2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 január

Új Pedagógiai Szemle 2007 január

2009. június 17.

A verseny, a versenyképesség fogalma mindig előhívja bennem a szolidaritás fogalmát is, a hogyan legyünk versenyképesek kérdése mellé a mi lesz a versenyképtelenekkel, a lemaradókkal obligát kérdése társul. A mindent átfogó versenyre épülő mai világ talán azért válik egyre idegenebbé, mert a bennem – s bizonyára sok más korszerűtlenül gondolkodó, archaikus értékeket valló emberben is – felötlő, a szolidaritásra, a gyengék sorsára vonatkozó kérdésekre nem születnek igazi válaszok. Sőt, az ilyen jellegű kérdések többnyire vagy fel sem vetődnek, vagy álságosan fogalmazódnak meg.

Pedig e kérdések megválaszolása, a mögöttük húzódó sokféle társadalmi, egyéni probléma megoldása nélkül mit sem ér a kiválasztottak, a szerencsésebbek, a napos oldalon állók versenyképességének fokozása. Egy kettészakadt, a versenyképtelenekkel szemben intoleráns társadalom ugyanis nem lehet igazán versenyképes. Mint ahogy a tradicionális értékeket névleg vállaló, de valóságos életvilágában tagadó, feltörekvő elit sem tudja tartósan állni a kíméletlen versenyt.

Max Weber Protestáns etikájából tudjuk, hogy a gazdasági tőke felhalmozása, történjék is bármennyire aszkétikusan és intenzíven, csak akkor vezet felemelkedéshez, ha ugyanolyan mértékű szimbolikus tőkeakkumuláció, a kulturális és morális javak felhalmozása és belsővé tétele kíséri. A kulturális és erkölcsi tőkefelhalmozás egyet jelent a tradicionális értékek őrzésével, új értékrendbe szövésével, szintetizálásával. Az értékrendek szintézise elsősorban nem a kulturális folytonosság biztosítása miatt fontos, hanem azért, mert e nélkül hosszú távon oly mértékben torzul a kíméletlenül versengők személyisége, hogy a versenyképességük fokozása érdekében megszerzett tudásuk, kifejlesztett készségeik, képességeik nem érvényesülnek a versenytársadalom által követelt hatékonysággal.

De ami talán ennél is fontosabb: kíméletlen versenyben nem lehet tartósan élni, a kiélezett verseny gyorsan felemészti véges biológiai és szellemi energiáinkat. A kultúra és az erkölcs említett szövedéke azonban képes oldani a mindennapok versenyének kíméletlenségét, már-már gyilkos pragmatizmusát, a verseny keltette ezernyi görcsöt, szorongást. A korábbi korok kulturális és morális hagyományrendszere minták egész sorát kínálja és építi be személyiségünkbe, segítve ezzel az egyensúly megteremtését a verseny és szolidaritás, az energiahalmazokat emésztő teljesítménymaximalizálás és az emberi lényeg megőrzésére lehetőséget adó ellazulás között.

Mostani lapszámunkban Ságvári Bence A versenyképesség európai dimenziói című írásában olvasható, hogy a gazdasági növekedésben a tehetségpotenciál és a technológiai fejlettség mellett a társadalom toleranciaszintje, azaz a társadalom befogadó, inspiráló kulturális környezete, az emberek egymás és a kultúra iránti nyitottsága játssza a döntő szerepet. Vagyis egy társadalomnak annál több esélye van a gazdasági prosperitásra, mennél inkább átszövi az emberek életét a kultúra, mennél inkább képesek a másság, a kisebbségi vélemények elfogadására, az egyéni autonómia tiszteletére, a társadalmi kohézió megteremtésére. Többek között ezzel magyarázható, hogy a tradicionálisan toleráns és a kultúrára nyitott észak-európai államok, Finnország és Svédország egyre inkább az európai gazdasági fejlődés motorjává válnak. Az, aki ismeri a skandináv társadalmak mindennapi életét, tudja, hogy az ott élő emberek értékrendjében fontos helyet foglal el a hagyományok tisztelete, a művészetek különböző ágainak aktív művelése, az önkifejezés, a természeti környezet védelme, egyáltalán a természet közeli lét, a helyi társadalomban való aktív részvétel, s nem utolsósorban a hátrányban lévőkkel való törődés, az önkéntes szociális munka. Azért sikeresek, kreatívak, versenyképesek a finnek, a svédek, a dánok és a hollandok, mert amennyire csak tehetik, teljes emberi életet élnek. Keményen dolgoznak, de életüket természetes módon átszövi a tradicionális értékvilág, amelynek része az öntevékeny művészeti tevékenység éppúgy, mint a helyi ügyek iránti elkötelezettség, az aktív pihenés, a környezetre fordított különös gondosság.

