2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 október

Új Pedagógiai Szemle 1997 október

2009. június 17.

Húszas éveim elején, valamikor 1970 tájékán közvélemény-kutató kérdezőbiztosként a nyírségi tanyavilág egyik iskolájában a meginterjúvolt ötven felé járó tanyasi tanító meghívott egy órájára, amelyet a 10-12 felső tagozatos gyereknek tartott, s amelynek témáját talán legjobban a "Mi és a világ" címmel lehetne kifejezni. A földrajz, történelem és az osztályfőnöki óra keveréke volt ez, egyfajta komplex világ- és társadalomismereti stúdium, amelyet az akkori szigorú tantervi irányítás mellett is oktathatott az egyébként nyomorúságos körülmények között élő tanító. Az ízes szabolcsi diftongusokkal beszélő kolléga feltett a gyerekeknek egy valójában szokványos - a topográfiai ismereteket ellenőrző - kérdést: "Melyik földrészhez tartozik Magyarország?" Hosszú csend után egy karikás szemű fiúcska jelentkezett, s a következőt válaszolta: "Magyarország nem tartozik sehova, mert mindentől, még Nyíregyházától is messze van." Az én nyírségi iskolamesterem - mivel a karikás szemű fiúcskák fajtáját jól ismerte, hiszen köztük és értük élte le az életét - nem torkollta le a gyereket, nem éreztette vele, hogy valójában butaságot felelt, hanem a következőket mondta: "Bizony így van, innen a Nyírségből minden nagyon messze van, különösen az ilyen esős őszökön és a zord teleken. Ezért tűnik Európa Csikós Ferinek - így hívták a felelő legénykét - távoli földrésznek, holott mi benne vagyunk, rajta állunk mindkét lábunkkal. No, de sebaj, egyszer csak közelebb jön hozzánk, meg tán mi is közelebb jutunk őhozzá. Ugye, jó lesz Ferikém? - és megsimogatta a kisfiú kefefrizurás fejét. A történet itt azonban nem ért még véget. A tanító úr szavait követően egy copfos szőke kislány jelentkezett, s a következőket mondta: "Mink mán annak örülnénk, ha végre bekötő út lenne, oszt gyönne a busz ide is, s el lehetne menni Nyíregybe, meg Szalkára."

Erre a régi emlékemre - mint annyi más jellegzetes apró, megélt történetemre - a feledés fátylát borította az idő, ám mostanában, az Európai Unióhoz történő csatlakozás gondolati szövete időről időre előhívja ennek a negyedszázaddal ezelőtti sáros, ködös, esős nyírségi délelőttnek a történéseit. Átnézve a Szemle októberi számának a kéziratait, olvasva a "Mi Európánk" konferencia közreadandó előadásait, belemélyedve az oktatáspolitikusokkal készült interjúk gondolataiba újra, és újra felteszem önmagamnak azt a kérdést, amelyet akkor, ott, abban a nyomorúságos kis tanyasi iskolában kérdeztem önmagamtól: Közel vagy távol van-e Magyarország Európától?

Bizonyos, hogy az ország, s benne a magyar iskola azóta közelebb jutott Európához. A magyar oktatásnak mindig is létezett - mint ahogy ma is létezik - egy szegmense, amelynek szellemisége, értékei s teljesítményei szinkrónban voltak Európával. A nagy hagyományú, patinás magyar alma materek évszázadok óta részét képezték az európai iskola communitásának. Mint ahogyan jó néhány új, modern szakképző intézményünk is kiállja a legszigorúbb mércék szerinti próbát is. Az ezekben az intézményekben tanulóknak jó ideje esélyük van arra, hogy "megérkezzenek" Európába.

De vajon mennyivel került közelebb Európához a történetemben felidézett kis nyírségi iskola s a sok száz hasonló a végeken, Szabolcsban, Szatmárban, a zalai, baranyai aprófalvakban? S mennyire vannak még távol Európától a munkanélküliségtől szorongatott egykori ipari városok lepusztulóban lévő, nyomott hangulatú lakótelepi iskoláiban tanuló gyerekek? Milyenek az ő esélyeik az európai polgárrá válásra, a jólétre, a kultúra színes szálaival átszőtt autonóm élet birtoklására?

