2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1998 február

Új Pedagógiai Szemle 1998 február

2009. június 17.

A NAT-ról szóló viták egyik gyakorta felvetődő kérdése, hogy valóságos társadalmi, oktatáspolitikai szükséglet hívta-e életre az alaptantervet, vagy néhány, az angolszász tantervelméleti iskolákon felnőtt pedagógiai kutató egyéni ambíciója erőltetődött rá az oktatásra. A kérdés sokkal összetettebb, minthogy egyértelmű igennel vagy nemmel lehetne rá válaszolni.

Kétségtelen, hogy 1989-ben a szakma négy jeles kutatója vetette fel az akkori művelődési miniszternek az alaptanterv készítésének gondolatát. Az is tény, hogy ez a gondolat meglepően könnyedén kapott zöld utat, ám a régi rezsim utolsó kormánya az idő rövidsége miatt már nem tudta a hivatalos oktatáspolitika rangjára emelni. 1989-90 fordulóján szinte mindegyik jelentősebb politikai párt oktatáspolitikai koncepciójában magáévá tette az alaptantervvel megvalósuló tartalmi szabályozás gondolatát. Az 1990-es választásokon győztes politikai erők az emlékezetes első NAT-konferencián szintén kifejezték az alaptanterv iránti elkötelezettségüket. Ezt követően azonban a hivatalos NAT-koncepció lassan eltávolodott - majd élesen szembekerült - az "alapító atyák" által képviselt alaptanterv-felfogástól. Sajátos módon ezekben az években mindegyik NAT-koncepció képviselői azt próbálták bizonyítani, hogy élvezik a pedagógusok tömegeinek támogatását. Valójában a magyar pedagógusok döntő többségét jó ideig nem igazán "érintette meg" a NAT szellemisége. A NAT-problematika iránt elsősorban azok a pedagógusok váltak fogékonnyá, akik korábban is a pedagógiai innováció elkötelezettjei voltak. Az alaptanterv által felkínált szabadság, alkotási lehetőség, valóságos értelmiségi szerep csak keveseket tett a NAT elkötelezett híveivé.

Ebben az értelemben talán nem túlzás azt állítani, hogy az alaptantervvel megvalósuló tartalmi szabályozási rendszer, a pedagógiai programmal és a helyi tantervvel minden modernizációs értéke ellenére sokkal inkább tekinthető "felülről végrehajtott reformnak", mint alulról, "organikusan kikényszerített" modernizációs lépésnek. Ez azonban mit sem von le annak a mozgásnak a jelentőségéből, amely a NAT implementációja nyomán bontakozott ki. Az iskolai pedagógiai programok elkészítése minden intézmény számára szükségessé tette saját pedagógiai céljainak, nevelési filozófiájának végiggondolását. A helyi tantervek összeállításához nélkülözhetetlenné vált az intézményen belüli eddigi tanítási gyakorlat részletes elemzése, továbbá az iskolát övező szűkebb társadalmi környezet iskoláztatás iránti igényeinek megismerése, az addigi tevékenység során létrejött pedagógiai innovációs eredmények számbavétele. Ugyancsak rákényszerültek az intézmények a különböző szellemi műhelyekben - más iskolákban, fejlesztő központokban, tankönyvkiadókban stb. - született tantervek, tananyagok, tankönyvek és taneszközök megismerésére, felhasználhatóság szempontjából történő elemzésére.

A NAT-ra történő felkészülés az alaptanterv iránti meglehetősen ellentmondásos, ambivalens pedagógusi viszonyulás ellenére olyan energiákat mozgósított, amelyekre nemigen akadt példa a megelőző évtizedekben. A NAT további sorsát illetően ezért is olyan jelentős a felelőssége mindazon politikai erőknek, amelyeknek közük lesz az elkövetkezendő évek oktatáspolitikájához. Úgy tűnik, hogy 1997-98 fordulóján a politikai pártok kellő óvatossággal közelítenek az oktatás modernizációjában alapvető fontossággal bíró Nemzeti alaptantervhez, amint ezt a lillafüredi hétpárti oktatáspolitikai fórum résztvevői kinyilvánították.

Ezt nem is annyira a NAT, hanem sokkal inkább a pedagógusok erőfeszítéseinek értékelése miatt érzem a jövőre nézve reményt keltőnek.

