2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 február

Új Pedagógiai Szemle 2007 február

2009. június 17.

A rendszerváltás körüli években, amikor gyakran beszéltünk arról, hogy az iskola egyik legfontosabb feladata a demokrácia gyakorlásához szükséges ismeretek, készségek, technikák megtanítása, fejlesztése, az idegen nyelven olvasók többnyire angol, német tankönyveket és hozzájuk kapcsolódó tanári kézikönyveket bújtak, vagy demokráciára nevelési projektek leírását tanulmányozták. A tankönyvek és a programok zöme sokunkban keltett meglepetést, mert szinte alig vagy egyáltalán nem tartalmazott úgynevezett tananyagokat, a hazai tankönyvekben megszokott szövegeket. Esetleírásokkal, projektszerű, összetett feladatokkal találkozhattunk inkább, amelyek abban próbáltak segítséget nyújtani, hogy a diákok tevékenységek során ismerjék meg, miként működik a helyi és a makrotársadalom, hogyan funkcionálnak a demokrácia intézményrendszerei, s hogyan tudják az állampolgárok közvetetten és közvetlenül is érvényesíteni jogaikat, érdekeiket.

A társadalomismereti és demokráciára nevelési programokról szóló ismertetőket, továbbképzési fórumokat kezdetben meglepettség, helyenként értetlenség, sőt ellenállás jellemezte. Az ismeretközpontú pedagógián nevelkedett pedagógusok nagy hányada számára „üresjáratnak” tűntek azok a feladatok, amelyekből a mindennapi életben való eligazodás egyszerű emberi technikáit ismerik meg a gyerekek. Akkoriban – azóta is – sokszor vetődött fel a kérdés: miért szükséges a demokrácia gyakorlásához a mindennapok világában való biztos eligazodás, miért kell ehhez ismerni a postai csekk kitöltését, az önkormányzati ügyfélszolgálati irodában tanúsítandó magatartást vagy a hibás áru kicserélésével kapcsolatos reklamáció ügyintézését. A pedagógusok nehezen fogadták el azt az egyszerű magyarázatot, hogy a demokrácia nemcsak és nem is elsősorban a nagy ügyekben nyilvánul meg, hanem nagyon is hétköznapi történések sorozatában valósul meg. A demokrácia valahol ott kezdődik, amikor az állampolgár mindennapi ügyeinek intézése során nem érzi kiszolgáltatottnak magát. És ehhez korántsem teoretikus ismeretekre, hanem olyan gyakorlati tapasztalatokra van szükség, amelyek a mindennapi élet eseményeiből szerezhetők meg.

Az 1990 után kezünkbe került nyugat-európai demokráciafejlesztő tankönyvek, munkafüzetek másik sajátossága volt, hogy a társadalom történéseiről esettanulmányok keretében próbáltak képet adni, s a megoldások keresésére, az ezekről való vitákra ösztönöztek. A hazai demokráciára nevelést, társadalomismeretet szolgáló tankönyvek egyik erőssége az a tananyagműfaj lett, amely széles körben használta fel a társadalom mindennapi világának megjelenítését, ahogyan az a médiában, a szociográfiai írásokban tükröződött.

A legfőbb újdonságot azok a demokráciára nevelést támogató projektek jelentették, amelyek egy-egy konkrét, valóságos akcióhoz kapcsolódva adtak lehetőséget a társadalmi részvételre. A legnagyobb érdeklődést, ugyanakkor a legerőteljesebb elutasítást is ez az aktív tevékenységet igénylő forma váltotta ki. A konkrét, valóságos cselekvést magában foglaló projekt – amely végtelenül széles spektrumot ölel fel a környezetvédelmi problémákban történő érdekérvényesítéstől az iskolai partnerekkel kialakítandó kapcsolatok fejlesztésén át a helyi közéletbe való bekapcsolódásig – bizonyos körökben talán azért vált népszerűvé, mert leginkább a diákok ilyenfajta aktivitásának voltak gyökerei a diák-önkormányzati rendszerben.

