2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2005 február

Új Pedagógiai Szemle 2005 február

2009. június 17.

Néhány napja rendszeresen belépek az interneten olyan oldalakra, amelyeken érettségire készülő diákok chatelnek, illetve fejtik ki gondolataikat, aggodalmaikat az új kétszintű érettségiről, a felkészülés nehézségeiről, a tanárok új érettségihez való viszonyulásáról. Javaslom mind a tanároknak, mind a vizsgafejlesztőknek, hogy mélyedjenek el a diákoldalak szövegeiben. Régóta nem olvastam ilyen pontos állapotrajzot a magyar közoktatásról, a vizsga, az értékelés funkciójáról, az iskola által közvetített tudás problémáiról.

A diákoktól származó szövegek nemritkán sokkal bölcsebbek, mint a sajtóban napvilágot látó egynémely pedagógusi, szülői, sőt oktatáspolitikusi megnyilvánulások. Egy fizika iránt érdeklődő érettségiző leírja, hogy nem lenne semmi baj az érettségi feladatokkal, ha négy évig nem egészen mást tanultak volna a gimnáziumban. „A tanárok sem szeretik az ilyen puha kérdéseket, nekik tisztább, ha a feladatgyűjteménybeli példákat oldatják meg velünk.” Egy másik vélemény: „Szerintem ebből a történelem-feladatsorból csak azok tudnak jól érettségizni, akik nem leckéről leckére tanulnak, hanem beszélgetnek, gondolkodnak ezekről a problémákról. Én kifejezetten élveztem a próbaérettségit, pedig orvosira akarok menni. A magolósoknak az esszés feladatoknál végképp befellegzett.” Diákok sora kér tanácsot, hol találhat gyakorló feladatsorokat a különböző tantárgyakhoz, s amint felbukkan egy találékony társ a neten, hirtelen felgyorsul a chatoldalak mozgása, áradnak a hálás köszönő üzenetek. Tiki írja: „Azt sem tudom, hogy készüljek így fel fizikából. A neten nem találok normális fizikatételeket, a SULINET e-fizika részlege meg nem működik. Kinek írjak, hogy szedjék már össze az e-fizikát? Nagyon kellene!” Erre az üzenetre Határ az alábbiakat válaszolja: „Az OM honlapján található egy tanároknak szóló érettségi feladatsor, de jó szívvel ajánlhatom minden diáknak, mert megtalálhatja benne mindenki az elbírálás módját is. Tantárgyanként tudjátok előhívni, sajnos minden tantárgy előtt egy jó hosszú felesleges dumával, de utána jönnek a mintafeladatok pontozási útmutatóval.” Majd megadja az OM-honlapon az adott webhely teljes címét. Török Szofi válasza: „Határ, téged aranyba kellene foglalni, ezt keresem már több mint egy hete az OM honlapján.” S még egy érdekes párbeszéd – D4kj5 ezt írja: „Hali! A minap azt hallottam, hogy a felvételi tárgyakat középszinten ki lehet váltani egy projektmunkával. Ki tudja, mi az a projektmunka? A tanárom nem is hallott ilyesmiről a suliban. Aki tud cikket, linket, küldje el!” Bywatch válaszol: „A projektmunkáról annyit tudok, hogy ott nem könyvből kell tanulni. Bioszból konkrétan tudom, hogy egy kísérletezős, kutatásos munkán kell több hónapon át bebizonyítani, hogy megtanultad az anyagot. Nem felelni kell, hanem dolgozva, kutatva tanulni. Szerintem ez érdekesebb, mint a biosztanárt hallgatni.” Kata beleszól a vitába: „Amikor erről beszéltünk, a kémiatancsi idegrohamot kapott, s azt mondta, hogyha ezt bevezetik, akkor felmond. Mi az, hogy nincs tétel és példamegoldás…”

Idézhetném tovább az internetoldalakról összegyűjtött szövegeket, de talán ez a néhány szemelvény is jól érzékelteti, hogy az új érettségi fogadtatása vegyes. A próbaérettségi feladatsorai a diákok és a tanárok jó részét is meglepték. Elsősorban azért, mert az ismeretek puszta reprodukálását kívánó hagyományos feladatok mellett számos összetett, gondolkodást igénylő feladat is bekerült. A nyilvánosságban és a hétköznapi közbeszédben ezt a paradigmaváltást nehezményezik azok a szülők, tanárok, akik nem értenek egyet az új érettségi koncepciójával.

