2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1998 január

Új Pedagógiai Szemle 1998 január

2009. június 17.
A nyolcvanas évek vége, a Nemzeti alaptanterv első fogalmazványának elkészítése óta, időről időre fellángol a vita az iskola által közvetített értékek, eszmények közös alapjának meghatározhatóságáról. Érdekes módon ez a meg-megújuló vita kevésbé az értékek konkrét tartalmáról, hanem sokkal inkább az értékeket tartalmazó lista összeállításának szükségességéről, a nevelési alapértékek valamilyen rendszerét tartalmazó dokumentum közreadásának létjogosultságáról folyik. A konzervatív felfogás képviselői szerint szükség lenne annak eldöntésére, hogy melyek azok az értékek, nevelési eszmények, amelyeket minden iskolának – világnézeti, pedagógiai ethoszbeli felfogásától függetlenül – át kell adnia diákjai számára. A szabadelvű pedagógia hívei szerint az iskola értékválasztási szabadságának korlátozása lenne bármely érték, eszmény közreadása – még ha ajánlás is –, mivel ez óhatatlanul is visszatérést jelentene ahhoz a világhoz, amelyben egyetlen hivatalos értékrend követését várták el az iskolától.

A már említett első NAT-fogalmazvány készítésének részeseként a rendszerváltás körüli időben egy erre a célra létrehozott valóban plurális összetételű bizottság segítségével kísérletet tettem az alapértékek számbavételére és a különböző értékrendeket vallók közötti minimális konszenzus megteremtésére. Minden előzetes aggodalmam ellenére a nemzeti szellemiségű, hívő pedagógus közíró rendkívül könnyen meg tudott egyezni a demokratikus ellenzék jól ismert liberális filozófusával, továbbá az esélyegyenlőség akkor és azóta is következetes baloldali pedagógus kutatójával, meg a református lelkész-pszichológussal abban, hogy a tolerancia, a másság tisztelete, a család, a szülők, az idősek tisztelete, valamint a haza szeretete olyan alapértékek, amelyek közvetítése az iskola pedagógiai arculatától függetlenül meghatározó fontosságú pedagógiai feladat. A készülő vagy már elkészült pedagógiai programokból mostanában kibontakozó sajátos pedagógiai „értéktérkép” – Kamarás István fogalmát kölcsönvéve – is azt mutatja, hogy az iskolák nem az alapvető értékek közvetítése, nem is az iskola által közvetített világkép, hanem sokkal inkább a pedagógiai-szakmai értékválasztások tekintetében különböznek egymástól.

Az értékválasztásbeli különbségek ma elsősorban az emberi minőségről alkotott felfogásban tükröződnek, nevezetesen abban, hogy milyen mértékben legyen az adott iskola teljesítményközpontú é<%-30>s/v<%0>agy gyermekközpontú, milyen mértékben adjon „ünnepnapi”, transzpragmatikus tudást és/vagy azonnal eladható, felhasználható gyakorlatias ismereteket, mennyire helyezze előtérbe a tehetséggondozást és/vagy mennyire összpontosítson a lemaradók, a hátrányban lévők felzárkóztatására.

Az ilyen értelemben vett értékválasztásokban sokkal erőteljesebb az iskola közvetlen társadalmi környezetének meghatározó szerepe, mint a sokat emlegetett alapértékek tekintetében. Ez utóbbiakat illetően – az erre vonatkozó deklarációk hiánya ellenére is – lassan kialakulni látszik az a minimális konszenzus, amely a társadalom koherenciájához, az iskola működőképességéhez szükséges. Az iskola által tételezett emberi minőség, az ebből következő pedagógiai-szakmai értékek tekintetében azonban a társadalom erőteljes, többdimenziós tagoltsága következtében nem lehet, de nem is kell össztársadalmi szinten konszenzusra jutni.

Az esélyek egyenlőbbé tételének ugyanis csak látszólag kedvez a mindenki számára deklarált, mindenkit ugyanoda eljuttatni akaró eszménykép, a mindenkire egységesen érvényes emberi minőség tételezés.

Az elmúlt évtizedek szomorú tapasztalataként tudjuk: a hátrányban lévőkön nem a deklarált értékek, hanem a pozitív diszkrimináció segíthet.

