2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 május

Új Pedagógiai Szemle 2002 május

2009. június 17.

A közelmúltban ismét beleolvastam a Delors Bizottság jelentéséből készített, Az oktatás rejtett kincs1 című kötetbe. Az 1997-ben megjelent nagy horderejű oktatásügyi dokumentum választ kívánt adni arra, hogy mi legyen a 21. századi oktatás - még inkább az iskola - célja. A bizottság nem kevesebbet vár el az iskolától, mint hogy tanítson meg élni, tanulni, dolgozni, s tanítson megérteni a másik embert, a társadalmat. Éppen ezért az iskola előtt álló legfontosabb feladatnak azt tekinti, hogy az ismeretek puszta közvetítése helyett az ismeretek olyan jellegű szintetizálása valósuljon meg az oktatás tartalmában és az alkalmazott módszerekben egyaránt, amely alkalmassá tesz a problémák megoldására. A jelentés szükségesnek tartja, hogy a tudományok folyamatosan differenciálódó logikájával szemben az ismeretek gyakorlati életben történő sajátos szerveződése váljék meghatározóvá a tantervekben. Arra is felhívja az oktatásban érintettek figyelmét, hogy az iskola csak akkor képes e sokrétű feladat teljesítésére, ha releváns tudást, azaz az életben hasznosítható ismereteket nyújt, s ha ezek közvetítése mellett gondot fordít az ismeretek megszerzéséhez és gyakorlati alkalmazásához szükséges képességek fejlesztésére is.

A Jacques Delors nevével fémjelzett kötet üzenetei ma talán még inkább megfontolandóak a magyar iskola számára. Van-e annál fontosabb kérdés ma az oktatásban, mint hogy miként tanít meg élni az iskola, mennyire tesz képessé az egész életen át tartó tanulásra, az élet dolgaiban való eligazodásra, a társadalom, az egyes ember előtt megjelenő sokféle probléma megválaszolására. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok - többek között a PISA 2000 - eredményei arra utalnak, hogy a magyar oktatásban nem teljesülnek kellő eredménnyel ezek a korántsem csak 21. századi célok. Közhelyszámba megy, hogy a magyar gyerekek az életben adódó problémák megoldásában a nemzetközi átlaghoz viszonyítva kevéssé képesek alkalmazni az iskolában megszerzett sokféle ismeretet, nehezebben igazodnak el a mindennapok világában. Mindez azzal is magyarázható, hogy az iskola túlságosan széttagoltan tárja eléjük az egyes tudományokból tananyaggá szervezett tudást.

Oktatáskutatók, pszichológusok, a különböző alternatív iskolák tananyagfejlesztői lassan két évtizede folyamatosan felhívják az oktatáspolitikusok és a tantárgyak fejlesztésében érdekelt szaktudományi és tantárgy-pedagógiai szakemberek figyelmét, hogy gyökeres szemléletbeli fordulat szükséges az ismeretek tantárgyakká alakítása terén.

Lehetetlen az iskola világában követni a tudomány-tantárgy 19. században kialakult, majd a 20. század első évtizedeiben kiteljesedett sajátos kapcsolatrendszerét, az "egy tudomány egy tantárgy" merev transzformációs elvét. Elsősorban azért, mert a hagyományos tantárgyakban is egyre több ismeret közvetítését várja el a tudomány az iskolától. Eközben új, a hagyományos tantárgyi rendszerben korábban ismeretlen tudáscsomagokat kell eljuttatni, és új, korábban nem ismert kompetenciákat kell fejleszteni ahhoz, hogy a felnövő gyerekek felnőttként képesek legyenek élni, dolgozni, tanulni.

A magyar iskola jó ideje csak úgy reagál a tudomány és a társadalom felől érkező kihívásokra, hogy megpróbál mindent a széttagolt tantárgyi keretek közé bepréselni, egyre nagyobbá és ezzel együtt egyre kevésbé taníthatóvá és tanulhatóvá téve a tananyagot. Kézzelfogható változtatási törekvések elsősorban az alternatív és az úgynevezett innovatív fejlesztő iskolák köreiben indultak meg. Ezek az egyébként működőképes tantárgy-szerkezetbeli alternatívákat létrehozó próbálkozások azonban elszigeteltek maradnak a tantárgyfejlesztésben érdekelt szakértők és a pedagógusképzés diszciplináris széttagoltságához körömszakadtukig ragaszkodó tanszéki tekintélyek konzervativizmusa miatt. Sőt, bizonyos jelek arra utalnak, hogy az alternatív intézmények épp a piaci, szülői igények változása miatt kénytelenek visszatérni a diszciplináris tantárgyi szerkezethez, mivel a mai felvételi követelményeknek, az iskolai tudásról kialakult általános társadalmi elképzelésnek csak így tudnak megfelelni.

