2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 december

Új Pedagógiai Szemle 1999 december

2009. június 17.

A Szerkesztés közben írására készülve döbbentem rá, hogy ez az utolsó ezerkilencszázzal dátumozott szemleszám. Jövőre kétezer lesz. Azok közé tartozom, akik számára - a racionális érvek ellenére - némileg misztikus, transzcendens jelentőségű az ezredvég, a harmadik évezred kezdete.

Próbálok magyarázatot keresni arra, hogy miért van ilyen különös jelentősége számomra az ezredfordulónak. Talán azért, mert gyerekkorom óta vonzódtam a jövőképeket leíró forgatókönyvekhez, a sci-fi műfajúakhoz éppúgy, mint a jövőkutatók által megírtakhoz. Valamikor az ötvenes-hatvanas évek fordulóján szinte minden második, harmadik történet kétezer tájékán játszódott. Rendszerint erre az időre tették a szerzők a különböző extra galaxisokról érkező támadásokat, ugyanakkor különös technikai csodák mindennapivá válásának dátumaként jelent meg az ezredváltás évszáma. Emlékszem rá, hányszor számoltam ki azt, hány éves leszek kétezerben, amikor ez a technikai csodavilág beköszönt. Bevallom, csodavilágnak képzeltem a kétezredik év tájékán zajló életet, gyökeresen másnak, mint amilyennek a hatvanas évek mindennapi szürke valósága tűnt. Akkoriban elsősorban technikai értelemben vártam mást ettől a jövőtől. Mindennapos űrközlekedést, hangsebességnél sokszorta gyorsabb repülőgépeket, zsebben hordható amatőr rádió adóvevőt, szemre illesztett, térhatású televíziós készüléket, soknyelvű fordító automatákat s egy sor más, akkor elérhetetlennek látszó csodát.

Talán épp ezért volt számomra természetes egy-két évtizeddel később az, hogy a különböző jövőkutató műhelyek prognózisaiban is sok új technikai megoldás tömeges megjelenését várták a kétezredik év környékére. Jól emlékszem még a MIT (Massachusetts Institute of Technology) hetvenes évekbeli egyik prognózisára, amelyben a kutatók az ezredfordulóra olyan számítógép-hálózat létrejöttét jelezték, amellyel a világ bármely pontjáról adatok és információk továbbíthatók egy tetszőleges másik ponton lévő számítógép felé. Nem kell különösebben ecsetelnem, mit jelentett egy ilyen jövő képe annak az értelmiséginek, aki csak a nyugati követségek könyvtáraiban jutott hozzá külföldi folyóiratokhoz és szakmai publikációkhoz. Máig felidéződik bennem az az érzés, amit a hetvenes években megjelent, az ENSZ fejlesztési szervezetének, az UNIDO-nak az egyik népesedési előrejelzése keltett bennem. Ebben a kutatók azt jósolták, hogy kétezer tájékán megszületik a hatmilliárdodik ember Földünkön. A prognózis készítői úgy vélték, hogy kétezerben gyökeresen más támogatási stratégiát fognak alkalmazni az északi félteke fejlett országai annak érdekében, hogy kezelhetővé váljék a déli félteke többmilliárdnyi éhező szegényének sorsa. Hittem ebben a prognózisban is: a túlnépesedett Föld miatti aggodalom mellé társult a remény, hogy az ezredfordulóra a világ megtalálja a megoldást az ezzel járó irdatlan feszültségek kezelésére.

Könyvespolcomon meglehetősen régóta őrzök egy szűkebb szakmámhoz kapcsolódó prognózist, ama híres Fehér könyvet - a Műveltség az ezredfordulónt -, a sokat vitatott, ám sokunk számára mégis reménykeltő pedagógiai jövendölést. Ebben a magyar tudomány legjelesebb képviselői próbálták meg összefoglalni, milyen műveltséggel kell majd rendelkeznie az ezredfordulóra felnövő, akkor munkába lépő ifjú embereknek, milyen alapvető emberi képességek szükségesek az eligazodáshoz az ezredforduló technikai és társadalmi értelemben egyaránt bonyolult világában. A Műveltség az ezredfordulón olyan közoktatási rendszer, s benne olyan iskola képét vetítette elénk, amelyben végre megteremtődik majd az ismeretek átadásának és a képességek fejlesztésének harmóniája, amelyben az iskola által közvetített műveltségtartalom folyamatosan megújul, amely alkalmazkodik a gyermeki személyiség sajátos igényeihez.

