2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 január

Új Pedagógiai Szemle 2006 január

2009. június 17.

A legtöbb pedagógus egyre gyakrabban szembesül azzal, hogy a gyerekek kulturális fogyasztásában érvényesülő értékrend folyamatosan távolodik attól az értékvilágtól, amelyet a pedagógus – és tegyük hozzá, az iskola egésze, a pedagógiai program, a helyi tanterv, a tankönyvek – közvetíteni szeretne. „Akármit is teszek, akármilyen jó programot kínálok a gyerekeknek, a média, az internet, a reklámok által megjelenített kulturális minták sokkal erőteljesebben hatnak” – panaszkodnak különböző beszélgetésekben a pedagógusok.

A gyerekek és fiatalok olvasási, kulturálódási szokásait, az azokban megnyilvánuló értékválasztást elemző szociológiai vizsgálatok megerősítik a pedagógusi vélekedéseket. Szembe kell néznünk azzal, hogy a ma iskolába járó nemzedék kulturális igényrendszere, érdeklődése, olvasmányszerkezete kezd elszakadni attól a klasszikus, hagyományos kulturális mintától, amely az európai hagyományokon nyugszik, s amelyet némi önhittséggel a „nagybetűs” kultúra fogalmával szoktunk azonosítani. Az elitkultúrával szemben létezik – mindig is létezett – a populáris tömegkultúra. Az iskola „erős várként” évszázadok óta megpróbál ellenállni a tömegek által fogyasztott kultúrának, de ez irányú törekvései rendre kudarcot vallanak. Napjainkra – épp a fogyasztói értékrendet közvetítő kereskedelmi média, az internetről szinte korlátlanul letölthető igénytelen multimédia-tartalmak expanziója, no meg a DVD-dömping következtében – végképp elveszni látszik az iskola, a pedagógusok csatája az elitkultúra közvetítéséért és elfogadtatásáért. S ez akkor is igaz, ha a nemrégiben lezárult A Nagy Könyv-mozgalom látszólag azt tárta a nyilvánosság elé, hogy az irodalmi értékek diadalmaskodni tudnak a Való Világ, a Big Brothers, a Megasztár vagy a Mónika-, Balázs- és ki tudja még milyen show-k értékvilága felett.

A posztmodern bizonytalanság, az egyre kiterjedtebb értékrelativizálódás korszellemétől áthatva persze gyakorta elgondolkodom azon, hogy vajon feltétlenül az a kulturális minta az egyedül üdvözítő érték-e, amelyet a mindenkori értelmiség, a kulturális elit – amelynek természetesen részét képezik a tantervkészítőktől a tankönyvírókon át a pedagógusokig bezárólag mindazok, akiknek közük van az iskola által közvetített műveltség, kultúrakép kialakításához – a kultúra fogalmán ért. Aztán – mivel én is ebben a közegben szocializálódtam – meggyőzöm magam, hogy a hagyományokon alapuló, ám a modernitás és a posztmodern által azért jócskán átformált hagyományos kultúrát nem szoríthatja ki az a tömegkultúra, amely a ma élő emberek tömegei számára énazonosságuk, szocializációjuk egyik legmeghatározóbb tényezője.

Reménytelen-e hát az a küzdelem, amely a hagyományos, az elit által értékesnek minősített kulturális paradigma védelméért az iskola keretei között folyik? Amennyiben az iskola hagyományos eszközrendszerével folytatjuk, valószínűleg reménytelen. Valami egészen másra van szükség ahhoz, hogy az ezernyi módon mediatizált világ a maga tömegkultúrájával ne írja felül azt a kulturális hagyományrendszert, amelyről egy viszonylag szűk kisebbség – talán nem illúzióktól terhesen – azt reméli, hogy általa élhetőbb lesz a világ, jobbak, emberibbek maradhatnak az együtt élők kapcsolatai, és fennmaradhatnak azok az emberi közösségek, amelyek megóvnak a magány, a lelki kiégés pusztító végzetétől.

A kultúra társadalmi kohéziót, életminőséget meghatározó szerepét komolyan vevő társadalmak világszerte keresik a megoldást az értékvesztés, az akulturáció, az e téren szinte mindenütt tapasztalható negatív tendenciák megállítására. A sikeresnek tűnő megoldások mindenütt az iskola falain kívül, a közművelődésben működő kultúraközvetítők kezdeményezései és természetesen a pedagógusokkal való együttműködése nyomán születnek, s valamilyen módon alkalmazkodnak annak a szubkultúrának a sajátosságaihoz, amelyet a megcélzott gyermek- és ifjúsági csoportok „fogyasztanak”.

