2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 június

Új Pedagógiai Szemle 1999 június

2009. június 17.

Szerencsés embernek mondhatom magam, mivel már kisiskoláskoromban - az ötvenes évek közepén - megtapasztalhattam, hogy mit jelent egy kisgyerek számára az iskola iskolátlanítása. A sors úgy hozta, hogy szigorú, rideg tanítónőm, a mindig állig begombolt köpenyt hordó, nyakában úttörő nyakkendőt viselő Mária néni - alighanem Ratkó Anna intencióit követve - harmincas évei legvégén, három felnövő gyereke mellé szülni készült egy negyediket. Így aztán valamikor február tájékán új tanító nénit kaptunk: Adél nénit, az ötven év körüli, sudár tartású, mosolygó, ősz hölgyet. Emlékezetem máig megőrizte mozdulatainak eleganciáját, lépteinek ruganyosságát, ősz hajával keretezett arcának finomságát, no meg jellegzetes levendulakölnijének illatát. Adél néni radikális változtatásokat hajtott végre a komor, vonalas terézvárosi fiúiskola harmadik osztályában. Átrendezte az osztálytermet, a tanári asztalt jelképesen az egyik sarokba tolta, s napokon belül pompás kis télikertet varázsolt rajta. Ovális körben rakta szét az addig három oszlopba rakott padokat. Valahol a kör egyik pontján egy rozoga, agyonkarcolt csővázas padot kinevezett katedrának. De az igazán döbbenetes élményt azzal okozta, hogy az első napok egyikén elmesélte az életét. Megtudtuk, hogy mozdulatművészetet tanult, majd Svájcban valami furcsa nevű tanítóképzőbe járt. Sokat hallottunk arról a Sváb-hegyen működő modern iskoláról is, ahol tanított. Beszélt a háborúról, katonatiszt férjéről, s arról, hogy hálás Rákosi pajtásnak, mivel hosszan élvezhette egy kistarcsai "üdülőtábor" kitűnő levegőjét, egészséges életrendjét. Azért pedig végképp hálás, hogy három évre egy borsodi kis faluba került kukoricát kapálni. Miután családunkban és szüleim baráti körében is akadt olyan, aki hasonló "jókban" részesülhetett az ötvenes évek elején, azonnal sejtettem, hogy Adél nénit is kitelepítették, tehát olyan ember, akit igazságtalanság ért, akivel együtt kell érezni. Nem volt nehéz.

A februártól júniusig tartó közel négy hónap kisiskoláskorom legszebb, legemlékezetesebb időszakának tűnik. Adél néni gyakorlatilag eltörölte a tantárgyakat, s átfogó témák köré rendezte a tanítást, pontosabban a kutató-felfedező munkánkat. Jól emlékszem azokra a délelőtti felfedezőutakra - fürkész sétáknak hívtuk őket -, amelyeket a Városligetben, a Margitszigeten meg a Gellért-hegy "ormain" tettünk. Köveket, növényeket gyűjtöttünk, térképeket rajzoltunk, kiszámoltuk megtett útjaink hosszát. Gyűjteményeinket rendszereztük, kartonlapokra kasíroztuk, a falakon, ablakmélyedésekben, tárlónak kinevezett padokon állítottuk ki. Élményeinket naponta fogalmazásokban, rajzokban, sőt pantomim előadásokban ötökítettük meg. Adél néni énekóráin az énekkönyv kötelező népdalai mellett/helyett hangulatainkat próbáltuk kifejezni magunk komponálta dallamokban. Hetente-kéthetente elmentünk egy-egy múzeumba, a röpke négy hónap alatt legalább háromszor voltunk vele színházban. Sorolhatnám tovább annak a pezsgő, izgalmas világnak a történéseit, amely körülvett bennünket az ötvenes évek közepének szürke, rideg világában, ott a harmadik dében.

A herbarti didaktikán nevelkedett tanítónő nagyanyám, aki magát büszkén nyugalmazott királyi-állami tanítónőnek nevezte, egyre aggodalmasabban szemlélte Adél néni reformjait, "átkozott montessorizmus és ellenkeyizmus" - mondogatta dühösen, amikor a szokásos délutáni leckefelmondáskor nem volt mit kikérdeznie. Adél néni ugyanis a szó hagyományos értelmében nem adott megtanulandó házi feladatot. Annál több kísérleti, megfigyelési, gyűjtögetési munka elvégzését ajánlotta otthonra: a sós víz lepárlásától a növények gyűjtésén, újságkivágások készítésén át a tavaszi égbolt csillagainak és a Hold alakváltozásainak megfigyeléséig. "Hogyan fogja elvégeztetni a tananyagot ez a Montessori-liba" - dohogta aggodalmaskodva anyámnak. "Hova vezet ez a nagy szabadosság?" - kérdezte egyszer kicsit önmagától, amikor másnapi, immár ki tudja, hányadik fürkészórára készítette Mackó sajtos, almás uzsonnámat, miközben én nagyapa első világháborúból megmaradt viharvert távcsövével szemléltem a konyhaablakból az Esthajnalcsillagot. "Mi lesz az olvasás-, a számtanórával, meg a beszéd- és értelemgyakorlatokkal? Hogyan hagyhatja ezt a tanfelügyelet, meg az igazgatónő?"