Pedig mennyivel könnyebb megtanulni élni abban az iskolában, ahol az irodalmi hősök személyiségének elemzése párosulhat az emberismerettel, ahol a biológiai, fizikai, kémiai és geográfiai ismeretek egy ökológiai dimenzió mentén szerveződnek ismerettömbbé és kiegészülnek a társadalmi cselekvéshez, érdekérvényesítéshez, demokráciakultúrához szükséges tudással. Mennyivel könnyebb felkészülni a munka világára abban az iskolában, ahol a technika és az életvitel tananyaga a vállalkozáshoz, a gazdaságban való eligazodáshoz szükséges ismeretekkel kapcsolódik össze. S a sor példák sokaságával folytatható.

Azt írta Claparede a 20. század hajnalán , hogy az iskola a gyermek számára nem az életre készülés tere, hanem maga az élet. Ha ezzel a lassan romboló gólemmé váló ismerettömeggel nem történik valami ésszerű, emberléptékű változás, akkor ez az élet egyre elviselhetetlenebb lesz a gyerekek számára.

S ez sokkal nagyobb baj, mint a PISA 2000 vizsgálatban elért gyenge helyezésünk...


Tartalom

Tanulmányok

A szerző a minőségre törekvő pedagógiai munka szempontjából fontosnak tartja e tevékenység „anatómiai” elemzését, különböző komponenseinek elkülönítését, ezek nevelési eredményre, minőségre gyakorolt hatásának sokoldalú vizsgálatát. A rendelkezésre álló szakirodalom alapján ilyen komponensként értelmezi a rendszerszemléletet, a személyiségfejlesztést, a kompetenciafejlesztést, az interaktív partneri kapcsolatot, a stratégiai gondolkodást és a gyakorlatot. 
[3–13. oldal]

Helyzetkép

Az OKI 2001-ben elindította a tantárgyak helyzetének feltárását célzó vizsgálatát. Az egyes tantárgyakról szóló elemzések közlése előtt kerekasztal-beszélgetésre hívtuk a téma szakértőit, akik a tantárgystruktúra jellemzőit elemzik, és felvázolják annak lehetséges fejlesztési útjait is. 
[14–23. oldal]
A tanulmány többféle szempontból elemzi a tantárgy helyzetét, tanítási problémáit. Vizsgálja a tananyag tartalmát a tudományos érvrendszereknek és a társadalom elvárásainak való megfelelés nézőpontjából, kitér arra is, mennyire felel meg a mai tananyag a gyerekek életkori sajátosságainak, mennyire segíti az eredményes tanítást, tanulást, hogyan illeszkedik a természettudományi nevelés közös koncepciójába. 
[24–37. oldal]
A tanulmány elemzi a hazai fizikaoktatás helyzetét. A szerző szerint a tárgy tanításának legfőbb problémája, hogy minden tanuló számára tudományközpontú, alapvetően a továbbtanuláshoz szükséges ismeretek oktatása történik. A fizikaoktatás, a többi természettudományi tárgy tanításához hasonlóan nem vagy alig képes figyelmet fordítani a társadalom valós igényeinek kielégítésére, az egyének természettel és társdalommal kapcsolatos döntéseit segítő ismeretek és képességek fejlesztésére. 
[38–49. oldal]

Nézőpontok

A Fővárosi Pedagógiai Intézetben régi hagyománya van a főváros iskoláira kiterjedő külső méréseknek. Ezekkel kapcsolatban sok tapasztalat halmozódott fel az elmúlt évtizedek alatt. Az intézet méréssel foglalkozó munkatársai egyben az adott tantárgyak elismert fővárosi és országos szakemberei. A beszélgetés résztvevőivel – Pála Károllyal, Forgács Annával, Csányi Csillával, Répásy Ildikóval és Somfai Zsuzsával – képet adunk e mérések jellegéről, céljairól, iskolai fogadtatásáról. Szóba került emellett a mérés-értékelés néhány aktuális problémája is, különös tekintettel az OKÉV 2001 novemberében végzett 5. és 9. évfolyamos tantárgyi méréseire. 
[50–109. oldal]