A fejlett demokráciákban szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy a társadalmi-közéleti cselekvéshez szükséges készségek, motivációk, felelősségérzet kialakítását azok az akciók segítik a leghatékonyabban, amelyek egyfelől valóságos döntési szituációkat tartalmaznak, másfelől közvetlenül érintik a projektben, akciósorozatban részt vevők életét. Nemrégiben zárult le az európai oktatáskutató intézetek nemzetközi szervezetének, CIDREE-nek a kísérlete, amely talán minden eddiginél meglepőbb feladatba, az iskolai tantervkészítésbe vonta be a diákokat. A projekt nagyon találóan a „Diákok hangja” címet kapta, amely azt fejezi ki, hogy a tantervi tartalmak kialakításakor a diákok érvényesíthetik érdekeiket, érdeklődésüket. A kísérletről szóló elemzésnek talán a legérdekesebb része, amelyben arról számolnak be, miként fogadták a tanulók aktív bevonását a tantervkészítésben érdekelt kutatók, pedagógusok. Miközben a tantervfejlesztéssel foglalkozó akadémiai kutatói szféra kifejezetten érdeklődéssel szemlélte, sőt ez a kör kezdeményezte a diákok részvételét az iskolai tananyagtartalmak kiválasztásában, addig a pedagógusok körében sokan kételkedve fogadták a kísérletet. Tantervfejlesztésbe bevonni diákokat, micsoda abszurditás! – gondolhatták azok, akiknek néhány évvel ezelőtt saját intézményük helyi tantervének elkészítése is megoldhatatlan feladatot jelentett. Pedig a „Diákok hangja” projekt tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanulók közül meglehetősen sokan érdemben bekapcsolódtak a tantervkészítésbe, a tananyagok kiválasztásába, a reális tantervi követelmények kialakításába.

A demokráciára nevelés tevékenység alapú módszerei csak akkor terjedhetnek el széles körben, ha oldódik a gyerekek, fiatalok alkalmasságát gyakorta megkérdőjelező szemlélet. Az, aki ismeri a diák-önkormányzatok hazai történetét, tudja, hogy a Kádár-korszakban, a puha diktatúra éveiben nemcsak a politikai környezet ellehetetlenítő hatásai következtében nem válhattak a demokrácia valóságos gyakorló terepévé, hanem azért sem, mert a pedagógusok nem hittek abban igazán, hogy a gyerekekben számos olyan kompetencia fejleszthető, amely komoly, felelősségteljes döntések meghozatalát is lehetővé teszi. Azok a demokráciára nevelési törekvések válhattak sikeressé, amelyek képesek voltak kihasználni a diákokban rejlő sokféle cselekvési lehetőséget, és bevonták őket a legszemélyesebb érdekeiket, mindennapi életüket érintő döntések sorozatába.

A diákok hangjára tehát szükség van, nemcsak azért, hogy a tantervek életközeliek legyenek, hanem azért is, hogy tudatos, érdekeik érvényesítésére kész fiatalok nőjenek fel, akik képesek ellenállni a demokráciát szakadatlanul fenyegető manipulációknak.


Tartalom

Tanulmányok

Az oktatás fejlesztésének fontos háttere a területi egyenlőtlenségek hatásának kutatása az oktatás minőségére, eredményességére. A tanulmány betekintést nyújt az oktatásra ható területi tényezők elemzésével foglalkozó tudomány, az oktatásföldrajz problematikájába és abba a kutatási szempontrendszerbe, amelynek mentén a tudomány művelői elemzik az oktatásra ható társadalom- és gazdaságföldrajzi folyamatokat. A szempontok között többek között olyan tényezők szerepelnek, mint a regionális iskolakínálat, a régió gazdasági és munkahelyi szerkezete, közlekedési hálózata. 
[3–14. oldal]
A pedagógiai szakemberek jelentős része szerint a tanári munkát ott lehet a leghatékonyabban fejleszteni, ahol zajlik: a tanteremben. A kézenfekvő elgondolás ellenére azonban nagyon kevés szisztematikus módszert ismerünk a tantermi munka közvetlen, helyben történő fejlesztésére. A tanulmány egy Japánból származó és most amerikai közvetítéssel világszerte terjedő módszert mutat be. A tanórakutatás izgalmas, Magyarországon eddig ismeretlen lehetőségeket ígér a tanári tevékenység fejlesztésében és a pedagógiai innovációban. 
[15–23. oldal]

