2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus

Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus

2009. június 17.

Sokan emlékeznek talán még arra, amikor a hatvanas évek végén napvilágot látott Marshall MacLuhan azóta híressé lett könyve, a Gutenberg-galaxis, amelyben a kanadai médiakutató megjövendölte az írásos kultúra korszakának végét s vele együtt a nyomtatott szövegeket olvasó, úgynevezett tipográfiai ember anakronisztikussá válását. A korszak, amelyben McLuhan próféciája született a televíziózás tömeges elterjedésének időszaka volt. Pszichológusok és szociológusok ezekben az években kezdték először leírni, hogy milyen hatalmas kihívás az emberek, de különösen a gyerekek, a fiatalok számára az olvasással szemben az elektronikus úton közvetített kép. Maga McLuhan felvázolta, miként alakul át, szegényedik el a tipográfiai embert felváltó poszttipográfiai vagy elektronikus ember. Úgy vélte, hogy a világra, a kultúrára vonatkozó információkat főleg a képi közlésekből szerző poszttipográfiai ember elveszíti azokat az információ-felvételben és a képzelet működésében létező struktúrákat, amelyek a szimbolikus jelekből, betűkből összeálló sorok, szövegek olvasása következtében alakulnak és fejlődnek. McLuhan és az általa teremtett médiapszichológiai-szociológiai iskola a Gutenberg által feltalált gyorsnyomtatásnak nemcsak és nem is elsősorban művelődéstörténeti, hanem sokkal inkább kultúrantropológiai értéket tulajdonított, mivel úgy vélte, hogy a nyomtatott szövegek lineáris olvasásán szocializálódó ember gondolkodása, az ezt meghatározó pszichikus működések, az ennek nyomán kialakuló jellegzetes személyiségkép jelentős mértékben hatott a polgári társadalom értékrendjére, kulturális kánonjára. Ezért is keltett olyan riadalmat a 20. század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján McLuhan víziója a nyomtatott alapú kultúra távolodó galaxisáról. Az értelmiség világszerte ráérzett arra, hogy a döntően képi közléseken szocializálódó elektronikus ember az a tömegember lesz, aki még védtelenebb és kiszolgáltatottabb minden manipulációval szemben, akinek gondolkodását, értékeit a tömegkultúra határozza meg, aki e jellegzetes kulturális szocializáció eredményeként még inkább elveszíti autonómiáját, még kevésbé lesz számára érték a demokrácia, a társadalmi részvétel.

Három-négy évtized távolából szemlélve megállapíthatjuk, a Gutenberg-galaxis metaforájával leírt jövőkép számos elemében nem úgy valósult meg, mint ahogy azt McLuhan elképzelte. A lineáris olvasással információkat szerző tipográfiai ember nem lett az enyészeté. 1980 és 2000 között megháromszorozódott a világon kiadott könyvek száma. Miközben persze felnőtt jó néhány generáció, melynek egyre több olyan tagja van, aki alig merít szellemi táplálékot az írott szövegekből, s aki minden korábbi embertársánál inkább manipulálhatóvá, szellemi és társadalmi értelemben kiszolgáltatottabbá vált. Ugyanakkor az elektronikus képi közlés nagyon sok ember számára kitágította a világot.

