2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2004 szeptember

Új Pedagógiai Szemle 2004 szeptember

2009. június 17.

A nyáron ismét kezembe vettem a kilencvenes évek elejének egyik pedagógiai bestsellerét, Marie Winn Gyerekek gyerekkor nélkül című könyvét, amelyben a neves gyermekpszichológus drámai erővel vázolta fel a klasszikus, mondhatnánk archaikus értelemben vett gyermeki világ gyors eltűnését, a koravén tizenévesek tömeges megjelenésének egész problematikáját. A kötet újraolvasásának apropóját egy nyáron látott amerikai film, a Hirtelen harminc adta, amelynek 13 éves kiskamasz hőse egy varázspor segítségével egyik pillanatról a másikra harmincévessé válik, olyan felnőtté, aki megvalósítja a média által közvetített és az általa is áhított felnőttképet. Jenna azonban egy idő után már nem érzi jól magát új bőrében. Idegen számára a felnőttvilág, a kiskamaszként annyira áhított szabadságtól a korlátlan bulizáson át a szexig. A hirtelen harmincévessé váló kislány drámai módon szembesül a felnőttvilágban uralkodó presztízsharccal, a barátokat esküdt ellenségekké változtató kíméletlen versennyel, a szülői ház sokszor béklyónak érzett biztonságának elvesztésével.

Ennek a könnyű nyári szórakozásnak szánt, ám mégis súlyos korproblémákat felvető filmnek a megnézése után idéződtek fel bennem a több mint egy évtizeddel ezelőtt olvasott gondolatok. Mindenekelőtt az, hogy miért akarnak korunk gyermekei olyan gyorsan felnőtté válni, miért nem tudják, akarják élvezni azokat az örömöket, amelyeket a gyermekkor, különösen a 10 és 14 év közötti időszak nyújt/nyújthatna számukra. Marie Winn két fő okkal magyarázza a gyermekkor gyors átugrását, eltűnését: a biológiai akcelerációval és a gyökeresen megváltozott értékvilággal, amelynek középpontjában a tényleges szükségletek feletti fogyasztás s az ezt serkentő, katalizáló reklám és média áll. Ebben a világban a személyiség önmegvalósításának, a szabadságélmény átélésének szféráit a szexualitás, a minél kiteljesedettebb fogyasztás és az ezekhez kapcsolódó gyors és minél intenzívebb örömszerzés, a belső feszültségek fokozása, majd az ugyanilyen intenzitású feszültségoldás jelenti. Ennek átélhetőségéhez gyorsan felnőtté kell válni vagy legalábbis felnőttnek kell látszani, hiszen a gyermekkorhoz – épp a korlátozott felelősségvállalási, belátási képesség következtében, kultúránként változó mértékben ugyan – mindig társul a felnőtt-társadalom, a szülők motivációkat, belső késztetéseket, akaratot, autonómiát korlátozó szerepe.

A mögöttünk hagyott 20. század utolsó évtizedeiben felerősödött mind az akceleráció, mind a fogyasztói világból már-már agresszív módon ránk és ezzel együtt gyerekeinkre zúduló, fogyasztásra történő ösztönzés. „Légy minél hamarabb felnőtt, és éld át azokat az örömöket, amelyeket a felnőttvilág és a fogyasztás nyújt számodra!” „Légy mindig trendi és szexi, igyál X és Y nevű üdítőt, edd azokat az ételeket, amelyeknek az íze semmi mással nem hasonlítható össze, és ezt ebben vagy abban az étteremhálózatban tedd, ahol a Te világod álmait valóra válthatod!” – ilyen és ehhez hasonló „üzenetek” tömegét kapjuk életünk szinte valamennyi színterén. S ezek az üzenetek elképzelhetetlen hatékonysággal ivódnak be mindannyiunk tudatába, még akkor is, ha megpróbálunk védekezni ellenük. A gyerekek döntő hányada szinte teljesen védtelen a médiából, a multiplexek vetítette filmekből, az utcai óriásplakátokról, a magazinok tökéletesre retusált képeiből és lifestyle spotjaiból (azaz az életmódmintákat s az azokhoz szükséges megannyi kellékeket eladni próbáló szövegeiből) áradó értékvilággal szemben. Ez a védtelenség elsősorban azzal magyarázható, hogy a mai gyerekek nagy hányadának a kezét igen hamar, szinte teljesen elengedik szüleik. Nem azért, mert rossz, gondatlan, gyerekeik jövőjére nem figyelő emberek lennének, hanem azért, hogy maguk és főként gyerekeik számára valamilyen módon előteremtsék az imént említett fogyasztói életmód rekvizitumait.