Nézőpontok

Az oktatás helyzetével, a tudástársadalomban betöltött szerepével foglalkozó interjúsorozatunkban Németh Judit fizikus professzorral készült beszélgetés. Németh Judit személye nemcsak gazdag tudományos pályafutása miatt érdekes, hanem azért is, mert az oktatás kérdései iránt egyik legérzékenyebb 20. századi írónk, Németh László egyik leánya. Érdekes gondolatokat mond el az ismeret-központúság és a képességfejlesztés viszonyáról. Véleménye szerint az iskolázás első szakaszában az alapvető cél az önálló tanulás megalapozásához nélkülözhetetlen eszköztudások átadása és a gondolkodási képességek fejlesztése, amelyet a gyermekközpontú, a gyermeki érdeklődés szempontjai szerint szerveződő befogadó iskola tud elérni. Az interjú érdekes része az, amelyben édesapja tantárgyi integrációs kísérleteiről beszél. Kiderül, hogy annak idején Németh László sem minősítette eredményesnek az integrált műveltségtömbökben történő tanítás kipróbálását. Talán ezek a tapasztalatok is szerepet játszanak abban, hogy Németh Judit a diszciplináris tanítás híve maradt. 
[24–31. oldal]
A szerző kissé szarkasztikus s egyben kritikai hangvételű írása az öncélú, nem ritkán ellenőrizetlen, pedagógiai és informatikai szempontból is kifogásolható iskolai multimédia-kultusz jelenségére hívja fel a figyelmet. Szemlélete korántsem multimédia-ellenes, pusztán ráébreszt a korlátaira, s óva int attól, hogy a pedagógia, szűkebben az ismeretelsajátítás minden bajára gyógyírként kezeljük ezt az egyébként sokféle lehetőséget magában hordozó eszközt. 
[32–37. oldal]

OECD-tanárkutatás

Gyakran azon buknak meg az iskolai reformok, hogy a reformerek nem számolnak a tanári munka és a tanári szerepek jellegzetességeivel, főként azért, mert nem ismerik azokat. Pedig a tanári munka valóságos gyakorlatának ismerete a reformok sikerességének elengedhetetlen feltétele. Az írás érinti a tanári elkötelezettség különböző formáinak, a különböző iskolai munkakörnyezeteknek és az eltérő tantestületi kultúráknak a hatását a tanárok reformok iránti nyitottságára, illetve zártságára. Egy amerikai és egy kanadai reformtörekvés elemzésével és az azokból kibontott kutatói javaslatok bemutatásával arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanárok jövőt formáló szerepét negligáló reformok valójában magát a jövőt élik fel. 
[38–44. oldal]
A nemzetközi tanárkutatásról szóló ismertető második része a tanárok szakmai tevékenysége feletti kontroll problémáját elemzi. Az ismertetésből kiderül, hogy minden vizsgált országban pontosan meghatározottak azok az időkeretek, amelyeket a tanároknak szakmai tevékenységükre kell fordítaniuk. Ugyanígy jogilag és munkakör szerint egyaránt szabályozott, hogy milyen szakmai feladatok tartoznak a tanárok tevékenységi körébe. A tanulmány részletesen foglalkozik az intézményen belüli munkacsoportok szerepével is a tanári tevékenység feletti szakmai kontrollban. Különös érdeklődésre tarthat számot a tanári kompetenciáknak és a tanári munka etikai kérdéseinek az elemzése is. 
[45–54. oldal]

