2019. november 21., csütörtök , Olivér

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2005 október

Új Pedagógiai Szemle 2005 október

2009. június 17.

Lassan egy évtizede már, hogy a hazai pedagógiai közbeszédben is meghonosodott az élethosszig tartó tanulás fogalma. A life long learning szinte minden olyan tanulmány, program, elemzés szinte kötelező toposzává vált, amely valamilyen módon az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatával, az egyén gazdasági, technológiai változásokhoz történő alkalmazkodásának kérdéseivel foglalkozik. A fogalom értelmezésében azonban még mindig nem történt meg az a frontáttörés, amely az élethosszig tartó tanulást nemcsak a felnőttoktatás, a felnőttkori tanulás szinonimájaként, hanem az oktatás egészét átható szemléletként értelmezi, vagyis olyan közvetítendő értéknek, kompetenciarendszernek, élet és munka iránti attitűdnek tekinti, amely valóban az egyéni életút alakításának egyik kulcsa.

Mindez egy nemrégiben megtartott nemzetközi szeminárium egyik szekciójának vitája kapcsán ötlött fel bennem, ahol gyakorló pedagógusok és programfejlesztők arról beszélgettek, hogy a fejlesztő/formatív értékelés miként segítheti azt, hogy már az alapiskolázás szintjén megkezdődjék a felnövő generációk felkészítése az élethosszig tartó tanulásra. Immár sokadszor kellett érzékelnem, hogy a pedagógusok jelentős hányada egyrészt nincs tisztában e sokat emlegetett fogalom valódi tartalmával, másrészt nem látja, hogy az iskola – itt és most – miként tud hozzájárulni az élethosszig tartó tanulás egyfajta attitűddé, életvezetési filozófiává válásához.

Pedig ennek szükségességét mindennél jobban bizonyítják a magyarországi aktív népesség tanulás iránti érdeklődésére, motiváltságára vonatkozó adatok, amelyek azt mutatják, hogy az OECD-országokhoz képest a magyar felnőttek lényegesen kisebb hányada tartja fontosnak a folyamatos tanulást. Amíg a fejlett gazdasággal rendelkező társadalmakban a 24–59 éves korosztály ötven-hatvan százaléka vesz részt valamilyen felnőttképzésben, nálunk alig több tizenöt százaléka. Még szembetűnőbb különbségek tapasztalhatók a tanulás iránti attitűdök tekintetében. Csupán a magyar felnőttek húsz százaléka érzi fontosnak saját sorsának további alakítása szempontjából azt, hogy a munkája mellett tanuljon valamit, míg a nyugat-európai fejlett gazdaságok munkaképes polgárai közül több mint háromszor annyian mutatnak pozitív tanulási attitűdöt.

Ráadásul a tanuláshoz való viszony kialakulása terén is erőteljesen hat az egyenlőtlenségek sajátos csapdája, a sokat emlegetett Máté-effektus, az „akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik” elve. Minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál fontosabb számára a tanulás. Legkevésbé azok a társadalmi csoportok vonhatók be a tanulásba, amelyek alacsony képzettségük miatt a legrosszabb munkaerő-piaci esélyekkel rendelkeznek, és iskolai, tanulási kudarcaik miatt rossz emlékeket őriznek a tanulás világáról.

Az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges motivációk kutatása során mind a hazai, mind a más országokban végzett vizsgálatokból kiderült, hogy a tanuló társadalom megteremtődésének két legfontosabb feltétele a tanulásra ösztönző munkakörnyezet és a tanuláshoz szükséges kompetenciák elsajátítása, a tanulni tudás megtanítása. Az élethosszig tartó tanulás minden bizonnyal akkor válik realitássá, ha a gazdasági mikrokörnyezetből folyamatosan érkeznek a tanulásra késztető impulzusok, inspirációk, ha a munkatevékenységben alkalmazott technológia kezelése valóban folyamatos tanulást igényel.
De az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaságból, a mindennapi munkából érkező kihívások mellett nagyon fontosak az iskolai tanulásról bevésődött emlékek. Tanulási motivációval foglalkozó kutatások egész sora bizonyítja, hogy szoros kapcsolat van az iskolai kezdőszakaszban, illetve az azt követő pedagógiai ciklusokban a tanulásról kialakult benyomások, emlékek érzelmi színezete és a tanulásról való felnőttkori gondolkodás között. A sorozatos bukások, a hátsó padba szorítottság megrázó élményei ott munkálnak azokban, akik ehhez hasonló tapasztalatok sokaságát élték meg iskolázásuk során.

