2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2004 március

Új Pedagógiai Szemle 2004 március

2009. június 17.

Valamikor a rendszerváltás körüli években született egy kicsit jelszó ízű mondat: a pedagógus alattvalóból, tantervek szolgai végrehajtójából váljék végre autonóm lénnyé, a tantervekben foglalt tartalmak sokszínű megjelenítőjévé. Tetszetős, sokat idézett mondat volt ez egy ideig, tantervelméleti koncepciók alapozódtak rá, szekértáborok szerveződtek a jelszó tartalmát magukénak vallók s természetesen az elutasítók közösségeiből.

Pedig a jelszó érvényességének fénykorában is sokan tudták, hogy a pedagógusok zöme sohasem volt a tantervek szolgai végrehajtója, sohasem volt a fent kitalált újabb és újabb koncepciók kiszolgáltatottja. Részben mindig voltak a pályának autonóm személyiségű művelői, akik határozott szakmai koncepcióval léptek be egy órára, s az aktuális tantervben leírtaktól függetlenül azt tanították, amit szakmai, erkölcsi meggyőződésük diktált. Amikor maguk mögött becsukták az osztályterem ajtaját, még a legsötétebb korszakokban is beléptek a szabadság birodalmába. Sokunk – az ötvenes-hatvanas évek diáknemzedékének tagjai – ezektől a becsukott osztályajtók mögött szabadságot, autonómiát teremteni képes tanároktól tanultuk meg a kételkedést, a rejtjeles, kódolt beszédmódot, a sorok közötti olvasás akkoriban nagyon is szükséges képességét, a szellemi bátorságot, a kritikai gondolkodást. Tanítványaik kiválóan megtanulták a bármilyen rossz tantervekben előírt tananyagot, tudtak tanulni a sok kívánnivalót maguk után hagyó tankönyvekből. Kétségtelen, ez a tanári magatartás sohasem került túlsúlyba.

A pedagógusok többsége úgy védekezett a tantervek, a sokszor egymásnak ellentmondó utasítások cikcakkjaival szemben, hogy kiiktatta az életéből a tanügyi dokumentumokat. Sokuk még formálisan sem nézett bele a tantervekbe, részint azért, mert úgy érezte, azokból igazán nem derül ki, hogy valójában mi is a konkrét tananyag, részint azért, mert a pedagógusok látszólag csendes alattvalói magatartása mögött lassan kialakult egy hol rejtett, hol nyílt ellenállás a tanüggyel, a mindenkori minisztériummal, az éppen ügyletes tantervmágusokkal szemben. Kialakult egy olyan sztereotípia „lent”, hogy ami „fentről” jön, az eleve gyanús, a gyakorlatban eleve kivitelezhetetlen. A pedagógusok zöme – többnyire rajtuk kívül álló okok miatt – közömbössé vált az egymásra torlódó újabb és újabb tantervek iránt. A tanterv elveszítette egykoron még erősnek tűnő szabályozó erejét. Épp ezért hosszú ideje – lassan több évtizede – a pedagógusok nagy hányada számára az éppen használt tankönyv tölti be a tanterv szerepét. A tankönyv és a hozzá kapcsolódó tanári segédkönyvek alapján interpretálják a tananyagot. Únmagában ezzel még nem is lenne komolyabb gond, ha szerzők és kiadók a tankönyveket tartalmi és módszertani szempontból képesek lennének folyamatosan megújítani, ha a tankönyvek a szakmai-módszertani újítások ösztönzőivé válnának. Sajnos néhány elszigetelt kezdeményezéstől eltekintve ezen a téren még várat magára az áttörés.

Eközben modern tartalmak, új kompetenciák sokasága követel helyet magának a tananyagban, többnyire olyanok, amelyek eddig nem voltak részei a hagyományos iskolai műveltségkánonnak. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhány: modern ismeretek a társadalom működéséről, a demokrácia gyakorlásához szükséges ismeretek, emberismeret, viselkedéskultúra, médiaismeret, életvezetési ismeretek, a környezettudatos életvitelhez szükséges összetett tudás, az információs és kommunikációs technikák mindennapi életben történő alkalmazása. S akkor még nem szóltunk azokról a kompetenciákról, amelyek a mindennapi életben történő eligazodáshoz, az ismeretek széles körű felhasználásához, változó helyzetekben történő alkalmazásukhoz, a másokkal való együttműködéshez, a másokkal való jó kommunikációhoz szükségesek. Az elmúlt évtized tantervfejlesztési, tartalmi szabályozási törekvéseinek középpontjában többek között ezeknek a modern tartalmaknak az iskolai tananyagba történő beépítése állt. Be kell látnunk, hogy ezek a törekvések épp ezen a téren nem vezettek igazán eredményre, mivel a hagyományos tudáskánon inerciája gátat szabott a modern tartalmak beépülésének. Jól mutatják ezt azok az elemzések, amelyek az iskolák helyi tanterveit vették górcső alá, s amelyekből kiderül, hol az imént felsorolt tartalmak többnyire formálisan vannak jelen a tananyagban, s a hagyományos tárgyakba történő integrációjuk gyakorta az ezekre szánt – egyébként is szűkös – időkeretek felszippantását célozzák. S ebben nem az a baj, hogy nem teremtődik minden új tartalom számára önálló tantárgy, hanem az, hogy az erre felhasználható idő nem az új tartalom közvetítésére fordítódik.