Igen, ezek a szép prognózisok várakozásokkal telivé, bizakodóvá tettek. Kétezer bennem összekapcsolódott egy technikailag jobb, egy politikailag és szellemileg szabadabb világ megteremtésének korszakhatárával. Persze tisztában voltam azzal, hogy az ezredvégre vonatkozó előrejelzések nem szakadásszerűen, nem egyik pillanatról a másikra következnek be, hanem lassú változási folyamatként valósulnak meg. Az ezredvég, a kétezredik év mégis valami különös érzelmi töltéssel együtt járó fogalomként élt tudatom mélyén, egy új, egy jobb világ kezdeteként, amely valamit valóra vált a prognózisok jelezte csodákból.

Az élet furcsa fintora, hogy amikor szembesülünk álmainkkal, amikor az álmodozások korában bennünk dédelgetett világ egyszer csak valósággá válik, minden elveszíti sajátos varázsát. Azt hiszem, így vagyok én is - s bizonyára mások is - a kétezerhez fűződő magánmítoszaimmal. A világ az elgondoltnál lényegesen észrevétlenebbül lép át a harmadik évezredbe. A sci-fik űr apokalipszisa természetesen fantazmagóriának bizonyult. A jelzett csodák egy része beteljesületlen jövendölés maradt, más részük - az Internettől a génsebészetig - pedig lassan életünk részévé lett. A politikailag és szellemileg szabadabb világ megteremtődése, legalább is itt Európa közepén, egészen jó prognózisnak bizonyult annak ellenére, hogy mi, egykori alattvalók szeretnénk még inkább szabad polgárokká válni. S hogy mi lett a Fehér könyv iskolára vonatkozó szép vízióival? Ezek valóra váltása is elindult, bár a beteljesedés még várat magára. A gyermek igényeihez igazodó, a modern társadalomra felkészítő iskola iránti vágyunk valóra váltása minden igyekezet és jó szándék ellenére a jövő évezredre maradt.

Kétezer első pillanatai valószínűleg nem sokban különböznek majd ezerkilencszázkilencvenkilenc utolsó pillanataitól. Szegényebb leszek egy mítosszal, s újra megtapasztalom a múló időt, de mindezzel együtt talán új remények támadnak bennem a jövőt illetően.

Ecce homo - íme az ember!


Tartalom

Ismeretközpontú-e a magyar iskola?

A magyar pedagógiai nyilvánosságban jó ideje érzékelhető egy álláspont, vélemény, értékítélet, nevezetesen az, hogy a magyar iskola egyre inkább ismeretközpontúvá válik, s ez egyre inkább háttérbe szorítja a képességek sokoldalú fejlesztését. Elég utalni a NAT-implementációt kísérő oktatáspolitikai retorika olyan elemeire, melyek szerint az alaptanterv egész szemlélete szakítani kíván a magyar iskola túlzott akadémizmusával, a kezdő szakasz hat évre tervezése jobb lehetőséget teremt az alapvető képességek fejlesztéséhez.  
[3–3. oldal]
A képességek fejlődésével és fejlesztésével foglalkozó kutatóként a szerző sokat írt már az e téren tapasztalható problémákról, és arról is, milyen módszerek segítenének a megoldásban. Arra próbál rávilágítani, hogy milyen tágabb pedagógiai, oktatáspolitikai, tanárképzésbeli, valamint kutatási és fejlesztési feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy az iskolákban a képességfejlesztés hatékonyabb lehessen.  
[4–12. oldal]
Újra oktatáspolitikai jelszó lett a képesség- és személyiségfejlesztés. Nem először! Azon egyszerű oknál fogva, hogy a képességfejlesztés – noha a szükséges pedagógiai tudás kivitelezéséhez lassacskán rendelkezésre áll – nem válik a pedagógiai gyakorlat olyan szerves elemévé, amely alapján a pedagógia (benne egy-egy intézmény, egy-egy pedagógus) teljesítménye értékelhető, mérhető, megítélhető lehetne.  
[13–15. oldal]
A szerző is túlságosan ismeretközpontúnak tartja a mai magyar iskolát, a kérdés azonban árnyaltabb megközelítést igényel. Megválaszolásra vár, hogy mire gondolunk, amikor az ismeret kifejezést használjuk, és mire, ha a képességre hivatkozunk. 
[16–20. oldal]
A cím második részében megfogalmazott s nem titkoltan politikai felhangokat is hordozó kérdés valóban fontos. Fontosságának megfelelő gyakorisággal szerepel mostanában publicisztikákban, konferenciákat megnyitó előadásokban, évnyitókon és hasonló helyeken. Mint oly sokszor a társadalmi kérdések esetén – s az oktatás kérdései azok –, most is az tűnik a legnagyobb problémának, hogy tízen húszfélét értenek a kinyilatkoztatásokban szereplő fogalmak alatt.  
[21–26. oldal]
A magyar közoktatás az újabb és újabb reformok ellenére nem képes lényegileg szakítani a porosz rendszerű, teljesítményelvű iskolával. A teljesítményre koncentráló iskola automatikusan maga után vonja az ismeret-központúságot, hiszen a teljesítményt mérni kell, és ezt legegyszerűbben kérdésekre adott válaszok formájában lehet megtenni: a tanuló vagy tudja a kérdésre a választ, vagy nem. Ha tudja, akkor az teljesítmény, ha nem, akkor hiányzik a teljesítmény. A képességekkel sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen nem mérhetőek ilyen megbízhatósággal.  
[27–31. oldal]
[32–35. oldal]
[36–41. oldal]