Egy közelmúltban végzett felmérés adatai szerint már a 10-14 éves korosztály számára is a négy legkedveltebb időtöltés a jó cuccokban való lógás a csillogó üzletközpontokban, a tv-csatornák közötti szörfölés, a DVD- és videonézés, valamint a jó zenére történő bulizás. Ugyanakkor ez a vizsgálat is kimutatta azt a már közhelynek tűnő tényt, hogy ez a korosztály is keveset mozog, még kevesebbet olvas, és szinte teljesen kimarad az életéből az a semmi mással nem pótolható romantika, amelyet a turizmus, a modellezés jelent, kimaradnak azok a filmek és színházi előadások, amelyekben a gyermekélet elevenedik meg. Hol vannak azok az emlékezetes, a nemrég elhunyt Lukin tanár úr által kezdeményezett kisgyermekeknek szóló, országszerte nagy érdeklődéssel fogadott, fillérekért megnézhető-hallgatható, a gyermekek által is befogadható klasszikus műveket bemutató, magyarázó koncertsorozatok? Hol vannak azok a színházi előadások, amelyek a magyar és világirodalmi klasszikusok műveit kifejezetten a 10-14 éves korosztály számára dolgozták fel patinás pesti és vidéki teátrumokban, ahol nemcsak a történet volt érdekes, hanem az az aura is, amit a színház több évezredes varázslata jelent.

Mára mindez eltűnt/eltűnőben van, mert állítólag nem nyereséges, mert hatalmas állami dotációt igényel. Ezzel a „plázakultúrának”, a médiából áradó divattrendnek és agressziónak nincs igazi, versenyképes alternatívája. Pedig az egészséges személyiségfejlődéshez, az érzelmi intelligencia kialakulásához szükség van a hagyományos gyermekkor élményvilágára, a számháborúkra éppúgy, mint a sárkányeregetésre, a gyermek készítette gumimotoros repülőgép szárnyainak csodálására s arra az élményre, amit akkor él át a 13 éves, amikor egy sötét éjszakai erdőben társaival odvas fák törzsein zseblámpával keresi a piros négyszöget, mert valóságos és átvitt értelemben is az az út vezet a cél felé.