Ezen a ponton jutunk el a gondolkodásban oda, hogy a társadalom kultúra iránti fogékonysága, nyitottsága, életminősége szorosan összefügg az ország gazdagságával, felhalmozott anyagi tőkéjének nagyságával. Kétségtelen ugyanis, hogy a finn, a holland vagy a svéd életminőség nem egy önkizsákmányolásra kényszerülő, az újkori tőkefelhalmozás korszakát élő társadalmi közegben, egy folytonosan forráshiánnyal küzdő – ám ugyanakkor irracionális módon pazarló – egészségügyi és oktatási rendszerben létezik. S tegyük hozzá, sokkal könnyebb ott toleránsnak és önzetlenül segítőkésznek lenni a hátrányban lévőkkel, a versenyképtelenebbekkel, ahol a mienkéhez képest sokkal kisebbek a társadalmi távolságok.

A nálunk fejlettebb országok kultúrához, moralitáshoz való viszonya azonban mindenképpen fontos tanulságokkal jár a felzárkózni igyekvő szegényebbek számára: a kiigazítások, megszorítások, konvergenciaprogramok közepette sem nyugodhatunk bele, hogy a kultúra lassan úgy hull le rólunk, „mint boldog szerelemben a ruha”. Épp a gazdasági prosperitás elősegítése érdekében lenne szükség arra, hogy a mainál sokkal többet fektessünk be a toleranciát, a kreativitást fejlesztő kulturális szférába s természetesen a hatékony oktatásba és egészségügybe. Ugyanis lehet, hogy az ide befektetett tőke hosszú távon több hozadékkal jár majd, mint a gazdaságélénkítő beruházások jó része. A kultúra iránti nyitottság, a teljes életet élés képessége nélkül ugyanis kísért annak a veszélye, hogy mi, magyarok, kelet-közép-európaiak megint lekésünk valamiről. Görcsös pragmatizmussal akarunk versenyezni ott, ahol a nyitottság, az oldottság, a mentális épség nyújtja a valódi kreativitás fejlesztésének alapját.


Tartalom

Konferencia

Amióta egyértelművé vált, hogy a versenyképesség terén az európai gazdaság jelentősen lemaradt mind az amerikai, mind a távol-keleti gazdaságok mögött, nagy kérdés, hogy miként lehet növelni Európa hatékonyságát úgy, hogy közben ne menjenek veszendőbe az öreg kontinens értékét jelentő kulturális tradíciók, miként tartható fenn az egyes népek nyelvi, életstílusbeli sokszínűsége és a társadalmi szolidaritás. A konferencia nyitó előadása erre az alapkérdésre keres választ Európa és Magyarország sajátos nézőpontjából. Az előadás fontos következtetése, hogy Európában azok az országok váltak sikeressé, amelyekben nemcsak a tehetség és a technológia, hanem a társadalmi szolidaritás és a kultúra fejlesztése is fontos társadalmi érték. 
[3–10. oldal]
A konferencián elhangzott előadás elsősorban arra keres választ, hogy milyen szerepet játszik a humán tőke a versenyképesség, a gazdasági eredményesség növelésében. Fontos megállapítása, hogy az egyének oldaláról a termelékenység növelésének egyik legfontosabb feltétele a jobb minőségű, rugalmasabb tudás birtoklása. A foglalkoztatottság szintjének emelésében meghatározó szerepe van a magasabb iskolai végzettségnek, illetve az alkalmazhatóbb tudásnak. A szerző érdekes gondolatokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy az iskolának épp a versenyképesség szempontjából kellene modelleznie egy modern vállalati szervezetet. Végül felvázolja a versenyképességgel kapcsolatos, az iskola által is hatékonyan fejleszthető, kompetenciákat. 
[11–20. oldal]
A versenyképesség egyik fontos feltétele, hogy az egyén rendelkezzen a versengéshez szükséges motivációkkal és azokkal a személyiségjegyekkel, amelyek nélkül nincs igazán verseny, versengés. A szerző empirikus kutatásokra alapozva mutatja be, hogy a magyar fiatalok szerint milyen tulajdonságok szükségesek a versengéshez, továbbá olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek azt vizsgálták, hogyan fér meg egymással a versengés és az együttműködés az iskola világában. 
[21–30. oldal]
Az Országos Közoktatási Intézet hagyományos éves konferenciájának záró programjaként került sor arra a pódiumbeszélgetésre, amely elsősorban az iskola feladatainak szemszögéből járta körül az egyén versenyképességét. A beszélgetésen nemcsak oktatási szakemberek vettek részt, hanem az üzleti élet, a társadalompolitika és a gazdaságtudomány képviselői is, így a pedagógiai aspektus mellett fontos tanulságok fogalmazódtak meg az oktatási eredmények felvevőpiacának oldaláról is. 
[31–42. oldal]

