2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1998 április

Új Pedagógiai Szemle 1998 április

2009. június 17.

Évekkel ezelőtt a folyóiratban közölt interjúsorozat kapcsán a magyar tudomány néhány jeles képviselőjével volt alkalmam beszélgetni arról, miként látják a neveléstudomány helyzetét, jövőjét. A különböző tudományágakat művelő megkérdezett akadémikusok mindegyike a pedagógia tudományos igényű művelése szempontjából fontosnak tartotta, hogy a neveléstudomány minél szélesebb interdiszciplinaritásra törekedjen, minél több tudományterület eredményeit hasznosítsa annak érdekében, hogy minél egzaktabb választ tudjon adni a nevelés, a személyiségformálás, a tanítás és tanulás folyamatában felmerülő problémákra.

A nagyra becsült tudósok az interjúsorozat idején, 1992-93 tájékán, valójában nyitott kapukat döngettek, hiszen ebben az időben már a hazai pedagógiai gondolkodásban is polgárjogot nyert a neveléstudomány határait jelentősen tágító, a határtudományok körét a korábbiakhoz képest sokkal szélesebben értelmező szemléletmód. A szociológia, a politológia, a szociálpszichológia eredményeit beépítő szemlélet valójában évtizedekkel ezelőtt meggyökeresedett a pedagógiában, de jó ideje jelen vannak olyan diszciplínák is, mint az oktatás-gazdaságtan, a pedagógiai információelmélet, a kultúrantropológia, a pedagógiai értékelmélet (axiológia), a pedagógiai mentálhigiéné vagy a diák- és szülői jogok értelmezése kapcsán az alkalmazott jogelmélet. A sort még tovább lehetne folytatni. Ez a korántsem teljes felsorolás is jelzi, hogy a neveléstudomány - legalábbis a kutatói érdeklődés szintjén - egyre inkább befogadja és integrálja az emberrel, a társadalommal, az általános rendszerfolyamatokkal foglalkozó tudományoknak az ismereteit.

A hazai neveléstudományban nemcsak világnézeti, szakmai értelemben, hanem a más tudományokkal való kapcsolatrendszer tekintetében is sajátos paradigmaváltás ment és megy végbe. S ez akkor is igaz, ha ez a folyamat nem jellemző általában a neveléstudományi műhelyek mindegyikére, hanem csak szigetszerűen, sokszor egyedül álló törekvések gyanánt jelentkezik.

A neveléstudománynak ez a paradigmaváltása minden eddiginél élesebben veti fel a kérdést: önálló tudomány-e az a diszciplína, amelynek a fejlődése, hatékonyságának növekedése alapvetően attól függ, mennyire képes más tudományok fogalomrendszereinek, elemzési metodikáinak beépítésére, ezek gyakorlati alkalmazására. S ez a kérdés párosul egy másikkal, amelyet épp mostani számunkban az új Pedagógiai Lexikon kapcsán vet fel a neveléstudomány egyik jelentős hazai képviselője: az egyre szélesedő interdiszciplinaritásban nem oldódik-e fel végleg és visszavonhatatlanul a neveléstudomány, nem veszíti-e el önazonosságát, integritását.

Miközben nem kívánom lebecsülni a neveléstudomány határainak képlékenyebbé válásából származó esetleges veszélyeket, úgy látom, hogy a pedagógia mint praxis hosszú távon sokat nyerhet abból, ha a nevelés, a tanulás, a tanítás jelenségeinek elemzésében érvényesül mindaz, amit a neveléstudomány legjobb művelőinek táguló érdeklődése behoz ebbe a nem is oly rég még beszűkült, az átpolitizáltság kalodájába fűzött, a gyakorlattól meglehetősen elidegenült tudomány látókörébe. Számomra nem a neveléssel foglalkozó diszciplína más tudományok általi feloldódása jelenti a veszélyt, hanem a pedagógiai gyakorlat és a neveléstudomány közötti furcsa, néhol ellenséges, néhol közömbös viszony fennmaradása.

Egy, a valóságra érzékenyebb, a jelenségeket sokoldalúbban közelítő tudomány talán hitelesebbé és ezáltal elfogadottabbá válhat, a ma még sokszor idegenül reá tekintő praxis számára is.