Schüttler Tamás


Tartalom

[0–-1. oldal]

Konferencia

A beszélgetés résztvevői, a NAT kidolgozásában irányító szerepet betöltő bizottság tagjai vázolták, hogy az elkészült dokumentum mennyiben felel meg a Nemzeti alaptantervről alkotott kezdeti elképzeléseiknek és miben tér el azoktól. Az elgondolások és a megvalósulás összevetése széles skálán mozgott a teljes egyet nem értéstől az "éppen így akartam" kifejezéséig. Mindegyik értékes hozzájárulást jelenthet mindazok számára, akiknek feladataik vannak a NAT-implementáció folyamatában. 
[3–13. oldal]
A szerző a NAT bevezetésével és az alaptanterven alapuló tartalmi szabályozással összefüggő önkormányzati és iskolai kapcsolatrendszer törvényi hátterével foglalkozik. Bemutatja a középtávú megyei fejlesztési tervek bevezetésének a helyi oktatáspolitikára gyakorolt várható hatásait. Érinti továbbá a fenntartó önkormányzatok pedagógiai programokkal és helyi tantervekkel kapcsolatos feladatait is. 
[14–18. oldal]
A közoktatás finanszírozásának középtávú tervezésekor fontos szempont a NAT-ból eredő változások figyelembevétele. A NAT bevezetésével azokban az intézményekben kell többletszolgáltatásokat nyújtani, ahol jelenleg nincsenek ilyenek. Ebből következően azoknak a fenntartóknak jelent majd finanszírozási nehézségeket a NAT, akik tervezéskor a demográfiai apály következtében a tanulólétszám nagymértékű csökkenésével s ennek kapcsán jelentős közoktatási költségmegtakarítással számoltak. 
[19–23. oldal]
A szerző összefoglalja a NAT implementációja során felmerült vitás kérdéseket, konfliktusokat, illetve felsorolja azokat az érveket, amelyek a NAT bevezetésének megvalósult lépéssora mellett szólnak. Az alkalmazkodás az új helyzethez, a NAT implementációja a pedagógiai programok és a helyi tantervek készítésével korántsem fejeződhet be, hanem hosszabb időtávlatban megy majd végbe. 
[24–28. oldal]
A tanulmány a megyei fejlesztési terveknek az oktatásügyben játszott szerepét elemzi az 1997-ben elkészült első tervek tapasztalatainak tükrében. A szerző szerint a területi tervezés igényének megjelenése több változást indukált: a megyei oktatáspolitika koncepciózussá válását és a tervezéshez szükséges adatbázisok szakszerűbb kialakítását. A megyei közoktatás-fejlesztési koncepciók kapcsán egyre határozottabban jelenik meg a törekvés a megyék közötti, regionális tervezési szemléletmód iránt. 
[29–36. oldal]
A szerző - Szombathely polgármestere - bemutatja, hogy egy nagy múltú iskolavárosban milyen módon készült fel az önkormányzat a NAT bevezetésére. Figyelemre méltó az, hogy az önkormányzat nem úgy tekintett a NAT-ra, mint egy olyan lehetőségre, amellyel forrásokat vonhattak volna ki az oktatási intézmények költségvetési támogatásából. A tanulmány jól érzékelteti, hogy a meglévő forrásokat milyen módon tudta úgy szétosztani az önkormányzat, hogy a kiemelkedő minőségű munkát végző intézmények megőrizhessék szakmai eredményeiket. 
[37–40. oldal]
A Nemzeti alaptanterv megjelenésétől napjainkig a közoktatási rendszer valamennyi szereplője megfeszített munkát végzett a mozaikjaiból végre összeálló pannó kiegészítéséért, üzenete megfejtéséért. A kép lassan összeáll. Főbb vonásai: megosztott felelősség, szakmai önállóság, az érdekeltek részvétele a döntéshozatalban, a túlhatalmak visszaszorítása, a helyi tervezés felértékelődése. Egyfelől. Fásultság, egzisztenciális félelem, szakszerűtlenség, érdektelenség, elszegényedés, cinizmus, a szabálykövető magatartás felmondása. Másfelől. Egyfelől - másfelől. Valójában hol tartunk? 
[41–47. oldal]
A szerző a NAT bevezetésének a szakképzésben várható hatásait veszi számba. Bemutatja továbbá azt, hogy milyen funkciója van a szakképző intézményekben a helyi tantervnek. 
[48–50. oldal]
A különböző összehasonlító tudásszint-vizsgálatok azt mutatják, hogy a magyar gyerekek sok mindent tudnak a valóságról, de nem tudják ismereteiket új helyzetekben alkalmazni. Ennek okait elemezve a szerző arra a következtetésre jut, hogy az iskola által közvetített tudásban sokkal nagyobb szerepe van a tudomány által tükrözött valóságképnek, mint a valóság közvetlen megtapasztalásának. Ezzel magyarázható az is, hogy a magyar vizsgákon sokkal inkább az elméleti ismeretek tudását kérik számon, s nem vagy alig szentelnek figyelmet a tanulók gyakorlati problémamegoldó képességeinek mérésére. 
[51–59. oldal]
A lillafüredi országos közoktatási konferencia immár hagyományos eseménye a parlamenti pártok oktatáspolitikai szakértőinek pódiumvitája. Az 1997. november 26-án megtartott vitán, fél évvel a parlamenti választások előtt arról fejtették ki álláspontjukat a pártok szakértői, hogy választási győzelmük esetén mit változtatnának a jelenleg kormányzó koalíció oktatáspolitikáján. A fórum hallgatóit - és minden bizonnyal a szélesebb közvéleményt is - legjobban az érdekelte, hogyan látják a vita résztvevői a Nemzeti alaptanterv választások utáni jövőjét, hogyan viszonyulnak a NAT implementációs folyamatához. 
[61–72. oldal]
A konferencia eredményeit összegző zárszavában Báthory Zoltán azzal a sokat vitatott kérdéssel foglalkozott, hogy a bevezetésre kerülő NAT szinkrónban van-e a magyar iskolaszerkezettel. Álláspontja szerint az iskolatípus mint pedagógiai, oktatásügyi kategória vszít jelentőségéből, s egyre inkább a tanterv válik a szabályozás eszközévé. 
[73–77. oldal]

