2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 július-augusztus

Új Pedagógiai Szemle 2002 július-augusztus

2009. június 17.

"A PISA-jelentést követően nem lehet ugyanúgy tekinteni az oktatásra, mint annak előtte. A PISA-vizsgálat eredményei drámai módon hívják fel a figyelmet arra, hogy mit csinálunk rosszul iskoláinkban, mennyire nem alkalmazkodunk a ránk bízott tanulók valódi szükségleteihez, fejlesztési igényeihez, mennyire nem tudjuk olyanná tenni iskoláinkat, hogy ott a gyerekek jól érezzék magukat. Engem nem is annyira a német diákok rossz eredményei keserítenek el, hanem az, hogy milyen sokan vannak közöttük olyanok, akik nem szeretnek iskolába járni, akik utálják a tanulást." Az idézet a Hamburg közeli kisváros, Elze iskolájában tanító Hilde Balzer leveléből való, és a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain több hónapon át zajló, a PISA-jelentés német eredményeinek értékelésével foglalkozó vitában jelent meg.

Nálunk – egyelőre – még nem gerjesztett olyan éles vitákat a PISA-jelentés, mint Nyugat-Európában és főleg a miénkhez hasonló, az olvasásmegértés és a matematika területén gyenge teljesítményeket mutató Németországban. Ez - bizonyos oktatáspolitikusi véleményekkel ellentétben - nem annak tulajdonítható, hogy nem kaptak kellő nyilvánosságot a meglehetősen nyugtalanító magyar eredmények, hanem alapvetően azzal magyarázható, hogy - amint azt másutt többször is kifejtettük - nálunk még mindig hiányzik a széles oktatásügyi nyilvánosság, az oktatás, az iskola problémái nincsenek igazán jelen a mindennapi közbeszédben.

A szűkebb oktatáskutatói, tantervírói szakma persze érzékeli a magyar PISA-eredmények súlyát, azt, hogy a magyar 15 évesek rosszul értik meg az elolvasott szöveget, nehezen képesek a szövegben rejlő információk felhasználására, alkalmazására. A nemzetközi és hazai mérésekkel foglalkozó kutatók számára azonban nem meglepőek és drámaiak ezek az eredmények, hiszen a különböző összehasonlító vizsgálatok és a hazai helyzetképet feltáró Monitor-elemzések is évek
óta jelzik a gyenge tanulói teljesítményeket, amelyek mögött a legfontosabb alapképességek fejlesztésének problémái húzódnak.

Nem kívánom lebecsülni ezeknek a problémáknak a jelentőségét, de számomra nem a konkrét PISA-eredmények, nem a gyenge szövegértési vagy problémamegoldó teljesítmények tűnnek drámainak. Figyelmeztetőbb jelnek érzem - a bevezetőben idézett német tanárnőhöz hasonlóan - azt, hogy a magyar 15 évesek körében is milyen kiugróan magas azoknak a gyerekeknek az aránya, akik nem szeretik az iskolát, nem szeretnek tanulni, nem motiváltak a tanulásra. Még súlyosabbnak érzem, hogy a magyar iskola az OECD-országok átlagához képest jóval kevésbé képes kompenzálni a családi státusból eredő szociokulturális különbségeket.

Azért tartom súlyosabbaknak a háttérváltozók elemzésein alapuló fenti megállapításokat, mert úgy tűnik, a gyenge teljesítmények okai itt rejlenek. A különböző tanulói teljesítménymérések háttérvizsgálatai régóta jelzik a tanuláshoz, iskolához fűződő attitűdök és a teljesítmény közötti szoros kapcsolatot, mint ahogy az is ismert tény, hogy az iskolai kudarcok összefüggnek a társadalmi rétegződéssel. Bourdieu írta le a hetvenes évek végén magyarul is megjelent tanulmányában (Defining and Selecting Key Competencies. Edited by Dominique Simone Rychen, Laura Hersch Salganik. Seattle, Toronto, Bern, Göttingen, 2001, Hogrefe and Huber Publishers.), hogy minél hátrányosabb helyzetű csoportból lép az iskola világába egy kisgyerek, annál idegenebb számára az a nyelv és kódrendszer, amely ott régóta honos.

