2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 június

Új Pedagógiai Szemle 2002 június

2009. június 17.

Sokan emlékeznek még azokra a kísérletekre, amikor neveléstudósok megpróbálták felvázolni azt az emberképet, amelynek megvalósítását a társadalom az iskolától várta. A rendszerváltáskor s az azt követő időkben sok szó esett az iskola által tételezett emberkép és értékrend pluralizmusáról, ekkor a monolitikus, egykönyvű pedagógiai felfogás példájaként emlegették ezeket az emberképeket, jellemvonásokat és képességeket számba vevő próbálkozásokat. Ma már úgy tűnik, hogy - monolitikus ideológiai tartalmuktól eltekintve - értelmes, céltételező törekvések voltak, és arra késztették a tantervkészítőket, a nevelési programok tervezőit és a pedagógiai folyamatokat végiggondoló pedagógusokat, hogy próbálják meg összegezni azokat a legfőbb személyiségjellemzőket, amelyeket egy viszonylag hosszabb időszakaszban a társadalom igényel.

Más kérdés az, hogy a szocialista emberképről szóló nevelésfilozófiai teóriák milyen mértékben indultak ki a társadalom, a mindennapi lét valódi szükségleteiből, mennyire határozta meg a felvázolt emberképet az ideológia, s ezáltal mennyire váltak ezek a prognózisok valóságidegenné, voluntaristává. Akkor is tudtuk, s azóta még világosabbá vált előttünk, hogy a nevelés által formálódó emberkép, még inkább a kialakítandó képességek, készségek, attitűdök, viszonyulási stratégiák, azaz kompetenciák meghatározása csak a konkrét társadalmi valóság, a gazdasági folyamatok, az emberi viszonyrendszerek sajátosságai alapján lehetséges. S miután minden társadalom sokféle szempontból tagolt, az ilyen jellegű kompetencialistáknak egy adott társadalomban is sokféle változata lehetséges. Ezért lehetetlen ma egyetlen emberkép, kompetenciarendszer felvázolása. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kulcsképességeknek van egy olyan magja, amely épp a gazdasági folyamatok, a globalizáció, a szerteágazó multikulturális kapcsolatok következtében minden társadalmi csoport számára közös. A társadalom, mindenekelőtt az iskola számára világossá kellene tenni ezeket a mindenki számára fontos kompetenciákat.

Mindezt egy összegző jelentés juttatta eszembe, mely a közelmúltban jelent meg a 21. század társadalmi-gazdasági viszonyai között fontosnak minősülő kompetenciákról.1 A kötet egy olyan projekt végkövetkeztetéseit hozza nyilvánosságra, amelyet az OECD, a gazdaságilag legfejlettebb országok szervezete indított az élethez szükséges legfontosabb kompetenciák megismerése érdekében.

Az elemzésekből kiderül, hogy a harmadik évezred elején azok a legfontosabb képességek, amelyek lehetővé teszik a társadalmi részvételt, a demokratikus jogok gyakorlását, a közösségi és egyéni felelősségvállalást. Ugyanilyen fontos kompetenciának minősül az alkalmazkodás a gazdasági-társadalmi versenyhelyzetekhez, az egyéni és a gazdasági-társadalmi életben kötött megállapodások, szerződések betartása, a magas szintű kooperáció. Nélkülözhetetlen képesség minősül a saját jogok és érdekek felismerése, ismerete, érvényesítése és védelme, az egyéni autonómia biztosítása. Az elemzések egybehangzóan fontosnak tartják azt, hogy korunk embere képes legyen az egyéni, közösségi, mindenekelőtt a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásra. A tudás alapú társadalom szükségleteiből következik, hogy az embernek alkalmasnak kell lennie a számára szükséges és hasznos ismeretek megtanulására, folyamatos megújítására, az ehhez szükséges oktatás és képzés igénybevételére, képessé kell válnia a kultúra javainak birtokbavételére, a megfelelő rekreációs és kulturális cselekvési formák megtalálására. Kulcskompetenciának tekinti az elemzés az egészségmegőrzéshez, az egészség értékként tételezéséhez szükséges képességeket is. Mindehhez társulnia kell a rugalmas gondolkodásnak, a jó és hatékony kommunikációnak, az információkkal való bánni tudásnak. Folytathatnánk a sort. E felsorolás is érzékelteti, hogy a 21. század első évtizedeiben az iskola által kialakítandó kompetenciák korántsem egy pragmatikus, homo oeconomicus vagy homo technikus képét sejtetik, hanem egy színes egyéniségű, sokoldalú emberét, aki képes megfelelni azoknak a társadalmi és gazdasági kihívásoknak, amelyekkel az ezredfordulón mindannyian szembetaláljuk magunkat.