Schüttler Tamás


Tartalom

Tanulmányok

A szerző a komprehenzív iskola elkötelezett híveként tanulmányában az iskolai értékelés olyan lehetséges modelljét vázolja fel, amelyben nem a tanuló különböző részképességei, részteljesítményei hanem személyisége egészlegességének megnyilvánulásai mérettettek meg. Egy másik fontos kritérium az, hogy az értékelés ne a szelektivitást, a társadalmilag hátrányosabb helyzetből indulók kiszorítását, hanem a differenciált fejlesztést, a hátrányok kompenzálását szolgálja. Ennek a fajta értékelésnek alapfeltétele, hogy minden értékelendő teljesítménynek megtalálja a pedagógia azokat a teljesítmény-összetevőit, amelyek külön-külön nevesíthetők. 
[3–18. oldal]
Posztmodern, pluralista korunkban a nyugati pedagógiai koncepciókban előtérbe került a szubjektivizálás mint a képzési tartalmak korszerűsítésének egyik megnyilvánulása. Koherens elméleti megalapozást adhat-e a didaktika szubjektivizálásához az objektivizmusnak ellentmondó, konstruktivista ismeretelmélet? 
[19–26. oldal]
A szerző azokra a dilemmákra keres választ, amelyek a számítástechnika iskolai oktatásában hosszabb ideje felmerülnek. Ezen a műveltségterületen ugyanis, a rendkívül gyors technikai fejlődés miatt, nagyon nehéz stabil műveltségtartalmat rögzíteni, tudomásul kell venni a közvetített ismeretek, a fejlesztendő készségek folytonos átalakulását. A tanulmány érinti az Internetnek az oktatásba történő bevonulásával együtt járó sokféle problémát, mindenekelőtt az információk közötti válogatás nehézségeit. Figyelmeztet arra, hogy az informatikai eszközök oktatási alkalmazásakor kísért a veszély, hogy egyedül üdvözítő megoldásként tekintünk az új eszközre. 
[27–34. oldal]
A magyar közoktatás minden szereplője előtt 1987 után megnyílt a választási lehetőségek egész sora. A szerző felveti a kérdést, hogy ha elutasítjuk az oktatási rendszer szereplőinek parttalan választási lehetőségét és a másik végletet, a kényszerpályákat is, akkor merre vezet az üdvösnek tartott út. Tanulmányában, segítségül, rámutat az iskolának, a pedagógusoknak és a szülőknek a gyerekek oktatásával-nevelésével összefüggő választási lehetőségeire. 
[35–41. oldal]

NAT-műhely

A szerzők azt elemzik, milyen szerepeket töltenek be, milyen feladatok megoldására hivatottak a közoktatási szakértők. A szakértő tevékenysége nem merülhet ki az iskolai pedagógiai programok, helyi tantervek véleményezésében, tartalmaznia kell oktatásirányítási, pedagógiai-tantervelméleti és oktatásgazdasági-pénzügyi vonatkozásokat is. A szakértő véleményében egyszerre vannak jelen kodifikációs és szakmai szempontok. A szerzők szerint a pedagógiai szakértők léte megteremtheti egy világos, standard véleményezési rendszer közoktatáson belüli kiteljesedését. 
[42–41. oldal]
A szerző áttekinti néhány európai ország testnevelési tanterveit, s összehasonlítja, hogy az egyes országokban milyen funkciót szánnak a testi nevelésnek. A testnevelések létezik egy a hagyományos, a testi nevelésnél szélesebb értelmezése, amely e műveltségi területbe beépíti az egészséges életmódra nevelést, a káros szenvedélyek megelőzését, a helyes higiénés és szexuális szokások kialakítását. A tanulmány a nemzetközi trendek tükrében értékeli a magyar NAT testnevelési és sport műveltségterületét, amely "eurokonform" curriculumnak minősíthető. 
[48–56. oldal]
A szerző azt vizsgálja, hogy egy alternatív óvodai program, a Hüvös Éva nevéhez kötődő DOB-program mennyiben jelent alternatívát az Óvodai nevelés országos alapprogramjához képest. Az írás arra is választ keres, hogyan lehet az alapprogram elvont fogalomrendszerét felváltani, az említett DOB-program mögötti gazdag szellemi háttér konkrét fogalmaival szintézisbe hozni. 
[57–60. oldal]

