2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 április

Új Pedagógiai Szemle 1999 április

2009. június 17.

Máig emlékezem arra az ötödikes történelemórára, amelyen először hallottam az athéni demokráciáról. Előttem van az athéni piacteret, az agorát ábrázoló megfakult történelmi szemléltetőkép, amelyen tógás athéni polgárok egymással és a polisz elöljáróival beszélgetnek, vitatkoznak, háttérben a piactér épületeinek sziluettjei. A kép mély, érzékletes bevésődése korántsem a Franklin Társulat egykori litográfusának, hanem sokkal inkább Farkas Dénes tanár úr, kiugrott ferences szerzetes agoráról és a görög demokráciáról szóló magyarázatának köszönhető. Azon az órán egy életre megértettem, hogy az athéni demokrácia a polgárok közvetlen és szabad véleménynyilvánításának korlátlan lehetőségei által lett minden későbbi demokrácia bölcsőjévé. Leginkább az ragadott meg Farkas tanár úr elbeszélésében, amikor azt próbálta ecsetelni, hogy az athéni polgár félelmek, retorziók nélkül mondhatta ki a polisz ügyeiről a véleményét az általa megválasztott vezetőknek. Különösen ez a mondat maradt meg az emlékeimben: "A haja szála sem görbülhetett meg annak, aki bátran elmondta a vezetőknek, mi nem tetszik neki a politikában, a városállam ügyeinek intézésében."

1958-at írtunk, tizenegy éves gyerekként is sokat hallottam az akkoriban folyó perekről, sőt súlyos ítéletek, kivégzések híre is eljutott hozzám. Szüleim egymás közötti suttogó esti beszélgetéseinek tartalmát kevéssé fogtam fel, ám a gesztusaikból, a sóhajtásaikból megéreztem egyre jobban szétáradó félelmüket. De nemcsak a suttogásaik és sóhajaik sejtették meg velem azt, hogy az engem körülvevő világ merőben más, mint Farkas tanár úr fakó litográfiáról életre keltett athéni agorája, hanem hangosan kimondott szavaik is. Az esti vacsoránál apám egy-egy munkahelyi problémával kapcsolatban gyakorta mondta ki ezt a mondatot: "Úgy megmondanám nekik a magamét!", amelyre anyám szinte már sztereotip módon mindig azt válaszolta: "Csináld csak....tedd tönkre magad, meg a gyerek jövőjét!"

Az athéni agora a demokrácia, a szólásszabadság, a vitakultúra szimbólumává vált sokunk számára azokban az években is, amikor a diktatúra puhábbá vált, s amikor időnként megpróbálták elhitetni velünk, hogy demokráciában élünk, amolyan jelzős demokráciában. Olyanban, amelyben a fontosabb törvények megalkotásakor, a társadalmi intézményrendszer egyes elemeinek változtatásakor felülről kezdeményezett "társadalmi viták" keretében fejthették ki véleményüket azok, akiket erre érdemesnek minősített a hatalom. Ehhez a "demokráciaszinthez" elégséges volt a negyedévenként egy-két napot ülésező Országgyűlés csakúgy, mint a mindenki érdekérvényesítését felvállaló Hazafias Népfront. Ennek a demokráciának a gyakorlásához szükséges képességek fejlesztésére elégségesnek tűnt évente néhány alkalommal "irányított vitát" rendezni a kötelező tematikájú osztályfőnöki órák keretében olyan kérdésekről, mint az állampolgárok kötelességei és jogai, vagy a tanács szerepe a települések életében. A manipulált, korlátok közé szorított demokrácia az emberek döntő hányada számára nem vált, nem válhatott vonzó eszménnyé, mert a mindennapi élet nem igazolta vissza a társadalmi részvétel értelmét, fontosságát. "Minek szóljak, fönt úgyis mások döntenek rólunk" mondogatták nem csekély közönnyel a polgárok annak a minden közösségben fellelhető néhány nyugtalan természetű "nehéz embernek", aki nem tudott beleszürkülni a mindennapok reménytelenségének apátiájába, s társait legalább támogató hátországgá akarta tenni a sokszor legelemibb jogokért vívott magányos partizánharcban.

1989 után végre megteremtődtek egy valóságos demokrácia jogi, intézményi keretei, s akkor sokan gondoltuk azt, hogy az emberek mintegy varázsütésre levetik magukról a társadalmi közöny burkát, hogy máról holnapra életre kel a helyi társadalom, az a civil intézményrendszer, amelyben a polgárok szabadon vitatkoznak a közügyekről, s amelyekben újrateremtődik az a kultúra, amely egykor olyan elemi erővel határozta meg az ott élők azonosságtudatát. Az elmúlt évtized történései azonban arra utalnak, hogy mindez csak nagyon lassan, hosszú, szerves fejlődéssel teremtődhet újjá.