A tanuló társadalom, a tudás alapú gazdaság mindaddig nem teljesedhet ki, amíg a magyar gyerekek 25-30 százaléka iskolai kudarcok sokaságát szenvedi el, és olyan hiányos tudást szerez, mint amilyet a hazai és főleg a nemzetközi mérések visszajeleznek. S ha felmerül a kérdés, hogy az iskolázás mivel készíthet fel az életút egészét végigkísérő tanulásra, az eddigiekből egyértelmű a válasz. Mindenekelőtt minimalizálni kell az iskolai kudarcok lehetőségét, a tanulási sikertelenség miatti iskolai címkézést, a kibukást, a hátsó padba szorítottságot. Ahogy a híressé vált Clinton-program jelszava hirdeti: egyetlen gyereket sem szabad elveszíteni, mindenki számára olyan iskolai feltételeket, egyedi fejlesztési programot kell biztosítani, hogy a tanulást, az iskola első néhány évét sikerként élje meg. Ehhez az is szükséges, hogy a hagyományos értelemben vett tanulás mellett az ismeretek felfedezése, a kompetenciák fejlesztése érdekes, vonzó tevékenységekbe ágyazottan történjék. Csak ebben a tanulási környezetben alakulhat ki olyan attitűd, emberi nyitottság, melynek révén szinte minden szituációt egyfajta tanulási helyzetként élhet meg az ember.

Az egész életet átszövő tanulás egyik fontos jellemzője, hogy a formális és nem formális tanulási helyzetek nem különülnek el élesen egymástól. A folytonos tanulásra tehát csak olyan iskola képes szocializálni, amelyben nemcsak az órán, hanem számtalan iskolai és iskolán kívüli színtéren történhet tanulás, s amelyben ugyanolyan értéket képviselnek a nem formális úton szerzett tudások és a nem formális helyzetekben fejlődött, fejlesztett képességek.

Sokak számára ez a fajta iskola ma még a „nem iskola”, az iskolátlanított iskola rémképét hívja elő. Pedig az iskola mai válságából aligha van más kiút. A hagyományos iskola puszta reformjával az oktatás nemigen tud a társadalom, a gazdaság által igényelt mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy létrejöjjön a tanuló társadalom, és a tudásgazdaságban való részvétel kiáltó egyenlőtlenségei érezhető mértékben mérséklődjenek.