Valószínűleg a harmadik débe járó kisfiúk szülei, nagyszülei között akadtak mások is, akik nagyanyámhoz hasonlóan aggodalmaskodtak. Ám mi, aprócska kölykök lázasan figyeltük a kissé sérült zománcláboska alján és oldalán kicsapódó, finom sószemcséket, s a Margitsziget végén lévő halastó partján egy rövid pillanatra úgy éreztük, hogy egy dél-tengeri öböl partján látjuk a korhadt farönkön napozó sárga-zöld mintázatú ékszerteknősöket. A Füvészkert üvegházának párás melegében, a pompázó pálmák és liánok között a trópusi őserdők mélyébe varázsolt bennünket elszabadult gyermeki képzeletünk.

Megesett velünk a csoda, néhány hónapra kitárult előttünk az egyébként igencsak zordnak és zártnak tűnő világ, boldog gyermeki örömmel fedeztük fel a körülöttünk lévő élet megannyi színét, illatát. Megtanultunk örülni a magunk által megszerzett tudásnak. Az Adél néni által félig-meddig lebontott s a Liget és a Sziget fái, a Gellért-hegy sziklái közé kivitt iskola falak nélküli óráin megtanultuk, miként lehet egy rossz korban is szabadnak lenni.

Amikor az alternatív pedagógiák értékeiről olvasok, hallok, bennem először nem a témában eddig elolvasott szakirodalom idéződik fel, hanem Adél néni ruganyos járása, bársonyos hangja és az a szabadságélmény, melyet ezerkilencszázötvenöt tavaszán tapasztaltam meg abban a falak nélküli iskolában, a Gellért-hegy napsütötte szikláján, egy éppen sütkérező zöld pannon gyík bőrének szép mintázatát figyelve.


Tartalom

Mérés--értékelés--minőségbiztosítás

A szerzők egy olyan kutatás eredményeiről adnak áttekintést, amely arra keresett választ, hogy miként gondolkodnak a minőségbiztosításról a magyar középiskolák vezetői, mennyire tűnik elfogadhatónak számukra az a menedzsment-filozófia, amely az iskolai minőség garantálását elősegítő eljárások mögött meghúzódik. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a középiskolák vezetői nyitottak a minőségbiztosítás bevezetése iránt, ugyanakkor kevéssé rendelkeznek a bevezetéshez szükséges ismeretekkel, továbbá az intézményekben jelentős szervezetfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy meghonosodjanak a minőség garanciáját jelentő módszerek. 
[3–12. oldal]
Az Országos Közoktatási Intézet Értékelési és Érettségi Vizsgaközpontja több mint húsz éve végez országos, reprezentatív tudásszintmérő vizsgálatokat elsősorban az olvasás, a matematika, a természettudomány és a számítástechnika területén. A Monitor `97 vizsgálatban - a tesztek mellett - úgynevezett háttérkérdőíveket is kitöltöttek a tanulók. Jelen tanulmány a háttértényezők és a tanulók teljesítményének összefüggéseit mutatja be a felmérés adatainak részletes elemzése alapján. 
[14–28. oldal]
Az alábbi tanulmánysorozat a megyei pedagógiai intézeteknek a pedagógiai értékelésben betöltött szerepéről tájékoztat. Egyfelől bemutatja a funkciójukból eredő feladatok rendszerét, másfelől közreadja a már eddig kialakult értékelési gyakorlatuk néhány jellemző, máshol is alkalmazható modelljét. 
[26–35. oldal]
[33–32. oldal]
[35–34. oldal]
[38–47. oldal]
[40–39. oldal]
A szerző az ellenőrzés és értékelés testnevelésben jelentkező problémáit elemzi. Tanulmányában kitér a minőségbiztosítás és az értékelés kapcsolatára. Álláspontja szerint a minőség-ellenőrzés objektivitása csak akkor szavatolható, ha azt az iskolától független értékelési szakértők végzik. A szerző szerint a testnevelésben a tanulói teljesítmények tesztekkel történő ellenőrzése mellett szükség van a formatív, kritériumokra orientált ellenőrzésre és értékelésre is. 
[43–52. oldal]
Az interjúban a mérés-értékelés terén jelentős tapasztalatokkal rendelkező Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató intézet igazgatója válaszol a minőségbiztosítás ma még sok szempontból nyitott kérdéseire. Úgy látja, hogy az elmúlt egy évtizedben a megyei pedagógiai intézetekben jelentős mérési, értékelési kompetencia jött létre, amely a most kialakítás alatt álló országos hálózatban mindenképp hasznosítható. Ezek az intézetek az elkövetkező időszakban jelentős szerepet vállalhatnak a pedagógusok minőségbiztosításra történő felkészítésében, az intézményi szintű mérési-értékelési kultúra fejlesztésében. 
[55–54. oldal]