A kezdőszakaszban elszenvedett iskolai kudarcok - amelyek egyenes következménye az alap- vagy kritikus képességek fejlettségének hiánya - alapvetően arra vezethetők vissza, hogy a hátrányos helyzetű, valamint
a lassabban érő, magatartási vagy részképességzavarokkal küzdő gyerekek számára a mai iskola világa meglehetősen idegen és rideg. Holott épp ezeknek a gyerekeknek lenne a legnagyobb szükségük arra az iskolára, amelyet Csányi Vilmos, a neves etológus óvó, meleg, a gyermeki világ sajátosságaihoz illeszkedő közegként jellemzett több írásában is.

A PISA-vizsgálatból tehát jó lenne meghallanunk azt a figyelmeztetést, mely szerint baj van iskoláink légkörével, baj van a tantervek, tankönyvek által közvetített üzenetekkel, azzal a nyíltan vagy rejtetten megjelenő kódrendszerrel, amely az iskolapadban ülő gyerekek jelentős hányada számára idegen. Pontosan azért idegen, mert sokan érkeznek az erőteljesen rétegzett társadalom azon csoportjaiból, amelyek felnőtt tagjai számára is sok tekintetben távoli az a kultúra és értékrendszer, amely az iskola minden terét, az ott használt szavak és gesztusok egészét homogén módon átszövi.

Biztos vagyok abban, hogy a világ megértése és a benne való eligazodás szempontjából legfontosabb képességek fejlesztésében addig nem lehet előrelépni, amíg nem válik valósággá a Bourdieu által megfogalmazott iskola éthosza, az intézményt övező környezet társadalmi összetételére érzékenyen reagáló, az ahhoz illeszkedő kódrendszert, nyelvi készletet alkalmazó iskola eszménye.

Azt már nem is említem, mert a PISA szakértői nem vizsgálták, hogy milyen szoros összefüggés van egy társadalom demokráciakultúrája, nyitottsága és az iskolában uralkodó nyílt és rejtett kódrendszer között. Pedig lehet, hogy a PISA-eredmények erről üzennek a legtöbbet s a legfontosabbat a mai magyar oktatáspolitikának, még inkább a magyar társadalomnak.