Tanulmányok

Az alábbiakban részleteket adunk közre Rókusfalvy Pál professzor készülő pedagógiai kisenciklopédiájából, amelyben a nevelésben használatos fontosabb fogalmak értelmezési kereteit írja le. A közölt részletben a kultúráról, az ember fejlődéséről, az emberiség haladásáról fejti ki gondolatait. Egy részlet a kultúra szócikkből: A kultúra az embernek az az értékalkotó tevékenysége, amellyel a természet törvényeinek engedelmeskedve anyagi és élő környezetét s benne önmagát mind nagyobb értékre emelve alakítja. 
[42–51. oldal]
A tantervelmélet régi dilemmája, hogy a tudományok rendszere vagy az életben való eligazodást segítő kultúra szerkezete legyen-e a tantárgyi rendszer alapja. Maróti Andor, amint azt alábbi írása is tanúsítja, az élet megértéséhez szükséges ismeretek szerveződésének logikáját tartja a kívánatos tantárgyi és tantervi rendszer kiindulópontjának. Egy ilyen alapokon működő iskola által közvetített tudás a szerző szerint közelebb állna az életből szerzett sokféle tapasztalathoz, s a mai reproduktív tanulást a személyiséget valóban fejlesztő produktív ismeretszerzéssé tehetné. 
[52–55. oldal]
A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány ez év eleje óta több alkalommal szervezett a közoktatásban folyó pályáztatás kérdéseivel foglalkozó megbeszéléseket. Ezek sorába illeszkedett az 1999. október 14-én Pályáztatás az oktatásban címmel a megyei pedagógiai intézetekkel és a megyei közoktatási közalapítványokkal együttműködve rendezett konferencia a közoktatás fejlesztését szolgáló pályázati munka aktuális kérdéseiről.
A konferencián Kapor Károly, a KOMA kuratóriumának tagja, Környei László közoktatási helyettes államtitkár, Dobos Krisztina, a KOMA kuratóriumának elnöke, Zsolnai József egyetemi tanár, Katz Sándor középiskolai tanár és Stark Antal, az OM gazdasági helyettes államtitkára tartottak előadást.
Kapor Károly bevezetőjében elmondotta, hogy mind a KOMA, mind a megyei közoktatási közalapítványok fontos szerepet játszanak a minőségi munkavégzés feltételeinek javításában, a kreatív pedagógusok és nevelőtestületek újító tevékenységének támogatásában. A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány az országban folyó pályázati munka hatékonyságának fokozása érdekében szorosabbra kívánja vonni kapcsolatait a közoktatási intézményekkel, a szakmai szervezetekkel s nem utolsósorban a közoktatást támogató megyei közalapítványokkal. A regionális kapcsolatépítés erősítésével a KOMA szeretné elérni, hogy összehangoltabbá váljanak a közoktatást támogató pályázatok, valamint, hogy a pályázatok által is segített innovációs folyamatok eredményei az eddigieknél jobban hasznosuljanak. A KOMA ezen túlmenően fórumot, kapcsolatteremtési lehetőséget kíván teremteni a pályázati munkával foglalkozó szakemberek és az újító, fejlesztő munkát végző pedagógusok számára. Mindezzel a pályázati munka hatékonyságát, a közoktatás fejlesztésének feltételeit kívánja szolgálni.
A konferencia előadásai közül az alábbiakban azt az elemzést adjuk közre, amelyet Dobos Krisztina és Dobsi Attila készített, s amelyet a kuratórium elnöke adott elő. 
[56–66. oldal]