Érdemes odafigyelni az OECD-elemzés következtetéseire, s a várhatóan ismét feléledő tantervi viták során az oktatás tartalmi fejlesztésében szükséges hangsúlyok kijelöléskor figyelembe venni a kulcskompetenciákról kialakított nemzetközi konszenzust. Ugyanis Magyarország gazdasági versenyképessége szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy mennyire képes fejleszteni az oktatás azokat a kompetenciákat, amelyek nélkülözhetetlenek a 21. században a mindennapi élet más összefüggésben pedig a nemzetközi együttműködés szempontjából.

Tetszik, nem tetszik, a kulcskompetenciákról szóló kötet ismét olyan sajátos emberképet villant fel előttünk - talán nem voluntaristát, nem ideologisztikusat -, amely egy globalizálódó, versenyre épülő világból tételeztetett, és amelynek akarva- akaratlan is részesei vagyunk, leszünk mindannyian, mindenekelőtt a ma felnövő és születő gyerekek.

 


Tartalom

Tanulmányok

A szerző tudománytörténeti, tudományfilozófiai magyarázóelvekből kiindulva vizsgálja azt a folyamatot, amelyben a különböző természettudományi diszciplínák tantárgyakká szerveződnek. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megtalálja azokat az érintkezési pontokat, amelyek az egyes tudományok ismeretei között léteznek, s amelyek mentén lehetséges a természettudományi nevelés új tantárgyi szerkezetének kialakítása. (A tanulmány második részét következő számunkban közöljük.) 
[3–13. oldal]
A szerző arra keres választ, hogy a kerettantervek bevezetésekor végrehajtott óraszámcsökkentéssel párhuzamosan megtörtént-e a közvetítendő tartalom, a megtanítandó ismeretek mennyiségének csökkenése. Az általános elemzésen túl megvizsgálja, hogy saját szaktárgyában, a fizikában mennyire sikerült az óraszámok adta lehetőségekhez igazítani a tananyagot. 
[14–20. oldal]

Helyzetkép

A tantárgyak helyzetét ismertető tanulmányok sorában a földrajzról szóló elemzésből kirajzolódnak azok a változások, amelyek a földrajztanításban lejátszódtak. A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember életteréül szolgáló Föld megismerése mellett mennyire szükséges, hogy tanítványaink megértsék az ott lejátszódó természeti és társadalmi jelenségeket, a bennük megnyilvánuló kölcsönhatások tér- és időbeli jellemzőit. A tantárgy tanításában különösen nagy hangsúlyt kap a környezetben lejátszódott változások megismertetése, a környezet védelme érdekében szükséges társadalmi aktivitás készségeinek fejlesztése. A tantárgyak helyzetértékelésének teljes szövege az OKI honlapján olvasható. 
[21–34. oldal]
A tanulmány áttekinti a hazai informatikaoktatás helyzetét. Felvázolja a tárgy értelmezésének lehetséges felfogásbeli különbségeit. Jelentős teret szentel azon kihívások elemzésére, amelyek a hazai informatikaoktatást az információs és kommunikációs technikák terjedése következtében az utóbbi években érték. A tanulmányban helyet kap azoknak a feladatoknak a részletezése is, amelyek az informatikai tartalmak más tárgyakban történő közvetítéséből adódnak. 
[35–49. oldal]

