2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 november

Új Pedagógiai Szemle 2000 november

2009. június 17.

A felnőttképzés, a "dolgozók iskolája", az "esti tagozat" bennem jó ideig összekapcsolódott a hiány, a hátrány felszámolásával. Ezekhez a fogalmakhoz hozzákötődött az átmenetiség, a köztesség érzete, a "ma még sajnos szükség van rá, de holnapra már bizonyosan elveszti jelentőségét" típusú gondolkodásmód. Sok mindennel voltam így, átmenetinek hittem a szegénységet, a bűnözést csakúgy, mint az iskolai hátrányt, a tanulás lehetőségéből való kirekesztődést.

A felnőttek alapiskolázásának átmenetiségére vonatkozó nézeteim csak megerősödni látszottak, amikor a sors úgy hozta, hogy egy ipari nagyvállalat oktatási központjában irodalmat és nyelvtant kellett tanítanom tizenöt-húsz különböző életkorú vegyipari segéd- és betanított munkásnak, akiket egy hetvenes évek eleji - a munkásosztály vezető szerepének erősítését célzó - párthatározat jegyében beültettek a pesti munkáskerület önálló felnőttoktatási intézményének kihelyezett tagozataként működő dolgozók általános iskolájába. Jól emlékszem még ezekre a fáradt, nehezen beszélő, még nehezebben író húsz és ötven év közötti felnőttekre, akiket nem annyira a tudásvágy, inkább a szakmunkássá válással elérhető néhány forintos órabéremelés reménye hajtott az iskolapadba. Bevallom, a dolgozók iskolájában szerzett személyes élményeimet megelőzően, az előbb említett átmenetiségérzet ellenére, némi pátosszal tekintettem az iskolapadban ülő felnőttekre. A társadalmi igazságtétel egyik szimbolikus megnyilvánulásának véltem a dolgozók esti általános iskoláját, a könyv fölé hajló barázdált arcokat. A pátoszba persze mindig vegyült egyfajta értelmiségi kétkedés az így megszerzett tudás mélységét, értékét illetően, de ezeket a korszak társadalmi ethosza a tudat mélyrétegeibe szorította.

A vegyipari óriásüzem öt-hat osztályt végzett fáradt segédmunkásai bizony nem nagyon akartak tanulni sem irodalmat, sem történelmet, de még a mindennapi munkájukkal valamilyen módon érintkező kémiát sem. Az általam tartott - bizonyára csapnivalóan rossz - irodalomórák valószínűleg nem hagytak nyomot e derék, jóravaló, ám meglehetősen fáradt, nehéz életű emberek lelkében. Tanári pályám legnagyobb kudarcait valószínűleg ebben a felnőttoktatással is eltöltött egy évben éltem át. Jól emlékszem arra, milyen gyötrelmes volt számomra Ady Fölszállott a pávájának vagy Móricz Hét krajcárának az elemzése. Már azt is eredményként könyveltem el, ha egyáltalán valaki - rendszerint egy-egy jóérzésű, engem, a tanárukat szánó középkorú nő - két-három mondatban elmondta a vers vagy a novella általa megértett tartalmát.

Egy szürke téli délutánon aztán félretettem minden dühöm, elkeseredésem, és a teljes hasonulás nyelvtani szabályának megértetése helyett beszélgetni kezdtem tanítványaimmal az életükről, gyári problémáikról, gyerekeikről, iskoláról, tanulásról alkotott véleményükről. Az eddig fásult némaságba, tespedt unalomba burkolódzó férfiak és nők megnyíltak. Sérelmeikről, megélhetési gondjaikról, a segédmunkáslét kiszolgáltatottságáról egész könnyedén fejezték ki a gondolataikat. A két magyaróra egyikének felét, nemritkán egészét egyre gyakrabban szenteltük az ilyen beszélgetéseknek. Többre jutottam e fél vagy egész órákkal, mint erőlködő, valószínűleg a helyzethez nem igazán illeszkedő tanári magyarázataimmal. S számomra, a fiatal tanár számára ekkor vált világossá, hogy ezek az emberek nem azért nem tudják, illetve nem akarják megtanulni a dolgozók iskolájának valójában nagyon is csekélyke ismeretanyagát, mert gyenge képességűek, mert ostobák, hanem azért, mert mindennapi munkájukhoz, a hordómosáshoz, a mosópaszta-lapátoláshoz vagy a papírdoboz-hajtogatáshoz nincs szükségük sem Ady verssorainak, sem a periódusos rendszer fémes és nem fémes elemeinek ismeretére. Rá kellett jönnöm, hogy a kövérkés Erzsikét délután fél hatkor nem a "Nem ilyennek képzeltem a rendet" József Attila-i gondolata, hanem a 18.22-es ócsai személy elérése, a megetetésre váró disznók s a másnapi fél ötös kelés foglalkoztatja.

