2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 december

Új Pedagógiai Szemle 1997 december

2009. június 17.

Felső tagozatos korom óta olyan iskolába szerettem volna járni, amelyben tantárgyak tanulása helyett a világ nagy kérdéseiről lehet gondolkodni. Mindig zavart, sőt időnként elkeserített, hogy az ember világban elfoglalt helyének vagy a lét értelmének kérdéseiről csak "felelést elkerülő", "órát elhúzó" praktikáknak tűnő ügyeskedéssel lehetett beszélgetni, az egy-egy tantárgyban meglehetősen otthonos, ám a teljességtől, az egészlegességtől meglehetősen idegenkedő tanáraimmal. Olyan iskolára vágytam, ahol az "egészről" való gondolkodás a tanítás célja, s nem a tantárgyak egymástól elszigetelt ismereteinek átadása, ahol a kíváncsi, nyughatatlan szellem minden éhsége kielégülhet, ahol nem léteznek feltehetetlen, úgymond, kényes kérdések, ahol a tevékenység középpontjában tanár és diák folyamatos dialógusa áll.

Az évek múltával persze beláttam - beláttatták velem -, hogy az iskola nem az élet végső kérdéseiről folytatott dialógusok színtere, nem ama híres eleai liget vagy az athéni filozófusok csarnoka. Be kellett látnom továbbá azt is, hogy a modernitás korában annyira szerteágazott a világra vonatkozó tudás, hogy a "nagy", a "végső" kérdéseken való gondolkodásnak nélkülözhetetlen előfeltétele a diszciplínákra osztott megismerés, a részletekben történő elmélyedés. Az a kamaszos lázadás, amely a teljességet akarja megragadni, lassan szűkülő érdeklődéssé, a szakszerűségre törekvés józan bölcsességévé szelídült bennem.

Ám azóta is vallom, hogy az igazán jó iskolának törekednie kell arra, hogy valamit megőrizzen diákjai részleteken felülemelkedni akaró, a végső kérdésekre választ kereső, nyughatatlan szelleméből. E nélkül ugyanis esélyünk sincs az autonóm emberi létre. A részlegességben elvesző ember menthetetlenül a kívülről irányítottság foglya marad. Mindez akkor is igaz, ha az iskolával szembeni társadalmi igények ma inkább kedveznek a részlegesség pragmatizmusának, mintsem az egészlegesség idealizmusának. A hatékony, a versenyképes ember nevelését bizonyosan jobban szolgálja a sokféle "hasznos", a hétköznapok világában jól értékesíthető ismeretet megtanító iskola, mint az "ünnepnapi", akadémikus tudások sokaságát átadó alma mater. A hatékony ember azonban e nélkül az ünnepnapi tudás nélkül nem biztos, hogy képes választ adni azokra a globális kihívásokra, amelyeket éppen a versenyre, a hatékonyságra alapozott világ egyre ellentmondásosabb fejlődése vet fel.

A válaszok elodázhatatlanok, ezért nem kezelhető egymással szembeállítható eszmény-alternatívaként a hatékony pragmatikus ember egyfelől és a tűnődő, a hétköznapok világán felülemelkedő felelős ember másfelől, mint ahogyan nem tekinthető iskolai ethoszbéli alternatívának az elmerülés a sokféle részletben szemben a világ teljességének megragadására törekvéssel.

Keresni kell tehát azokat a lehetőségeket, amelyek segítik, hogy a most felnövekvőkben megteremtődjön az iskola által a világról és az emberről közvetített sokféle részismeret olyan szintézise, amelynek birtokában rend és némi remény is fellelhető ott, ahol a részletekben elvesző ember többnyire csak káoszt és reménytelenséget lát.

Olyan iskola kellene tehát, amelynek világra nyitott diákjai számára egyaránt érték a megismerés, a tudás és bölcsesség szeretete, amit a régi görögök filozófiának neveztek. A filozófia ebben az értelemben nem csak és nem elsősorban tudomány, hanem sokkal inkább az élet iránti attitűd, a rend és a remény keresésének attitűdje.

