2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 december

Új Pedagógiai Szemle 2002 december

2009. június 17.

A reformpedagógia nagy teoretikusainak művei figyelmeztettek talán először arra a rousseau-i alaptételre, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, ebből következően az iskola világát, az ott folyó munkát nem lehet a felnőttélet normái szerint szervezni. Többek között épp ezért ostorozták olyan kíméletlenül azt a tanulásszervezést, amelynek lényege a frontális óra, a tanári magyarázat, az új ismeretek passzív tanulói befogadása. A hagyományos pedagógiai felfogás, az erre épülő iskolakép a tanulás, a bevésés és rögzítés didaktikai fázisait nagyrészt a tanuló iskolán kívüli tevékenységébe, a délutáni, esti szilenciumba helyezte.

A reformpedagógia nemcsak azért akart szakítani ezzel az iskolai, tanulásfilozófiai, tanulásszervezési modellel, mert felismerte, hogy a passzív iskolai jelenlét nem kedvez a gyermeki személyiség fejlődésének, a képességek sokoldalú kibontakoztatásának, hanem azért is, mert hihetetlen mértékben megnöveli a tanulók munkaterheit. Mária Montessori - a napokban végre magyarul is megjelent - A gyermek felfedezése (Budapest, 2002, Cartaphilus Kiadó, 298.) című kötetében, a "Gyermekek házában" alkalmazott tanítási módszereket leíró tanulmányában fejti ki, hogy a pedagógusnak nem szabad arra építenie, hogy a gyerek majd otthon, esetleg tanulószobai tevékenysége során fogja megtanulni az iskolában délelőtt hallottakat. Orvosként lázadt fel a frontális óra, a tananyag prelegáló kifejtése, s az ezt követő, a pedagógus irányításán kívülre helyezett tanulási fázis ellen, mert tapasztalta, hogy milyen megterheléssel jár a biflázó tanulás. Ő és a 20. század első évtizedeiben született többi reformpedagógiai irányzat képviselői harcot indítottak a tanulói munkaterhek csökkentését is szolgáló módszerek iskolai meghonosítása mellett, melyek aktivizálják a tanulókat. Ezért dolgozták ki a különböző projektmódszereket.

A reformpedagógia képviselői a gyermeki lét pszichológiai, antropológiai sajátosságaihoz illeszkedő iskola és tanuláskép jegyében arra törekedtek, hogy az általuk elképzelt s megvalósított iskolában az iskolai tanulás és a tanórán kívüli tevékenység ne váljon el élesen. A mai értelemben vett szakköri tevékenység, a korrepetálás, a sokak számára nélkülözhetetlen felzárkóztatás megjelent a délelőtti tanórai keretben, már ha annak lehet nevezni a Freinet- és a Montessori-iskolák időkereteit. Ezekben az intézményekben ugyanis nem léteztek a szó hagyományos értelmében vett tanórai keretek, tantárgyak. A Montessori által vezetett Gyermekek házában tevékenységi körök léteztek természetesen jól körvonalazott, átgondolt tanítási célokkal, hozzájuk rendelt tevékenységek egész sorával, az ezek végzése közben megszerzendő ismeretek, kifejleszthető képességek pontos tervével. Ezeket összevetve a hagyományos tantervi követelményekkel, a Gyermekek háza vagy a Freinet-iskola sokkal többet tanított meg, mint a hagyományos iskola, s az ismeretszerzés hatékonysága is összehasonlíthatatlanul jobb volt ezekben az intézményekben. Sőt, ha idő tekintetében vizsgáljuk a reformpedagógiai szemlélettel szervezett iskolai munkát elvileg a gyerekek "munkaideje" hosszabb volt ezekben az intézményekben, ám az ilyen módon szervezett iskola és tanulás közel sem volt olyan megterhelő, mint a 45 perces frontális tanórák és az azt követő egyéni vagy csoportos tanulás. Hisz a gyerekek egész élettevékenységét átfogta az iskola, s elvileg ismeretszerzés, tanítás folyhatott késő délután az iskolai keretben végzett munka során éppúgy, mint a különböző sportfoglalkozásokon. Montessori ugyanis a mozgáskoordináció fejlesztését éppúgy a tanítás részének tekintette, mint a történelmi események megtanítását vagy a számolási képességek fejlesztését. A terhek azért nem tűntek a gyerekek számára elviselhetetlennek, fárasztónak, mert változatos tevékenységek követték egymást, más-más érzékszervet, gondolkodási területet aktivizálva, illetve pihentetve.