Nézőpontok

A magyar közoktatásból hosszú időn át hiányoztak azok a modern tartalmak, amelyek feltétlenül szükségesek a társadalomban lejátszódó folyamatok megértéséhez, a demokrácia gyakorlásához, a gazdaság világában való eligazodáshoz, az egészséges életvezetéshez, a személyiség harmóniájának megteremtéséhez és fenntartásához. A Nemzeti alaptanterv kísérletet tett ezeknek az új műveltségtartalmaknak a megfogalmazására, iskolai meghonosodásuk elősegítésére. Kérdés, hogy a most készülő kerettantervek miként tudják elősegíteni ezeknek a készségfejlesztő, a gyakorlati életre felkészítő tartalmaknak az iskolai tanítási programba történő beépülését. Az alábbi kerekasztal-beszélgetés résztvevői a tartalmi modernizáció szempontjából nagyon jelentős kérdésre keresték a választ. 
[67–80. oldal]
1999. 9. számunkban kerekasztalvitát közöltünk a kerettantervekről. Az alábbiakban Trencsényi László hozzászólását adjuk közre. A szerző az említett beszélgetés egyik résztvevőjének, Szebenyi Péternek a NAT implementációval kapcsolatos véleményével kapcsolatos észrevételeit fogalmazza meg. 
[81–84. oldal]
Sorozatunkban tudós embereket kérdezünk arról, miként látják ma a nevelés és a természettudományok helyét, szerepét az iskolában. Az alkalmat az adta, hogy Tanár úrnak ismét könyve jelent meg Galilei munkásságáról a legújabb kutatások tükrében. Ebben fény derül arra is, hogy az egész európai élet és műveltség egyik kulcsműve a Dialogo. "Hűséges hallgatással" figyeltük a történelmi kalandozásokat politikáról és tudományról, szabadság és kényszer kényes egyensúlyáról. Az est során Tanár úr több évtizeddel ezelőtt írt tanulmányaiból is szemezgettünk, és arról kérdeztük, hogyan vélekedik ma az általános műveltségről, a tanár és az iskola autonómiájáról.  
[85–94. oldal]
"Amit egyszer kigondoltak, azt nem lehet visszavonni" - mondja Möbius Dürrenmatt A fizikusok című drámájában. Márpedig a tudósok a genetikai térkép megfejtésével olyan lehetőségek kigondolásának nyitottak utat, amely visszavonhatatlanul változtathatja meg a világ eddigi rendjét. Dürrenmatt gondolatai: "A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindnyájunk ügye. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg" - maradéktalanul érvényesek a genetikára is. S hogy megoldást találjunk az emberiség sorsdöntő kérdéseire, ahhoz előbb beszélnünk kell róluk.
A világban csak néhány olyan nagyszabású program volt, amely különös jelentőségű az emberiség számára: ilyen a Manhattan-program, amely az atombomba felfedezéséhez vezetett, a holdra szállást előkészítő Apolló-program és az 1987-ben elkezdett genetikai térkép elkészítése, ami azt jelenti, hogy 2002-re mind a százezer génünket ismerni fogjuk - állítja dr. Czeizel Endre orvos genetikus, akivel ez utóbbi, rövidesen befejeződő genetikai kutatások legújabb eredményeiről beszélgettünk. Dr. Fekete György gyermekgyógyászt, genetikus szakorvost, a SOTE tanszékvezető egyetemi tanárát a géntérkép elkészítésének gyakorlati jelentőségéről, dr. Victor Andrást, az ELTE tanárát a várható társadalmi hatásokról kérdeztük. Mind e közben azt is szeretnénk megtudni, hogyan készülhetünk fel azokra a kihívásokra, amelyek elé az új tudományos eredmények állítanak bennünket, és ezek milyen kihívásokat jelentenek a jövő évezred iskolájának. 
[95–105. oldal]

Kritika-figyelő

[106–109. oldal]
[110–111. oldal]
[112–114. oldal]
[115–117. oldal]

Európa-melléklet

Az általános tankötelezettség kiterjesztése óta az iskolai kudarc egyre inkább szociális problémaként van jelen az Európai Unió országainak oktatásában. Azok a fiatalok ugyanis, akik kiszorulnak a társadalmi részvétel gyakorlásából, igen gyakran iskolai kudarcok sorát szenvedték el korábbi tanulmányaik során. Minthogy a képzettség szintje rendkívül fontos tényező a gazdasági, társadalmi és politikai integráció szempontjából, gondoskodni kell azon mechanizmusok kiküszöböléséről, melyek a fiatalok egyes csoportjainak kirekesztéséhez vezetnek. 
[118–127. oldal]

KOMA-melléklet

[128–129. oldal]
[130–147. oldal]
[148–164. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.