Tartalom

Tanulmányok

Az új, kétszintű érettségi egyik legérdekesebb eleme a projektérettségi. A szerzők áttekintést adnak a projektmódszer lényegéről, és bemutatják négy tárgy – ember- és társadalomismeret, etika; társadalomismeret; mozgóképkultúra és médiaismeret; emberismeret és etika – projektérettségijének jellemzőit. Megismerkedhet az olvasó az érettségi lehetséges témáival, a projekt kidolgozásának menetével, az értékelési eljárással, a projekt jellegű vizsgához szükséges feltételekkel. A szerzők összegzik a 2005-ös projektérettségik első tapasztalatait is. 
[3–22. oldal]
Szeptemberi számunkban közöltük a kétszintű informatikaérettségi tapasztalatairól készített tanulmány első részét. A háttérelemzés második része elsősorban a középiskolák személyi-tárgyi feltételeivel, különösen a számítógépes gyakorlás és internet-alkalmazás lehetőségeivel foglalkozik. A szerző elemzi a vizsgára történő felkészülést segítő tankönyv-, taneszköz- és szoftverválaszték minőségét, és képet ad a középiskolai informatikaoktatás egészének tanítási, tartalmi problémáiról is. A megkérdezett tanárok szerint az alacsony óraszám, a nem kielégítő eszközellátottság, valamint az IKT-használatát megalapozó tanártovábbképzések hiánya kevés lehetőséget ad a friss IKT-alkalmazások beépítésére a többi tantárgy anyagába. 
[23–33. oldal]
A tanulmány kísérletet tesz annak tisztázására, hogy milyen individuálpszichológiai és nevelési tényezők alakíthatják ki a gyermek életstílusát, azt a szemléleti, érzelmi viszonyulást, amely hozzásegítheti ahhoz, hogy harmóniában éljen önmagával és a környezetében lévőkkel, képes legyen megküzdeni a konfliktusokkal. A szerző rávilágít arra, hogy az egyénben ki kell alakulnia annak a pszichológiai immunrendszernek, amely önmaga feladása nélkül teszi lehetővé a feszültségekkel és a stresszhelyzetekkel való megbirkózást. Ennek elérését azzal segítheti a pedagógus, ha a gyermek számára nem válik érzékelhetővé, hogy „nevelik”, azaz ő maga ismeri fel a különböző helyzetekben célravezető magatartást. 
[34–41. oldal]
A pedagógiai és pszichológiai szakirodalom egyik leggyakrabban használt fogalma az önismeret. Tókos Katalin tanulmánya kísérletet tesz az önismeret, illetve az ehhez kapcsolódó fogalomrendszer – énkép, énséma, énreprezentáció stb. – tartalmának értelmezésére. Áttekintést ad arról is, hogy a személyiségfejlődés folyamatában hogyan szélesedik az énkép tartalma. A tanulmány érdekes fejezete a serdülőkori énkép és önjellemzés sajátosságainak elemzése. Az önismeretre vonatkozó pszichológiai tudás pedagógiai hasznosíthatóságát hivatott segíteni az énkép és az önismereti szint mérésével foglalkozó fejezet. 
[42–60. oldal]
A szerző a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány pályázatán nyertes, a természettudományi nevelés, szűkebben a fizikatanítás korszerűsítését célzó programot mutatja be. Ennek egyik legfőbb jellemzője az integrált természettudományi szemlélet, amely segíti az átlagpolgárt a társadalmi problémák természettudományi hátterének megértésében. A bemutatott program a tanulók önálló ismeretszerző tevékenységére alapozottan kívánja tanítani a természettudományokat, széleskörűen alkalmazva a projektmódszert. 
[61–67. oldal]
A tanulmány tizenöt magyarországi iskolában végzett kérdőíves vizsgálat alapján írja le, hogy milyen helyet foglal el a mozgás, a sport, a testedzés a serdülőkorú lányok életében. A vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a fiatalok közül egyre többen ismerik fel a sport egészségmegőrzésben betöltött szerepét. A testedzési szokásokat legdominánsabban a családi háttér határozza meg. Ugyancsak fontos tényező az, hogy az iskola milyen mértékben ösztönzi mozgásra, rendszeres testedzésre a tanulókat. A szerző szerint a serdülők jelentős részét egyfajta inaktív sportérdeklődés jellemzi, amely nem eredményezi a testi fejlődéshez nélkülözhetetlen mozgásos aktivitást. 
[68–75. oldal]

Nézőpontok

A hazai pedagógiai köznyelvben kezd meghonosodni a „digitális tananyag” fogalma. Ebben jelentős szerepe volt az elmúlt évek informatikai fejlesztéseinek és a Sulinet digitális tudásbázis (SDT)* létrejöttének is. Külön aktualitást ad a témának, hogy a kormányzat oktatásfejlesztéssel kapcsolatos „Hét lépés az igazságos és modern iskolákért” programjának harmadik pontjában hangsúlyt kap a digitális tartalomfejlesztés ügye. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői körbejárták a digitális tananyag fogalmát, megvitatták annak esélyeit, hogy a digitális tananyagok hogyan tudnak megjelenni a tanórákon, milyen tanári attitűdváltás szükséges ehhez, illetve milyen technikai feltételek állnak rendelkezésre jelenleg, és áttekintették azt is, hogy az SDT fejlesztése milyen folyamaton ment át eddig. 
[76–85. oldal]