Világtükör

A tanulmány történeti áttekintést ad az Európai Unió szakképzési politikájáról, illetve azokról a konkrét lépésekről, amelyekkel a közösség a gazdaság szükségleteihez igyekszik igazítani a szak- és a szakmai képzést, az át- és továbbképzést. Bemutatja azokat a törekvéseket is, amelyek segítséget nyújtanak a tagországoknak a munkaerő szabad áramlását elősegítő képzési rendszerek és tartalmak kialakításához. Foglalkozik azzal a jogfejlődési folyamattal is, amelynek eredményeként az európai közösségben megszűnőben van a képzés terén korábban tapasztalható diszkrimináció. 
[55–63. oldal]
A szerző az IKT-eszközök segítségével kialakított tanári és tanulói együttműködés egyik európai uniós programja, az eTwinning-program tapasztalatait összegzi egy olaszországi tanulmányút alapján. Bemutatja azt a sokoldalú IKT-alapú tevékenységet, amelyet az iskolák tanárai és tanulói a program keretében végeznek. A beszámoló nemcsak az olasz, hanem a dán és a holland iskolák tevékenységéből is felvillant néhány olyan részletet, amelyből kiderül, miként tanulják a programban részt vevők a nemzetközi kapcsolatok alakítását és saját országuk oktatási rendszerének bemutatását. 
[64–69. oldal]
A tantervfejlesztés régi problémája, hogy miként vonhatók be a tanulók a tananyagok tartalmi fejlesztésébe. Ennek elsősorban a tanulási motiváció, a tananyag iránti érdeklődés felkeltése szempontjából van jelentősége. Az európai oktatáskutató intézetek szervezete (CIDREE) egy közös kollaboratív projekt keretében kísérletet tett arra, hogy a fiatalokat bevonja a tantervfejlesztésbe. A projekt tapasztalatait és gyakorlati eredményeit mutatja be az ismertetés. 
[70–75. oldal]

Műhely

Közismert, hogy a magyar közoktatás egyik legneuralgikusabb területe a szakiskolai képzés, mivel az idekerülő tanulók jelentős hányada hiányos tudással érkezik az általános iskolából. A tanulmány egy olyan iskolai mérés eszközeit és fontosabb eredményeit mutatja be, amelynek rendszerét, értékelési eljárásait adott iskola dolgozta ki. Ezért nemcsak a lesújtó bemeneti eredményekre, hanem a mérésmetodikai és eredményértelmezési utalásokra is felhívjuk az olvasó figyelmét. 
[78–90. oldal]
A természettudományi nevelés egyik legnagyobb problémája, hogy miként lehet érdeklődést kelteni a természet jelenségeinek tanulmányozása, megfigyelése, a természeti rendszerekkel való folyamatos ismerkedés iránt. A tanulmány azt a folyamatot mutatja be, amelynek keretében a tanulók a természeti rendszerek sokoldalú tanulmányozásában hasznosítható általános módszereket sajátítanak el, amelyeket később adaptálhatnak a legkülönbözőbb felfedező-, kutatótevékenységekben. Az olvasó jó néhány konkrét módszert ismerhet meg, amelyek a mai erőteljesen elméleti jellegű természettudományi és környezeti nevelést tevékenység- és gyakorlatközpontúvá teszik. 
[91–110. oldal]
Milyen karrierelképzeléseik vannak a mai középiskolásoknak? Alapvetően erre a kérdésre keres választ Püski Tamás tudományos diákköri pályázatra készült rövid elemzése. Nemcsak a középiskolások pálya- és karrierelképzeléseit mutatja be, hanem a választások motivációs hátterére is választ keres. A felmérés egyik eredménye, hogy a megkérdezettek a karriercélok elérésének leggyakoribb eszközeként a tanulást, a szaktudás megszerzését jelölték meg. 
[111–117. oldal]

Kritika-figyelő

[118–125. oldal]
[126–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.