Tanulmányok

2006. decemberi számunkban közöltük a tanulmány első részét. A második rész egyrészt ismerteti a felnőttek, illetve a hátrányos helyzetű fiatalok tanításában alkalmazandó egyénre szabott módszereket, másrészt a differenciálás kitüntetett szerepét. A szerző a közelmúlt több oktatásügyi vitatémájában (buktatás, együttnevelés, integráció) is állást foglal. Szerinte a hátrányos helyzet, a leszakadás megelőzése érdekében esélyegyenlítő intézményrendszerre és a mainál nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükség. 
[43–55. oldal]
2006 tavaszán a Tankönyvkutató Intézet átfogó összehasonító elemzést végzett. A munkába bevont szakemberek több mint száz tankönyvet vizsgáltak meg az 1970-es évektől napjainkig. Változtak-e a tankönyvek az idők folyamán? Tükrözik-e az időközben megváltozott társadalmi igényeket? Jobban ösztönzik-e a problémamegoldó és a társas tanulást, az elsajátított ismeretek gyakorlati hasznosulását? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestek választ a vizsgálat résztvevői. 
[56–69. oldal]
Korunk egyik legelterjedtebb mentális problémája a szorongás. A szerző részletesen elemzi, hogy a pszichoszociális érés során milyen biológiai és környezeti tényezők bonyolult kölcsönhatásának következtében alakul ki a szorongásra hajlamos személyiség. Érdekes példákon mutatja be, hogy a család értékrendje, nevelési kultúrája, gazdasági helyzete bonyolult áttételekkel alakítja ki a szorongó, depresszív, agresszív személyiséget. Egyik legfontosabb következtetése, hogy a személyiségzavarok, így a szorongás kialakulásában is meghatározó szerepe van a családon belüli kapcsolatrendszernek, a szülők – mindenekelőtt az anya – nyújtotta érzelmi biztonság hiányának. 
[70–89. oldal]

OECD-tanárkutatás

A tanulmány az európai pedagógusfoglalkoztatási gyakorlatban érvényesülő kétféle modell sajátosságait mutatja be. Az egyikben a pedagógusok foglalkoztatása közalkalmazotti, közszolgálati rendszerben történik, a másik lehetséges modell a gazdaság egészében megszokott alkalmazotti foglalkoztatás. A tanulmányból képet kaphat az olvasó arról, hogy az egyes országokban melyik foglalkoztatási forma a jellemző, és arról is tájékozódhat, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat a kétfajta modell működtetése. 
[90–99. oldal]
Az OECD nemzetközi tanárkutatását ismertető sorozatunkban a sikeres tanárok pályára vonzását és pályán tartását segítő feltételek megteremtésével kapcsolatos tennivalók magyar nyelvű összegzését adjuk közre. Az elemzés a következő kérdéseket érinti: Milyen problémákkal kell megküzdeni a vizsgálatban részt vevő országokban? Mennyiben motiválja a tanári pályára kerülést a pozícióalapú közszolgálati rendszer? Milyen diszciplínákban jelentkeznek problémák a tanári foglalkoztatásban, illetve milyen gondokat kell megoldani a tanári munka minőségének értékelése érdekében. 
[100–108. oldal]

Világtükör

A hazai közvélemény többsége hosszú időn át nem tudta elképzelni, hogy valamelyik munkavállalói érdekcsoport sztrájkoljon jogainak érvényesítéséért, a magasabb bérekért, a jobb munkakörülményekért. Végképp elképzelhetetlen volt a pedagógusok sztrájkja. A tanulmány áttekinti a pedagógussztrájkok történetét és céljait. A pedagógusok általában a bérharcokban, illetve a munkaterhek csökkentése érdekében éltek ezzel az eszközzel. A szerző azonban arra is mutat példát, amikor a tanárszervezetek a tartalmi változtatásokat, sőt a progresszív reformcélkitűzések megvalósítását próbálták megakadályozni a sztrájkokkal. 
[109–115. oldal]

Kritika-figyelő

[116–120. oldal]
[121–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.