Tanulmányok

Az elmúlt évtized folyamán jelentős változások következtek be a középfokú iskolázás szerkezetében. Ezek közül a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumok létrejötte nagymértékben érinti az általános iskolák tanárait, diákjait és azok szüleit. A szerzők beszámolnak a hatosztályos gimnáziumok felvételi vizsgáival kapcsolatos empirikus vizsgálatok eredményeiről. Bemutatják a gimnáziumok preferált értékeit, elemzik a felvételik megszervezésének gyakorlatát és tartalmát, a tanárok róluk alkotott véleményét. Tájékoztatnak az általános iskolák informáltságáról a felvételiről, a tanulóikat felkészítő munkáról és a vizsgák hatásáról a diákjaikra. 
[78–97. oldal]
A számítástechnika iskolai bevezetésére a nyolcvanas években indult program az addigi legjelentősebb egyedi fejlesztési program volt a magyar oktatásügyben. Az MKM folyó informatikai (Internet) projektje tehát tíz éven belül másodízben ad rendkívüli lökést az iskolai informatizálás folyamatának. A szerző ebből az alkalomból tekinti át a felmérések tükrében a pedagógusok számítástechnikára vonatkozó attitűdjének változását tíz év alatt. 
[97–108. oldal]

Látókör

"Egy hajóban evezünk" - jelezte az MKM apparátusának értekezletén egyik rendszerváltás utáni miniszterünk; de máig sem rendelkezünk tiszta képpel arról, hogy melyik irányba, illetve milyen sebesen halad a honi oktatás-nevelés hajója. Az ebben a tanulmányban bemutatott 1980-81., 1985-86., 1990-91. és 1994-95. tanévi adatok segítséget nyújthatnak ennek megítéléséhez. 
[109–114. oldal]

Műhely

A helyi társadalommal együttműködve Zsombón az Általános Művelődési Központ iskolája fejlesztő, megújító tevékenysége keretében kísérletképpen bevezette a félévi és tanév végi önkéntes szóbeli vizsgát. Ennek céljáról, valamint a nevelők, a tanulók és a szülők vizsgatapasztalatairól számol be a szerző. 
[115–118. oldal]

Kritika-figyelő

[119–119. oldal]
[120–120. oldal]
[121–121. oldal]
[122–123. oldal]
[124–128. oldal]

Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet

[129–132. oldal]
[133–134. oldal]
[135–138. oldal]
[139–144. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.