Aztán persze találkoztam motivált tanuló felnőttekkel is, rendszerint olyan élethelyzetekben lévőkkel, akiknél az egyéni törekvések és a külső elvárások nagyban egybeestek. Máig emlékszem azokra a Rába Művek-beli esztergályosokra, akik a hetvenes években a CNC-technológiára felkészülés közepette tömegével végezték el a szakközépiskolát, s magam előtt látom a kilencvenes évek elején a kereskedelmi cégek középkorú vezetőinek és az új bankok tisztviselőinek igyekezetét, amellyel képesek voltak befogadni az informatikai forradalmat, mindenekelőtt a folyamatok követésének bonyolult információs technikáit. Ez a permanens tanulás - állapítottam meg akkoriban. Ma lifelong learningnek, élethosszig tartó tanulásnak mondanánk.

A felnőttképzés azonban - minden ellenkező elképzelésem ellenére - megőrizte a társadalmi alapú hiányok, hátrányok kiegyenlítését, a leszakadók, a versenyképtelenek számára esélyt teremtő funkcióját. Amikor a második esély iskolájáról, a képzésből kimaradók segítéséről olvasok, hallok, mindig felidéződik bennem ez a hetvenes évek eleji emlék az oktatási központ bizonyítványt gyártó, kihelyezett tagozatában, a kövérkés Erzsikével és a mosópasztát lapátoló hórihorgas, álmatag Jánossal, aki a múlt idő kettőzött "t"-jének szabályát gyakorolva, rá nem jellemző módon, ingerültem levágta egyetlen füzetét a padlóra, s felcsattanva kérdezte: Miért lesz ettül jobb nekem Tanár úr?

Azt hiszem, az ifjúsági osztályokban, a második esély iskoláiban, az átképző központok tanfolyamain tanítók számára nem a modern ismeretek megtanítása jelenti a legnehezebb feladatot, hanem annak felismertetése, hogy tanulás, tanultság nélkül nincs esély az önálló létezésre, csupán a párialétre, a kitaszítottságra.

Minden gyötrelmem ellenére a Hét krajcár üzenetét könnyebb volt eljuttatni a hordómosókhoz, a pasztalapátolókhoz és a dobozhajtogatókhoz, mint ezt a felismerést a mai reménytelenekhez.