Az érettségi reformja kapcsán kibontakozó vita csak kisebb részben szól magáról az érettségiről, tárgya sokkal inkább az iskola által közvetített tudás, az ennek megszerzéséhez vezető tanulási út. A hagyományos érettségi fenntartása mellett érvelők attól féltik az iskolát, az ott tanuló diákokat, hogy a kompetenciák összetett fejlesztésére, a problémamegoldásra, az ismeretek alkalmazására koncentráló tanítás háttérbe szorítja az ismeretek közvetítését, súlytalanná teszi az iskola történetileg kialakult funkcióját.

Ez a vita sokban hasonlít a PISA-vizsgálat eredményeinek értelmezése körül zajló polémiához. A PISA-eredményeket sokan épp a vizsgálat alapkérdése miatt fogadták kételkedve, vagyis azért, mert nemcsak az iskola által közvetített konkrét tananyag elsajátításán keresztül mérte a tanulók teljesítményét, hanem az ismeretek mobilizálását, alkalmazását is mérhető teljesítményként értelmezte. Vagyis az érettségiről és a PISA-vizsgálatról szóló vitáknak a tárgya nem más, mint hogy mi legyen az iskola jövőbeni tudásstratégiája, mennyire épüljön be az ismeretközvetítő funkció mellé a kompetenciák fejlesztése, mégpedig úgy, hogy e váltás közben az iskola klasszikus műveltségi kánonja alapjaiban ne sérüljön.

Már a PISA 2000 vizsgálat kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy azoknak az országoknak a diákjai teljesítenek jól, amelyek idejében felismerték, hogy a műveltségközvetítés és a tudás gyakorlati alkalmazására történő felkészítés nem feltétlenül mond ellent egymásnak.

Az érettségiről szóló viták egyik leggyakrabban felvetett kérdése: szabad-e, lehet-e ilyen radikális változtatást végrehajtani a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsga tartalmában? Lehet-e olyan feladatok sokaságát beépíteni az érettségi feladatsorokba, amelyek eddig nem igazán jelentek meg a tanítási órákon?

A vitában kerülgetünk egy sokak által jól ismert problémát: nevezetesen azt, hogy a közoktatásban szükséges tartalmi reformokat egyre kevésbé lehet a bemeneti oldalról, tantervi reformokkal kikényszeríteni. A vizsgák, külső mérések által megjelenített követelményekhez alkalmazkodó iskola jelenti az igazi garanciáját annak a paradigmaváltásnak, amelynek szükségességére mindkét PISA-vizsgálat eredményei nyomatékosan figyelmeztetnek. Az első PISA-mérést követően azok az országok tudtak teljesítményjavulást elérni, amelyek képesek voltak bátran meglépni a kompetenciák fejlesztését előtérbe helyező reformokat. A 2005-ös érettségi mindenképp ilyen lépésnek minősíthető.

Ha a leendő érettségizők üzenetváltásait nézzük, van esély az új érettségihez történő alkalmazkodásra, a tudásátadásban szükséges paradigmaváltásra.