Látókör

A tehetség azonosításával foglalkozó sorozatunkban, ebben a számban a képzőművészeti tehetség felismerésével foglalkozik a szerző. Rövid áttekintést ad a rajzfejlődés folyamatáról. Fontos megállapítása, hogy a művészeti tehetség korai megnyilvánulása viszonylag ritka. A tehetségek arról ismerhetőek fel, hogy rajzaik már gyermekkorukban rendkívül realisztikusak, komplexek és strukturáltak. A képzőművészeti tehetségek családjaiban mindig található művész vagy kézműves. A cikk bemutat néhány vizuális tehetségvizsgáló eljárást és tesztet. 
[50–55. oldal]

Műhely

Májusi számunkban közöltük a szerző tanulmányának első részét, amelyben a Politechnikum természetismeret tantervének megalapozását szolgáló elemzések tapasztalatait adta közre. Tanulmányának második része azt mutatja be, miként alakították ki a természettudományi diszciplínákból az integrált tantárgyat, miként illesztették össze a különböző tantárgyak egymáshoz kapcsolódó ismeretelemeit. 
[56–63. oldal]
A szerző egy konkrét iskolai önismereti csoport tevékenységén mutatja meg az individuálpszichológiában használatos módszerek alkalmazását. Gyakorlati példák illusztrálják, hogy az alkalmazott módszerek miként segítik az agresszivitás, a feszültségek, a dadogás oldását. A bemutatott módszereket az teszi vonzóvá, hogy végtelenül természetesek, egyszerűek, s mégis rendkívül sokféle módon hozzájárulnak a nevelési problémák kezeléséhez. 
[74–80. oldal]

Világtükör

A tanulmány az Egyesült Államok 2002 januárjában aláírt közoktatási törvényének főbb elemeit ismerteti. A törvény kapcsán a szerző elemzi a szövetségi oktatási politika és a szövetségi államok oktatásügyének viszonyát. Érdekesen mutatja be a törvény néhány magyar szempontból is figyelemre méltó vonatkozását, így a tanárok és a diákok teljesítményeinek mérésével kapcsolatos amerikai álláspontot és az olvasásmegértés problémáinak megoldására tett intézkedéseket. 
[81–89. oldal]
A cikk egy, a közelmúltban megjelent, az oktatás által kialakítandó, fejlesztendő kompetenciák, (tudások, készségek, képességek) rendszerével foglalkozó, jelentős nemzetközi együttműködéssel készült kötetet mutat be. A különböző szerzők tanulmányai alapján összegzi, hogy melyek azok a kompetenciák, amelyek a modern, tudás alapú, erős gazdasági versenyre épülő társadalomban szükségesek. 
[90–99. oldal]

OECD-dokumentumok

A tanulmány összefoglalja annak az OECD-elemzésnek a főbb megállapításait, amely a tanári munkaerőpiac, a pedagógusok iránti kereslet és kínálat jellemzőit vette számba az egyes tagországokban. Az elemzés szerint az OECD-országok jó részében az oktatás expanziója, valamint a pedagóguspálya presztízsének csökkenése miatt jelentős tanárhiány várható. A tanulmány prognosztizálja, hogy miként alakul majd a közeljövőben a tanárok iránti igény. A hazai oktatásügyi viták szempontjából külön figyelemre méltóak azok a megállapítások, amelyek az osztálylétszámok és a tanítás eredményességének kapcsolatára vonatkoznak. 
[100–109. oldal]

Kritika-figyelő

[110–112. oldal]
[113–115. oldal]

TKA-melléklet

A melléklet a Tempus Közalapítvány határokon átívelő együttműködéseket támogató programjairól ad áttekintést, amelyek keretében a tanárok megismerkedhettek más országokban tanító kollégáik munkájával és a különböző oktatási intézmények tevékenységével. Ízelítőt kap az olvasó a tanári kiégés megelőzését segítő programról, egy cigányok és emigránsok gyermekeinek tanítását támogató, valamint egy környezeti nevelési program tapasztalatairól. 
[116–127. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.