Tartalom

Tanulmányok

A szerző az élethosszig tartó tanulás lehetőségei kapcsán történeti áttekintést ad a felnőttoktatás kialakulásáról. Elemzi a műveltség és a tanulás értelmezésében végbement változásokat. A tanulmány érdekesen mutatja be azt a felnőttoktatásban lejátszódó fordulatot, amely a tanításról a tanulásra, a részvétel-központúságra helyezi a hangsúlyt. A tanulmány záró részében a szerző összegzi azokat a megoldásra váró problémákat, amelyek kiküszöbölése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az élethosszig tartó tanulás valóban elterjedtté váljék. 
[3–17. oldal]
A szerző a tanárszerep változásaiból kiindulva elemzi a tanár-diák kapcsolat új tartalmait. Elemzi a sikeres pedagógiai tevékenység feltételeit, a tanárszerep módosulásának a pedagógiai kompetenciákra gyakorolt hatását. A tanulmány kitér a diákokat alakító társadalmi környezetben az elmúlt egy évtizedben végbement változásokra is, s elemzi ezeknek a tanári funkciók alakulására gyakorolt hatásait. A szerző fontos következtetése, hogy a pedagógus sikerességének egyik titka a tanári személyiség őszinte vállalása. 
[18–27. oldal]
A szerző tudománytörténeti, tudományfilozófiai magyarázóelvekből kiindulva vizsgálja azt a folyamatot, amelyben a különböző természettudományi diszciplínák tantárgyakká szerveződnek. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megtalálja azokat az érintkezési pontokat, amelyek az egyes tudományok ismeretei között léteznek, s amelyek mentén lehetséges a természettudományi nevelés új tantárgyi szerkezetének kialakítása. (A tanulmány első részét 2002. júniusi számunkban közöltük.) 
[28–51. oldal]
[52–52. oldal]
A szerző bemutatja az emberismeret és etika tárgy oktatásának történetét, elemezve a NAT és a kerettanterv e témakörben történt fejlesztési folyamatait. Részletesen elemzi azokat a nemzetközi kutatási-fejlesztési folyamatokat, amelyek az Európai Unión belül zajlottak és zajlanak jelenleg is általában az oktatási tartalmak, illetve az etikaoktatás tartalmainak összehangolása érdekében. 
[53–70. oldal]
Az elemzés annak az öt pedagógusnak a tapasztalatait összegzi, akik a KOMA emberismeret és etika modul tanításának tartalomfejlesztésére kiírt pályázata keretében kezdték meg saját tanítási programjuk kidolgozását. Az összegzés elsősorban arról ad képet, hogy milyen lehetséges tartalmak jelenhettek meg ennek a modulnak a tanítása során. 
[71–84. oldal]
A szerző egy kultúrantropológiai szemléletű társadalomismeret tantervét mutatja be. A program a világ kultúráinak megismertetésével kívánja oldani a különböző népekkel, vallásokkal, kultúrákkal szembeni előítéleteket. A program fontos eleme a saját élményű tanulás, azaz az egyes kultúrák hazánkban élő, idelátogató képviselőinek személyes megismerése. 
[83–90. oldal]
A szerző több mint tíz éve foglalkozik az embertan, a társadalomismeret és az etika együttes középiskolai tanításával. Tanulmányában e tapasztalatok összegzésére vállalkozik. Részletesen bemutatja, hogy az etikaoktatás milyen ismereteket, belső késztetéseket, attitűdöket vár el a tárgy tanítására vállalkozó tanártól, rávilágít azokra a jellegzetes hibákra, problémákra, amelyek a tanári munkában gyakorta megjelennek. Betekintést nyújt azokba a lehetséges munkaformákba is, amelyeket a tanárok az etikai problémák tárgyalása során jól alkalmazhatnak. 
[91–98. oldal]
A szerző a társadalmi esettanulmány módszerének alkalmazásához mutat be egy konkrét tananyagot, amely a Magyar Úszószövetség 1996-ban történt eredményhamisítási botrányának egyes mozzanatait használja fel fontos etikai kérdések megvitatására. A közölt esettanulmány nemcsak a benne foglalt történet miatt, hanem modell jellege miatt is érdekes. Arra ad példát, hogy bármely közéleti jelenség tananyaggá szervezhető olyan módon, hogy az erkölcsi ítéletalkotáshoz szükséges sokféle képesség fejlesztését szolgálja. 
[99–113. oldal]

Konferencia

A szerző a hazai közoktatási minőségügy egyik elkötelezett szakembere, 2001-ben Shiba-díjat kapott, amely a minőségügy terén az egyik legjelentősebb nemzetközi elismerés. A díj kapcsán bemutatja azt a fejlesztő tevékenységet, amelynek eredményeként létrejött a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium minőségirányítási modellje. Az elért eredmények bemutatása mellett felvázolja azokat a jövőbeli lépéseket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a közoktatásban valóban tudatos elemként legyen jelen a minőségfejlesztés. 
[114–128. oldal]

Tanulmányok

A szerző a VII. Nemzetközi Minőségfejlesztési Konferencián elmondott előadásának szerkesztett változatában azt mutatja be, hogyan működik a Kossuth Gimnázium minőségfejlesztési modelljében egy szakmai minőségi kör. Ismerteti, milyen módon történik a tanítási-tanulási folyamat eredményességének értékelése, milyen konkrét mérési-értékelési eszközöket alkalmaznak a magyar nyelv és irodalom tárgy tanításának minőségfejlesztése érdekében. 
[129–132. oldal]

