2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 október

Új Pedagógiai Szemle 2000 október

2009. június 17.

Újabban rendkívül "tékozlóan" bánok az olvasásra fordítható, amúgy is szűkre szabott idővel. Egyre gyakrabban veszem kézbe ugyanis a már sokszor elolvasott műveket. Először csak lapozgatom őket, majd a régi, nagylélegzetű olvasások örömével újraélem a történetet, hanyagolva a megannyi friss olvasnivalót. Érdekes módon - többnyire ösztönösen - olyan könyveket választok, amelyek valamilyen módon kötődnek az aktuálisan foglalkoztató pedagógiai kérdésekhez. Úgy tűnik, mintha időnként valamilyen fondorlatos erő azt sugallná, hogy az internet és a nyomtatott publikációk mellett, helyett a válaszkeresésben jobb, ha a szépirodalomhoz, a klasszikusokhoz fordulok.

Nemrégiben a tanárszerep változásairól szóló hosszabb kéziratot olvasva elgondolkoztam azon, mennyire van joga a tanárnak egy-egy diák életébe beavatkozni, hol húzódnak a tanár-diák közötti érzelmi viszony, a szeretet határai. Ezeken tűnődve emeltem le a polcról egyik kedves Babits-regényemet, a Tímár Virgil fiá-t. Ezt a kevéssé ismert művet minden pedagógusjelölttel elolvastatnám annak példázataként, hogy milyen mélyen kötődhet érzelmileg egy tanár egy-egy tanítványához, s a tanári bölcsesség miként kell, hogy tiszteletben tartsa a tanítvány személyiségének autonómiáját.

Tímár Virgil cisztercita szerzetestanár egy félig, valójában majdnem teljesen elárvult tehetséges diákját képletesen - lelkében azonban nagyon is valóságosan - fiává fogadja, s néhány éven át csodálatos harmóniában töltik el közös szabadidejüket. A latin fordításokkal, közös irodalmi élmények megbeszélésével tarkított együttlétek ráébresztik az addig szerzetesi magányban élő Tímár Virgilt a család, a valakiért való élés szépségére, örömére. Ez az öröm aztán olyan mély vonzódássá, már-már beteges kapcsolatot sejtető ragaszkodássá válik az öregedő férfiben, hogy a mű első olvasásakor szinte Thomas Mann-i áthallásokat, egyfajta magyar Halál Velencében történetet véltem felfedezni a regényben. Aztán a cselekményből kiderült, hogy mindez csak látszat.

Babits a sejtelmes történetbe egy diákjához erősen kötődő tanár alapdilemmáját rejtette bele, nevezetesen azt, hogy a szeretett diákhoz való erős érzelmi kötődés mire jogosítja fel a pedagógust. Tímár Virgil Vágner Pista iránt érzett szeretete valószínűleg túllépi azt a határt, amely egy tanárban megnyilvánulhat tanítványa iránt. De Tímár Virgil úgy érzi, hogy joga van ehhez, mivel pótolni akarja Pista számára a szülői, mindenekelőtt az apai szeretetet, gondoskodást. A koránál öregebbnek tetsző, jóságos lelkű ciszterci latintanár azonban ennél is többre vágyik: szeretné a maga képére formálni fogadott fiát, jóllehet eszébe sem jut, hogy szerzetest faragjon belőle, sokkal inkább a maga szellemiségét, életről alkotott elképzeléseit szeretné egy ifjú emberben életre kelteni. Elsősorban azért, mert Tímár Virgil a rendház bezártságában nem ismerhet mást, mint a szellemi magány létmódját.