Ma újabb veszélyektől féltik a lassan hatszáz éve létező tipográfiai embert, a tradicionális lineáris olvasást, ennek tárgyi szimbólumát, a lapokból álló, papír alapú könyvet. Most az elektronikus úton rögzített, rengeteg elágazást lehetővé tevő hypertext-szövegek, a képernyőn történő, úgynevezett "on screen" olvasás jövőképe frusztrálja a hagyományos olvasás szocializációs, gondolkodásfejlesztő értékét védő értelmiséget. Az interneten és a CD-ROM-okon felbecsülhetetlen mennyiségű elektronikus szöveg létezik és válik mindenki számára elérhetővé. Ezek a szövegek egyre ritkábban olvashatóak a megszokott lineáris olvasási technikával, a képernyőkön egyre kevésbé követhetőek a hagyományos könyvoldalak elmélyültséggel. Kétségtelen, hogy a hypertext szövegek nem szocializálnak a nyugodt, elmélyült olvasásra, hanem sok-sok töredék, részlet befogadására késztetnek. Olvasásuk közben szinte észre sem vesszük, hogy hány alkalommal lépünk be újabb és újabb szerzők által írott újabb és újabb szövegrészletekbe. De végtére is évszázadok óta így olvasunk akkor, amikor lexikonokban keresünk, amikor egyazon témáról különböző szerzők gondolatait kívánjuk egybevetni, s bevallom, én gyakorta kalandozom ily módon kedves költőim köteteiben, sőt kedves regényeim emlékezetes szövegdarabjai között is.

A hypertext-olvasás nem igazi kihívás a hagyományos olvasással, még kevésbé a csak lineáris olvasással megragadható szépirodalmi szövegekkel szemben. Mindez nem jelenti azt, hogy az iskolában az olvasástanítástól a szellemi munka technikáinak tanításáig (de jó lenne, ha létezne ilyen!) nem kellene programba iktatni a különböző jellegű szövegekhez való viszonyulás tanítását.

Az a fajta sajátos szellemi állapot, amikor a szemünk végigköveti a sorokba rendezett jeleket, s azokból lassú, elmélyült gondolkodási műveletek segítségével felidézzük a szavak jelentését, majd a közöttük lévő szintaktikai szerkezetek megfejtése révén megértjük, értelmezzük a leíró által rögzített gondolatokat, mindaddig megmarad, amíg létezik az az emberi civilizáció, amelynek mi tipográfiai emberek részesei vagyunk. Lehet, hogy lesznek jobb képernyők, olyan kis palmtopok, amelyekkel úgy ülhetünk le a karosszékbe, egy meleg fényű állólámpa alá, mint ma a könyvekkel. Ez azonban nem változtat azon, hogy a világra vonatkozó tudás, az átörökített kultúra birtokbavétele nem lehetséges másként, mint lassú, néma, sorról sorra haladó olvasással.

S hogy a tipográfiai ember egyelőre nem adja át a helyét McLuhan poszttipográfiai emberének, arra adalékul álljon itt egy hír a komputeriparból: hihetetlen módon nő az egyre korszerűbb nyomtatók kínálata és eladása. Ma a NASDAQ, az ún. technológiai részvényeket jelző index általános csökkenése mellett dinamikusan nő a nyomtatógyártó cégek tőzsdei papírjainak értéke.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány a gyógypedagógia egyik legfontosabb kérdésével, a speciális fejlesztésre szorulók épekkel együtt vagy elkülönült módon történő nevelésével foglalkozik. A neves gyógypedagógiai szakértő rámutat arra, hogy az integrált nevelés eszméjében kitűzött humanisztikus célok csak akkor valósulhatnak meg, ha az együttnevelésre vállalkozó intézményben adottak a személyi, tárgyi feltételek. 
[3–7. oldal]
A szerző a napjainkban egyre szélesebb körben terjedő fogalomnak, az érzelmi intelligenciának az értelmezésére tesz kísérletet. A tanulmányban bemutatja, miként lehet az érzelmi intelligencián keresztül a nevelői munkában jobban megismerni a tanulók személyiségét, miként lehet prognosztizálni a különböző iskolai szituációkban, élethelyzetekben kialakuló érzelmi reakciókat. 
[8–19. oldal]

OKI-műhely

A tanulmány egy, a hazai gyógypedagógiai intézmények egészére kiterjedő felmérés eredményeit összegzi. Áttekintést ad a gyógypedagógia helyzetéről, a speciális neveléssel foglalkozó intézmények állapotáról, továbbá elemzi azt, hogy mennyire jutnak érvényre a fogyatékos tanulók nevelését-oktatását szabályozó törvények, szabályok. 
[20–29. oldal]