Tudósklub

A Magyar Televízió 1. 1997. november 8-i Tudósklub műsorának résztvevői: Almási Miklós, az ELTE professzora, Cs. Gimesi Éva, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem irodalomtörténet-professzora, Kontra Miklós nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa és Molnár Gusztáv politológus. A beszélgetést Csepeli György szociológus vezette. Az alábbiakban részleteket közlünk a vitából. 
[61–70. oldal]

Világtükör

Az 1997-ben megjelent, fenti című kötet szerkesztője, Raymond Ryba, a Nevelés, demokrácia és fejlődés összefüggése témáról szóló írást egy 1992-es világkongresszus hatalmas anyagából válogatta. S bár a tanácskozás óta már majdcsak hat év telt el, az ott elhangzottak a szovjet blokk felbomlása eredményeképpen létrejött, gyorsan változó helyzetben a szóban forgó összefüggés ismételt átgondolására irányítják a figyelmet mind Közép- és Kelet-Európában, mind a nyugati államokban. 
[71–84. oldal]
Az Európa Tanács luxemburgi elnökségének kezdeményezésére a Luxemburgi Oktatási és Szakképzési Minisztérium 1997. szeptember 18-21. között konferenciát rendezett Luxemburgban a "Korai nyelvtanulás, és utána...?" címmel. A konferencián az Európai Unió tagállamainak döntéshozóin kívül néhány leendő tagállam is képviseltethette magát, így Magyarország is lehetőséget kapott a részvételre. Az itt közölt gondolatok a konferencia témáival kapcsolatban merültek fel. 
[85–87. oldal]

Mentálhigiéné

Ez a beszélgetés egy mentálhigiénés sorozat első része. A sorozatban konkrét iskolai mentálhigiénés órákon, illetve foglalkozásokon keresztül mutatjuk be a pedagógiai mentálhigiénés szemlélet gyakorlati megvalósítását. Elsősorban olyan témák - félelem, bűnbakképzés, szorongás, halálélmény, viszonyulás beteghez, sérült emberekhez stb. - feldolgozásának adunk nyilvánosságot, amelyekkel nap mint nap szemben találjuk magunkat az iskola világának történései között. Azt reméljük, hogy e témák gyakorlati feldolgozása inspirálja az értő olvasót arra, hogy saját pedagógiai munkájában keresse az ilyen és ehhez hasonló megoldásokat. 
[88–96. oldal]

Műhely

A debreceni Irinyi János Élelmiszeripari Középiskola és Gimnázium a munkaerőigények mindenkori szem előtt tartásával, igényes pedagógiai és szakmai munkájával kivívta a pedagógiai, az erkölcsi és anyagi megbecsülést. A vállalatokkal kialakított közvetlen munkakapcsolatának köszönhetően, már a '80-as évek közepén, a legelsők között felismerte a szerkezetváltásnak és profilmódosításnak, a tanári módszerek fejlesztésének szükségességét. Eredményei a diákok személyiségfejlődésében és munkaerő-piaci esélyeinek javulásában nyilvánulnak meg. 
[97–105. oldal]

Látókör

1997 végén hosszú szervező- és szerkesztői munka eredményeként megjelent a háromkötetes Pedagógiai Lexikon és negyedik kötetként a Pedagógiai Ki Kicsoda. Fontos eseménye ez a hazai pedagógiai közéletnek, ezért ebből az alkalomból szerkesztőségi beszélgetésre hívtuk e nagy jelentőségű munka néhány tevékeny résztvevőjét. A beszélgetés témája egyrészt maga a lexikon, másrészt az a valóság, amelyről és amelynek információkat ad ez a három plusz egy kötet. 
[106–114. oldal]

Kritika-figyelő

[115–117. oldal]
[118–119. oldal]
[120–121. oldal]
[123–124. oldal]
[126–128. oldal]

Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet

[129–128. oldal]
[133–132. oldal]
[137–136. oldal]
[141–140. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.