2019. november 21., csütörtök , Olivér

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 december

Új Pedagógiai Szemle 2006 december

2009. június 17.

Tanárként gyakran hagytam, hogy diákjaim eltérítsenek a hivatalos tananyagtól, s a tantervi téma helyett egy-egy frissen megjelent könyvről, filmről, emlékezetes színházi előadásról, sőt az irodalomhoz valamilyen módon kapcsolódó lemezről beszélgessünk. Máig él emlékeimben Hobó sok vitát kiváltó József Attila-lemezének mélyreható elemzése (Magyarország messzire van címmel jelent meg), s arra is jól emlékszem, hogy hány magyar órát „blicceltünk” el Spiró Csirkefejének vagy Bulgakov Mester és Margaritájának megvitatásával. Vagy egy lyukasórámat felhasználva izgalmas énekórai beszélgetésbe cseppentem, amikor is szolmizálás helyett énektanár kollégám John Lennon halála kapcsán a Beatles-jelenségről beszélt, több Lennon-dal részletét lejátszva. Folytathatnám a sort biológus kolléganőmmel, aki a Gyorsuló idő sorozat éppen akkoriban kiadott kötete kapcsán a molekuláris biológiáról beszélgetett valamilyen növényrendszertani téma kifejtése helyett. „Olyan izgalmas volt ez a Venetiáner Pál által írott kis könyv” – mondta mentegetőzve, amikor a biológia-munkaközösség vezetője kérdőre vonta a „tanmenettől való eltérés” megbocsáthatatlan vétkéért.

Azóta is felvetődik bennem a kérdés, jól tettük-e, hogy néhány órát elblicceltünk, hogy a tanítványainkat – s tegyük hozzá, bennünket is – foglalkoztató kérdésekre az iskola keretei között, velük együtt próbáljunk válaszokat keresni. Ma is vállalom a fegyelmezett tanárhoz méltatlan vétségeket, amelyekre az iskolai tudáskánon egyre szűkebbnek bizonyuló kalodája kényszerített. Már akkoriban is éreztük, hogy az iskola által közvetített tudáskánonból fájdalmasan hiányzik a kortárskultúra, a jelenkor valóságának megértéséhez szükséges sokféle tudás. A kötelező kánonnal egyenrangúan fontosnak tartottuk egy olyan műveltség átadását, amely segíti a kor jelenségeinek értelmezéséhez, az azokra való reflektáláshoz szükséges ismeretek, képességek, attitűdök kialakítását. Különösen fontos volt az iskolai tudáskánontól sokban különböző műveltségkép felmutatása egykori iskolám sajátos közegében, a főváros peremén, a kulturálisan és szociálisan hátrányos helyzetű tanulók körében. S nem csak azért, mert e nélkül jóval kevesebben találkozhattak volna közülük a kortárs irodalommal, a modern tudományossággal, kisebb eséllyel érezhették volna meg a nyolcvanas évek kommersz ifjúsági szubkultúrája mellett az értékesebb, a másfajta – nevezzük nevén: az értelmiségi – kultúra ízeit, azt a többletet, amelyet a kor lényegének megértéséhez ez a kultúra nyújtani képes. Erre a partizánkodásra elsősorban azért volt szükség, mert a kortárskultúra, John Lennon és Hobó, Bulgakov és Spiró révén elviselhetőbbé, talán vonzóbbá vált számukra az iskola, és e másfajta szellemiség által könnyebben befogadták a hivatalos tudáskánont is. A kortárskultúra megismerése egyszersmind lehetőséget teremtett arra, hogy a diákok felismerjék: a kultúra, a tudomány nemcsak öncél, hanem alkalmas arra, hogy választ adjon az őket foglalkoztató kérdésekre, általa utat találhat az ember önmaga megismeréséhez, lelki stabilitásának megtalálásához.

