2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 február

Új Pedagógiai Szemle 1999 február

2009. június 17.

Egyre gyakrabban döbbenek rá, hogy egykor megcáfolhatatlannak tűnő alapigazságok kérdőjeleződnek meg napjainkban, s az sem ritka, hogy mára éppen ellenkezőjük válik életünket meghatározó igazsággá.

Valamikor sokunknak azt tanították, hogy az anyagi termelés a valóságos értékalkotó tevékenység, s hogy a szellemi munka csak közvetett módon, az "anyagi" folyamatok hatékonyságának növelése révén válik új értékek létrehozójává. Ebből a társadalom- és gazdaságfilozófiából eredeztették a munkásosztály vezető szerepének legitimációját, s ennek a gondolkodásmódnak a jegyében lehetett "csak" szövetséges az alkotó értelmiség. Jól emlékszem arra a "tudszoc" szemináriumra, ahol az értelmiségi szerepre vonatkozó renitens kérdéseinkre a munkáskáderként indult, szovjet kandidatúrán nevelkedett egyetemi főelvtárstól megkaptuk életünk első, egy valamire való értelmiséginek akkoriban persze sokszor kijáró "pofonját": vegyék tudomásul, hogy magukat értelmiségiként mindig is a munkásosztály fogja eltartani. Bevallom, az adott pillanatban elszégyelltem magam, s ez a fajta szégyenérzet tulajdonképpen évtizedek óta ott bujkál bennem, s időről időre előbukkan tudatom mélyrétegeiből, ha kemény fizikai munkát végző emberekkel hoz össze a sors. Ezt a sajátos szégyenérzetet persze korántsem csak ama demagóg dörgedelem, hanem a korszak egész ideológiája véste belém. Az a politika, amely még a hetvenes évek derekán is anyagi előnyök egész sorát juttatta a munkásosztály tagjainak, a nagy összegekkel támogatott lakástól, a rendkívül kedvezményes munkáslakáshitelen át a SZET-ig, a szakmunkások felvételi nélküli egyetemre jutásáig. Miközben a magamfajta "csak szövetséges" összehasonlíthatatlanul nehezebb feltételekkel juthatott az életkezdés szempontjából oly fontos javakhoz. Mindez azonban értelmiségi kortársaim zömével egyetemben nem tett munkásellenessé. Már csak azért sem, mert gyermekkorom "polgári értelmiségi" környezete nem nevelt értelmiségi felsőbbrendűségre, annál inkább mindenfajta értelmes munka tiszteletére. Azt azonban soha nem tudtam igazán megérteni, hogy egy munkáskerület gimnáziumában végzett tanári munkám következtében miért kerülök hátrányba azokkal a "fizikaiakkal" szemben, akiknek éppen gyermekeit igyekeztem segíteni abban, hogy birtokba vegyék azt a kultúrát, amelyet családi környezetük nem vagy csak nagyon korlátozottan tudott átadni számukra. Néha eljátszottam a gondolattal: én, az "eltartott", sok szempontból "gyanús" értelmiségi azért próbálok a kötelező tananyagon felül megtanítani sok mindent a kiváltságokkal rendelkező társadalmi osztály tehetséges gyermekeinek, azért akarom elősegíteni többlépcsős társadalmi mobilitásukat, hogy ezzel valójában a sokféle szempontból leértékelt, hátrányokkal járó értelmiségi státusba juttassam őket.

Milyen messze kerültünk már ezektől a hetvenes évekbeli problémáktól! A kétkezi munkások erejét demonstráló szocreál martinász- és bányászidolok a sapkát kezében tartó Vlagyimir Iljicsek és a 19-es burzsujt rettegtető vörösőrök társaságában a szobortemetők karanténjába záródva adják át magukat a lassú enyészetnek. A rendszerváltás legnagyobb vesztesei az egykori szocialista gyáróriások fizikai munkásai. Az ezredforduló magyar társadalmának legsikeresebb csoportját azok a magasan képzett, nyelveket beszélő, többdiplomás értelmiségiek alkotják, akik a külföldi tőkével létrejött cégek tanácsadóivá, vezető kutatóivá, bankáraivá, brókereivé lettek. Hol vannak azok az idők, amikor a hetvenes évek elején magyarul megjelent amerikai közgazdasági bestsellerről, John Kenneth Galbraith Az ipari állam című, a posztindusztriális társadalom jövőképét felvázoló művéről a korszak egyik vezető elméleti közgazdászprofesszora azért írt lesújtó kritikai elemzést, mert úgymond, a szerző azt a képtelen állítást teszi, hogy az értéktermelésben, a profit létrehozásában az új elit, az oktatók és kutatók osztálya válik meghatározóvá, s a hagyományos értelemben vett fizikai munka elsődleges értéktermelő funkciója szinte teljesen háttérbe szorul. A proletárdiktatúra legitimációját szolgáló ideológia foglyai vagy lakájai nemigen írhattak volna mást. Miközben az akkori idők mindennapi történései is a kétkezi munka lassú társadalmi-gazdasági leértékelődését mutatták.