Tartalom

Tanulmányok

A szerző a Magyar Pedagógiai Társaság 2004. évi közgyűlésén elhangzott előadását írta meg cikként az Új Pedagógiai Szemle számára. Négy tézisben mutatja be a magyar pedagógia és iskola európai gyökereit. A magyar oktatás a kezdetektől a 20. század első évtizedéig szinte minden tekintetben hordozta az európai értékeket. Ez az ív az első világháborút követő időszakban, még inkább 1948 után tört meg, elsősorban a magyar fejlődéstől sok szempontból idegen politikai-ideológiai kényszerek hatására. Mindezek ellenére az oktatás a társadalmi felemelkedés és az esélycsökkentés fontos eszközeként funkcionált. A szerző szerint a rendszerváltás óta eltelt 15 év az európai úthoz történő gyors visszatalálás időszakaként minősíthető. 
[3–8. oldal]
Július-augusztusi számunkban közöltük a neves oktatásjogász iskolai házirendekről szóló tanulmányának első részét. A tanulmány második részében a tanulói jogok sajátosságait és intézményen belüli érvényesülésének jellegzetes formáit elemzi a szerző. Leírja többek között, mit jelent a tanuló számára az intézmény életéről, tevékenységéről, történéseiről való tájékozódás joga, az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférés joga, továbbá az egyesülési jog. Részletesen tárgyalja, milyen módon kell biztosítani a tanulók és szülők számára a véleménynyilvánítás jogát. A jogelméleti elemzéseket azért ajánljuk az olvasó figyelmébe, mert a szerző által leírt procedurális szabályok abba az irányba hatnak, hogy a házirendekben ne csak formálisan érvényesüljenek az emberi alapjogok, hanem azok szelleme hassa át az intézményi dokumentumokat s még inkább a mindennapi gyakorlatot. 
[9–22. oldal]
A tanulmány a nemzetiségi oktatás egyik – ha nem a legfontosabb – küldetését, a nemzetiségi népismeret oktatásának problémáját járja körül. E számunkban a tanulmány első részét közöljük, amely egyrészt tisztázza a nemzetiségi népismeret fogalmát, a nemzetiségek szerepét hagyományaik őrzésében, generációról generációra történő átadásában. Felveti azt az alapkérdést, hogy milyen tantárgyi keretek között történjék a népismeret összetett tudásanyagának közvetítése. Szólnak érvek az ún. kereszttantervi vagy az integrált szemlélet érvényesítése mellett, de legalább ennyi indoka van az önálló tantárggyá szervezésnek is. A tanulmány talán legizgalmasabb kérdése, hogy a kisebbségi népismeret tanítása nemzetiségi vagy magyar nyelven történjék. Mint az oktatás legtöbb kérdésében, úgy ebben sem lehet egyértelmű választ adni, hiszen a megoldás az adott közösség gyerekeinek anyanyelv-ismereti szintjének függvénye. 
[23–34. oldal]
Az iskolás gyerekek médiafogyasztási szokásainak kutatása szinte egyidős az elektronikus tömegkommunikáció megjelenésével. Kiss Judit tanulmánya átfogóan összegzi azokat a problémákat, amelyeket a 21. század első éveinek mediatizált társadalma jelent a médiát a társadalmi átlagnál talán sokkal intenzívebben fogyasztó gyerekek számára. A szerző által végzett felmérés megerősíti más hazai és nemzetközi vizsgálatok adatait, miszerint a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik, ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belül is a televízió. Az adatok tanúsága szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gyerekek nagy hányadának nincs lehetősége a televízióban látottak megbeszélésére, érzelmi és kognitív feldolgozására. A szerző fontos következtetése, hogy a gyerekek médiahasználatának döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére, megbeszélésére. 
[35–59. oldal]

Nézőpontok

Az interjúban a neves agyfiziológus akadémikus elemzi a természettudományok oktatásának jelenlegi helyzetét, de szakmája, a tanuláspszichológia és a fiziológia irányából is választ keres a tanulás mai problémáira. Az interjú külön érdekessége, hogy Ádám professzor kitér a túlterhelés, a terhelhetőség agyfiziológiai megközelítésére. Álláspontja szerint a korai gyermekkorban és a kisiskoláskorban bizonyos ismeretek befogadásának jobbak az agyfiziológiai feltételei, mint a későbbi életkorokban. Ezért nem mindenben ért egyet azokkal a szakértőkkel és oktatáspolitikusokkal, akik a kisiskoláskor terhelését a képességfejlesztés érdekében minimalizálni akarják. 
[60–68. oldal]
Folyóiratunkban mindig örömmel adunk helyt az általunk megjelentetett tanulmányokra reflektáló írásoknak. Kronstein Gábor, a hazai pedagógiai szakújságírás jelentős képviselője rövid írásában az Új Pedagógiai Szemle 2004. márciusi számában közzétett, a tartalmi szabályozásról készült OPEK-jelentéshez kapcsolódó szerkesztőségi beszélgetéshez fűz észrevételeket. 
[69–71. oldal]

Világtükör

A CIDREE az európai oktatáskutató intézetek szervezete 2003-ban évkönyvet jelentetett meg. Az alábbiakban a három nagy fejezetből álló kötet írásairól adunk összefoglalót. A kötet első fejezete az európai oktatáspolitika néhány sajátosságát írja le, a második rész az európai oktatáspolitika minőségét elemzi, különös tekintettel az iskola és a civil társadalom összefüggéseire és az oktatás minőségét jól kifejező indikátorrendszerekre. A harmadik fejezet országonként elemzi a Lisszaboni Egyezmény alkalmazásának tapasztalatait. Görögország, Hollandia, Ausztria és Magyarország kutatói mutatják be tanulmányaikban, hogy országonként milyen hangsúlyok, prioritások jelentek meg a Lisszabonban elhatározott folyamatok nyomán. 
[72–79. oldal]