A fiú igazában nem érzékeli, sőt talán nem is igényli ezt az erős érzelmi kötődést. Tímár Virgil gyötrelme, ha úgy tetszik drámája, abból fakad, hogy Pista, ez a jóravaló kamasz inkább a tanára iránti engedelmesség jegyében, mintsem érzelmi szükségleteitől vezettetve megy el a vasárnap délutánonkénti rendházbéli találkozásokra. S eljön az idő, amikor Vágner Pista számára az engedelmességnél fontosabbá válik Emmácska, nevelőszülei bakfis lánykája. Tímár Virgilnek szembesülnie kell azzal, hogy Pista másfajta életet szeretne élni, a latin klasszikusok mellett a modern irodalom is felkelti érdeklődését. A szerzetesi cella meghitt csendje helyett a lánykacajtól hangos, napfényes kisvárosi kertek harsány világára áhítozik.

Ha csak ennyi lenne a történet, valószínűleg nem tekinthetnénk a bölcs pedagógusmagatartás egyik lehetséges példázatának. A Tímár Virgilben megrajzolt pedagógusszemélyiség azért válik lehetséges, sőt mi több követésre érdemes mintává, mert ez a konzervatív értékeken felnőtt szerzetestanár felismeri, hogy a saját életútja, értékrendje nem erőltethető rá "fiára", neveltjére. Hogy ne veszítse el teljesen, inkább megpróbál szemlélő társává lenni ebben a másfajta, világiasabb életben. A dráma csúcspontja, amikor felbukkan Pista édesapja, a bohém, gyermekét elhanyagoló, elfelejtő pesti újságíró, aki magának követeli újra megtalált gyermekét.

Tímár Virgil gyötrelmes tépelődés után elengedi "fiát", de nemcsak azért, mert a vér szerinti apa szülői jogait tiszteletben tartja, hanem azért is, mert rádöbben, hogy Pista is vonzódik a másfajta értékek szerint berendezett élet iránt, s saját életéről mégiscsak ő jogosult dönteni.

A regény minden újraolvasásakor kicsit Tímár Virgillé válok, átélem ennek a kedves, öregedő szerzetestanárnak a drámáját. Fájdalmasan átélem azt a pillanatot, amikor Vágner Pista, a fogadott fiú úgy lép fel a pesti vonat peronjára, hogy rá sem néz egykor szeretett tanárára. S aztán úgy oldom fel szomorúságom, hogy arra gondolok: Pista talán mégis más ember lesz, mint fellengzős, pesti firkász apja, mivel nem múlhattak el benne nyomtalanul a Tímár Virgillel együtt töltött délutánok.

Ez a tanár sorsa, de egyben reménye is - legalábbis az olyan tanáré, mint akit Babits megírt ebben a figurában.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány "A tanulási nehézségek természete és okai a szakképző intézményekben" című kutatás tapasztalatairól számol be, amely annak feltárására irányult, hogy egyrészt milyen konkrét tanulási, magatartási, szocializációs és motivációs zavarokkal jellemezhetőek a szakképző intézmények azon 9. osztályos diákjai, akik gyenge vagy elégtelen tanulmányi eredményűek, a lemorzsolódástól fenyegetettek és ennek következtében akadályozottak a szakmatanulásban, másrészt, mit tehet az iskola a hátrányok kompenzálása terén. 
[3–19. oldal]
Jelen tanulmány a közös felkészülést kívánja segíteni a minőségbiztosítás feladatára. Bemutat egy mérési eszközrendszert, amelyben a képességfejlesztés ismeretközvetítésen, illetve tevékenységrendszeren keresztül valósul meg, s így minőséget teremt. Ennek van alárendelve a minőségbiztosítási rendszer, és nem fordítva. A minősítés kapcsán nem alkalmaz semmit, ami a gyakorlatban már ne létezett volna. A feladat, amelyet a szerző a pedagógiai gyakorlat bázisán ismertet, azt bizonyítja, hogy nem is annyira új az, amiről beszélünk. 
[20–34. oldal]
Az elemzésben a szerzők három egymástól eltérő pozíciójú megye középiskolai beiskolázását mutatják be. Arra voltak kíváncsiak, hogy ki, milyen mértékben határozza meg a beiskolázás után kialakuló tényleges helyzetet, mi jellemzi az egyes megyék beiskolázási gyakorlatát, vannak-e eltérések, különbségek közöttük, és van-e valamilyen kapcsolat az oktatás és a vizsgált térségek pozícióbeli különbségei között. 
[35–51. oldal]

