugat eltérő nevelési rendszereit alakította ki. Joggal tételezhetjük fel, hogy az eltérő cél, személyiségértelmezés, nevelésfelfogás, a megvalósítás különböző módja, a kétféle hatásszervezési modell "végterméke" az eltérő sajátosságú embertípus. A kérdés az, milyen embertípus nőtt fel a két féltekén, illetve a különböző nevelési hatásfolyamatok mennyiben felelősek korunk - inkább negatívnak nevezhető - tendenciáiért. A szerző arra is választ keres, hogy merre tart ma a nevelés, milyen új pedagógiai paradigmák látszanak kibontakozni. 
[82–87. oldal]

Látókör

Az ezredfordulót megelőző két esztendőben több évtizedet átfogó előretekintő munkálatok folynak az OMFB keretében működő Technológiai Előretekintési Program Iroda szervezésében és egy interdiszciplináris, magas szintű tudományos szakemberekből álló irányító testület működésének köszönhetően. A szerző a nemzetközi előrejelző tevékenységről, ezen belül főképpen a humán erőforrással foglalkozó munkacsoportról számol be. Az előretekintés hét munkacsoportban folyik, amelyek közül az egyes számú a humán erőforrás nevet viseli. 
[88–91. oldal]
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség folyamatosan vizsgálja az iskolai alapítványok működésének törvényességét. A szerző, aki a megye főügyészhelyettese, az 1998-ban végzett vizsgálat tapasztalatairól számol be, s bár az adatok a mintegy 600 000 lakosú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkoznak, általános következtetések levonására is alkalmasak. 
[92–95. oldal]

Határainkon túl

Két, korábban a Vajdaságban élő és tanító egyetemi tanár beszél a vajdasági oktatásügyről, benne a magyar nyelvű tanítás helyzetéről, a tanító- és tanárképzésről, -továbbképzésről, a tananyagról és a tankönyvellátásról, a magyarországi szakmai kapcsolatokról, valamint a vajdasági magyar nyelvű oktatás jövőjéről. 
[96–103. oldal]

Kritika-figyelő

Horváth Attila „Minőségbiztosítási technikák óvodában és iskolában” című könyve után a Műszaki Könyvkiadó a siker reményével kecsegtető újabb kiadvánnyal rukkolt elő: Tóth Tiborné dr. – Tóth Andrea Éva Értékelés és minőség a közoktatásban című munkájával. A szerzők általános és középiskolák pedagógusai, vezetői számára írják le a minőségbiztosítás terén szerzett tapasztalataikat. A könyv három részre oszlik. Az első az értékelés minőségügyi szempontú megközelítését tartalmazza, és leginkább a szerzők előszóban írt szavaival jellemezhető: „Megpróbáltuk összegyűjteni a téma magyar nyelven jelenleg fellelhető szakirodalmát, rendezni azt, s kiegészíteni saját anyagainkkal.”  
[104–105. oldal]
[106–107. oldal]

On-line

A jövő iskoláiban olyan kreatív, innovatív pedagógusokra van szükség, akik mind tartalmi, mind módszertani tekintetben nagyobb szabadsággal rendelkezve képesek a curriculum folyamatos megújítására, a korszerű oktatási és nevelési módszerek alkalmazására.
E tanulmány célja, hogy számba vegye és jellemezze a hazai pedagógus-továbbképzés helyzetét a múltban és a jelenben, felvázolja a továbbképzés európai tendenciáit, kiemelje az állami szerepvállalás jelentőségét. További célja olyan alapkritérium-katalógus modelljének bemutatása, mely a pedagógus-továbbképzésben minőségbiztosítási rendszert vezetne be és segítséget nyújtana a döntéshozóknak annak eldöntésében, hogy a bírálatra benyújtott továbbképzési programok megfelelnek-e a követelményeknek. 
[108–111. oldal]

Európa-melléklet

Az összefoglaló tanulmány részletesen bemutatja az iskola előtti nevelés, az alapfokú oktatás, valamint az alap- és középfokú oktatás közti átmenet sajátosságait az Európai Unió országaiban. Érinti a tankötelezettség időtartamát, a pedagógusok alapképzését, a tanítási idő beosztását, a szolgáltatások finanszírozását. Kitér az oktatási programok elkészítésének folyamatára, a tananyag meghatározására, a tankönyvek és a módszerek kiválasztásának szabadságára, valamint az oktatási programok végrehajtásának és a tanulók tudásának ellenőrzésére. 
[112–124. oldal]

KOMA-melléklet

A kerekasztal beszélgetés résztvevői: Gulyás Anna kultúrantropológus, Márkus Gábor, a tatai Talentum Általános Iskola, Gimnázium és Kézműves Szakiskola tanára, Nagy Lajosné, a miskolci KARRINA Szakképző Magániskola igazgatója, Szűcs Lászlóné Siska Katalin, a nyíregyháza-sóstóhegyi Benczúr Gyula Magán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetője, Vörösváry Enikő, a budapesti Belvárosi Tanoda tanára és Suhai Anna, a XI. pályázati körről készült értékelő tanulmány szerzője. Az Új Pedagógiai Szemlét Schüttler Tamás képviselte.  
[125–137. oldal]
A KOMA támogatását a Palánta Iskola által gyakorolt projektmódszer elméleti alapjainak és napi gyakorlatának szélesebb körben való megismertetéséhez kérték, hogy mindennapos kutató-fejlesztő tevékenységükhöz együttműködő társakra, közösségekre találjanak.  
[138–148. oldal]
Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztősége a KOMA megbízásából sikeres pályázókat hívott meg beszélgetésre. Ezek a kerekasztal-beszélgetések a folyóirat januári és e havi számában olvashatóak. A pályázók örömmel fogadták meghívásunkat, azt a lehetőséget, hogy elmondhatják, mi lett a pályázatuk sorsa, milyen az utóélete, miképpen változtatta meg az életüket, hogyan látják a hasznosíthatóságát más iskolákban. Akkor határoztuk el, hogy a KOMA kuratóriumának néhány tagjával beszélgetünk arról, hogyan látják ők a pályázatok hasznosításának ügyét.  
[149–157. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.