Az ezredforduló valósága egyre inkább túllép a hetvenes éveknek az értelmiségi funkcióra és általában a tudás felértékelődésére vonatkozó jövőképein. Mindennapi realitássá válik egy olyan társadalom, amelyben hihetetlen mértékben megnő a szellemi, azon belül is a kutató-fejlesztő jellegű tevékenységet végzők aránya. A társadalmi és gazdasági értelemben sikeres személyiség archetípusa a "problémák" elemzésén, megoldásán dolgozó értelmiségi szakértő, a netizen, azaz a hálópolgár, aki a világ különböző pontjain az Internet segítségével projektről projektre "szállva" termeli az újabb és újabb, s ezáltal egyre értékesebb tudást.

Igen, ez már a tudás társadalma, ahol a szobrászok a megfeszülő izmú, kidagadó erekkel átfont testű munkásalakok helyett az originális kognitivitás absztrakcióját faragják kőbe, fémbe vagy éppen az "anyagtalan" digitalitás elektronikus szövetébe.

Ez hát a szép új világ, amelyben mi, a verseny ritmusát felvenni egyre kevésbé képes, a hatvanas-hetvenes években eszmélő értelmiségiek ismét nem vagyunk maradéktalanul boldogok. Lassan eltűnik ugyanis valami a világból: a kézzel végzett, finoman megmunkált tárgyakat létrehozó, erőt, verítéket követelő munka, s még inkább annak becsülete. Az, amiről az ókori görög Hesiodos Munkák és napok című művében azt írta: Tiszteld, ki vasat hevítve, pöröllyel lesújtva olyat teremt, amire eleddig csak az Istenek voltak képesek.

A tudás társadalma lesz szegényebb, ha nem fogadjuk meg Hesiodos tanácsát.