A közelmúltban nagy londoni múzeumok honlapjain keresgélve figyeltem fel arra, hogy ezek az intézmények milyen kiterjedt tevékenységet folytatnak annak érdekében, hogy az iskolás gyerekek tízezreit bevonják abba a kultúrába, amelynek egyik meghatározó tevékenységeleme a múzeum- és könyvtárlátogatás. Érdemes ellátogatni a British Museum honlapjára, és rákattintani a Children’s Compass címre. Az olvasó múzeumlátogatásokat előkészítő projektpedagógiai programok, curriculumok sokaságát találja, amelyek pedagógusnak, szülőnek egyaránt segítenek abban, hogy a gyerekek örömet találjanak e világhírű közgyűjtemény kultúrkincseinek a megismerésében. A Children’s Compassban, azonban nemcsak és nem elsősorban a pedagógiai, didaktikai szakszerűség a legnagyobb érték, hanem az, hogy a British Museum a gyermeki és ifjúsági kulturális fogyasztás szokásrendszeréhez alkalmazkodva a BBC-n és más kereskedelmi televíziós csatornákon filmspotokban reklámozza gyerek- és ifjúsági programjait, sőt a megcélzott korosztályok által kedvelt rocksztárok is bekapcsolódnak egy-egy iskolai osztály múzeumi kutatómunkájába. Hasonló oktatási programokat, múzeumlátogatást előkészítő curriculumokat tartalmazó weboldalakkal és a múzeumi kultúra befogadását szolgáló filmspotokkal találkozhatunk a nagy angol képtárak a Tate és a National Galery esetében is. E honlapok külön érdekessége, hogy a múzeum anyagának megismerését a legkülönbözőbb feladatsorok segítik, és ezek között egyre nagyobb szerepet kap a multimédia. A British Museum oktatási honlapja például külön fejezetet szentel az IKT-alkalmazáshoz szükséges készségek fejlesztésének. A gyerekek a honlapon található tárgyak képeiből saját múzeumi CD-ROM-okat, digitális klipeket készíthetnek. Vagyis a digitális korszakban felnövő nemzedék preferált tevékenységei szervesen összekapcsolódnak az archaikus kulturális örökség közvetítésével.

Számomra jelkép értékű az a filmspot, amely azt mutatja be, hogy a BBC 3. csatornáján futó többmilliós nézettségű angol szappanopera hősei egy angol kisvárosból érkezett iskolai csoporttal együtt nézik végig a British Museum világhírű egyiptomi gyűjteményét, az iskolások kedvelt sztárjaikkal tanulmányozzák a múmiákat, a balzsamozás technikáját és a piramisok hieroglifáit. Ez a képsor azt üzeni, hogy az értékes kultúra is „eladható”, vonzóvá tehető, csak éppen kellenek hozzá a mai kor példaképei. Tudomásul kell venni, hogy ilyen világban élünk!

Ahogy néztem ezt a rövid filmspotot, arra gondoltam, hogy fanyalgás, utóvédharcok helyett a kultúra és az oktatáspolitika irányítóinak sürgősen egy asztalhoz kellene ülniük a kereskedelmi csatornák reklámembereivel. S persze az is jó lenne, ha a mi múzeumi honlapjainkra is olyan gazdag curriculumgyűjtemények kerülnének, mint amilyenekkel a londoni múzeumok honlapjain találkozhat a szörfölő.


Tartalom

Tanulmányok

Mit olvasnak a 12–14 évesek? Milyen helyet foglal el az olvasás a mai tizenévesek szabadidős tevékenységében? Mennyire határozza meg az olvasmányszerkezetet és az olvasáshoz fűződő viszonyt a gyerekek szociokulturális háttere? A szerző ezekre a kérdésekre keresett választ tanulmányában. 
[3–23. oldal]
1977-ben és 1997-ben egy-egy országos vizsgálattal deríthettük fel a felső tagozatosok szabadidős tevékenységeinek rendszerét, olvasási, könyvtárhasználati szokásait, olvasási kultúráját. Azóta csupán elszórt, helyi jellegű kutatásokról van tudomásunk. Ezek sorába illeszkedik az alábbiakban ismertetett (Budapest XI. kerület, 2003. nov.) felmérés, melynek adatai radikális változásokat jeleznek a 13 évesek olvasói ízlésében – a nemzeti klasszikusok helyét a divatos amerikai, angol szerzők vették át –, számítógép-használatában. Növekedni látszik az egyes társadalmi rétegek közötti kulturális távolság is, például a semmit nem olvasók, az otthoni könyvgyűjteménnyel nem rendelkezők arányát illetően. 
[24–47. oldal]