A tanulói munkaterhek ma nemcsak és nem is elsősorban azért elviselhetetlenek az iskolát, a tanulást komolyan vevő gyerekek számára, mert sok a tananyag, mert annak tényleges elsajátítása, gyakorlása sok időt vesz igénybe, hanem mert e tevékenység egyrészt alapvetően kívül helyeződik az iskolán, másrészt azért, mert a változatos tevékenységi keretekbe ágyazott tanulói munka az esetek döntő hányadában nem része a szűken vett tanóráknak.

A tanulói munkaterhek elemzése azt mutatja, hogy korántsem azok a tanulók teljesítenek jól, akik az iskolai munka mellett sokat tanulnak még otthon vagy az iskolai tanulószobában, felzárkóztató foglalkozásokon, hanem azok, akik délutánonként sokféle tevékenységet folytatnak, kórusba járnak, sportolnak, szakkörökben anyagokat formálnak, megpróbálják szóban, mozgásban, tárgyalkotásban kifejezni önmagukat. Vagyis színesen, gazdagon, felszabadultan élnek.

...t kell alakítani a tanulásról alkotott, évszázadok óta létező elképzeléseinket, a tanulás ugyanis korántsem a tankönyvek leckéinek órákon át tartó bevésése, hanem sokkal több ennél: az élet megannyi jelenségének megtapasztalása, a személyiség épségének megőrzéséhez szükséges sokféle képesség beépítése, újabb és újabb szituációk kezelése, az ezekben érvényes magatartás, normarendszer elsajátítása.

Egy ilyen színesen alakított élet örömmé teheti a tanulást, s gyötrelmes kalodából az öröm forrásává változtathatja az iskolát.

A 20. századot a reformpedagógus Ellen Key a gyermek évszázadaként hirdette meg. Néhány sikeres kísérlettől eltekintve nem sok valósult meg ebből a programból. A 21. század iskoláján, tanárain, tantervkészítőin a sor, hogy gyermeknek való iskola teremtődjön végre.


Tartalom

Tanulmányok

2002 májusa óta folyamatosan megjelentetjük azokat az elemzéseket, amelyek az egyes tantárgyak helyzetét tárják fel. A tanulmány összegzi azokat a legfontosabb tapasztalatokat, amelyek egyrészt a tantárgyak helyzetét elemző kutatásból, másrészt abból a kérdőíves felmérésből vonhatók le, amelynek keretében pedagógusok nyilatkoztak a tankönyvekről, taneszközökről, az információs és kommunikációs technikák alkalmazásáról és a tantárgyi integráció lehetőségeiről. A szerző egyik legfontosabb következtetése, hogy a közoktatási rendszer ma sokkal inkább kedvez az izolált tantárgystruktúrának, s nem erősíti az alkalmazható tudást jobban közvetítő kereszttantervi, integrációs tendenciákat. 
[3–15. oldal]
Teher-e a tanulás a tömegoktatás korában? Milyen szerepet tölt be az iskola a tanulók életében? Menyire képes az iskola átfogni, értelmes tartalommal megtölteni a tanulók egész élettevékenységét, szabadidejét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ Nagy Mária tanulmánya, amely országos reprezentatív felmérésen alapul, s amelynek egyik legfontosabb következtetése, hogy azok a tanulók teljesítenek jobban, akiknek viszonylag alacsonyabb az iskolai terhelésük, de szabadidejükben módjuk van arra, hogy sokféle tevékenységet végezzenek, s ezáltal bővítsék ismereteiket, fejleszthessék képességeiket. 
[16–43. oldal]