Konferencia

A szerző a VII. Nemzetközi Minőségfejlesztési Konferencián elmondott előadásának szerkesztett változatában azt mutatja be, miként működik egy olyan minőségi kör, amely az iskolai fegyelem terén kitűzött célok megvalósulását hivatott biztosítani. Különösen érdekesek azok a helyzetfeltáró, elemző technikák, amelyek segítségével a fegyelem terén jelentkező problémák gyökereit próbálták meg feltárni a minőségi körben dolgozó tanárok. 
[133–138. oldal]
A 2002 márciusában Mosonmagyaróváron megtartott minőségfejlesztési konferencia pódiumvitáján a jelen lévő szakemberek megvitatták, hogy az 1998-ban elindult minőségfejlesztési program első, kezdeti szakaszában milyen eredményeket hozott a magyar oktatási intézmények számára. A vitában részt vevők hangot adtak annak, hogy az intézmények minőségfejlesztését nem szabad egy adott oktatáspolitikai kormányzathoz kötni, múló divathullámnak tekinteni, hanem olyan fejlesztési folyamatként kell felfogni, amelynek szervesen be kell épülnie az intézmények programjába.  
[139–146. oldal]

Helyzetkép

A tantárgyak helyzetét áttekintő sorozat részeként a szerző részletes képet ad a hazai idegennyelv-tanítás eredményeiről és problémáiról. Utal arra, hogy a hazai nyelvtanításban egyre inkább szűkül a kisnyelvek tanulásának lehetősége. Az óraszám növekedése ellenére csak a két tanítási nyelvű középiskolák képesek hatékony nyelvtudást adni. A nyelvtanításban nem tisztázott, hogy mi tekinthető a nyelvtanítás eredményességi mutatójának: a sikeresen letett nyelvvizsga vagy az idegen nyelvi kommunikációs készség kialakítása. Az elemzés részletesebb változata teljes terjedelemben olvasható az OKI honlapján. 
[147–160. oldal]
A tantárgyak helyzetét értékelő sorozatunkban itt következő tanulmány a testnevelés helyzetét mutatja be. A személyi és tárgyi feltételek értékelésén túl elemzi, hogy melyek azok a problémák, amelyek következtében a mozgás még mindig nem válik az iskolai élet részévé, nem válik alapértékké. Bemutatja, hogy a testnevelést milyen módon egészíti ki a diáksport. A testneveléssel szembeni kihívások közül kiemeli, hogy az iskolai testnevelésnek hozzá kell járulnia a társadalom egészségi állapotának javításához, azoknak a szokásoknak a kialakításához, amelyek elősegítik, hogy minél szélesebb körben váljék alapszükségletté a rendszeres mozgás. A tanulmány részletesebb változata teljes terjedelemben olvasható az OKI honlapján. 
[161–174. oldal]

Világtükör

A szerző a pedagógiai értékelés néhány problémájáról ír. Elemzi a tanulói önértékelés nevelési és didaktikai céljait, hátterét. Bemutatja azokat a kutatásokat, amelyek a tanári és a szakértői értékelés közötti eltérések problémáit, ezek lehetséges kezelésének módozatait vizsgálják. Felvázolja a pedagógiai értékelésben alkalmazott modellek alkotásának folyamatát. Zárógondolataiban azt elemzi, hogyan befolyásolja a pedagógiai értékelés gyakorlatát az értékelés elmélete. 
[175–179. oldal]
A tanulmány összegzi az Európai Unió és a csatlakozni kívánó országok oktatási minisztereinek 1998-tól 2002-ig lezajlott megbeszéléséin az iskoláztatás minőségének javításával kapcsolatban elhatározott feladatokat. A feladatok átfogják a közoktatás egészét, s olyan elemeket foglalnak magukban, mint a tanulók képesség- és tudásszintjének növelése, a tanulás eredményességének és sikerességének biztosítása, az iskolai oktatómunka és az iskolavezetés, a rendszeres értékelés, valamint az oktatás rendelkezésére álló erőforrások hatékonyabb felhasználása. 
[180–188. oldal]

OECD-dokumentumok

A 2000. március 27. és április 7. között, 32 ország 15 esztendős tanulóinak reprezentatív mintáján elvégzett PISA-vizsgálat magyarországi eredményei hatalmas megdöbbenést váltottak ki a szakmai és a laikus közönségből egyaránt. Folyóiratunkban az utóbbi hónapokban több közlemény1 is foglalkozott a felmérés tapasztalataival. Ezúttal az OECD szakértői által készített hivatalos összegzés nyomán készült elemzéssel ismertetjük meg olvasóinkat. 
[189–203. oldal]