Schüttler Tamás


Tartalom
 
go.pngPataki Ferenc köszöntése • (Loránd Ferenc)
[3–4. oldal]

Tanulmányok
go.pngJáró Katalin: • Diáktársadalom–diákvezetők gimnáziumi osztályokban
A szerző több, mint két évtizede kutatja a középiskolai osztályok szerephierarchiáját, illetve ezek változási tendenciáit. A tanulmány ezekről a változási folyamatokról ad áttekintést, és bemutatja az 1987-ben és 1992-ben végzett kutatás eredményeinek összehasonlításán keresztül az iskolarendszerben, a társadalomban bekövetkezett átalakulások iskolai közösségekben tükröződő hatásait. A tanulmány valójában azt elemzi, hogy az iskola jótékonyan konzervatív világában mi bizonyul stabil elemnek a makrotársadalmi átalakulások idején, s mi az, ami együtt változik a társadalommal.
[5–23. oldal]
 
go.pngCsoma Gyula: • A művelődés pragmatikus útja

A társadalom számára egyre inkább a pragmatikus, az azonnal hasznosítható ismereteket adó művelődés jelenti az értéket. A pragmatikus műveltséggel szemben azonban létezik egy másik, a nem gyakorlatias, a közvetlenül nem hasznosítható, úgynevezett transzpragmatikus tudás, amely egyre inkább háttérbe szorul. A szerző tanulmányában arra hívja fel figyelmet, hogy erre a fajta, nem rövid távon hasznosítható kultúrára is nagy szüksége van a ma emberének, mivel ennek elsajátítása során a személyiség olyan fejlődési folyamatokon megy át, olyan sajátos gondolkodási képességek, tradicionális értékek birtokába jut, amelyek nélkül egyébként nem tud megfelelni a kor támasztotta pragmatikus igényeknek.
[24–39. oldal]

go.pngKöte Sándor: • Neveléstudomány és értékelmélet
A szerző a századfordulótól a húszas évek végéig követi nyomon a filozófiai értékelmélet, az axiológia neveléstudományra gyakorolt hatásait. A tanulmány hazai, pedagógiai gondolkodás értékproblematikájával foglalkozó jeles kutatói – Böhm Károly, Pauler Ákos, Kornis Gyula, Prohászka Lajos, Weszely Ödön, Schneller István, Karácsony Sándor stb. – munkásságának elemzésén túl kitekintést ad a pedagógiai axiológia nemzetközi tendenciáiról is.
[40–50. oldal]
 
go.pngMihály Ottó: • Az emberi minőség esélyei
Milyen esélyei vannak az ezredvégen annak, hogy felvázoljuk, esetleg meghatározzuk az emberi minőség olyan, mindenki számára közösen értelmezhető fogalmi keretét, amelynek birtokában a nevelés pluralista felfogása ellenére lehetséges lenne a nevelési célok, eszmények valamilyen közös alapját kimunkálni? Erre, a mostanában sokszor feltett kérdésre keresi a választ a szerző. Álláspontja szerint a pluralizmus lényegének mondana ellent az emberi minőségről alkotott felfogás valamilyen egységes alapjának, a szép, jó, igaz fogalmának definiálása. A tanulmány egyik fő következtetése szerint véget ért az a korszak, amelyben valamely elvont emberi minőségből lehetett kikövetkeztetni azt, hogy mivé kell nevelni.
[51–58. oldal]


Nézőpontok
go.pngAz iskola maga az élet – Pódiumvita arról, milyen képet közvetít az iskola a társadalomról és az emberről • (Schüttler Tamás)
Háttérbe szorult-e az elmúlt években az iskolában a nevelés? Megoldhatja-e az iskola azokat a morális problémákat, erkölcsi konfliktusokat, amelyek a rendszerváltást követő társadalmi átalakulások negatív hatásaiként jelennek meg az iskola világában, a gyerekek magatartásában? Milyen képet közvetítsen a világról az iskola: eszményítettet-e avagy tárja diákjai elé a társadalmi valóságot a maga nyerseségében, ellentmondásosságában? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az alább közreadott pódiumvita résztvevői.
[59–76. oldal]


NAT-műhely
go.pngSzunyogh Gábor: • A dinamikus földrajz oktatásának négyévi tapasztalatai
A dinamikus földrajz fő célja az, hogy feloldja az ellentétet az egzakt tudományok (matematika, fizika, meteorológia, csillagászat, kémia stb.) és a leíró jellegű tudományok (biológia, földrajz, irodalom, történelem, filozófia) között, s egy alapvetően leíró tudomány (azaz a földrajztudomány) környezetéből szemlélve betekintést nyújtson az egzakt módszerek világába. A tanulmányban bemutatott tantárgyalkotási kísérletre a tanárképzésben került sor, de a kidolgozott ismeretrendszer bizonyos átalakításokkal hasznosítható a középiskolai természettudományos oktatásban is.
[75–74. oldal]


