2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 november

Új Pedagógiai Szemle 2001 november

2009. június 17.

Nemrég ismét leemeltem a polcról azt a nyolcvanas évek elején megjelent kötetet, amely a pragmatizmus klasszikusainak írásaiból adott válogatást magyarul. Már akkoriban megragadta a figyelmem John Dewey híres tanulmánya, a Tudomány és társadalom, amely valójában Dewey egyik legnagyobb hatású művének, a Filozófia és civilizációnak egy fejezete. A 20. századi amerikai filozófia - egyébként a pedagógiára is nagy hatást gyakorló - képviselője ebben a művében vázolja fel a tudománynak a társadalomban betöltendő lehetséges funkcióit. Dewey szerint a tudomány széles körű alkalmazása, az általa kialakítható racionális társadalomszervezés megoldást kínálhat a világ problémáira. A tanulmány sokat idézett része az az iskolakritika is, amelyben Dewey elmarasztalja az iskolát, amiért alig-alig érintették a tudományos módszerek. "A tudományt még az úgynevezett haladó tanintézményekben is mellékesként kezelik, mint valami sallangot, nem pedig a helyes szellemi beállítottságok fejlesztésének fő eszközeként." Ez a kritika a húszas-harmincas években az amerikai és nyugat-európai tradicionális tömegoktatás bírálata volt.

Dewey tanulmányát a nyolcvanas évek elején azért olvastam olyan érdeklődéssel, mert akkoriban fogalmazódtak meg az első kritikák a 78-as tantervekkel szemben, mivel e curriculumok készítésében soha nem látott mértékben vettek részt az Akadémia, a tudomány jelesei. A kritikákra válaszoló tudósok egyike, jeles fizikus professzor, éppen Dewey-nak erre az iskolakritikájára hivatkozva védte meg a meglehetősen sok tudományos ismeretet tartalmazó természettudományi tanterveket, továbbá az akkor és azóta is nehezen megtanulható tudományközpontú tankönyveket.

Pedig ha tovább olvasta volna a fentebb leírt idézetet, lehet, hogy más véleménye lett volna. Ugyanis a gondolatmenet így folytatódik: (a tudományt) "...ltalában úgy tekintik, mint a kész információk együttesét, amelyeket a hagyományos tanulási módszerekkel kell elsajátítani. Hogy a tudományos módszer volna mindenfajta hatékony értelmi megközelítésnek az eszköze, még az elgondolások horizontján sem merül fel. Ha azonban a tudományos módszer nem valami ezoterikus dolog, hanem a leghatásosabb értelmi művelet megvalósítása, akkor axiómává kellene válnia annak, hogy a megfigyelés és a kutatás … beállítottságának kifejlesztése a tanulás fő feladata."

A Dewey nevével is fémjelzett pedagógiai pragmatizmusból nem önmagában következett az az ismeretközpontú, erőteljesen kognitív fejlesztésre alapozó iskola, amely aztán erős pedagógiai kritika tárgya lett a 20. század második felében, s amely erőteljes bástyaként tartja magát mind a mai napig Magyarországon. A Dewey-féle tudományértelmezés azonban megteremtette a projektmódszert, az önálló megfigyelésre, kutatásra épülő tanulás modelljét is. Azt a modellt, amelyben mindennél tágabb teret nyerhet a gyermeki aktivitás, amely épp azáltal válik a képesség- és személyiségfejlesztés sokoldalú eszközévé, hogy megmozgatja a gyerek összes érzékszervét, kielégíti természetes kíváncsiságát, felszínre engedi fantáziáját. Nem szabad tehát a tudományt előtérbe helyező tantervkészítési, pedagógiai szemléletet önmagában felelőssé tenni az iskola, az oktatás "pragmatizmusáért", a sok ismeretet összesűrítő tankönyvekért. Ha a tudományt a megismerés módszereként, a világ felfedezésének útjaként tételezzük, akkor az igazán jó iskolának első perctől fogva - Dewey szavaival élve - a tudományt kell tanítania. Nem a diszciplínákat, hanem a módszert, ahogy a kutató rácsodálkozik a kutatása tárgyát képező valóságra. Azt az attitűdöt kell első pillanattól fogva fejleszteni, amellyel az igazi tudós engedi magára hatni a valóságot, a természetit és a társadalmit egyaránt.

A tudomány és az oktatás is utat tévesztett akkor, amikor nem figyelt kellően ennek az amerikai tudományfilozófusnak a szavaira, amikor is a tudomány és az oktatás viszonyában a tudomány által feltárt ismeretekre s nem az ismeretekhez, a tudáshoz vezető út paradigmáinak tanítására helyezte a hangsúlyt. Persze nem általában kell elmarasztalni ezért a tudósokat, hiszen legkiválóbbjaik oly szépen s hitelesen írtak, beszéltek arról, hogy mi is az iskola feladata ezen a téren. Elég, ha egy Csányi Vilmos akadémikussal néhány évvel ezelőtt készült interjúra utalok, amelyben az állati és emberi viselkedés kutatója azt mondta: "Az iskola dolga megmutatni, hogy miként működik a tudomány." Vagy elég, ha felhívom az olvasó figyelmét a Koch Sándorral készült most megjelenő interjúnkra, amelyben a természettudományi nevelés legfontosabb feladatának azt tartja, hogy tanítson meg az iskola rácsodálkozni a természet világának hihetetlen gazdagságára.