Befogadó pedagógia

Szerte a világon, így Magyarországon is meglehetősen nagy számban jelentkeznek a felnövő gyerekek körében olyan magatartási és viselkedési zavarok, amelyek gátolják a harmonikus személyiségfejlődést, az óvodai, iskolai beilleszkedést. A szülők és pedagógusok jelentős hányada azonban nem tájékozott igazán a zavarok értelmezését, kezelését illetően. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány vizsgálatai feltárták, hogy a gyerekek többségénél alkalmazott gyógyszeres kezelés milyen ártalmak forrása lehet. A jelentés alapján szerkesztett tanulmány a problémák humánus és valóban pedagógiai terápiás eszközökkel való kezelésének lehetőségeire hívja fel a figyelmet. 
[204–210. oldal]
A tanulmány a túlmozgásos, hiperkinetikus problémákkal küzdő gyerekek szülei körében végzett vizsgálat tapasztalatait foglalja össze. Az interjúk alapján összegzi azokat a lehetséges okokat, amelyek szerepet játszanak a túlmozgásosság kialakulásában. Bemutatja azokat a körülményeket, okokat, amelyek miatt a túlmozgásos gyerekek szüleit nagyon nagy mértékben terheli gyermekük problémáinak kezelése. A szerző rávilágít, arra hogy a hiperkinetikus gyerekek családi nevelése mind az a nevelési intézmények, mind a mentálhigiénés ellátó szolgálatok részéről sokkal több törődést igényelne. 
[211–222. oldal]
Minden eddigi erőfeszítés ellenére Magyarországon még mindig nagy gondot jelent a különböző fogyatékossággal küzdők integrált módon történő szakképzése. Az interjú egy olyan szakközépiskola integrált képzési rendszerét mutatja be, amely vak, gyengénlátó, hallássérült fiatalok számára teszi lehetővé, hogy korszerű számítástechnikai és informatikai ismereteket sajátítsanak el. Különösen figyelemre méltó az, hogy milyen sokoldalú segítségnyújtással tudja elérni az intézményt hogy a hátránykompenzációra szoruló tanulók valóban teljes értékű képzettséget tudjanak szerezni.  
[223–228. oldal]

Nézőpontok

Az írás reflexiókat ad közre az ÚPSZ februári számában megjelent, az iskolai ártalmakról szóló nemzetközi összeállítással kapcsolatosan. A szerző azt elemzi, hogy milyen jellegű iskolai ártalmak tapasztalhatóak a magyar iskolás gyerekeknél. Gondolatait elsősorban az iskola eredménytelenségének okaira összpontosítja Az egyik legnagyobb problémának érzi, hogy az iskola nem tudja kellő mértékben együttműködésre késztetni a szülőket, illetve, hogy a családi nevelőhatások hiányának kompenzálására még nem alakult ki megfelelő pedagógiai eszközrendszer. 
[229–231. oldal]
Megváltozott az oktatási intézményekhez fűződő viszonyunk. Kapcsolatteremtésünk az intézménnyel a megfontolt választással kezdődik, melyet az intézmény munkáját átható nevelésfilozófia korrekt bemutatása, a különböző elgondolások elfogulatlan ismertetése segíthet. A szerző szerint Czike Bernadett az alternatív iskolák értékelési gyakorlatának vitathatatlan pozitívumai mellé kérdőjeleket tesz azzal, ahogyan a hagyományos és az alternatív iskolák értékelési gyakorlata közötti különbséget bemutatja.  
[232–235. oldal]

Látókör

Régóta kutatják, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a kiemelkedő zenei tehetség kialakulásában. A tanulmány elemzi a család szerepét a zenei tehetség fejlődésében. Összegzi, hogy melyek a zenei tehetség legfontosabb ismérvei. A tanulmány legérdekesebb megállapítása, hogy a zenetanulás nem alapvetően fontos feltétele a zenei tehetség megnyilvánulásának. Ugyanakkor a szerző rámutat, hogy a zenei tehetség fejlesztése szempontjából nagy jelentősége van a tanulásnak. 
[236–244. oldal]

Kritika-figyelő

[245–246. oldal]
[247–249. oldal]
[250–251. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.