Tartalom

Tanulmányok

A társadalomtudományokban egy ideje megjelent egy új interdiszciplináris tudományág, a társadalmi nemek tudománya, amely valójában nem önálló tudományág, inkább szemléletmód. Pető Andrea ebből a sokféle tudományt egyesítő szemléletből ad ízelítőt. Írásában bemutatja, miként hasznosítható a nőtörténelem a történelem tanításában, illetve a történelem társadalomtörténeti szemléletű tanításában, amely személyes sorsok megismerésén át ad képet a történelmi események folyamatairól. A tanulmányban leírt módszer ugyan egyetemi hallgatók tanításának tapasztalatait összegzi, de meggyőződésünk, a módszer számos eleme alkalmas a történelemtanítás megújítására, azoknak a kompetenciáknak a kialakítására, amelyek a történelem összefüggéseinek felismerését, a társadalom mai viszonyainak megértésében való felhasználását segítik. 
[3–15. oldal]
Amióta a pedagógiai közbeszéd egyik fontos témája az iskolai autonómia, az önálló arculat és értékrend, sokak számára kérdés, hogy milyen lehetséges értékek, értékmodellek jellemezhetik a közoktatási intézményeket. Kovács Sándor tanulmánya kísérlet az iskolai értéktipológia felállítására. A tanulmánynak az ad különös jelentőséget, hogy a szerző az iskolai szervezeti célok alapján próbálja meghatározni, hogy itt és most milyen lehetséges célok és értékek mentén teremtik meg az intézmények saját arculatukat, s ezek az értékek hogyan jelennek meg az iskola önmeghatározását kifejtő pedagógiai programokban. 
[16–21. oldal]
Az Országos Közoktatási Intézet Követelmény- és Vizsgafejlesztő Központja az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponttal (OKÉV) együttműködésben 2004 májusában az új kétszintű érettségi logisztikai rendszerének, továbbá az egyes tárgyak feladatsorainak kipróbálása érdekében a 11. évfolyamos középiskolások körében próbaérettségit tartott. A próba eredményeiről, a feladatok megoldásának tapasztalatairól jelentés készült, ennek részleteit tárjuk olvasóink elé. Februári számunkban a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a matematika próbaérettségi eredményeiről készült jelentés részleteit adjuk közre, melyet Horváth Zsuzsanna, Kaposi József és Lukács Judit készített. Következő számunkban az idegen nyelv, áprilisi számunkban pedig a természettudományi és az informatika próbaérettségi tapasztalatait összegezzük. 
[22–44. oldal]

Nézőpontok

2004 májusában a 2005-ös kétszintű érettségi lebonyolításának, a logisztikai rendszer működőképességének ellenőrzésére és a feladatok kipróbálására minden 11. évfolyamba járó középiskolás részt vett a próbaérettségin. Az érettségiről készült jelentés részleteinek bemutatása mellett fontosnak éreztük, hogy az egyes tantárgyak kidolgozását irányító szakembereket szerkesztőségi beszélgetésre hívjuk, hogy elmondhassák, hogyan látják az új érettségi céljait, hogyan értelmezik a megtartott próba eredményeit, s miként vélekednek az új érettségi szerepéről a közoktatás modernizációjában. A beszélgetés egyik legfontosabb következtetése, hogy az új érettségiben nem a kétszintűség, hanem a tudás alkalmazására való törekvés jelenti az igazán új, előremutató elemet. 
[45–57. oldal]
2004 októberében negyedik alkalommal rendezte meg az MTA Pedagógiai Bizottsága a 4. Országos Neveléstudományi Konferenciát. A Csapó Benő egyetemi tanárral készült interjú a konferenciának a neveléstudományban, illetve a tudományos szakmai nyilvánosság fejlesztésében betöltött szerepéről, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról szól. A konferencia ürügyén szó esik a tudomány és az oktatáspolitika viszonyáról, továbbá a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításában jelentkező hazai problémákról is. 
[58–62. oldal]
A tanulmány célja, hogy objektív áttekintést nyújtson a testnevelés értékelésével kapcsolatos – az osztályzás eltörlését érintő – problémakörről. A szerző elsősorban szakmai érvek bemutatásával elemzi az oktatási kormányzat indulatokat keltett bejelentését, miszerint 2005 szeptemberétől megszűnne az iskolai testnevelés tantárgy érdemjeggyel történő értékelése. A szerző az osztályzás melletti és elleni érvek tárgyilagos, logikus ismertetésére, ütköztetésére, valamint pedagógiai célú interpretálására törekszik. Egyrészt tényközlő, dokumentatív, másrészt szubjektív szemszögből mutatja be a jelenkori, honi iskolai testnevelés értékelési rendszerét érintő drámai változásokat. Kutatási módszeréül a beavatkozásmentes – tartalomelemzéses – vizsgálatot tekinti mérvadónak, mert elsősorban a tények ismertetésére vállalkozik. A végső konklúzió megfogalmazását az ismertetett szakmai érvek birtokában az olvasóra bízza. 
[63–68. oldal]