Információs és kommunikációs technikák az oktatásban

A tanulmány a problémák négy olyan csoportjára tér ki, amelyek a fizikai tanítási és tanulási környezetnek virtuális környezetté alakulása következtében merülnek fel. Az első azzal kapcsolatos, hogy midőn a személyes kommunikációt virtuális kommunikáció váltja föl, nyilvánvaló kognitív veszteségek adódnak. A második a papírra írt vagy nyomtatott, illetve a képernyőn megjelenő szövegek által közvetített információ eltérő kognitív minőségeire vonatkozik. Harmadszor: a digitális közegben sürgetővé válik az a kérdés, hogy vajon a szövegek által hordozott információ mennyire egészíthető ki képek által közvetítettekkel. Negyedszer pedig arra a könnyen felismerhető, de nehezen elemezhető jelenségre utal, hogy különböző személyiségtípusok eltérő mértékben képesek a virtuális környezettel megbirkózni. Ezen problémák áttekintése után kitér a virtuális felsőoktatás témája körüli mai vitákra, befejezésül pedig megkísérel egyfajta jövőképet felvázolni. 
[30–39. oldal]
Ezzel a címmel második alkalommal rendeztek nemzetközi konferenciát Monte Carlóban, 1998. október 1-3. között. A telekommunikáció, az információtechnika, a társadalomtudományok és a filozófia szakértői tanácskoztak a kibertér soknyelvű, nyilvános lehetőségeiről, biztonsági és globalizációs kérdésekről. A konferencia honlapján tallózva (http://www.unesco.org/webworld/infoetics_2/) a tudományos találkozó gazdag anyagából néhány figyelemreméltó referátumot ismertetünk. 
[40–45. oldal]
ÚPSZ a címlaponMilyen is az internethasználaton felnövekvő netnemzedék megítélése? Van-e okunk a veszélyek ismeretében pánikhangulat keltésére vagy az eszközhasználat korlátozására? A szerző a pedagógiai viták ismeretelméleti hibáit elemezve, empirikus vizsgálatokra hivatkozva vázolja fel a netnemzedék jellemzőinek pozitívumait. 
[46–51. oldal]
Válts világot! Az M3-as út Budapestre bevezető szakaszát szegélyező óriásplakátok egyikén fedeztem föl ezt a rövid felszólító mondatot, miközben az V. Közoktatási Vezetésfejlesztési és Vezetőképzési Konferenciára utaztam. Ez az - gondoltam -, megvan az előadás üzenete! A reklámszlogen tömören kifejezi előadásom mondanivalóját: a kialakulóban lévő világ jelentősen különbözik attól az ismerőstől és megszokottól, amelyben eddig éltünk, és ha szeretnénk megérteni, nézőpontunk, szemléletünk változtatására van szükség... 
[52–62. oldal]
Az információs és kommunikációs technikák hazai oktatási alkalmazását vizsgálva felmerül a kérdés: eddigi eredményeinket hogyan értékeljük nemzetközi összehasonlítás alapján? Milyen területeken van szükség további fejlesztésekre, amelyek a napi iskolai gyakorlati munkát hatékonyan segíthetnék, az új technika és kultúra elterjedését támogatnák a tanítási-tanulási folyamat megújulása érdekében? A szerző - az OECD-kutatás hazai vezetőjeként - a kutatási célokat körvonalazva a tervezett és jelenleg folyó iskolai kísérleteket, felméréseket mutatja be. 
[63–68. oldal]
