2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 december

Új Pedagógiai Szemle 2001 december

2009. június 17.

A globalizáció fogalmával a nyolcvanas évek közepén találkoztam először, amikor elolvastam Aurelio Pecceinek a Róma Klub jelentéséről írott könyvét, Kezünkben a jövő címmel. A jeles olasz akadémikus ebben a könyvében összefoglalta azokat a ma már jól ismert veszélyeket, amelyek akkoriban is fenyegették a világ egészét. A globalizácó fogalmához bennem mégis a nyitás, a nyitottság fogalma társult. Úgy éreztem, hogy a globalizációval végképp értelmét veszti a kettéosztott világ, értelmetlenné válnak a "mi társadalmi rendünket elkerülik a nyugati világot fenyegető veszélyek" jellegű, a keleti tömb zártságát indokló ostoba érvek. A globális problémákról gondolkodni, beszélni, tanítani, tananyagot írni egyet jelentett a világra történő nyitással, a felelős állampolgári magatartással, a valóság problémáival való szembesítésre, a megoldások keresésére ösztönző pedagógiai szemlélettel. Különös jelentősége volt ennek a szemléletnek egy olyan korban, amikor az iskola problémáktól mentes, idillikus világ képét tárta a gyerekek elé. Amikor a tantervi utasítások között vastag betűvel jelent meg az a követelmény, hogy a tananyag csak lezárt, biztos ismereteket tartalmazhat. Amikor a "jó" igazgatók rendre felhívták a tanárok figyelmét arra, hogy a tudományokban, az életben jelentkező dilemmákról nem érdemes a gyerekek előtt beszélni, mert az csak megzavarja a gondolkodásukat.

A globális problémák súlyának, a globalizálódás veszélyeinek felismerése még jó néhány évet váratott magára, de a téma és a mögötte rejlő problémavilág beépülése a pedagógiai gondolkodásba, a tananyagba, az iskola mindennapjaiba hihetetlen sokat segített abban, hogy meginduljon a közvetített tudás szerkezetében, funkciójában szükséges paradigmaváltás. Többek között a globális problémák tanítása jelenítette meg az iskolában a valóságos társadalmi aktivitáshoz, az érdekérvényesítéshez szükséges készségek fejlesztésének igényét. A globális kérdésekre adandó válaszok keresése mutatta meg a gyerekek számára azt, hogy a felmerülő problémákra egyre kevésbé lehet kész, egyértelmű válaszokat megfogalmazni. Ezeknek a problémáknak a kapcsán szembesülhettek a tanárok és a diákok azzal, hogy döntéseink során a lehetséges következmények előnyeit és hátrányait egyaránt mérlegelni kell, hogy nincsenek "jó" vagy "rossz" megoldások. Rá kellett döbbennünk, hogy a világ fontos kérdéseit taglaló iskolai tananyagok nem kezelhetőek úgy, mint a matematikai vagy fizikai példatárak, amelyek végén ott találhatóak az egyértelműen jó megoldások. Világossá vált, hogy ezekben a feladatokban nem a végső, jó megoldás megtalálása a teljesítmény, hanem a problémák iránti érzékenység kialakulása, a megoldáskeresés igénye, a megoldási alternatívák hatásainak mérlegelése.

A globális nevelés azonban korántsem csak a világproblémák - a környezet, a szegénység, a túlnépesedés, a gazdasági növekedés - iránti affinitás növelésében játszott fontos szerepet, hanem a másutt élő gyerekek, fiatalok megismerésében, a különböző módon élő, gondolkodó emberek iránti tolerancia megtanulásában is. Jól emlékszem arra, hogy mit jelentett a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején az, amikor egy globális kommunikációval foglalkozó kísérlet keretében középiskolások először cseréltek híreket holland, dán vagy éppen új zélandi társaikkal faxon, majd később e-mailen. Az egymás életéről, országáról szóló beszámolók olyan új tudásokat, fontos, új képességeket mobilizáltak a magyar gyerekekben, amelyek akkor már természetesebbek voltak a telefonvonal vagy a számítógép-hálózat másik végpontján lévők számára. Ebben a kísérletben nemcsak és nem is elsősorban a jó angol tudás, az általánosan használt nyelvi fordulatok elsajátítása, gyakorlása volt a lényeg, hanem a nemzetközi érintkezés, az abban érvényesülő sajátos protokollok megtanulása, annak átélése, hogy a világ különböző pontjain élő kortársakkal történő érintkezés az élet természetes része.

A salgótarjáni vagy győri gimnazisták által a magyar rendszerváltásról írott és az antwerpeni vagy bolzánoi testvériskolába elküldött beszámoló túlmutatott önmagán. A magyar iskolában akkor kezdődött meg az információs társadalomra történő felkészülés, s nem akkor, amikor az adott intézményt bekötötték a Sulinet-hálózatba. Az információk sokoldalú cseréjével indult el az iskola globalizációja, s kiteljesedése most van folyamatban. Egyre több olyan tananyag kerül be az oktatásba, amelyet Helsinkitől Athénig, Los Angelestől Tokióig nagyjából ugyanúgy tanítanak. A vállalkozásról, a nemzetközi érintkezésről, a kommunikációs kultúráról egyre gyakrabban tanítanak globális vagy legalábbis regionális tankönyvekből.

Az iskola s az általa közvetített tudás globalizálódása valószínűleg visszafordíthatatlan folyamat, mint ahogy maga a globalizáció is. Ez akkor is igaz, ha 2001. szeptember 11-én kísérlet történt a globális világ megfélemlítésére.