Múltunkból

Az 1945 utáni több mint négy évtized nemzetiségi politikáját bemutató sorozatunk záró tanulmányában a Kádár-korszak nemzetiségi iskoláztatásának történetéből kap ízelítőt az olvasó. Nyomon követhető az a folyamat, amely a nemzetiségi tannyelvű iskolák számának fokozatos csökkenését, majd megszűnését eredményezte, de megismerhető a ma legelterjedtebb, anyanyelvet oktató iskolatípus, illetve oktatási forma kialakulása is. A tanulmány érdekesen mutatja be, hogy a párthatározatok és az állami intézkedések miként próbálták megállítani a nemzetiségi oktatás fokozatos elsorvadását, s hogyan kísérelték meg a nemzetiségi tannyelvű oktatás újraindítását 1985 után. 
[82–94. oldal]

Visszalapozó

Az alábbiakban közreadott osztályfőnöki órán nyolcadik osztályos diákok a romákkal szembeni előítéletekről beszélgetnek. Az óra apropóját az egyik osztálykiránduláson megtörtént konkrét eset adja. A kiránduláson egy kocsiban utazott az osztály egy nagyobb roma csoporttal, s ott néhány diák kifejezetten rasszista módon nyilvánult meg. Az órán az osztályfőnök ennek a magatartásnak a hátterét, indítékait beszéli meg diákjaival. Az osztályba járó diákok többségének megnyilvánulásai arra utalnak, hogy meglehetősen sok az előítéletes gondolkodású tanuló, ugyanakkor néhányan érzékelik társaik negatív magatartását, és megpróbálják szembesíteni őket a rasszizmus tényeivel. 
[95–106. oldal]

Műhely

A szerzők vizsgálatukban általános iskolás gyermekek bölcsességképét térképezték fel. A fogalom egyrészt közel van a gyermekekhez, hisz óvodás- és kisiskoláskorban a világról való ismeretszerzés egyik formája a meséken keresztül történik, melyeknek gyakori szereplői a bölcsek. Másrészt e téma kutatói közül többen is úgy vélik, hogy csak a távoli időskorban juthatunk el a bölcsesség állapotába. Negyedik és hatodik osztályos fővárosi tanulók véleményét kérték, hogyan értelmezik ezt a kifejezést, kire, mire gondolnak e szó hallatán, milyen tulajdonságokat kapcsolnak hozzá, és szerintük minek van szerepe a bölcsesség állapotának kialakulásában. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a gyerekek a bölcsesség kialakulásában a legfontosabbnak az olvasás szerepét találják, ugyanakkor az is kitűnik, hogy minél idősebbek, annál kritikusabbak környezetük tagjaival, így tanáraikkal is. 
[107–115. oldal]
A szerző arra keres választ, miért nem terjed kellő gyorsasággal és hatékonysággal a multimédiás oktatás, illetve kísérletet tesz egy olyan iskola modelljének a felvázolására, amely pedagógiai munkájába beépíti az IKT-eszközöket. Az általa felvázolt jövőkép korántsem utópisztikus, hiszen a felsorolt lehetséges megoldások mindegyike részelemeiben létezik mind a nemzetközi, mind a hazai informatikaoktatás, illetve az informatika tantárgyi alkalmazásának gyakorlatában. A szerző következtetései alapján az informatika széles körű alkalmazásának fontos előfeltétele a speciális iskolai hardverek fejlesztése, a tankönyvkiadókkal együttműködve végrehajtott iskolai szoftverfejlesztés, továbbá az informatikai, multimédiás eszközök alkalmazását katalizáló tanárképzés és továbbképzés. 
[116–120. oldal]

Kritika-figyelő

[121–125. oldal]
[126–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.