Jó ideig együtt kell élnünk egy olyan társadalmi állapottal, amelyben viszonylag kevés ember hallatja hangját a közügyekben, sokáig el kell viselnünk azt, hogy szakmai kérdésekről a szakértőknek csak viszonylag szűk köre vitázik, mert az igazán érdekeltek még mindig hallgatag tömegként passzív szemlélőként figyelik a sorsukat meghatározó feltételek - törvények, intézmények - alakulását. Vannak, akik szerint ezen csak a hosszú, organikus fejlődés változtat, ahogyan arról az ismert anekdota is szól az angolok gyönyörű üdezöld pázsitjairól, az öntözés módjáról, no meg arról a bizonyos hatszáz évről.

Nem tudom, hogy van-e ideje a magyar társadalomnak arra, hogy kivárja a társadalmilag aktív rétegek kiszélesedéséhez szükséges hozzárendelt érési időt. Úgy érzem, nincs. Épp ezért van jelentősége minden olyan kezdeményezésnek, amely megpróbálja katalizálni a passzív tömeget, megpróbálja szóra bírni a hallgató tömeget. Ebből a szempontból még azt is értéknek tekinthetjük, ha a hatalmon lévők kezdenek párbeszédet az érintettekkel. Persze mindez akkor válhat demokráciafejlesztő eszközzé, ha a tömegek érzik a valóságos párbeszédre törekvés szándékát, ha a párbeszéd nemcsak a hatalmon levők legitimációját, hanem valóban a közjót szolgálja.

Ama athéni piactér valószínűleg azért válhatott a polgárok szabad véleménynyilvánításának színterévé, mert a polisz vezetői - legalábbis a demokrácia fénykorában - valóban kíváncsiak voltak a nép véleményére, legalábbis azon az ötödikes történelemórán látott litográfián erről árulkodott a tekintetük.


Tartalom

Látókör

1998 tavaszán jelent meg A kisebbségi ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról című kiadvány, melyet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatalának munkatársai készítettek. A kiadvány azon vizsgálat eredményeit összegzi, amelynek fő célja az volt, hogy feltárja a kisebbségi oktatásban rejlő visszásságokat, s ezek orvoslására Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa kezdeményezéseket és ajánlásokat fogalmazzon meg az ügyben érintett hivatalok számára. 
[3–11. oldal]
A nevelés, a gyermek személyiségének fejlesztése, jellemének formálása nem a szülő és nem a pedagógus kizárólagos feladata, hanem egymás munkáját kiegészítő, kölcsönösen segítő tevékenység. Eközben nem szabad megfeledkezni a társadalmi viszonyok negatív hatásairól, sőt ezekkel számolva nemcsak védeni kell a gyermekeket, hanem fel kell készíteni őket arra, hogy megfelelően védekezhessenek. Hogyan lehet ezt elérni? Hogyan lehet a devianciát megelőzni? A szerző ezekre a kérdésekre próbál választ adni, bemutatva a gyermek- és fiatalkorúak deviáns viselkedését befolyásoló tényezőket. 
[12–17. oldal]
A Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban alacsony iskolázottságú fiatalok felzárkóztatását, szakmához juttatását igyekeznek segíteni. A szerző e fiatalokat kérdezte arról, hogy milyennek értékelik helyzetüket, mit várnak a jövőtől, és mit tennének önmaguk érdekében. 
[18–25. oldal]

Világtükör

A szerző a különböző faji, etnikai, kulturális csoportok társadalmi egyenlőségének amerikai elve és az e csoportokba tartozó gyerekek iskolai egyenlőtlensége között húzódó ellentmondásokból kiindulva szól a feloldásukat célzó próbálkozásokról. Elemző munkája alapján állítja, hogy a multikulturális pedagógia nem új pedagógia, s felveti egy kultúraazonos pedagógiai rendszer gondolatát. 
[26–38. oldal]