Világtükör

Januári számunkban közöltük a PISA 2003 főbb eredményeit. Most a tanulók szociokulturális hátterére vonatkozó adatok és a teljesítmények közötti összefüggésekről adunk áttekintést. A PISA-mérés egyik fontos elemzési szempontja volt, hogy a részt vevő országok oktatási rendszere mennyire képes kiegyenlíteni a tanulók társadalmi hátteréből, szüleik iskolázottságából és az általuk biztosított anyagi feltételekből eredő különbségeket. A beszámoló az mutatja, hogy az egyes országcsoportok jellegzetes eltéréseket mutatnak ebből a szempontból. Magyarország változatlanul azon országok közé tartozik, amelyekben az iskola nem vagy alig képes kompenzálni a tanulók szociokulturális hátteréből fakadó hátrányokat. 
[69–78. oldal]
A próbaérettségiről szóló összeállításunkhoz kapcsolódóan áttekintést adunk arról, hogy a világ különböző országaiban miként történik a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsga, és hogy az érettségit, illetve az azzal egyenértékű vizsgákat milyen módon ismeri el a felsőoktatás. A nemzetközi összefoglaló ismerteti azokat a nemzetközi egységesítési törekvéseket is, amelyek célja olyan egységes nemzetközi követelményrendszer megteremtése, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok a tágabb európai és világtérben szabadon folytassanak felsőfokú tanulmányokat. 
[79–84. oldal]
Olvasóink megelőző számainkban sokat olvashattak az Európai Unió 2000-ben Lisszabonban elhatározott Oktatás és képzés 2010 munkaprogramjáról. A munkaprogram, amelynek Magyarország is sokféle módon részesévé vált, egyik legfőbb sajátossága, hogy mérhető indikátorokat, viszonyítási pontokat rendel a programban vállalt célokhoz. 2004-ben került sor első ízben arra, hogy a részt vevő országok jelentést adtak a munkaprogram végrehajtásáról. Az alábbi összegzés ennek a jelentésnek a legfontosabb eredményeit mutatja be a magyar olvasó számára. A jelentés meglehetősen kritikus szemlélettel elemzi, hogy az országok által vállalt célkitűzések közül mi az, ami időarányosan megvalósult, s rámutat azokra feladatokra, amelyekben nagyobb erőfeszítésekre van szükség a célok teljesüléséhez. 
[85–96. oldal]

Visszalapozó

[97–102. oldal]

Műhely

A szerző – évtizedek óta gyakorló nyelvtanár – átfogó képet ad a hazai németoktatás és ezen keresztül az idegennyelv-tanítás helyzetéről, problémáiról. Elemzésének középpontjában a hazai nyelvkönyvkínálat kiszélesedése, az ezzel járó minőségi problémák bemutatása áll. De figyelme kiterjed a nyelvtanítás tartalmában, módszertanában és a tanári gárda felkészültségében mutatkozó problémák elemzésére is. 
[103–111. oldal]
A környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának elkötelezett hívei régóta írják, mondják, hogy a környezettudatos magatartásra nevelés korántsem csak a biológia, esetleg a földrajz és a kémia tanítása során valósítható meg eredményesen, hanem szinte minden tantárgy kínál lehetőséget erre. Az alábbi tanulmány azt elemzi, hogy a német nyelv oktatásában használt tankönyvek milyen gazdag lehetőségeket kínálnak a környezet védelmének elmélyítésére, az ezzel kapcsolatos ismeretek, értékek közvetítésére. 
[112–119. oldal]

Kritika-figyelő

[120–121. oldal]
[122–122. oldal]
[123–124. oldal]

In memoriam

[126–126. oldal]
[127–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.