2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 január

Új Pedagógiai Szemle 2002 január

2009. június 17.

A véletlen úgy hozta, hogy a nyolcvanas évek második felében több európai és amerikai tanterv hazai adaptációs kísérletében vettem részt. Elevenen élt bennem, milyen élményt jelentett egy amerikai jelenismereti, társadalomismereti program elolvasása, milyen izgalmas kihívás volt azoknak a szituációknak a megteremtése magyar viszonyok között, amelyekben a gyerekek megismerhetik, miként működik a helyi társadalom, a regionális közigazgatás, a parlament és a civil szféra. A program lényege az volt, hogy saját élményű tanuláson keresztül készítse fel a gyerekeket arra, hogy képesek legyenek eligazodni a társadalomban, részt venni az ügyek intézésében, társadalom általi kontrollálásában. Arra is jól emlékszem, hogy az adaptációs kísérlet terepéül szolgáló, jó nevű, a helyi tantervfejlesztésben már akkor élenjáró pesti szakközépiskola tanárai milyen nagy nekibuzdulással vállalkoztak a kipróbálásra, mennyire érdekelte őket a program, a gyerekek reakciója. Ezerkilencszáznyolcvanhét-nyolcvannyolc táján történt mindez. A rendszerváltó idők első periódusát éltük. Az akkor alakuló új politikai pártok első üzeneteiben a leggyakrabban használt szavak közé tartozott a polgár, polgári társadalom, civil lét, autonómia. Ráadásul ez az iskola volt az, amely az egyik bölcsője lett a 88-ban megalakult PDSZ-nek, az egyik első szabad szakszervezetnek, amelynek visszavonhatatlan történelmi szerepe volt a rendszerváltás véghezvitelében.

A program kísérleti tanításának első, viszonylag rövid, már-már euforisztikusan lelkes szakasza után némi megtorpanást kezdtünk érezni önmagunkon - a kísérlet irányítóin - és a részvételre vállalkozó pedagógusokon is. Eleinte még jól működtek a gyerekekkel folytatott, leginkább a hagyományos osztályfőnöki órákra emlékeztető beszélgetések, amelyekben a társadalom működésének problémái jelentek meg. De amint a mindennapi életben szerzett tapasztalatok feldolgozására került sor, és a szimulációs játékokban a gyerekekkel együtt a pedagógusoknak is részt kellett venniük, modellt kellett nyújtaniuk arról a polgárról, akiről oly szépen írta Bibó István, hogy "nem fél", hogy “egyenes derékkalö jár, a tanárok szembesültek azzal, hogy az adaptálandó program más társadalmi viszonyok között született. Nekünk is rá kellett döbbennünk arra, hogy ezeknek a programoknak a hazai megvalósításában korántsem a tanárok hiányzó politológiai, szociológiai, közgazdasági ismeretei jelentik a fő gondot, hanem a programokban közvetítendő polgári értékrendszert kialakító társadalmi szocializáció hiánya. Rá kellett döbbennünk arra, hogy a polgári lét, gondolkodás kialakulásában nem a kognitív tényezők játsszák a fő szerepet, hanem a társadalom mélyrétegeiben, az emberek mindennapi érintkezésében lejátszódó mikrotörténések.

Akkoriban, a nyolcvanas évek vége felé, Lakitelek után, de a nagy nyolcvankilences-kilencvenes bársonyos idők előtt úgy hittük, hogy a plurális demokrácia jogi kereteinek a megteremtése viszonylag gyorsan maga után vonja majd ezeket a tudati, mentalitásbeli változásokat. Azt képzeltük, ha lesz szabadon választott parlament, ahol a politikai érdekek és értékek szabadon kifejeződhetnek és a társadalmi arénában szabadon megmérkőzhetnek, ha társadalmi érdekek ütközését folyamatosan demokratikus alkuk követik, az olyan mintául szolgál mindannyiunk számára, amelyből végtére is folyamatosan átélhető a szabadság, az autonómia élménye. S akkor majd a pedagógusok számára sem görcsösen megoldandó feladat lesz, hanem belső szükségletként jelenik meg, hogy megmutassák diákjaiknak milyen is a társadalom, milyen módon csatáznak szakadatlanul egymással a politika, a közélet színpadán az egymástól eltérő érdekek, miként csapnak össze értékrendek, felfogások.