Mindez annak kapcsán idéződött fel bennem, hogy a közelmúltban kezembe került az Európai Unió kulcskompetenciákra vonatkozó legfrissebb ajánlása, amely összegezte azokat a legfontosabb kompetenciákat, amelyekről az európai közösség képviselői úgy gondolják, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy minden felnövő europolgár rugalmasan tudjon alkalmazkodni a gyorsan változó és egyre bonyolultabb kapcsolatokkal átszőtt világhoz. Olyan kompetenciák ezek, amelyekre minden embernek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez, a gazdasági, munkaerő-piaci sikerességhez. Az elmúlt néhány évben már találkozhattunk hasonló kompetencialistákkal, de ez utóbbiban több olyan kompetencia szerepel, amelyek fejlesztése elképzelhetetlen az iskola hagyományos tudáskánonjának újragondolása nélkül. A kompetencialista készítői a természettudományi kompetencia tartalmait szorosan összekapcsolják a műszaki-technológiai eszközrendszer ismeretével, hogy a tanulók megértsék a különböző műszaki-technológiai alkalmazások természettudományi hátterét, természeti és társadalmi kockázatait, korlátait, és képesek legyenek felmérni az egyén és a társadalom ezzel kapcsolatos erkölcsi felelősségét. E kulcskompetencia fejlesztése a mai tudáskánontól nagyon különböző, az alkalmazott technológiákra sokkal jobban koncentráló komplex természettudományi tartalmat igényel. Hasonló paradigmaváltást követel a kulturális tudatosság és kifejezőkészség elnevezésű kulcskompetencia is, amelynek birtokában az egyén képessé válik elképzelései, élményei és érzései kreatív megfogalmazására, a kultúra fontosságának felismerésére személyes életében, a zene, az előadó-művészet, az irodalom és a képzőművészet olyan elsajátítására, amely lehetővé teszi számára az önkifejezést s ezzel mentális stabilitásának megteremtését, megőrzését. E kompetenciacsoport része a kulturális sokféleség megértése, elfogadása, amely elvezet a toleranciához, a másság tiszteletéhez. A kultúra ilyen fajta értelmezése csak akkor lehetséges, ha az iskola által közvetített kulturális kánon nem évszázados beidegződésekhez, folytonos kultúrharcokat generáló értékvédő szempontokhoz igazodik, hanem megpróbál egyensúlyt teremteni a kulturális örökség átadása és a mai kor valóságából gyökerező kultúra közvetítése között.

Aki tanított irodalmat, tudja, milyen nehéz Berzsenyit vagy Csokonait tanítani a különböző zenekarokért és sztárokért rajongó tizenéveseknek. S bármily hihetetlen, Lennon és a Csirkefej miatt elbliccelt órák, Hobó József Attila-lemezének sokszori meghallgatása egyszerre fogékonnyá tette tanítványaimat a Közelítő tél sorai iránt is.

Nem partizánakciókra, hanem a kánon újragondolására van szükség ahhoz, hogy az iskola be tudja tölteni mai küldetését.


Tartalom

Tanulmányok

Hogyan illeszkedik be az esélyegyenlőség pedagógiája a 21. század versenyképességet célzó oktatásügyi szemléletébe? A kétrészes tanulmány erre az alapkérdésre keres választ. A szerző részletesen elemzi, hogy a mai magyar társadalmi viszonyok között milyen jellemzői vannak a hátrányos helyzetnek, illetve a korábbi értelmezésekhez képest miben változtak ezek a sajátosságok. Bemutatja azokat a fő képzettségbeli törésvonalakat, amelyek mentén a hátrányos helyzetű és a versenyképes rétegek elválnak. Kitér arra a kérdésre is, hogy a mai magyar társadalom nyomásgyakorló elitje számára valóban fontos-e az esélyegyenlőséget elősegítő oktatás. 
[3–19. oldal]

Nézőpontok

Az európai folyamatokkal foglalkozó neves közgazdász szerint a tudás alapú társadalomban jelentősen megnő a tudomány s ezzel együtt a teljesítmény értéke. Az interjúban általa is meglehetősen eretneknek nevezett nézeteket fogalmaz meg a tehetségesek és a leszakadók együttnevelésével kapcsolatban. Úgy véli, olyan differenciált oktatásra van szükség, amelyben mindenki a legjobban képes befutni a fejlődési pályáját. Véleménye szerint az oktatásnak nem a szűk munkaerő-piaci szükségletekre kell képeznie, hanem minél szélesebben kiművelt emberfőket kell kibocsátania. 
[20–30. oldal]
A közgazdász akadémikus szerint a közoktatás stratégiai feladata a munkaerő-piaci versenyképességhez és a felelős társadalmi magatartáshoz szükséges ismeretek közvetítése. Véleménye szerint e két stratégiai cél olyan személyiségvonások kialakítását igényli, amelyek a felelős termelői, fogyasztói, valamint a családfenntartói, szülői magatartásra jellemzőek. Úgy látja, hogy a versenyképességet jelentősen befolyásolja a szereplők általános műveltsége, ezért azt ajánlja, hogy az eddiginél sokkal komolyabban kell venni a történelmi, irodalmi, művészettörténeti ismeretek oktatását. 
[31–36. oldal]