Schüttler Tamás


Tartalom

Tanulmányok

Az UNESCO főtitkára itt közölt írásának fő gondolata szerint a filozófia-oktatás alapvető célja az, hogy elősegítse a szabad, autonóm személyiségű állampolgárok nevelését. A filozófia arra bátorít, hogy mindenki maga alakítsa ki véleményét, hallgassa meg mások gondolatait, szálljon vitába velük, és csak az ésszerű érveket fogadja el. Mayor a filozófia tanítását a demokrácia, az emberi szabadság egyik legfontosabb feltételének tekinti, mivel általa fejleszthetők a polgári lét megvalósulásához szükséges legfontosabb képességek. 
[3–6. oldal]
A szerző a "Filozófia gyermekeknek" elnevezésű nemzetközi program oroszországi tapasztalatai kapcsán azt elemzi, miként lehet úgy tanítani a gyermekek, fiatalok számára filozófiai ismereteket, hogy ezek az ismeretek a demokrácia gyakorlásához szükséges készségeket, mindenekelőtt a kritikai gondolkodás készségét fejlesszék. A szerző álláspontja szerint a filozófia tanításában eddig alkalmazott, főleg a filozófiatörténet nagy alakjainak gondolataira koncentráló módszert fel kell váltania az élet problémáinak elemzését, a lehetséges megoldások keresését előtérbe állító módszernek. 
[7–18. oldal]
A szerző írásában arra keres választ, miért van szükség a filozófia iskolai oktatására, illetve milyen módon segítheti az élet nagy kérdéseire adandó válaszok megfogalmazását a filozófia. Meggyőz arról, hogy a filozófia fontos szerepet tölt be a tanulók személyiségének, különösen fantáziájának, kreativitásának fejlesztésében azzal, hogy teret enged a különböző tantárgyak keretében a világról, az emberről megszerzett részismeretek összerendezésére, egészlegességük újszerű megragadására. 
[19–24. oldal]
A filozófiai diákolimpia a nemzetközi diákolimpiák sorában a legújabb, még kevéssé ismert kezdeményezés. Összeállításunkban Keresztes György és Mátyássy Áron írásának közlésével bemutatjuk a Varsóban rendezett 1997. évi olimpiát, amelyen jelentős magyar siker született. Az olimpia rendszerének és eseményeinek ismertetése mellett közreadjuk a helyezést elért két magyar versenyző Szalay Mátyás és Mátyássy Áron versenydolgozatát elsősorban azzal a céllal, hogy megmutassuk, milyen lehetőségei vannak a filozófiai gondolkodás fejlesztésének középiskolás korban. 
[25–28. oldal]
[30–32. oldal]
[33–35. oldal]
[36–38. oldal]

Látókör

1997 júliusában körkérdést intéztünk különböző területeken dolgozó 25 ismert értelmiségihez (természettudóshoz, orvoshoz, filozófushoz, teológushoz, szociológushoz) arról, miként vélekedik az evolúció fogalmáról, hogyan látja az evolúcióra vonatkozó elméletek és a különböző kultúrák teremtésmítoszainak kapcsolatát. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan látják a válaszolók a világ keletkezéséről/teremtéséről szóló vallásos és természettudományos magyarázatok egymáshoz való viszonyát. A felkértek közül kilencen válaszoltak. Néhányan kérdésenkénti sorrendben írták meg válaszaikat, mások viszont összefüggő esszében vagy tanulmányban fogalmazták meg a témával kapcsolatos gondolataikat. Összeállításunkban kérdésenként csoportosítva adjuk közre a válaszokat. 
[39–38. oldal]
A Biblia a világ kulturális örökségének fontos része, s mint ilyennek - az iskola világnézeti arculatának jellegétől függetlenül - helye van az átadandó műveltséganyagban. Az itt közreadott rövidebb tanulmány összegzi, melyek azok a bibliai, illetve a Bibliához kapcsolódó ismeretek, amelyek érintkezési pontokat mutatnak az iskola hagyományos műveltségtartalmaival, illetve azokkal a modern társadalomtudományokkal, amelyek iskolai jelenléte elősegítheti az oktatás tartalmi modernizációját. 
[69–74. oldal]

NAT-műhely

A beszélgetés résztvevői arra kerestek választ, hogy a katolikus iskolák tanárai - és az őket támogató katolikus értelmiségi kör - által kidolgozott kerettantervben milyen módon érvényesül a katolikus világnézet. A beszélgetők azzal is foglalkoztak, hogy milyen módon sikerült összeegyeztetni a világnézeti elkötelezettséget a modern tudományosság követelményeivel. Egyértelművé vált számukra, hogy a katolikus szellemiség alapján működő iskolákban nem a közvetített műveltségtartalomban, hanem a pedagógiai légkörben, a tanulókkal való bánásmódban jelenik meg a sajátos világnézeti, erkölcsi elkötelezettség. 
[75–88. oldal]

Világtükör

Több mint kétezer, családot nélkülöző gyermek egy faluban, 50 gyermek egy házban egy nevelő szülőpárral, 24 gyermek egy szobában, két gyermek egy ágyban. A nehéz körülmények ellenére elgondolkodtatóak az eredményeik. Az indiai vizsgaszabályok szerint rendezett vizsgákon sokkal jobb eredményeket érnek el, mint az indiai iskolák tanulói. A tibeti gyermekek szinte mindegyike a 12 osztályos iskola után tovább tanul valamelyik felsőoktatási intézményben vagy szakképzési tanfolyamon. Tenniakarásuk magas szintű, kedvességük és segítőkészségük lenyűgöző. A szerzők 1996 novemberétől kilenc hónapot töltöttek az Indiában található Dharamsalában, és azt vizsgálták, mi lehet ennek a "csodának" az oka. 
[89–102. oldal]

Mentálhigiéné

Ebben az írásban az elméleti keret és a gyakorlat egymást kölcsönösen meghatározó és módosító, esetenként ellentmondásosnak tűnő kapcsolatát mutatja be a szerző a pedagógusok önfeltárásán keresztül. Ehhez interjút készített a veszprémi Báthory István Általános Iskolában működő Kék Madár osztály tanítóival, akik négy évig egy osztálynyi kisgyerekkel személyközpontú pedagógiai szemlélettel dolgoztak. 
[103–116. oldal]

Kritika-figyelő

[116–118. oldal]
[119–121. oldal]
[122–129. oldal]
[130–131. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.