Úgy lenne jó megérkezni Európába, hogy a nyírségi tanyasi iskola - ha megvan még egyáltalán - s benne Csikós Ferinek és a kis, cserfes szőke copfosnak a gyerekei sem maradnának le a vonatról. Már csak azért sem, mert az ő Európába szóló jegyük éppúgy érvényes, mint szerencsésebb társaiké.

Schüttler Tamás


Tartalom

Tanulmányok

Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár az Unióhoz való csatlakozás a közoktatás területén? Ki tudjuk-e használni a közös cselekvésben rejlő lehetőségeket? A közös megoldások keresésében való részvétel hozzásegít-e minket saját problémáink megoldásához? Másokkal együtt cselekedve meg tudjuk-e őrizni saját identitásunkat, értékeinket és hagyományainkat? Meg tudunk-e felelni azoknak a formális és nem formális elvárásoknak, amelyeket a közösség ezen a területen állít a tagjaival szemben? Mivel tudunk majd leendő tagállamként mi magunk hozzájárulni a közösségi építkezés meglehetősen bonyolult feladatához? A szerző nem ad választ ezekre a kérdésekre, de hozzásegíti az olvasót a véleményalkotáshoz. 
[3–11. oldal]
Az előadó abból a feltételezésből índult ki, hogy az európai oktatás, az európai iskola két alapvető értéke a demokrácia és a hatékonyság. Csak ezzel a két értékkel valósulhat meg jó közoktatás, nevelhetünk művelt polgárokat. Álláspontja szerint a magyar oktatás számos elemét tekintve megfelel az európai kívánalmaknak, ennek ellenére úgy véli, hogy a magyar iskola európaivá válása érdekében több vonatkozásban meg kellene haladnunk az iskoláról történő gondolkodásunkban azt a nemzeti provincializmusunkat, amely ma még jelen van. 
[12–15. oldal]
A szerző arra a sokak által és sokszor felvetett kérdésre keresi a választ, hogy nekünk, Európa keleti felén élőknek mit is jelent valójában Európa. A válaszadási kísérlet arra utal, hogy az európai szellem specifikuma a történeti, kultúrtörténeti meghatározottságban rejlik, de az európaiság mai jellemző értékei, valójában a kései modern és a posztmodern világ egésze számára ideált jelentenek. A szerző szerint a klasszikus európai értékek belsővé tétele az integrációs folyamatok segítése szempontjából válik jelentőssé. Ez azonban nem jelentheti az adott nemzeti kultúrák és oktatási rendszerek eurocentrikus homogenizálását és uniformizálását. Az európai dimenzió a nemzeti hagyományok és az európai értékek harmonikus egysége. 
[16–23. oldal]
A szerző bemutatja az Európai Unió keretei között megvalósuló szakképzési integráció fő tendenciáit. Elemzi az integrációnak a magyar munkaerőpiacra gyakorolt várható hatásait. Álláspontja szerint az Unión belüli és a magyar munkaerőpiac alapvető különbsége abból adódik, hogy amíg Nyugat-Európában lassú fejlődés eredményeként jött létre a piacgazdaság, addig Magyarországon alig néhány év alatt. Ezért jelent az EU-tagországok gyakorlatához képest eltérő feladatot nálunk a fiatalok felkészítése a munka világára. A szerző úgy látja, hogy a magyar szakképzésben eddig végbement fejlődés szinkrónban van az Unió fejlődési tendenciáival. A szükséges korrekciók megtétele jó esélyeket biztosít az integrációra és a felzárkózásra. 
[24–33. oldal]
A panelvita résztvevői - az Európai Unióba pályázó közép-kelet-európai országok és az Unió oktatásügyi szakértői - a maguk szemszögéből próbálták megközelíteni az integráció esélyeit, az ezzel járó kötelezettségeket és lehetőségeket. A beszélgetés jól példázza, hogy az egyes résztvevők nézőpontjait milyen erősen meghatározzák az adott országbeli feltételek. A vita egyértelművé tette, hogy az EU Nyugat-Európában hosszú idő óta jól működő projektjei megfelelő feltételek hiányában sokkal nehezebben érik el céljukat a most csatlakozni szándékozó országokban. A résztvevők nyilvánvalóvá tették, hogy az integráció többek között azért is jelentős a közép- és kelet-európai térség országai számára, mert ezáltal lehetőség nyílik a polgári társadalom értékeinek és normáinak elterjesztésére. Hangot adtak annak, hogy az Unió a szó hagyományos értelmében nem válhat "olvasztótégellyé", nem tüntetheti el az egyes oktatási rendszerek nemzeti jellegét, de ugyanakkor minden ország számára biztosítja a közös európai kulturális örökség közvetítését az oktatás által. 
[34–44. oldal]
Ki és milyen a magyar? Ez a kérdés, ha a büszke és körmönfont címet a hétköznapok nyelvére fordítjuk. Azért is jogos hétköznapi nyelvre ültetni át ezt a kérdést, mert a köznapi gondolkodás erre adott válaszát keressük és elemezzük külföldön is, ha nyomokban van erre adat s hazánkban, ahol a kérdés nagyobb visszhangra találhat. A külföldi és hazai reflexiók összetartoznak, utalnak is egymásra, s minden bizonnyal jobban értjük és értelmezhetjük a rólunk formált képet, ha megvizsgáljuk azt, hogy mi mit és hogyan tartunk magunkról és másokról. 
[45–58. oldal]
A szerző - nyelvoktatási szakember - tanulmányának első részében felvázolja az Európai Unió által kezdeményezett nyelvoktatást segítő akciókat, programokat, amelyek hivatottak elősegíteni az Unió idegennyelv-tudással kapcsolatos követelményeinek teljesítését. Részletesen bemutatja azokat az ajánlásokat, amelyeket az Unió e célra létrehozott bizottságai fogalmaztak meg a tagországok részére. Külön említésre méltó ezek között az a követelmény, mely szerint az Unió felnövekvő polgárainak saját anyanyelvük mellett iskoláztatásuk során két másik európai nyelvet is el kell sajátítaniuk. A tanulmány második része azt elemzi, hogy a magyar idegennyelv-tanítás mennyire képes teljesíteni az Unió e téren megfogalmazott követelményeit. 
[60–59. oldal]