Világtükör

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramot bemutató sorozatunk utolsó fejezetében két olyan munkacsoport tevékenységét és javaslatait összegezzük, amelyek a program egészében hangsúlyos szerepet töltöttek be. Az erőforrások hatékony elosztásának igénye ugyanis az oktatás és képzés egészét mint rendszert érinti, és minden munkacsoport tevékenységének hátterét hivatott biztosítani azzal, hogy a szakmai elképzelések sikeres megvalósítása érdekében minél több forrás megfelelő elosztását igyekszik megvalósítani ebben a szektorban. A hatékony finanszírozás feltételeinek megteremtése nélkül lehetetlen elérni, hogy a minőség és az esélyegyenlőség szempontjai is érvényesülhessenek az egyes tagállamok oktatáspolitikájában éppúgy, mint az Európai Unió szintjén. Megfelelő mérföldkövek, indikátorok meghatározása nélkül pedig nehezen lenne követhető, hogy milyen tendenciák tapasztalhatók az oktatás és képzés területén, valamint hogy az egyes ajánlások beépítése vagy elhagyása nyomán hogyan változott a rendszer egésze. A mutatók kidolgozásával foglalkozó munkacsoport tevékenysége így kapcsolódott a valamennyi oktatási és képzési részterületet érintő közösségi szintű szakmai együttműködéshez. 
[86–96. oldal]
Az Európai Unió oktatásra és képzésre vonatkozó javaslataiban kulcsfontosságú stratégiai elemként jelenik meg az élethosszig tartó tanulás. Ez a fogalom azonban a közösség értelmezésében nem csupán az iskolai gyakorlatban érvényesülő iránymutatást, hanem az oktatási, sőt kulturális rendszerek egészét átható alapelvet jelenti. Ennek jegyében az Európai Unió a life long learning támogatására olyan integrált programcsomagot tervez a 2007 és 2013 között tartó költségvetési periódusban, amely egyszerre több területet kapcsol össze, hogy minél komplexebb módon tegye lehetővé a kitűzött oktatási és képzési célok elérését és a szemlélet elterjesztését a nemzetállamok szintjén is. A közösségi programok új generációjához jelentősen megnövelt büdzsé és a források hatékonyabb, felhasználóbarát elosztása is társul, ennek köszönhetően pedig Magyarországon is előremutató innovációk megvalósítására nyílhat lehetőség. 
[97–102. oldal]
A cikk első része rövid áttekintést ad az iskolai fegyelmezés hazai és nemzetközi történetéről, majd bemutatja, hogy milyen szemlélet és konkrét gyakorlat uralkodik ma ezen a téren. A szerző jól érzékelteti, hogy a fegyelemről való gondolkodás, illetve a fegyelmezetlenség kultúra- és társadalomfüggő. A tanulmány bemutat néhány angol vizsgálatot, amelyek a fegyelemsértések típusaival, illetve okaival foglalkoznak. A szerző a fegyelemre vonatkozó nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján úgy véli, hogy a tanulók növekvő agresszivitásában jelentős szerepe van az iskolai fegyelem fenntartását is szolgáló pszichoterrornak. 
[103–109. oldal]

Internetkalauz

Kiheverték-e már a PISA-sokkot a gyengén teljesítő országok? Pedagógusok és oktatáspolitikusok mit tesznek annak érdekében, hogy javuljon a diákok teljesítménye a következő mérési körben, illetve hosszú távon kialakuljanak az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges képességek? Hogyan próbálnak az élen végzett országok a teljesítménylista gyengébb felére került társaiknak segíteni? Akad-e olyan ország, ahol már megtalálták az országon belüli teljesítménykülönbségek csökkentésének módszerét? Az alábbi összeállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ a nemzetközi PISA-központok, oktatási minisztériumok, oktatáskutató intézetek és szakfolyóiratok, kiadóközpontok honlapjait böngészve. 
[110–117. oldal]

Műhely

Az Európai Unió a jövőben egy ún. „nyelvi útlevél” alapján fogja értékelni polgárai nyelvtudását. Ezt az „útlevelet” egy portfólió alapján állítják majd ki, melyet a nyelvtanuló készít, ebben dokumentálja nyelvtanulását, fejlődési szakaszait, különböző teljesítményeit. Fontos, hogy ezzel a műfajjal már a tanárképzés során megismerkedjenek a leendő tanárok. Ezért a szegedi végzős tanárjelölteknek portfóliót kell benyújtaniuk iskolai gyakorlatukról. Az itt közölt tanulmány a portfólióról mint a tanári képesítés egyik lehetséges írásbeli mércéjéről szerzett tapasztalatokat ismerteti. 
[118–125. oldal]

Kritika-figyelő

[126–127. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.