Látókör

A szerző áttekinti a hazai pedagógiában végbement pluralizálódás folyamatának eredményeként létrejött pedagógiai irányzatokat, illetve kísérletet tesz három pedagógia, az ún. vallásos nevelés, a Zsolnai-féle értékközvetítő és képességfejlesztő és a Waldorf pedagógiai emberképének összehasonlítására. 
[52–58. oldal]

Világtükör

Az amerikai oktatási rendszer decentralizált jellege, a szövetségi Oktatási Minisztérium korlátozott jogosítványai szinte lehetetlen vállalkozássá tették az egységes oktatási követelményrendszer kidolgozását és bevezetését. A nemzetközi kihívások azonban szükségessé tették egy ilyen standard bevezetését. A tanulmány egyrészt azt a folyamatot írja le, amely elvezetett a követelmények meghatározásához és elfogadásához, másrészt elemzi azokat a következtetéseket, amelyekre a tanulói teljesítmények és a standardok összevetése alapján jutottak Amerikában. 
[59–70. oldal]

Határainkon túl

A szerző a Beregszászi Magyar Gimnázium hetedikes tanulói között végzett kérdőíves felmérést arról, hogy hol keresik helyüket a világban, az életben, mi akadályozza őket ennek megtalálásában, továbbá arra is kíváncsi volt, milyen értékeket kívánnak követni életük során. A rövid tanulmány ennek a vizsgálatnak az eredményeit összegzi. A válaszok arra utalnak, hogy a kárpátaljai gimnazisták meglehetősen pozitív jövőképpel rendelkeznek, s értékválasztásaikban nem érzékelhető illúzióvesztés. 
[71–75. oldal]

OKI On-line

[76–77. oldal]

Műhely

A Szegedi Tudományegyetem Pedagógiai Tanszéke mellett működő Akadémiai Képességkutató Csoport az 1999/2000-es tanévtől négyéves kísérletet indított négy iskola és hat óvoda részvételével a Kritikus kognitív készségek fejlesztése egyéni fejlődési mutatók alapján címmel A kísérlet hat, úgynevezett kritikus kognitív készség fejlesztését célozza meg a kritériumorientált pedagógia alapelveire építve. A kísérlet keretében indultak meg az elsajátítási motiváció működtetésére és fejlesztésére irányuló első hazai vizsgálatok is. 
[78–82. oldal]
A cím talán érdekes és egyben meghökkentő az olvasó számára, de olvasása közben kiderül, miért nevezi így egy 21. századbeli testnevelő tanár a tantárgyát. 
[83–89. oldal]
A szerző áttekinti a tantárgy-pedagógia értelmezésének változásait a fogalom megjelenésétől - az 1960-as évektől - napjainkig. A vizsgálat tárgya, hogy az elméleti fogalmi szélesedés megjelenik-e a testnevelés tantervi előírásaiban, illetve a tanítóképzés kimeneti követelményeinek a megvalósításában. Kívánatos lenne ugyanis, ha a pozitív változások a képzés tanítási-tanulási folyamatának hatékonyságát a gyakorlatban is növelnék. 
[90–97. oldal]