Műhely

A szerző a Közgazdasági Politechnikum természetismeret programján keresztül mutatja be a természettudományok lehetséges tanítási módját. A program megpróbál megoldást találni azokra a problémákra, amelyek a közoktatásban megvalósuló természettudományi oktatásban jelentkeznek. A programot erőteljesen áthatja egyrészt a science szemlélet, vagyis a különböző diszciplínák integrálásának igénye, másrészt az életközliség, a természettudományi ismeretek hétköznapi alkalmazásának igénye. (A tanulmány II. részét júniusi számunkban közöljük.)  
[60–83. oldal]
A tanulmány megvilágítja az algoritmikus gondolkodás fogalmát, elemzi azokat a gondolkodási helyzeteket, feladatokat, amikor algoritmikus gondolkodásra van szükség. Bemutatja, milyen módszerekkel fejleszthető az algoritmikus gondolkodás. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a tanításban törekedni kell arra, hogy a különböző tárgyak keretében elsajátított gondolkodási sémák algoritmus-rendszerré szerveződjenek. 
[84–175. oldal]
A tanulmány bemutatja az intézmények által végzett mérések feldolgozásában alkalmazható ITEM1 és ITEM2 szoftvercsomagot. A csomag alkalmas a tanulói teljesítmények iskolai értékelésének feldolgozására és az egymást követő mérések adatbázissá szervezésére. A tanulmány információt nyújt arról az összetett tevékenységrendszerről is, amelyet a belső értékelés jelent a pedagógus, illetve az intézmény számára. 
[92–103. oldal]
A szerző közel három évtizeddel ezelőtt Csepel egyik új városnegyedében vizsgálta a lakótelepi gyerekek életét, iskolai és szabadidős tevékenységét. Nemrégiben visszatért egykori kutatási terepére. Tapasztalatai a lakótelepi gyermekvilág prizmáján át mutatják be az elmúlt évtizedek, de különösen az utóbbi tíz év életmódban, szabadidős szokásokban, családi környezetben lejátszódott változásait. 
[104–109. oldal]

Látókör

A tanulmány a matematikai tehetség azonosításának és fejlesztésének kérdéseit elemzi. Bemutatja, hogy miként fejlődik a matematikai tehetség, milyen sajátosságai vannak a matematikában tehetségesnek tűnő gyermek gondolkodásának, és hogy milyen eszközökkel azonosítható, hogyan ismerhető fel a matematikai tehetség. Végül felvázolja a matematikában tehetséges tanulók speciális fejlesztésének lehetőségeit. 
[110–115. oldal]

Világtükör

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) oktatási miniszterei 2001. áprilisi ülésükön fontos feladatként jelölték meg a tanítás és a tanulás minőségének fejlesztésére szolgáló stratégiák kialakítását. Ennek érdekében feltérképezik, hogy az oktatás szereplői, a kormányok, az oktatási intézmények, a helyi közösségek hogyan működhetnének együtt hatékonyabban a tudás megteremtésében. Az Oktatási Bizottság 2002. évi munkaprogramjában javaslatot tett egy tanítással és tanulással foglalkozó programra, amely a vitát követően „A tanítás és a tanulás minőségének fejlesztése” címet kapta. Az erről szóló dokumentumban bemutatják a témára vonatkozó javaslatokat. Ismertetik az elmúlt időszakban végzett munka eredményeit, az új tevékenység kereteit és területeit, meghatározzák a fő problémákat és munkamódszereket, valamint a szervezeti kérdéseket. 
[116–122. oldal]

TKA-melléklet

A TKA-mellékletben közölt írás a Socrates program különböző kezdeményezéseire vállalkozó iskolákban készült, a programok hatásvizsgálatára irányuló esettanulmányok tapasztalatait elemzi. Képet ad arról, hogy milyen új tartalmakat, szervezeti megoldásokat vittek be a projektek az iskolák életébe, továbbá arról, hogy milyen módon változott a részt vevő iskolák szemlélete, látóköre. 
[123–137. oldal]

KOMA-melléklet

[138–150. oldal]
[151–159. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.