Látókör
go.pngVári Péter – Andor Csaba – Bánfi Ilona – Bérces Judit – Krolopp Judit – Rózsa Csaba: • Jelentés a Monitor '97 felmérésről
A korábbi évekhez (1986, 1991, 1993, 1995) hasonlóan 1997 tavaszán is sor került arra az országos tudásszintfelmérésre, amelyet hagyományosan monitorvizsgálatnak nevezünk. A vizsgálatot az Országos Közoktatási Intézet Értékelési és Érettségi Vizsgaközpontjának Monitor Csoportja végezte el. A vizsgálat célja az, hogy az oktatáspolitikai és szakmai döntésekhez olyan információk álljanak rendelkezésre, amelyek empirikus adatokon alapulnak.
[82–81. oldal]
 
go.pngMarián Béla: • Az iskolák feldatai – Közvélemény-kutatás közoktatással kapcsolatos kérdésekről
A Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet Közvélemény-kutató Üzletágának munkatársai 1997. május 10. és 16. között véletlenszerűen kiválasztott ezer választópolgárt kerestek fel személyesen, az ország száz pontján. Többek között arra kerestek választ, mi a véleménye a lakosságnak a közoktatásról, mekkora fontosságot tulajdonítanak a fejlesztésének, mennyire tartják kielégítőnek a színvonalát. Írásunk a kutatás eredményeiből ad ízelítőt.
[106–122. oldal]
 
go.pngHorváth Ágnes: • A jövő polgárai – Kérdőíves felmérés kecskeméti általános iskolások között
A Közoktatási Modernizációs Alapítvány támogatásával 1996 folyamán a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi Tanszéke kérdőíves felmérést végzett kecskeméti általános iskolások körében. A felmérés a társadalmi élet fontos dimenzióira irányult. Jelen tanulmány folytatása a Mások és mi címmel közreadott, ugyanennek a felmérésnek más kérdéscsoportjait és válaszait elemző cikkünknek.
[123–122. oldal]


Világtükör
go.pngHarangi László: • Beszámoló az UNESCO V. Felnőttoktatási Világkonferenciájáról
Az ötnapos konferencián 160 ország másfél ezer küldötte találkozott – köztük államfők és miniszterek –, hogy válaszoljanak azokra a gazdasági, társadalmi, kulturális és környezetfenntartó kihívásokra, amelyekkel a felnőttoktatás, az egész életen át tartó tanulás és művelődés a huszonegyedik század küszöbén és az azt követő évtizedben szemben találja magát.
[132–140. oldal]
 
go.pngLada László: • Az általános műveltség felértékelődése
Az 1997 nyarán Hamburgban megrendezett V. Felnőttoktatási Világkonferencia legfontosabb üzenete szerint az ember nem csak munkaerő, nem beszélő szerszám, hanem sokféle szerepet megtestesítő aktív lény, akinek szerepei betöltéséhez sokféle tudással kell rendelkeznie annak érdekében, hogy részt vehessen a társadalom működésében. A szerző azt elemzi, hogy ennek az igénynek miként felelhet meg a felnőttoktatás.
[141–140. oldal]


Kritika-figyelő

go.pngEz az áldott Föld – Vallás, természet és környezet • (Adorjánné Farkas Magdolna)
[143–149. oldal]
 
go.pngMészáros István gyűjteményes kötetéről • (Lányi Katalin)
[149–148. oldal]
 
go.pngFelnőttképzés és története • (Felkai László)
[151–150. oldal]
 
go.pngKönyvjelző
[155–154. oldal]


Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet

go.pngKozák Zsuzsanna–Jakab György: • Mozgókép- és médiaismeret az iskolában
[157–159. oldal]
 
go.pngHorváth Beáta: • A komikum forrásai, a burleszk műfaja
[161–164. oldal]
 
go.pngSinkó István: • Mozgó rajzok – mozirajzórák
[165–167. oldal]
 
go.pngSági Zsuzsanna: • A videó alkalmazásának lehetőségei az idegennyelv-órán
[169–172. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.