Konferencia

A magyar közoktatás fejlődésének egyik kulcskérdése az értékelési kultúra fejlesztése. Ennek fontos eszköze az értékelési politika, illetve az értékelést ösztönző jogi környezet alakítása. Az előadás szerkesztett változata részletes képet ad arról, hogy az oktatásirányítás egyes színterein az elmúlt időszakban milyen politikai, jogi eszköztár jött létre az értékelési kultúra fejlesztése érdekében. A szerző külön-külön mutatja be, hogy a fenntartói szinttől az intézményi szinten át az országos irányítási szintig milyen eszközrendszer áll az értékelési kultúra fejlesztésének szolgálatában. Arra is választ keres, hogy a rendelkezésre álló értékelési eszközök mennyire épülnek be az irányítás mindennapi gyakorlatába. 
[48–53. oldal]
Az oktatáskutatók jó ideje hangoztatják, hogy a gyors változásokat eredményező nagy oktatási reformok kora lejárt. A 2005-ben bevezetett érettségi kapcsán beszélhetünk-e mégis reformról? Halász Gábor előadása az érettségi kapcsán azt vizsgálja, mit jelent a folyamatosan fejlődő tanuló rendszer jellegű reform az oktatáspolitikában. Az előadás sorra veszi az érettségi reformjának állomásait, és ezeken keresztül mutatja be a 21. század első éveire jellemző oktatáspolitikai változások sajátosságait. 
[54–66. oldal]
Az előadás az új érettségi vizsga kapcsán azt elemzi, hogy a vizsgafeladatok előkészítésének és a vizsga lebonyolításának technológiája milyen módon képes befolyásolni a vizsga minőségét, megbízhatóságát. A szerző részletesen bemutatja az érettségi feladatok készítésének és a feladatok értékelésének módszereit, továbbá a kidolgozott feladatok tipológiai rendszerét. Az előadás összehasonlítja a feladatkészítés klasszikus metódusát és azt a többlépcsős feladatkészítési eljárást, amely egyaránt segítheti a minőségi és a feladatmegoldási problémák enyhítését. 
[67–74. oldal]
A tanulmány a tudáskoncepció változásával, annak irányával – a hetvenes években értékes tudásnak számító diszciplináris tudás fokozatos leértékelődésével és a mindennapi életben történő eligazodáshoz szükséges tudás, kompetenciák felértékelődésével – és a nemzetközi vizsgálatokban megfigyelhető megjelenési formáival foglalkozik. A nemzetközi vizsgálatok közül részletesen bemutatja az új műveltségkoncepció keretében kidolgozott PISA 2003 vizsgálat problémamegoldás-modulját. A tanulmány végén betekintést kapunk néhány hazai – a PISA-vizsgálatokat megelőző –, hasonló témakörben végzett vizsgálat eredményeiről. 
[75–86. oldal]
Előadásában a szerző elsősorban azt elemezte, hogy a különböző iskolafokozatok mennyire tudják fejleszteni a munka világában szükséges kompetenciákat, továbbá vizsgálta, hogy a vizsgák képesek-e mérni, számon kérni e kompetenciák fejlettségét. Az előadás egyik fő következtetése, hogy az iskola akkor töltheti be társadalmi funkcióját, ha képes alkalmazkodni a munka világában és a mindennapi életben jelentkező változásokhoz. 
[87–93. oldal]
Mit jelent a sokat emlegetett új tudás fogalma? Ki mit ért új tudáson a társadalom, a munka világa és természetesen a személyiség fejlesztés szempontjából? Mit jelent az oktatás elmozdulása a kompetencia alapú fejlesztés irányába? Az iskola által közvetített tudás mennyire képes követni a munka világának igényeit? Milyen szerepet tölt be az új érettségi az új tudás közvetítését felvállaló iskola megteremtődésében? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a pódiumvita résztvevői. 
[97–106. oldal]

Informatikai nevelés

A számítógéppel segített kollaboratív tanulás új dimenziókat nyit a mindennapi tanulás és tanítás folyamatában. A színvonalas digitális tananyagok mellett az oktatás szereplői számára számos kollaboratív eszköz érhető el, melyek a kommunikációt, az együttműködést oly módon képesek támogatni, hogy közben a pedagógiai célt nem tévesztjük szem elől. A hazai projektek rengeteg tapasztalattal szolgálnak azok számára, akik kedvet éreznek az IKT eszközeinek kipróbálásához, vagy akik már gyakorlottan vitorláznak a projektpedagógia izgalmas vizein.  
[104–112. oldal]

Világtükör

A szerző a különböző országokban végzett kutatások alapján áttekinti, hogy milyen példaképeket választanak a mai gyerekek, illetve fiatalok ebben az értékválsággal és a hagyományos értékrendek devalvalódásával sújtott korban. Arra is választ keres, hogy a fiatalok honnan merítik a példaképeket és értékmodelleket. Az elemzések arra utalnak, hogy a példaképválasztásban – az iskola, a család és az irodalom mellett – egyre jelentősebb szerepet játszik a média. 
[113–119. oldal]

Visszalapozó

Sorozatunkban egy több mint egy évtizeddel ezelőtti, pályaválasztással foglalkozó osztályfőnöki óra mai változatát adjuk közre. Az olvasó megismerkedhet az érintett osztály tanulói által írt fogalmazásokkal, amelyek a beszélgetés kiindulópontját képezték. Ezekből és az órai beszélgetés részleteiből képet alkothat a mai tizenévesek értékrendjéről, munkamotivációiról. Különösen elgondolkodtató, hogy a gyerekek jövőről alkotott elképzeléseiben hogyan képeződik le a mai magyar valóság, a fogyasztói társadalom. 
[120–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.