Nézőpontok

1997 nyarán interjúkat készítettünk négy ismert oktatáspolitikussal: Pokorni Zoltánnal, a FIDESZ Magyar Polgári Párt, Kulin Ferenccel, a Magyar Demokrata Néppárt, Dobos Krisztinával a Magyar Demokrata Fórum és Horn Gáborral, a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőjével az Európai Unióba történő belépés oktatásügyet érintő kérdéseiről. 
[74–74. oldal]
[75–74. oldal]
[85–84. oldal]
[91–90. oldal]
[97–96. oldal]

Világtükör

A szerző tanulmányában egyfelől ismerteti, milyen intézményes keretek között formálódik az Európai Unió oktatáspolitikája, továbbá bemutatja, hogy a francia oktatásirányítás és a különböző oktatási érdekcsoportok számára milyen kihívásokat jelent az Európai Unióhoz való tartozás, másfelől azt is érzékelteti, hogy az integrációs folyamatok milyen konkrét változásokat eredményeznek a közoktatás néhány területén, így például a tananyagok és a tanárképzés tekintetében, a határok menti oktatási kapcsolatokban. 
[105–122. oldal]
A szerző kutatásában azt vizsgálta, hogyan készült fel az Európai Unióhoz való csatlakozásra az osztrák harmadfokú képzés. Írását a tapasztalatok hasznosítása érdekében adjuk közre. 
[123–127. oldal]
Az Európai Unió országai oktatáspolitikáinak mozgását sajátos kettősség határozza meg. Mivel az Unió többnyire közepes vagy kis jelentőségű államok halmaza, egyetlen tagállam sem vonhatja ki magát a világfolyamatok hatása alól. Ebből következően hasonló vagy egyenesen azonos kihívások érik a tagállamok közoktatásai rendszereit. Másfelől - éppen az uniós tagállamok halmazszerűségéből fakadóan - minden tagállam a maga történeti-kulturális hagyományainak megfelelően dolgozza fel a kihívásokat és fogalmazza meg oktatáspolitikai válaszait. 
[128–131. oldal]

Kritika-figyelő

[131–135. oldal]
[136–138. oldal]

Dokumentum

[139–138. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.