Pedig akkoriban már sokan olvastuk Bibó 1971-ben írott, azóta sokat idézett művét, az Európai társadalomfejlődés értelme című esszéjét, amelyben kifejti, hogy az európai demokrácia, az európai polgári lét hosszú fejlődési folyamat eredménye, egy olyan szerves fejlődésé, amely nem váltható ki, úgymond nem úszható meg. A rendszerváltást követő évtized megerősíti Bibót. A valóságos polgári értékrend térhódítása, az egyenes derékkal járó, véleményét bátran megfogalmazó, a társadalmi történések keltette félelmektől valóban megszabaduló polgár tömeges társadalmi jelenléte bizony még várat magára.

Mindezt persze nem szabad úgy értelmezni, hogy az iskolának, a pedagógusnak - illetve általában a társadalomnak - ki kell várnia, amíg "megteremtődnek a szabadság kis körei", a polgári lét bonyolult társadalmi szövetei. Ez értelmetlen volna, már csak azért is, mert lehet, hogy épp a demokrácia gyakorlásához, a társadalmi részvételhez, a felelős állampolgári magatartáshoz szükséges készségek és attitűdök fejlesztését szolgáló programok járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a polgári értékrend és életfelfogás kialakulásának hosszú történeti folyamata amennyire csak lehet, lerövidüljön.

Mindezt hinni talán nem pedagógiai voluntarizmus. Ugyanakkor nem ismerni e programok adaptálásának történeti, társadalmi, mentalitásbeli korlátait, egyet jelent a voluntarizmussal. Az egy másfél évtizeddel ezelőtti korlátok szorítása talán némiképp oldódott már, de létezésük mindmáig érzékelhető az iskola világában s persze a társadalom egészében is. Ennek ellenére igaz a sokat idézett latin mondás: Navigare necesse est, azaz hajózni, haladni muszáj!


Tartalom

Tanulmányok

[3–3. oldal]
A tanulmány áttekinti a társadalomismeretben használatos európai tanterveket, elemzi azokat a problémákat, amelyek a sok szempontból eltérő társadalmi környezetben született tantervi elképzelések hazai adaptációjából erednek. A szerző ismerteti a legfontosabb programokat, részben az európai dimenzió közvetítését, részben pedig az europolgár nevelését elősegítő tanterveket. 
[4–15. oldal]
A tanulmány áttekintést ad az európai dimenziót, a vállalkozói képességeket és a diákjogokat közvetítő társadalomismereti programokról. A programok adaptálását a szerzők azzal kívánják elősegíteni, hogy bemutatják az egyes programokban érvényesülő szemléleti megközelítéseket, továbbá utalnak a programok tanítása során felhasználható tankönyvekre, dokumentumokra. 
[16–24. oldal]
A magyar társadalom demokratikus átalakulása új kihívásokat fogalmazott meg a közoktatás számára, előtérbe állította a társadalom demokratizálását közvetlenül is segítő jelenismereti, illetve készségfejlesztő tárgyakat. Magától értetődő volt, hogy a viszonylag újnak tekinthető tantárgyak fejlesztésekor ismerjük meg és lehetőség szerint adaptáljuk a komolyabb demokratikus hagyományokkal rendelkező angolszász országok tananyagait, módszereit és tapasztalatait. ... A továbbiakban három terület – a mozgóképkultúra és médiaismeret, a társadalomismeret és a gyermekfilozófia1 – példáján mutatjuk be az adaptáció különböző tanulságait és típusait. 
[25–37. oldal]
Az OECD nemzetközi összehasonlító teljesítménymérésének, a PISA 2000-nek a célja a diákok olvasási-szövegértési képességeinek, matematikai és természettudományos eszköztudásának feltérképezése volt. Ha kombinált skálán ábrázoljuk a három vizsgált terület átlagteljesítményét, a magyar diákok eredményeit valamivel a nemzetközi átlag alatt találjuk. A tanulmány célja a teljesítményadatok ismertetése és a további elemzések kérdésköreinek megfogalmazása. 
[38–65. oldal]
A tanulmány az országos képességméréshez kapcsolódva egy olyan értékelési programcsomagot mutat be, amelyet kifejezetten a helyi intézményi értékelésre vagy egy kisebb térség iskoláinak értékelésére dolgoztak ki. Az ITEM nevet viselő szoftver alkalmas arra, hogy az intézmények számára képet adjon arról, hogyan alakul a tanulók teljesítménye, képességeinek fejlődése, továbbá lehetőséget teremt egy-egy kisebb térség iskoláinak összehasonlítására. 
[66–72. oldal]
Decemberi számunkban közöltük a Németh László pedagógiai gondolataiban tallózó írás első részét. A második részben az egzakt tudomány védelmében Hamvas Bélával vitázó Németh László gondolatainak aktualitását elemzi a szerző. Bemutatja továbbá a vásárhelyi évek pedagógiai kísérleteinek egyik legizgalmasabb dokumentumát, a Négy könyvet és az ugyancsak ebből a korszakból származó Óraadók királysága című művet. 
[73–84. oldal]