Tartalom

  • Pálinkás József: • A magyar közoktatás fejlesztésének főbb célkitűzései
    Az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára a konferencia megnyitóján elhangzott előadásából szerkesztett írásában áttekinti az oktatáspolitika legfontosabb tennivalóit, a NAT-korrekciót, a tartalmi szabályozás rendszerének átalakítását, az iskolaszerkezet stabilizálását, valamint a minőségbiztosítás rendszerének kialakítását.
  • Mádlné Maár Ilona: • Milyen igényeket támaszt a modern gazdaság a közoktatással szemben?
    Egy vállalatcsoport vezető munkatársa az EU fehér könyve által ábrázolt világméretű változásokból és az európai, valamint a hazai szakképzés fejlesztésének követelményeiből kiindulva mondja el véleményét a magyar közoktatásról, szakképzésről, felsőoktatásról. A gazdaság tapasztalatai alapján részletesen elemzi szakképzésünk helyzetét, időszerű problémáit.
  • Timár János: • A fiatalok iskolázása és foglalkoztatása
    A szerző a fiatalok hazai iskoláztatása és foglalkoztatása közötti kapcsolatnak, valamint iskolázásuk és munkaerő-piaci státusuk összefüggéseinek bemutatásából indul ki. Azok sokoldalú elemzése alapján mutat rá az oktatáspolitika időszerű fejlesztési stratégiájának fő céljaira, sürgető feladataira.
  • Pőcze Gábor: • A modern gazdaság és a közoktatás tartalmi szabályozása
    A gazdaság és a közoktatás kapcsolata szempontjából nem közömbös, hogy a közoktatásban az utóbbi években milyen folyamatok zajlottak le. Ha ma a gazdaság befolyásolni akarja a közoktatást, már más tárgyalópartnerekkel találkozik, mint akárcsak egy évtizede. A szerző felveti azt a kérdést, hogy mit jelent a "közoktatás", kik képviselik, s belső folyamataira kik és milyen módon lehetnek hatással.
  • Z. Karvalics László: • Iskolai hálózatok: a világgazdasági kihívásoktól a versenyelőny-tervezésig
    A szerző a tudás társadalmának jövőképébe ágyazva mutatja be a hálózati kommunikációnak a gazdaságban és a foglalkoztatásban betöltött szerepét. A tudásgazdaságban az értékalkotó tevékenység súlypontja az anyagi termelésről a szellemi értékek létrehozása, a tudástermelés felé tolódik el. Az újfajta tudástermelés kulcsfigurájává az úgynevezett netizen, a hálózaton dolgozó, kiterjedt információcserét folytató "tudásmunkás" válik.
  • Halász Gábor: • Az európai közoktatás és a munka világa
    Az előadó a probléma tágabb kontextusában vázolja fel, hogy miképpen alakul a közoktatás és a munka kapcsolata ma Európában, s milyen oktatáspolitikai megoldásokra vezetett. Végül felhívja a figyelmet a hazai viszonyokra levonható következtetésekre.
  • A gazdaság akkor működik jól, ha az iskola boldog embereket bocsát ki az életbe – Részletek a pódiumbeszélgetésből • (Schüttler Tamás)
    A pódiumvita résztvevői a gazdaság és az oktatás viszonyáról beszélgetve többek között arra kerestek választ, hogy melyek azok az általános alapképességek, amelyek magas szintű fejlettsége nélkül a közoktatásból kilépő generációk nem tudnak megfelelni a modern gazdaság igényeinek. Alapvetően egyetértettek abban, hogy a sajátos magyar viszonyok között a gazdaság alkalmazkodóképességének egyik legfontosabb feltétele a felnövő nemzedékek általános kulturáltságának emelése, kommunikációs és kockázatvállalási képességük fejlesztése.
  • Karlovitz János Tibor: • Taneszközpiac
    A szerző az iskolai eszközellátás különböző területeit a piacosodási folyamatok nézőpontjából tárja föl. Kitér az iskolai eszközök piacának területére, ezen belül részletesebben foglalkozik a tankönyvpiac problémáival. Vizsgálja az állami beavatkozás lehetséges következményeit, s rávilágít néhány okra, amelyek miatt nem alakulhatott ki a tantervek piaca. Végezetül a technikai fejlődéshez - ezen belül az Internethez - kapcsolódó üzleti haszon problémájára hívja föl a figyelmet.
  • S. Nemes Ilona: • Tudunk-e tanulni? - Avagy hogyan működik a TAT?
    A TAT (Tanuld, amit tudsz!) gondolkodástechnikai tréning. A szerző rámutat arra, hogy hagyományos gondolkodástechnikánk nem tudja egyszerre kezelni az azonosságokat és a különbözőségeket. Egyiket többnyire elpazarolja. A TAT az azonosság és a különbözőség együttlátását gyakoroltatja, növeli a tanulás hatásfokát, többfokú fogalom kialakítását eredményezi.
  • Cseppben a tenger. A közoktatás minőségbiztosítása Európában II. • (Majzik Lászlóné)
    Folyóiratunk előző számaiban megkezdtük a frankfurti székhelyű Nemzetközi Pedagógiai Kutatás Német Intézetének egyik reprezentatív kötete alapján az iskolaautonómia-közoktatás-irányítás-minőségbiztosítás európai alakulásának bemutatását. Első ismertetésünkben az iskolaautonómia megvalósításának és a közoktatás decentralizációjának várható hatásaival foglalkoztunk. Másodikként megkezdtük a minőségbiztosítás nyugat-európai országokban kialakult gyakorlatának bemutatását, amelyet ebben a számunkban folytatunk.
  • Kocsis József: • Érdemes-e újraolvasni Gáspár Lászlót? - Megjegyzések egy értelmezési kísérlethez
    1998. évi 10. számunkban közöltük Kronstein Gábor: Újraolvasva Gáspár Lászlót című írását, amelyben a szerző a közelmúltban elhunyt pedagógiai kutató életművét elemezte. Kocsis József, a szentlőrinci Gáspár-kísérlet egyik részese, majd később folytatója alábbi írásában vitába száll Kronstein Gáspár "olvasatával".
  • Törzsök Károlyné: • Szakértői szemmel a pedagógiai programokról II.
    1999. januári számunkban megkezdtük a Szakértői szemmel a pedagógiai programokról című sorozatunkat, amelyben bemutatjuk azt, hogy a különböző feltételek között működő oktatási intézmények programjait milyen szempontok szerint értékelheti a szakértő. Az alábbiakban egy olyan általános iskola pedagógiai programjáról készült elemzést adunk közre, amelynek középpontjában a hátrányos helyzetű tanulók segítése áll.
  • Könyvjelző
  • Kiegészítés Benda József Palackposta című írásához • (Csirmaz Mátyás)
  • Roberto Carneiro: • A közös európai ház kialakítása az oktatásban II.
    Roberto Carneiro portugál kultúrális miniszter alábbiakban közreadott tanulmánya az európai integráció egyik alapproblémáját elemzi: hogyan segítheti az átalakulóban lévő európai társadalmakat az oktatás. A szerző alaptétele, hogy Európa csak akkor maradhat meg a globalizálódó világ egyik gazdasági és kulturális értelemben jelentős térségeként, ha a posztmodern kor kihívásaival szemben megőrzi azt a szellemiséget, azt az értékrendszert, amely évszázadokon át az erejét adta. Ennek egyik fontos feltétele, hogy az oktatás terén szorosabbá váljék az Európai Unión belüli együttműködés. A szerző a közös európai házat olyan építménynek látja, amelyben minden "lakó" folyamatosan tanul és tanít.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.