Nézőpontok

Az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára a vele készült interjúban meglehetősen érzékeny pedagógiai, nevelésfilozófiai kérdésről, az értékek, az embereszmény problémájáról beszél. Úgy látja, hogy az immár évtizedek óta húzódó értékválság miatt a szülők szilárd értékrendre vágynak, szeretnék, ha az iskola is ilyen értékrendet adna át gyermekeiknek. A társadalomban konszenzusra lenne szükség az alapértékek tekintetében, de ennek a társadalmi közmegegyezésnek nincsenek meg a feltételei. Hiller István úgy véli, hogy a nevelés semmivel nem pótolható szerepet tölt be az értékbizonytalanság oldásában, a különböző értékrendeket valló társadalmi csoportok közötti béke, a társadalmi nyugalom megteremtésében. 
[44–50. oldal]

OKI-műhely

Az Oktatási Minisztérium megbízásából 2001 tavaszán az Országos Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV), az Országos Közoktatási Intézet (OKI) és az Oktatáskutató Intézet (OI) közreműködésével nagyszabású óvodai vizsgálatsorozat zajlott Magyarországon. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának hatása az óvodákra címet viselő projekt keretében megvalósuló kutatássorozat elsődleges célja annak vizsgálata volt, hogy az óvodai nevelés legfontosabb dokumentumaiban (a helyi nevelési programokban, csoportnaplókban, a gyermekek fejlődését dokumentáló személyiséglapokon) mennyiben tükröződnek az alapprogram irányelvei, és az óvodai nevelés napi gyakorlatában hogyan valósulnak meg az óvodák tartalmi munkáját szabályozó központi dokumentum fő célkitűzései. A kutatás tapasztalatait két tanulmányban mutatjuk be. Szerzőik más-más szempontok szerint elemezték a feltárt adatokat, egymást kiegészítő nézőpontokból vizsgálták az óvodai nevelőmunkát. 
[52–74. oldal]
A szerző összefoglalja az óvodai alapprogram alapján készült helyi nevelési programok tartalmának elemzéséről készült vizsgálat tapasztalatait. Megállapításai szerint részletesen kidolgozottak a helyi programokban a szocializáció segítésével foglalkozó tartalmak. A társas és kortársi kapcsolatok fejlesztése nevelőhatásának megjelenítése méltó helyre kerül a helyi nevelési programokban, a közös programok, az élménynyújtás sokszínűsége és fontossága ugyancsak. Az értelmi fejlesztés területeinek meghatározása viszont igen vegyes képet mutat a programokban. 
[75–88. oldal]

Helyzetkép

A tanulmány visszatekint az alsó tagozatos matematikaoktatás történetére, s ennek tükrében elemzi a Varga Tamás által indított fejlesztési folyamat hatásait. Választ keres arra, hogy az akkori kezdeményezések miért nem teljesedtek ki, valamint arra is, hogy milyen összetett okai vannak annak, hogy a gyerekek jelentős hányada már az alsó tagozatban matematikatanulási nehézségekkel küzd. A tanulmány a tantárgyak helyzetéről készült elemzés része. Teljes terjedelemben megtalálható az OKI honlapján. 
[89–98. oldal]
A felső tagozatos és a középiskolai matematikatanítás hatvanas évektől elindult folyamatainak áttekintése után a szerző elemzi a jelenlegi tantervben körvonalazott tananyagot. Arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi matematika-tananyag csökkentésre szorul, mert a tanulók jelentős hányada – épp a középiskolai expanzió miatt – nem képes annak elsajátítására. A matematikatanítás céljaiban jobban kell igazodni azokhoz a nemzetközi tendenciákhoz, amelyek a matematika gyakorlatiasabb jellegét erősítik. A tanulmány a tantárgyak helyzetét áttekintő elemzés keretében készült nagyobb összegzés rövidített változata. A teljes anyag megtalálható az OKI honlapján. 
[99–115. oldal]