Tartalom

Tanulmányok

A címben megjelölt probléma első megközelítésben elméleti kérdésnek tűnik, pedig számtalan gyakorlati vonatkozása van. A társadalom és a gazdaság megannyi új kihívást fogalmaz meg, amelyekre - többek között - az oktatástól és a felnőttoktatástól vár válaszokat. Az aktuális problémákat megoldani szándékozó és azok elől kitérni nem tudó politikai intézményrendszer pedig a maga szabályai szerint döntéseket hoz. Bizonyos programokat ösztönöz és támogat, másokat "szinten tart", megint másoktól pedig forrásokat von meg. 
[3–6. oldal]
Andragógiai gondolkodásunkra, stratégiaalkotásunkra termékenyítőleg hathatnak a felnőttkori tanulással, a felnőttoktatással foglalkozó nemzetközi dokumentumok. A Jacques Delors-jelentésből és az Európai Bizottság Fehér könyvéből összeállított szemelvényekből kitűnik, hogy ezek olyan útmutatásokat, felismeréseket adhatnak számunkra, amelyek hazai hagyományainkkal, andragógiai kultúránkkal ötvözve más nemzetközi állásfoglalásokkal együtt hozzájárulhatnak felnőttoktatásunk és -képzésünk fejlesztéséhez. 
[7–12. oldal]
A szerző az iskolarendszerű felnőttoktatás modernizációjának szükségességét a problémák felvázolásával indokolja; idetartozik az intézmények és a tanulók száma, az oktatás feltételrendszere, a tanárok foglalkoztatása, módszertani kultúrája, a tananyag tervezése, az itt tanulók tudás- és életvilágában rejlő különbségek. Néhány olyan mutatóra hívja fel a figyelmet, melyek mentén meghatározható az adott iskolában folyó oktatás minősége. 
[13–23. oldal]
Az európai kihívás, a változó társadalmi, gazdasági, kulturális igénye a magyar közoktatásban zajló átalakulás elkerülhetetlenné teszik a közoktatásban rendszerében működő felnőttoktatás általánosan művelő, képző tananyagának újragondolását. A korszerűsítés alapelvei az OKI Felnőttoktatási Központja által az 1999/2000. tanévben gondozott 6070-es projekt (Általános és középiskolai felnőttoktatási programok fejlesztése) keretei között kidolgozott koncepció alapján készültek. 
[24–28. oldal]
A mentálpedagógia mint diszciplína az értelmileg ép, érett felnőtt ember magatartásának kritériumait és az ehhez tartozó lelki működéseket elemzi, hogy nevelési-önnevelési programokkal segíthesse az önszabályozásra képes, pszichikusan arányosan érett felnőtt személyiség utóérlelését, a személyiség önkorrekcióját. Mint program a felnőttség felnőttkori tanulásának és gyakorlásának tanítási programja, amely szilárdítani kívánja a viselkedés egyensúlyát, el kívánja mélyíti az önismeretet, fejleszti az empátiát, javítja a kommunikációs képességeket, gazdagítja az érzelmi életet. Úgy tekinthetjük, hogy a mentálpedagógia (mentálandragógia) a pedagógusok és andragógusok egész személyiségére ható tanítási-tanulási program a mesterségükhöz szükséges viselkedés, kommunikáció, a tanítványokhoz fűződő viszonyulások - egész emberi minőségük kibontakoztatása érdekében.<$FA pedagógusok és andragógusok továbképzése a felnőttképzés fogalom- és hatáskörébe tartozik. Ezekkel a megfontolásokkal Fekete György tanulmánya szorosan kapcsolódik a felnőttoktatáshoz (Csoma Gyula).> 
[29–35. oldal]
A szerző a tanulmány második részében a minőségi pedagógiai munka egyik fontos feltételéről a stratégiai tervezés és gondolkodás fontosságáról fejti ki gondolatait. Értelmezése szerint a pedagógiai tervezésnek két lehetséges útja van a koncepcióalkotás és a stratégiai tervezés. Ez utóbbi differenciáltabban kívánja figyelembe venni a tanuló képességeit, fejleszthetőségét, míg a koncepcióban való gondolkodás a folyamat számos elemét előre rögzített módon határozza meg. A szerző szerint a minőségi fejlesztés egyik legfontosabb feltétele a feltételekkel jobban számoló stratégiai gondolkodásmód. 
[36–43. oldal]

Nézőpontok

[44–54. oldal]

Informatikai nevelés

Lassan húsz éve annak, hogy az első mikroszámítógépek megjelentek a magyar iskolákban, sőt: bár csak kísérleti jelleggel, de helyet kértek a kisgyermekek korcsoportjában is. A szerző elsőként kezdte meg az informatika játékos formájú népszerűsítését, alkalmazását és oktatását az általános iskolák alsó tagozatán. A tananyag és a módszer hatékonyságát a 90-es évektől kezdve többször is vizsgálta. Eredményei elgondolkoztatóak lehetnek azok számára, akik az informatika "késői", csupán felső tagozatos tantárgyi megjelenése mellett érvelnek. 
[55–59. oldal]
Az információs technikát használó innovatív pedagógiai gyakorlat definíciójának megfogalmazása céljából a szerző pedagógus szakembereket kérdezett meg az általános iskolai tanítótól az egyetemi tanárokon át a pedagógiai kutatókig, hogy mikor neveznék innovatívnak a pedagógiai gyakorlatot. A válaszokat egy-egy problémakör köré csoportosítva adjuk közre. 
[60–70. oldal]