LLL

A tanulmány az egyik legégetőbb társadalmi problémával, az iskolából leszakadó fiatalok esélytelenségének okaival, illetve az esélyteremtés intézményrendszerével, a második esély iskoláival foglalkozik. A címben szereplő n-edik meghatározás arra utal, hogy a leszakadók iskolai végzettséghez, szakmai képzettséghez juttatása meglehetősen nehéz, sok fázisból álló, többszöri nekifutást igénylő feladat. A szerző részletesen ír azokról a módszerekről, tanulásszervezési formákról, amelyeket eredményesen alkalmaznak a második esély iskoláiban. 
[37–54. oldal]

OECD-tanárkutatás

Új sorozatot indítunk, amelyben a pedagógusok munkájával kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatási eredményeket mutatjuk be. A sorozat aktualitását az adja, hogy 2006–2008 között 21 országban OECD TALIS néven nemzetközi kutatás zajlik a tanári munkával kapcsolatban. Az OECD nemzetközi tanárkutatásának legfőbb célja, hogy átfogó mérési, értékelési, minőségfejlesztési és minőségbiztosítási standardokat dolgozzon ki, amelyek segítségével értékelni lehet a tanári munka eredményességét és hatékonyságát. Ugyancsak célja a tanári munka hatékonyságát növelő tanítási gyakorlatok feltérképezése, oktatáspolitikai irányelvek meghatározása. A sorozat első tanulmánya egy nagyobb volumenű munka része. A teljes elemzés tartalmazza a tanári munkával kapcsolatos korábbi kutatási eredményeket, és felvázolja egy jövőbeli kutatás elméleti keretét. A tanulmány 6. fejezetét adjuk közre, amely a tanítás minőségével kapcsolatos korábbi kutatási eredményeket összegzi. 
[55–77. oldal]
A tanulmány az OECD „Kulcsfontosságú témák az európai oktatásban” sorozatában a tanári szakma helyzetét áttekintő nemzetközi vizsgálat legfontosabb eredményeit összegzi. Az olvasó képet kaphat a tanárképzés helyzetéről, a pályakezdő pedagógusok munkába állásának tendenciáiról, továbbá a tanárok élet- és munkakörülményeire vonatkozó összehasonlító elemzés tapasztalatairól. A vizsgálat kiterjedt a tanári bérezés országonkénti sajátosságaira is. 
[78–88. oldal]

Műhely

A szerző gyakorló pedagógusként összegzi azokat az ütközéseket, konfliktusokat, amelyeket szinte minden olyan gyerek, szülő és pedagógus átél, aki részese az iskola mindennapjainak. A szerző abból indul ki, hogy a konfliktusok, az ütközések minden emberi kapcsolat természetes velejárói, s megfelelő szemléletmód esetén kiváló lehetőséget teremtenek a kapcsolatok fejlesztésére, az emberek személyiségének kiteljesedésére. Részletesen elemzi, milyen veszélyekkel jár a konfliktusok megoldatlanul hagyása, s bemutatja azt is, miként válhatnak a konfliktus-megoldási folyamatok építő jellegűvé. 
[89–103. oldal]
Egyetemisták és budapesti középiskolás fiatalok hogyan készítenek együtt filmet vagy újságot a környezetvédelemről? Hogyan és miért kapcsolódhat mindez a diákönkormányzatokhoz? Hogy kapcsolódik össze a Művészetek Völgye és a Fővárosi Pedagógiai Intézet? A tanulmány a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) 2006 tavaszán megvalósított, Diákakadémia nevű speciális programját és annak tanulságait mutatja be. 
[104–111. oldal]
A hazai közoktatási rendszer intézményi struktúrájának egyik legfőbb problémája az intézményi működés és a feladatellátás tagoltsága. A probléma megoldásának egyik leghatékonyabb eszközét jelentik a kistérségi társulások. A cikk szerzői azokat a helyi politikai és intézményi konfliktusokat, szervezeti hatásokat elemzik, amelyek a kistérségi társulásokban együttműködő önkormányzati és intézményi partnerek között alakulnak ki. 
[112–116. oldal]

Kritika-figyelő

[117–119. oldal]
[120–123. oldal]

MPT Hírlevél

[124–136. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.