Tanulmányok

A XX. századot sok egyéb jelző mellett az intézmények tömegesedésének századaként fogják jellemezni a történészek. A század jellegzetes terméke a tömegiskola, amely sokaknak biztosította az iskoláztatás lehetőségét, ugyanakkor sokban hozzájárult a felnövő ifjúság elszemélytelenedéséhez. A szerző végigköveti az intézmények és a pedagógiák tömegesedésének folyamatát, a tömegesedés hatásait. Tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy az előttünk álló új évezred nagy kihívása ezeknek a negatív tendenciáknak a visszafordítása, amelyben jelentős szerepe lesz a nagy szervezetek lebontásának. A XXI. században talán újra értelmet nyer "a kicsi szép" XX. századi jelszava. 
[61–67. oldal]
Az innováció az elmúlt másfél-két évtized során a pedagógiai gondolkodás egyik kulcsfogalmává vált. A szerző tanulmányában kísérletet tesz az iskola fogalmának tisztázására. Sorra veszi a pedagógiai, még inkább iskolai innováció létrejöttéhez szükséges szűkebb és tágabb társadalmi, környezeti feltételeket. Megvizsgálja, hogy milyen vezetési, szervezeti és személyiségbeli feltételei vannak az innovációnak. Végkövetkeztetése szerint a változtatási törekvések akkor nyernek értelmet, akkor válnak valóságos innovációkká, ha fejlesztési célokkal párosulnak. 
[69–85. oldal]

Nézőpontok

A Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetésének és egyben korrekciójának évében nem kerülhetjük meg, hogy számot vessünk azzal, miként jutottunk idáig. Valahol utat tévesztettünk. Hol, mikor, miért ? Biztos válaszaink még nem lehetnek, a tisztázó vitát azonban haladéktalanul el kell kezdeni. 
[82–81. oldal]

Műhely

A tolerancia tanítható. Nem tananyag formájában, hanem mivel maga is életmód és attitűd, ezért életmóddal és attitűddel. Kérdés, hogy melyik életkor a legfogékonyabb a tanítására. Valószínű, hogy mint annyi más attitűd kialakulásának, ennek is a gyermekkor a legfogékonyabb korszaka. Az alternatív iskolák egy része módszereivel, nevelési stílusával, az iskolán belüli élet kialakításával, a tanárok mintaadó attitűdjével erre szövetkezett. 
[89–88. oldal]
A pedagógus számára sokszor igen nehéz feladat a tanulók személyes életével összefüggő témák megbeszélése, feldolgozása. Az olyan intim szférát érintő kérdésekben, mint például az érzelmek, a szerelem, a szexualitás, a diákok többsége nem nyílik meg. Az ilyen jellegű problémák kezelésére kínál drámapedagógiai eszközöket alkalmazó modellt az alábbi nevelés-módszertani írás, amely néhány iskolai foglalkozás forgatókönyvét teszi közkinccsé. 
[95–94. oldal]

Világtükör

A szerző a médiaoktatást a brit iskolarendszer egésze felől szemlélve mutatja be. Ismerteti az angol tantárgy keretébe illesztett médiaoktatás tematikus struktúráját, követelményeit; a tanterv, tanév, taneszközök és vizsgák szerepét. Az oktatást segítő intézmények és a kutatási háttér bemutatását követően az iskolai médiaoktatás során szerzett tapasztalatairól is beszámol. 
[100–109. oldal]

Kritika-figyelő

1999. május 1-jén a pilisborosjenői Pedagógus Továbbképzési és Információs Központban mutatták be egy konferencia és sajtótájékoztató keretében a Soros Alapítvány által kiadott Süss fel nap! c. kötetet, amely Alternatív óvodák, iskolák Magyarországon alcímmel jelent meg. Júniusban jelenik meg a Süss fel nap! második kötete, amely a Soros Alapítvány modellintézményeit mutatja be. Az első kötet gondozója Horváth H. Attila, a másodiké Zágon Bertalanné. Mindketten a Soros Alapítvány Kisgyermekkori Fejlesztés Részprogram Kuratóriumának tagjai. Arra kértem őket, hogy ismertessék a két kötetet, mert e könyvek hiánypótló szerepet töltenek be a magyarországi alternatív pedagógiák gyakorlatának bemutatásában. 
[109–108. oldal]
[114–123. oldal]
[116–115. oldal]

Európa-melléklet

Az Európai Unió jelentést készített a tagországokra háruló fő feladatokról, amelyek végrehajtása segítheti a tudás társadalmának kialakítását, továbbá egy olyan gazdasági és társadalmi stabilitás megteremtését, amely alapul szolgálhat Európa ezredfordulót követő hosszú távú fejlődéséhez. A jelentés alapgondolata: a tudás Európájának megteremtése csak akkor tekinthető reális célnak, ha az Unió fokozza a közoktatás és a szakképzés terén azokat a közös akciókat, amelyek a társadalmi mobilitást, a hatékony foglalkoztatást és a humán erőforrások hatékonyabb fejlesztését szolgálják. 
[122–121. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.