Nézőpontok

2001 novemberében az iskolák ötödik és kilencedik évfolyamában teljes körű mérésre került sor. A tanulók egy adott napon – november 9-én – két tárgyból, matematikából és olvasás-szövegértésből írtak tesztet. Ilyen jellegű, egy-egy tanulói korcsoport egészére kiterjedő országos mérést még nem végeztek Magyarországon. Az Oktatási Minisztérium elképzelései szerint a jövőben rendszeressé válnak az ilyen és ehhez hasonló mérések, valamint olyan – akár teljes populációk tudását és képességeit feltérképező – mérési rendszer épül ki, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók képességeinek fejlődése folyamatosan követhető legyen. Egyben sokoldalúan segítheti az intézmények belső mérési és értékelési rendszerének fejlődését, szakszerűbbé válását is. 
[85–96. oldal]

Világtükör

A tanulmány harmadik része az amerikai irodalomórák jellemző vonásait foglalja össze a tankönyveken, taneszközökön, tanítási módszereken keresztül. A cikk külön érdekessége, hogy egy novella (Alice Walker: Mindennapos használat) szövegének közlésével és a novella tankönyvi elemzésének részletes ismertetésével bepillantást nyújt az amerikai iskolák műfeldolgozási gyakorlatába. 
[97–113. oldal]
A tanulmány a közelmúltban lezajlott első hazai képességmérés kapcsán összefoglalja a teljes körű tudásszint- és képességmérések történetét. Részletesen bemutatja, hogy az egyes európai országokban milyen célokat követnek a mérések, és milyen módszereket alkalmaznak a mérések során. A szerző elemzi a nemzetközi mérési szakirodalomban használt fogalmakat, s kísérletet tesz egy egységes magyar terminológia megalkotására. 
[114–120. oldal]

TKA-melléklet

A Leonardo program fontos szerepet játszott a információs és kommunikációs technológiák meghonosításában az oktatásban. A tanulmány ismerteti azokat a tevékenységeket, akciókat, amelyek a projekt keretében teremtődtek meg és járultak hozzá az IKT szemléleti terjedéséhez. A tanulmány felvázolja azokat az IKT-t fejlesztő lehetőségeket, amelyeket a Leonardo program új szakasza biztosít a pályázni szándékozók számára. 
[121–125. oldal]
A különböző fejlesztési projektek legkritikusabb eleme a létrejött eredmények gyakorlati hasznosítása. A tanulmány a Leonardo program kapcsán azt elemzi, melyek egy projekt hasznosításának kritériumai. A szerző rávilágít arra is, milyen tényezőktől függ az, hogy a gyakorlat szereplői érdekeltté válnak-e az eredmények befogadásában, alkalmazásában és továbbfejlesztésében. A tanulmány legnagyobb értéke, hogy közérthetővé teszi a ma oly gyakran használt disszemináció fogalmát. 
[126–133. oldal]
[134–138. oldal]

KOMA-melléklet

[139–142. oldal]
[143–147. oldal]
[148–152. oldal]
[153–171. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.