Mentálhigiéné

"Az iskolai testnevelés célja, hogy az iskola egységes nevelő-oktató munkájának szerves részeként a testkultúra eszközeinek (testgyakorlatok, mozgásos játékok, sportági tevékenységek és az ezekhez kapcsolódó intellektuális ismeretek), valamint a természet egészségfejlesztő tényezőinek integrált hatásaként járuljon hozzá, hogy a tanulók életigenlő, az egészséget saját értékrendjükben kiemelt helyen kezelő személyiséggé váljanak, akik ismerik motorikus képességeik szintjét, fejlesztésének és/vagy fenntartásának módját, a mozgásos játék, a versengés örömét, és igénylik azt. Megbecsülik társaik teljesítményét, felismerik a testnevelés és sport egészségügyi és prevenciós értékeit, a rendszeres fizikai aktivitás magatartásuk részévé válik." A kerettantervben célként megfogalmazott életigenléshez és aktivitáshoz nyilván életigenlő tevékenységeken keresztül vezet az út. A mozgás és a versengés örömét nem megtanulni, sokkal inkább megtapasztalni kell, s az, hogy létrejöjjön az a közeg, ahol mindez megélhető: a testnevelő felelőssége. Éppen ezért különös jelentőségű - ahogyan a készségtárgyaknál általában - a tanár személyisége és hitelessége. Itt következő írásunkban Altziebler László testnevelő-mentálhigiénikus gondolatait és gyakorlatát mutatjuk be. 
[98–100. oldal]

Kritika-figyelő

[101–103. oldal]
A tanulmány "A tanulási nehézségek természete és okai a szakképző intézményekben" című kutatás<$FAz OM-projekt keretében folyó kutatásban közreműködött: Lukács Judit és Kaposi József.> tapasztalatairól számol be, amely annak feltárására irányult, hogy egyrészt milyen konkrét tanulási, magatartási, szocializációs és motivációs zavarokkal jellemezhetőek a szakképző intézmények azon 9. osztályos diákjai, akik gyenge vagy elégtelen tanulmányi eredményűek, a lemorzsolódástól fenyegetettek és ennek következtében akadályozottak a szakmatanulásban, másrészt, mit tehet az iskola a hátrányok kompenzálása terén. 
[104–106. oldal]
[107–108. oldal]
[109–111. oldal]

Európa-melléklet

Az "e-Európa - információs társadalmat mindenkinek" program kibocsátása után néhány hónappal Viviane Reding asszony, az Európai Bizottság oktatási és kulturális ügyekért felelős tagja meghirdette az eLearning (Elektronikus tanulás) kezdeményezést. A Bizottság az Európai Tanács lisszaboni közgyűlésén megfogalmazottakat figyelembe véve részletesen kidolgozta az erre a kezdeményezésre épülő programot, és azt 2000. május 24-én közzétette. Az alábbiakban az információtechnikán alapuló fejlesztési elképzeléseket összefoglaló programot ismertetjük, amelyekkel az Európai Unió a tudás alapú társadalom igényeinek megfelelően szeretné megújítani a tagállamok oktatási és szakképzési rendszereit. 
[112–117. oldal]
A számítógéppel segített tanítás és tanulás módszerei országos elterjedésének egyik legfontosabb akadálya, hogy nagyon kevés a pedagógiai szempontból ellenőrzött szoftver. Az oktatók kevés kutatási eredményre, a tanulók munkájának közvetlen megfigyelésén alapuló vizsgálatra támaszkodhatnak, ha digitális taneszközt szeretnének választani. A tanár bizalmatlan, hiszen saját magának is kevés számítógépes ismerete és gyakorlata van, fél bevezetni az órai munkába a számára ismeretlen eszközt. Nagy segítség lenne, ha nemcsak a legdivatosabb vagy a legjobb reklámmal rendelkező CD-t kapnák (vagy) szereznék be az iskolák, hanem kísérletekben kipróbált tanári kézikönyv jellegű segítséghez is hozzájutnának. A szerzők bemutatják az "Állampolgári ismeretek, Magyarország és az Európai Unió" CD-t, amelynek alkalmazását is megvizsgálták két általános iskola nyolcadik osztályában. 
[118–127. oldal]

KOMA-melléklet

[128–131. oldal]
[132–138. oldal]
[139–146. oldal]
[147–149. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.