Vagyis az iskola „vaskos bástyái” még mindig ellenállnak annak a tartalmi és módszertani paradigmaváltásnak, amely nélkül aligha képes felkészíteni diákjait a 21. század első évtizedeinek társadalmában, gazdaságában és nem utolsósorban kultúrájában történő eligazodásra, ennek a sok szempontból más világnak a megértésére, élhetővé tételére.

Ha a tantervekkel – épp azok szabályozó erejének előzőekben jelzett gyengülése miatt – nem katalizálható kellően ez a nagyon is szükséges paradigmaváltás, akkor valóban a kimeneteken, mindenekelőtt a mérési-értékelési rendszer és az érettségi felől lehet befolyást gyakorolni a pedagógusra, az iskola által közvetített tartalomra. Ezekben az értékelési eszközökben kell követelményként, feladatok soraként megjeleníteni azt az új tudás- és kompetenciaparadigmát, amelyet egy évtizede próbálnak bevinni az oktatásba a rendre elvetélő tantervi reformok.

Sokan úgy gondolják, önmagában a kimenet felől nem lehet a kívánt megújulást elérni, nem lehet a bemeneti szabályozás szerepéről lemondani. Lehet, hogy igazuk van, de ehhez vissza kellene állítani a tanterv-, még inkább a programfejlesztés politikai retorikák által megtépázott hitelét, a „fent” létrehozott dokumentumokkal szembeni, hol cinikus, hol apatikus „lenti” közönyt. A dokumentumok által körvonalazott tartalmak ugyanis csak akkor érnek valamit, akkor kezdenek hatni, változásokat generálni, ha „lent” hitelük van azoknak, akik újító szándékkal mintákat kínálnak a pedagógusok számára.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány a hátrányos helyzetű diákok eredményesebb oktatására irányuló programok három lehetséges finanszírozási módszerét tekinti át. Először a fejkvóta típusú kiegészítő támogatások hatását vizsgáljuk, ezt követően egy lehetséges pályázati finanszírozási rendszer körvonalait mutatjuk be, majd két piaci elvű megoldás, az utalványrendszer és az ún. kvázipiaci rendszer előnyeit és hátrányait tárgyaljuk. Bemutatjuk, hogy míg a kiegészítő fejkvóta-támogatás és az iskolai pályázati rendszer egyaránt beilleszthető a jelenlegi oktatásfinanszírozási rendszerbe, a piaci típusú megoldások csak az oktatásfinanszírozás egész rendszerének átalakításával megvalósíthatók. Összességében egyik támogatási formát sem tekinthetjük minden körülmények között optimálisnak. Egyrészt mindegyik megoldásnak vannak hátrányai is, másrészt a finanszírozási módszerek ösztönző hatása jelentős részben a megvalósításhoz kapcsolódó szabályozási eszközök, eredményességi követelmények kialakításától függ, harmadrészt az iskolarendszer különböző szintjein eltérő támogatási formák alkalmazása tűnik célszerűnek. 
[3–17. oldal]
Magyarországon az eddig végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a középiskolások kábítószer-fogyasztása a kilencvenes évek első felétől kezdődően – még ha csak a kipróbálás és az alkalmi fogyasztás szintjén is – elterjedt az egész ország területén. Ennek okait, lehetséges hatótényezőit világítja meg a tanulmány egy vizsgálat alapján, mely specifikusan a debreceni középiskolások kábítószer-fogyasztási szokásait, a kábítószer kipróbálására hajlamosító pszichológiai és demográfiai tényezőket, beállítottságot és pszichológiai vonásokat tárta fel. A vizsgálat 700 fős középiskolás és büntetés-végrehajtási intézeti fiatal részvételével történt. Az eredmények számos új, az eddigi vizsgálatokban még nem vagy kevésbé kutatott tényezőkre, illetve kapcsolódó hatófaktorokra világítanak rá. 
[18–35. oldal]
Februári számunkban adtuk közre a zenei nevelés területén kínálkozó kereszttantervi kompetenciák fejlesztésének lehetőségeit bemutató tanulmány első részét. A második részben azt mutatja be a szerző, hogy az éneklés, a zenehallgatás, az improvizáció és a zenei írás-olvasás tevékenységei milyen sokféle kompetencia fejlesztésére adnak lehetőséget. A jövő útját elméleti szinten valamennyi tantárgy/műveltségi terület tartalmainak közös kompetenciarendszerekbe foglalt tervezésében, a gyakorlat szintjén pedig minden tananyag feldolgozásának kompetenciaorientált megközelítésében látja. 
[36–51. oldal]
Az oktatás iránt egyre erőtelesebben fogalmazódik meg az igény a kompetenciák, a megtanult ismeretek alkalmazásához szükséges képességek fejlesztésére. A tanulmány azt mutatja be, hogy az iskola által közvetített tartalmaknak a kompetenciafejlesztés irányába történő változtatása mellett ebben milyen jelentős szerepe van a nem kognitív, azaz a kompetenciák fejlesztését értékelő eljárásoknak. A szerző a hazai és nemzetközi szakirodalom alapján összefoglalja a kompetencia fogalmának lehetséges értelmezését. Olyan értékelési modelleket mutat be, amelyek alkalmasak a kompetenciák fejlődésének értékelésére. 
[52–68. oldal]