Nem hiszem, hogy a globalizációval leírt világtrend megállítható, megtorpanásra kényszeríthető.

2001. szeptember 12-én a CNN egyik riportja bemutatta, hogyan próbálták egy New York-i iskolában oldani a gyerekek terrortámadás utáni félelmét, s ugyanaznap este az MTV híradójában hasonló témában láthattunk riportot. Egy osztályfőnöki órán a terrorról, az attól való félelmeikről beszélgetett a megnyugtató arcú fiatal tanárnő a kissé riadt tekintetű kisdiákokkal.

Mára mindannyian a globális világfalú lakói vagyunk. De vajon a globalizáció hatásaként alakuló világ foglyai vagy szabad polgárai? Talán még nem dőlt el végérvényesen a sorsunk.

Ha a New York-i és a budapesti gyerekek arcáról eltűnik a félelem, még van esély a reményre.

 


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány a szerző PhD disszertációjának része, amelyben összegzi az értékközvetítés, az értékrendek alakulásával kapcsolatos filozófiai, axiológiai (értékelméleti) nézeteket. Foglalkozik továbbá az iskolai értékközvetítés folyamatának sajátosságaival. A szerző egyik fontos következtetése, hogy az értékpluralizmus léte nem kérdőjelezi meg azt, hogy a különböző értékrendek mindegyike néhány közös erkölcsi alapértékre épül. 
[3–10. oldal]
A tanulmány a Műszaki Könyvkiadónál megjelenés alatt álló neveléselméleti tankönyv egyik fejezetének önálló közlésre módosított, főként kiegészített változata. A tankönyv nyitja meg azt a sorozatot, melynek elsődleges célja korszerű és olvasmányos áttekintést adni az egyetemi és főiskolai tanárképzés főbb tanulmányi tárgyairól, gyakorlatiasan elősegíteni a hallgatók felkészülését a különféle vizsgákra s majdani életpályájukra. A már működő pedagógusok számára tudásfrissítési, továbbképzési lehetőségeket kínál a sorozat. A neveléselméleti kötet a képesítési követelmények és az egyes felsőoktatási intézményektől begyűjtött (vagy az interneten fellelhető) tematikák figyelembevételével készült. Az itt közölt rész a Differenciális neveléselmélet tartalmi dimenzióit elemző nagyobb fejezetből való. 
[11–21. oldal]
[22–30. oldal]
A Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény Értékelési Központja 2000 tavaszán bonyolította le a PISA 2000 vizsgálatot, amely az OECD kezdeményezésére a világ különböző helyein élő tizenöt éves diákok olvasási-szövegértési képességét, matematikai és természettudományos műveltségét mérte fel. A korábbi nemzetközi felmérésekkel ellentétben, amelyek az iskolai tudás megismerésére irányultak, a PISA 2000 azt kívánja feltérképezni, hogy a diákok mennyire felkészültek arra, hogy majd megállják a helyüket a mindennapokban, és alkalmazkodni tudjanak a munkaerőpiac változó körülményeihez. A tanulmány a magyarországi felmérés előkészítését, lebonyolítását ismerteti, és részletesen bemutatja azokat a tudásterületeket, illetve részterületeket, amelyek a feladatok összeállításában hangsúlyt kaptak. 
[31–43. oldal]

Nézőpontok

2001. október 5-6-án az Országos Közoktatási Intézet "Magyar közoktatás 2001" címmel konferenciát rendezett, amelyen a Jelentés a magyar közoktatásról című sorozat következő, várhatóan 2003-ban megjelenő kötetének készítői megvitatták azoknak a kutatásoknak, elemzéseknek a tapasztalatait, amelyek a magyar közoktatás utóbbi években lejátszódott folyamatait összegezték. A konferencia egyik érdekes része volt az a pódiumvita, amely az oktatás társadalmi súlyát, fontosságát elemezte. Az alábbiakban közreadjuk a vita szerkesztett változatát. Itt jelezzük, hogy a konferencia teljes anyagát 2002 tavaszán kötetben jelenteti meg az OKI Kiadó. 
[44–55. oldal]
[56–65. oldal]

Világtükör

[65–74. oldal]
A szerzők a Nemzetközi Taneszköz Tanács rendezvényén elhangzott előadások rövidített változatát adják közre, amelyekben áttekintik a médianevelés terén az UNESCO támogatásával szervezett konferenciák és szemináriumok tapasztalatait és ajánlásait, az új trendeket és az új kihívásokra adott válaszokat. 
[75–80. oldal]
A tanulmány összegzi a vállalkozási ismeretek oktatásának főbb európai tapasztalatait. Részletesen ismerteti, hogy milyen ismereteket tanítanak, milyen készségeket fejlesztenek az európai vállalkozásoktatási programok keretében. A programok fő sajátossága, hogy elsősorban nem konkrét ismereteket, hanem a vállalkozói viselkedésmód, a jellegzetes üzleti magatartás elemeit oktatják a résztvevők számára. A tanulmány áttekintést ad néhány európai ország vállalkozásoktatási programjairól is. 
[81–89. oldal]

Határainkon túl

[90–95. oldal]
[96–97. oldal]

Műhely

[98–102. oldal]
[103–107. oldal]

OKI On-line

[108–109. oldal]

Kritika-figyelő

[110–112. oldal]
[113–115. oldal]

KOMA-melléklet

[116–117. oldal]
[118–124. oldal]
[125–131. oldal]
[132–143. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.