In memoriam

[116–116. oldal]

Világtükör

A tanulmány részletes képet ad arról, miként működik az OECD-országokban a kisgyermekek intézményes ellátása. A helyzetkép egy 12 országra kiterjedő vizsgálatra épül, amelyben az óvodai nevelés számos tartalmi és ellátási sajátosságát elemezték, illetve hasonlították össze a kutatók. Az olvasó áttekintést kap azokról az irányelvekről is, amelyeket az európai közösség ajánl a tagországoknak a kisgyermeknevelés fejlesztésére. 
[117–126. oldal]

OECD-dokumentumok

Az OECD egyik fontos fejlesztési programja az iskolaépületek modernizálása, a 21. századi követelmények érvényesítése az új épületek tervezésében. A tanulmány összefoglalja az iskola jövőjére vonatkozó forgatókönyvek iskolaépítészeti következtetéseit. Az egyik fontos következtetés, hogy az iskolaépítészek által napjainkban létrehozott terek, az osztálytermek lehetőségei, hosszú távra meghatározzák az oktatás sajátosságait. 
[127–134. oldal]

Látókör

A neves magyar iskolaépítész, a 21. századi iskolaépítészeti program egyik legjobb hazai szakértője elmondja, hogy a hazai iskolaépület-állomány jelentős rekonstrukcióra szorul. A nyugat-európai tapasztalatokra alapozva, az iskola csak akkor képes befogadni az információs és kommunikációs technológiákat, továbbá a differenciált pedagógiai módszereket, ha alkalmassá válnak erre belső terei. Az építész szerint ez szükségessé teszi az épületekben ma meglévő terek átalakítását. 
[135–140. oldal]

TKA-melléklet

Jelen összefoglaló bemutatja azt a folyamatot, amely ahhoz vezetett, hogy 2002 márciusában a barcelonai csúcs elfogadja Az európai oktatási és képzési rendszerek céljaihoz kapcsolódó részletes munkaprogram című dokumentumot (a továbbiakban: Munkaprogram), valamint ismerteti a dokumentum főbb gondolatait. 
[141–147. oldal]
A Leonardo da Vinci program az Európai Unió 1995-ben indult szakképzési együttműködési programja. A program – egyebek mellett – elő kívánja segíteni a szakképzés minőségének emelését, bátorítani kívánja az újításokat a szakképzés innovációs laboratóriumaként. A Leonardo da Vinci program első szakaszának 2000 novemberére elkészült értékelése során az Európai Bizottság szembesült azzal, hogy a program a vitán felüli sikerek ellenére csak viszonylag szűk körben érezteti a hatását. Az Európai Bizottság adatai szerint a létrehozott projekttermékek 90 százalékának használatára nem került sor, és a fennmaradó termékek jelentős részét is csak a projektet megvalósító intézmények alkalmazzák. Az értékelés készítői azt javasolták, hogy az Európai Bizottság segítse elő az eredmények felhasználását, illetve tegye elérhetővé azokat a tagállamok szakmapolitikai döntéshozói számára. 
[148–154. oldal]

Kritika-figyelő

[155–157. oldal]
[158–159. oldal]
[160–163. oldal]
[164–166. oldal]

KOMA-melléklet

[167–170. oldal]
[171–175. oldal]
[176–185. oldal]
[186–189. oldal]

NAT 2002 – Vitaanyag

[191–190. oldal]
[191–191. oldal]
[192–192. oldal]
[193–193. oldal]
[194–194. oldal]
[195–195. oldal]
[196–196. oldal]
[197–197. oldal]
[198–198. oldal]
[199–199. oldal]
[200–200. oldal]
[201–201. oldal]
[202–202. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.