Mindehhez időre van szükség, a kisgyereknek arra, hogy a tudós alaposságával tűnődhessen az összegyűjtött kövek alakján, a felszedett levelek finom erezetének rajzolatain. A harmadikosnak arra van szüksége, hogy egy hegytetőn állva hosszan figyelhesse a domborzatot, a növényeket, a fák ágainak csavarodását. A hatodikos kiskamasznak pedig arra, hogy órákon át nézhesse olcsó távcsövén a téli égbolt csillagképeit. Ehelyett többségük ma még hihetetlenül sok ismeretet tartalmazó tantervek alapján, nehezen érthető természettudományi tankönyvekből tanulja azt a hatalmas tudást, amelyet "kész ismeretként" préselt a tantervekbe az utat tévesztett tudomány és a tantervkészítői sovinizmus.

A tudás alapú társadalom korában valószínűleg nagyobb szükség lesz a levélerezeten, a hegytetőn vagy az égbolton való tűnődés attitűdjére, mint a tankönyvekből szerzett ismeretekre.

"Az egyetlen igazi tanulás, a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése" - írta oly szépen Weöres Sándor. Figyeljünk szavaira, meg arra a tanulságra, amely a pragmatista, tudománycentrikus Dewey-ból kiolvasható.


Tartalom

Tanulmányok

ÚPSZ a címlaponA tanulmány a pedagógia régi, sokféle módon értelmezhető problémájával, a versengéssel foglalkozik. Bemutatja a versengés személyiség-lélektani, szociálpszichológiai hátterét, illetve a személyiségfejlődésben betöltött sokféle funkcióját. A tanulmány tág teret szentel annak, hogy az elméleti megállapítások hogyan érvényesülnek pedagógiai helyzetekben, illetve miként alkalmazhatóak pedagógiai problémák kezelésében. 
[3–17. oldal]
A tanulmány az osztályozás és az értékelés pszichológiai hátterét elemzi elsősorban az alternatív iskolák pedagógiai gyakorlatára alapozva. A szerző az osztályozás és értékelés általa vázolt értelmezését az alternatív iskolákban tanító tanárok megváltozott szerepéből, a facilitátori szerepből vezeti le. Fontos megállapítása, hogy az iskolában az értékelés rendszere csak az iskola egészének alakításával változtatható. 
[18–25. oldal]
A szerző a hazai vizuális pedagógia megújításának elkötelezett szakembereként áttekinti a tárgy közelmúltbeli és jelenlegi fejlődésének problémáit, ellentmondásait. Elemzi azokat a korlátozó körülményeket, amelyek miatt nehezen terjednek a vizuális kultúra megújítását célzó pedagógiai törekvések. 
[26–39. oldal]
A tanulmány a jeles francia pedagógus Rachel Cohen könyve nyomán egy sokat vitatott pedagógiai kérdés, a 3–5 éves kor közötti olvasástanítás problémáját elemzi. A szerző a beszédfejlődés tapasztalataira alapozva lehetségesnek látta, hogy 3 éves kor után megkezdődjék a gyermekek óvodai keretek közötti olvasástanítása, sőt bizonyos típusú, nagybetűs írás tanítása is. Cohen könyvének számos más érdekes részét is ismertetjük, többek között az alaptémához kapcsolódó agyfiziológiai, neurológiai témákban készült interjúkat. 
[40–50. oldal]

OKI-műhely

A tanulmány egy ózdi kistérség humánerőforrás-fejlesztési programját segítő többéves kutatómunka eredményeit foglalja össze. A fejlesztő munka egyik területe volt azoknak a programoknak a kialakítása, amelyek hozzájárulhatnak a halmozottan hátrányos helyzetű térségben élők munkaerő-piaci aktivitásához, életesélyeik növeléséhez. Különösen érdekesek azok a javaslatok, amelyek az oktatási intézmények szerepének erősítésére vonatkoznak. 
[51–63. oldal]

Nézőpontok

A Koch Sándor biológus professzorral készült interjú része annak a sorozatnak, amely a természettudományok tanításának problémáival foglalkozik. A helyenként kissé érdesen, szabadosan fogalmazó tudós rávilágít arra, hogy a természettudományok tanítása során minél nagyobb teret kell engedni annak, hogy a gyerekek rácsodálkozhassanak arra a gazdagságra, amelyet a természet világa kínál. 
[64–73. oldal]

Világtükör

[74–82. oldal]

Európa az iskolában

A Tempus Közalapítvány által meghirdetett Comenius 1. akció "Iskolai projektek" elnevezésű nemzetközi együttműködési programjaiból három olyan iskola tevékenységét mutatjuk be, amelyek "Az európai polgárrá nevelés" témáját választották. A tanulóközpontú projektek érdekessége az, hogy mindhárom iskola - a budapesti Márvány utcai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola, a Terézvárosi Kereskedelmi Szakközépiskola, valamint a budapesti Szent Margit Gimnázium - más-más témát ragadott meg ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérje. 
[83–90. oldal]

Világtükör

[83–90. oldal]

Kritika-figyelő

[103–107. oldal]
[108–110. oldal]
[111–113. oldal]
[114–115. oldal]
[116–118. oldal]
[119–123. oldal]
[124–124. oldal]
[125–125. oldal]

KOMA-melléklet

[126–127. oldal]
[128–133. oldal]
[134–140. oldal]
[141–148. oldal]
[149–153. oldal]
[154–165. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.