Nézőpontok

[39–45. oldal]
A szerző összegzi azokat a változásokat, amelyek az általános iskola működését meghatározó társadalmi és kulturális feltételekben mentek végbe, s amelyeknek döntő szerepük van abban, hogy az iskolatípus egyre kevésbé tudja betölteni társadalmi és pedagógiai funkcióit. Knausz úgy látja, hogy az iskolatípus által közvetített ismerettömeg jelentős része részben az életkori sajátosságok, részben pedig a tanulók egyre nagyobb hányadának halmozódó hátrányai miatt túlméretezett. A szerző szerint a NAT esélyt jelentett volna arra, hogy csökkenjen az általános iskolában tanított tananyag akadémikus jellege. Tanulmányának zárásaként felvázolja az iskolatípus egy olyan kívánatos pedagógiai rendszerét, amely lehetővé tenné az iskolatípus "rehabilitációját". 
[47–54. oldal]
[55–56. oldal]

Tudósklub

A Magyar Televízió kettes csatornáján 1999. január 25-én a Tudósklub a könyv és az olvasás szerepét kutatta az Internet korában. A Gábor György filozófus által vezetett beszélgetés résztvevői Demeter Tamás filozófiatörténész, Gereben Ferenc művelődésszociológus, Halász László pszichológus, Kamarás István szociológus és Orbán György könyvkiadó voltak. 
[57–133. oldal]

Tanulmányok

A mindenkori felnövekvő nemzedék egészségmagatartásának formálása, a jövő egészséges felnőtt társadalmának nevelése stratégiai fontosságú feladat. E folyamatban kiemelt szerepet játszanak azok az intézmények, amelyek deklarált céljaikban az egészségérték kialakítását és formálását meg is fogalmazzák. Ezek közül az intézmények közül a két legmeghatározóbb az egészségügyi és az iskolarendszer. Természetesen mindkét intézmény hátterében ott húzódik a család, mellyel mint szubkultúrával mindvégig számolunk. Jelen elemzésünkben az iskolarendszerre koncentrálunk. 
[64–75. oldal]
A tanulmány széles szakirodalom alapján igen sok információt tartalmaz a számítógéppel segített tanításnak a gyakorló pedagógusokat leginkább foglalkoztató metodikai kérdéseiről. Szól a digitális pedagógia taneszközeiről, azok értékeléséről és felhasználásáról az egyes tantárgyak oktatásában és a távoktatásban. 
[76–89. oldal]

Műhely

A szerző tanulmányában áttekinti, hogyan változik a tanár szerepe az Internet iskolai megjelenésével, milyen tanárra van szükség ahhoz, hogy a mindennapi oktatás koherens részévé válhasson az új információtechnológiai eszköz. Témaválasztását azzal is indokolja, hogy egyes szakemberek már a tanár szükségességét is megkérdőjelezik. A szerző szerint ez belátható időn belül nem következik be. 
[91–97. oldal]
Az erkölcsi helyzetek megfelelő megítélését, a morális döntések önálló meghozatalát elősegítő iskolai kezdeményezéseket, pedagógiai törekvéseket bemutató sorozatunk második darabja a Ryan közlegény megmentése című filmhez kapcsolódik. A beszélgetés a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium 9. b osztályában zajlott. A huszonhat diákot az előző napon közösen látott film ürügyén az órát vezető tanár arról kérdezte, vajon mennyit ér egy emberélet. 
[98–102. oldal]

Dokumentum

Az elmúlt hónapokban többféle település- és iskolatípus pedagógiai programjának szakértői véleményezését mutattuk be. Jelen dolgozatunkban a sok száz hazai kistelepülés programja közül választottunk egyet, amely - véleményünk szerint - magában hordozza a hasonló települések néhány jellegzetességét. Különösen aktuális napjainkban egy óvoda programjának vizsgálata is, hiszen ezekben a hetekben kerül sor számos intézmény többéves munkájának szakértői elemzésére. A bemutatott szakértői jelentés Lukácsi Lászlóné óvodapedagógus közreműködésével készült. 
[103–108. oldal]
[109–110. oldal]

Kritika-figyelő

[111–117. oldal]
[115–114. oldal]
[118–120. oldal]

Európa-melléklet

A Maastrichti Szerződés 128. cikkelye a következő mondattal kezdődik: "A Közösségnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a Tagállamok kultúrája továbbra is virágozhasson, tiszteletben kell tartania a Tagállamok nemzeti és a regionális sajátosságait, ugyanakkor hangsúlyoznia kell közös kulturális örökségüket."
Tanulmányunkban azokat a lélektani mozgatórugókat vesszük górcső alá, amelyek a második világháború után az európaiak többségét összefogásra késztették. Ez a történelmi fordulat csodálatra méltó volt, hiszen a második világháborút megelőző évtizedek során ugyanezek az európaiak állandó harcban álltak egymással. Évszázados konfliktusuk végül is két iszonyatos világháborúban tetőzött. 
[121–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.