Mentálhigiéné

Ma Magyarországon ijesztően magas azoknak a szakképzetlen fiataloknak a száma, akik befejezett iskolai végzettség nélkül kerülnek (hullanak) ki a középiskolából; számuk az elmúlt tíz évben körülbelül 150-200 ezerre tehető. Az iskolázatlanság tartós munkanélküliséghez, társadalmi esélyek drasztikus csökkenéséhez vezet. Mindenképpen el kell tehát gondolkodni a tízosztályos alapképzés tartalmán csakúgy, mint azokon a pedagógiai-módszertani készségeken és ismereteken, amelyek a - pedagógusok saját életétől, értékeitől gyakran "idegen" világból érkező - diákok fejlesztését, személyiségük kibontakoztatását segíthetik. Minderről Ránki Lantos Júliával beszélgettünk, aki 1993 és 1999 között vett részt a szakképzést vizsgáló kutatásokban. 
[71–77. oldal]

Múltunkból

Klebelsberg Kunó minisztersége alatt az Alföld kulturális, gazdasági és infrastrukturális felemelését célzó Alföld-program részeként példaértékű népiskola-építési akció folyt a trianoni Magyarországon. Néhány év leforgása alatt - állami szervezésben és részben állami pénzből - 5000 tantermet és tanítói lakást építettek fel, zömmel az Alföldön. A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló törvénynek kettős évfordulója van: a törvényjavaslatot 75 évvel ezelőtt nyújtották be a nemzetgyűlésnek, és 70 évvel ezelőtt adták át a felépült 5000. objektumot (tantermet és tanítói lakást). 
[78–82. oldal]

Világtükör

A tanulmány nemzetközi szakirodalom alapján áttekinti az előzetesen megszerzett tudás fogalmának értelmezését, majd a CEDEFOP, az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ számára készített francia országjelentés és az Egyesült Királyságban végzett felmérés tapasztalatait mutatja be az előzetes tudás elismertetésének gyakorlatáról. Beszámol az amerikai és kanadai PLA-centrumok (Prior Learning Assassment) tevékenységéről, amelyek az előzetes tudás hasznosítására létesültek. 
[83–89. oldal]

OKI On-line

[90–90. oldal]

Kritika-figyelő

[91–101. oldal]
[102–103. oldal]
[104–106. oldal]

Európa-melléklet

A dokumentum áttekinti a fogalom hetvenes évekbeli megszületésétől, visszaszorulásától, majd kilencvenes évekbeli újbóli megjelenésétől szinte napjainkig tartó terminológiai változásokat, és elemzi a tagországok oktatási rendszereit e téren érő kihívásokat. Részletesen bemutatja az Eurydice Európai Irodája által kezdeményezett felmérés eredményeit, amely annak feltárására irányult, hogy az oktatási rendszer fejlődése és az egész életen át tartó tanulás érdekében tett lépések hogyan hatnak egymásra az EU-országok legtöbbjében. 
[107–121. oldal]
"Az oktatás tervezése - az új technikán alapuló innováció elősegítése" címmel az Európai Bizottság szakértői kidolgozták az európai oktatásügy információtechnikán alapuló átalakításának átfogó koncepcióját. Az anyag áttekinti a folyamatban lévő kezdeményezéseket, ajánlásokat tesz és prioritásokat határoz meg. A jelentés kibocsátásával a Bizottság a folyamatban lévő változásokat szándékozik tudatosítani a döntéshozók körében, és elő kívánja segíteni, hogy az európai együttműködés új szintjei a 21. század kihívásainak megfelelően alakuljanak ki. Az írás a dokumentum legfontosabb megállapításait veszi sorra. A jelentés eredeti szövege több nyelven letölthető az Unió adatbázisából, és rövidesen magyar fordítása is olvasható lesz az OKI honlapján. 
[122–129. oldal]

KOMA-melléklet

[130–134. oldal]
[135–142. oldal]
[143–151. oldal]
[152–161. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.