A szerző több mint két évtizede foglalkozik a médiatervezés kérdéseivel. Tanulmánya a multimédia profitorientált világában azoknak kíván ismereteket adni, akiknek nap mint nap dönteniük kell egy termék megvásárlásáról, de felhasználóként nem elégednek meg csupán az informatikai ismeretekkel, hanem azt vallják, hogy a tervezés, a kivitelezés nem lehet ösztönös: kizárólag a médiumok és egyéb határtudományok - oktatástechnológia, rendszerelmélet, szemiotika, didaktika, pszichológia, médiapedagógia - birtokában lehetséges létrehozni értékes produktumokat. 
[69–77. oldal]
Az informatika nemcsak tantárgyként, hanem alkalmazói környezetként is helyet követel az iskolákban. Az oktatási folyamatot a napról napra változó szoftver és hardver ellentmondásosan befolyásolja. A konstruktív, felfedezéses tanulási mód erősödését, a tanulók kreatív alkotását, fejlesztői attitűdjét segítik a szerző által bemutatott környezetek, mikrovilágok, bár alkalmazásuk jelenleg dilemmák sorát veti fel. 
[78–86. oldal]
A szerző az elmúlt évek során pedagógiai kutatóként több nemzetközi, illetve országos felmérésben vett részt, amelyek a hazai iskolai informatikai alkalmazások feltételeit, tevékenységeit, produktumait vizsgálták. Ezek közül mutatja be röviden az innovációk eddigi legfontosabb tapasztalatait, eredményeit. 
[87–96. oldal]
Az oktatási intézmények honlapjai akkor töltik be leginkább funkciójukat, ha nem nyomtatásban megjelent iskolai dokumentumok "tárolóhelyei", hanem gyakran frissített, a tanárok, diákok és szülők számára is hasznos, olykor egyéni oktatási célú információkat tartalmaznak. Ezt a fajta alkalmazási módot a középiskolák még kevésbé használják ki, a felsőoktatásban viszont már akadnak követendő példák. A szerző saját tanszékének weboldalain "virtuális kalauzként" vezeti végig az olvasót, bemutatva a honlapfejlesztés sokszínű, hasznos és informatív lehetőségeit. 
[97–104. oldal]
Az Oktatási Minisztérium és az MTA Pedagógiai Bizottságának támogatásával 1999-ben végzett kutatás során az Oktatáskutató Intézet munkatársai arra kerestek választ, hogy az iskolák meglévő IKT-eszközeiket miképpen illesztik az iskolai életbe, a tanulási folyamatba. A kérdőívek, interjúk elemzése után e tanulmány szerzője az iskolai számítógépek alkalmazását a diákok szemszögéből vizsgálja: elsősorban a tanulói szokásokat, azok változásait mutatja be. 
[105–122. oldal]
Az OM és az MTA Pedagógiai Bizottságának támogatásával 1999-ben szervezett kutatás arra keresett választ, hogy milyen felszereltségűek az iskolák, és a meglévő számítógépeket milyen módon használják, hogyan illesztik be az iskola életébe, a tanítás folyamatába. A tanulmány a vizsgálat egy meghatározott területét emeli ki. Bemutatja, hogy az adatok tükrében mi jellemzi az általános, illetve középiskolában tanító tanárok számítógép-használatát, ezen belül is elsősorban a gép kommunikációs eszközként történő használatát. 
[123–136. oldal]
A szerző Baranya megyében végzett kutatásának eddigi eredményeit adja közre. Előadása elhangzott "A multimédiás oktatóprogramok minőségének szerepe a MÉDIA (KIT)-kompetenciák kialakításában" című konferencián. Vizsgálatának elsődleges célja annak feltárása volt, hogy milyen hatást gyakorol a kistelepülések iskoláiban dolgozó pedagógusok munkájára az internet megjelenése és elterjedése. A végzett felmérések tárgyát képezi továbbá a fejlesztési lehetőségek feltárása és kidolgozása, a már létező példák és módszerek összegyűjtése és szélesebb körben történő megismertetése. 
[137–147. oldal]