Dokumentumok

A tartalmi szabályozás rendszerét áttekintő és jövőbeli fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket összegző elemzés rövidített változatát azért tárjuk a szélesebb nyilvánosság elé, mert szeretnénk, ha minél szélesebb körben vita, közös gondolkodás indulna a felvetett kérdésekről. Az elemzés számos területen – így a pedagógusok tartalmi fejlesztésben betöltött szerepének értelmezésében, a tanterv és a tartalomhordozók szabályozó funkcióit illetően, továbbá a kimeneti szabályozás súlyával kapcsolatban – új, az előző időszakban gondoltakhoz képest sok tekintetben másfajta megközelítéseket érvényesít. 
[69–84. oldal]

Tantervfórum

Az OKI Oktatáspolitikai Elemzések Központja 2003 őszén készítette el első közpolitikai elemzését, amely a közoktatás tartalmi szabályozásának hazai rendszerét tekinti át. A tanulmány – amelynek rövidített változatát a folyóiratban közreadjuk – a tartalmi szabályozásban tapasztalható változások számos elemét veti fel. Fontosnak éreztük, hogy ezekről az új elemekről, illetve általában az elemzés egészéről vitát szervezzünk, amelyre a téma érintettjeit és egyben szakértőit hívtuk meg. A több mint két és fél órás vita néhány érdekes részletét mutatjuk be az alábbiakban. 
[85–99. oldal]

Nézőpontok

Magyarországon számos kisebbség él, évszázadokra visszanyúló kultúrájuk sokféle módon hatott a magyar kultúrára. A velünk együtt élő népek nyelve az akarva-akaratlanul is bekövetkező asszimiláció következtében egyre inkább háttérbe szorul. Pedig a többségi társadalomnak jelentős felelőssége van abban, hogy a kisebbségek kultúrája és az általuk beszélt nyelvek fennmaradjanak, gazdagodjanak. Szunyogh Szabolcs személyes hangú írása arra figyelmeztet, hogy a többségi társadalom felnövekvő tagjai számára milyen fontos lenne a nemzetiségek kultúrájának, nyelvének megismerése. Ez ugyanis jelentősen segíthetné az előítéletek visszaszorítását, a nemzetiségi konfliktusok megelőzését, kezelését, s nem utolsósorban esélyt adhatna a Kárpát-medence kulturális sokszínűségének megőrzésére. 
[100–206. oldal]

Műhely

Az információs és kommunikációs technológiák iskolai alkalmazása az esélyteremtés egyik fontos eszköze. Az alábbi cikk egy olyan IKT alkalmazási programot mutat be, amely az alapvető informatikai ismeretekkel együtt a kommunikációs készségek fejlesztését célozza egy olyan iskolában, amely zömében halmozottan hátrányos gyerekeket nevel. Arra látunk példát, hogy egy jól átgondolt IKT alkalmazási program miként szövi át egy egész intézmény tevékenységrendszerét, a pedagógusok gondolkodását, és hogy a különböző tárgyak tanítása és a tanórán kívüli foglalkozások során milyen gazdag lehetőségeket kínál az informatikai és kommunikációs készségek fejlesztésére. 
[107–113. oldal]

Kritika-figyelő

[114–121. oldal]
[122–124. oldal]
[125–126. oldal]
[127–127. oldal]
[128–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.