Nézőpontok

A TEMPUS Közalapítvány az Oktatási Minisztérium támogatásával 2001. február 16-án konferenciát rendezett "Kommunikációs és információs technikák (KIT) a közoktatásban" címmel, amelyen a résztvevők plenáris előadások és műhelymunkák keretében tájékoztatást kaphattak a technika oktatási alkalmazásának legfrissebb hazai és nemzetközi eredményeiről, fejlesztési terveiről. 
[148–156. oldal]

Látókör

A roma gyerekeket képző általános iskolák körében végzett kutatás (lásd Új Pedagógiai Szemle, 2001. február) során megvizsgálták a roma fiatalok továbbtanulási eredményességét befolyásoló tényezőket is. A kutatás eredményeit bemutató tanulmányban választ kapunk arra, hogy az iskolák működésében milyen tényezőkön múlik az eredményesség; hogyan befolyásolja ezt a szülők részvétele az iskolai életben, valamint a pedagógusok bére; végül a szülők gazdasági aktivitása, anyagi helyzete milyen hatással van a roma gyerekek előrehaladására. 
[157–170. oldal]

Műhely

Az alábbi írás egy gyakorló pedagógus tollából született, s a tanári tevékenység egyik legfontosabb elemével, a kommunikációval foglalkozik. A szerző rövid áttekintést ad a pedagógiai szituációkban lehetséges kommunikáció típusairól, a pedagógiai helyzetek kezeléséről kommunikáció által. A szerző saját tevékenységének kommunikációval összefüggő tapasztalatait is közreadja. A cikknek ez a része azért figyelemre méltó, mert példát ad arra, mit jelent a pedagógus saját tevékenységében az önreflexió, a tapasztalatok elemzése s az ebből levonható következtetések általánosítása. 
[171–179. oldal]
[180–184. oldal]
[185–189. oldal]
[190–197. oldal]

Világtükör

[198–211. oldal]
Folyóiratunk 2000. évi nyári összevont számában bemutattunk néhány, az Európa Tanács és az UNESCO kezdeményezései nyomán elindult programot, amelyeket a hatékonyabb idegennyelv-tudás érdekében vezettek be különféle európai országokban. Az azóta eltelt idő ismét bebizonyította: az Európa Tanács programjai közt változatlanul kiemelt helyen szerepel a nyelvoktatás. A 2001. esztendőt - az Európai Unióval közösen - a "Nyelvek Európai Évé"-nek nyilvánították. 
[212–221. oldal]

Kritika-figyelő

[223–225. oldal]
[226–228. oldal]
[229–231. oldal]

Európa-melléklet

Az OECD INES (Indicators of the Education Systems) projektje az oktatási rendszer egésze számára alakít ki indikátorokat az OECD-országok közreműködésével. Az indikátorok az Education at a Glance (továbbiakban EAG) című évente megjelenő kötetben kerülnek nyilvánosságra. A tevékenység alapvető célja olyan indikátorrendszer létrehozása, amelynek révén az egyes országok oktatásügyi adatai, változásai nemzetközi kontextusban értelmezhetővé válnak, és amelynek révén országos szintű oktatáspolitikai döntéshozók pontosabb képet kaphatnak az egyes folyamatokról nemzetközi összehasonlításban is. Az írás bemutatja az egyik INES network működését is. 
[233–241. oldal]
A filozófus szerző tanulmányában az európai dimenzió fogalmának nevelésfilozófiai és etikai összefüggéseit ragadja meg. Álláspontja szerint az európaiság egyik legfontosabb eleme az az erkölcsi, mentális személyiségmodell, amelyet ma az europolgár jelentéséhez társítunk. A szerző rámutat arra, hogy a nevelés számára milyen feladatokat jelent ennek az erkölcsi értékrendnek az elmélyítése. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy az unió gazdasági közösségéhez történő csatlakozás nem önmagában vezet el ennek az autonóm értékrendű polgári mentalitásnak a megteremtődéséhez, ebben fontos szerepet játszik az ezt segítő nevelés. 
[242–247. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.