2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 szeptember

Új Pedagógiai Szemle 2001 szeptember

2009. június 17.

Valamikor évtizedekkel ezelőtt Szerb Antal Magyar irodalomtörténetét olvasva figyeltem fel arra, hogy ez az egyik legeurópaibb magyar író milyen önérzettel szól a magyar és az európai kultúra viszonyáról. Szerb Antal világosan megfogalmazza azt, hogy nekünk magyaroknak nem kell áhítozva, sóvárogva tekintenünk a nagy európai népek kultúrájára, irodalmára. Nem kell mindig feltétlenül másolnunk az európai mintákat, mivel a magyar kultúra szerves része az európainak. Szerb gondolatának lényege: Európa sokféle vonatkozásban itt van a Kárpát-medencében, nem kell úgy viselkedni, mint ahogyan a szegény rokonok, mikor a gazdag rokon fényes szalonjába történő bebocsátásra várnak. Hiszen mi valójában nem is vagyunk szegény rokonok, s igazában a mi szalonjainkat is egészen kellemes fények aranyozzák be.

Lehet vitatkozni ezzel a Szerb Antal által megfogalmazott nézettel, de az mindenképpen igaznak tekinthető, hogy az elmúlt évszázadokban, minden kedvezőtlen történelmi adottság ellenére, Magyarország mind gazdasági, mind kulturális értelemben sokféle szálon kötődött Európához. Európai uniós felkészülésünk átvitt értelemben évszázadok óta tart, de a mai fogalmaink szerint értelmezett európai felzárkózás sem néhány évvel ezelőtt, s nem is a rendszerváltással, hanem jóval azt megelőzően megkezdődött.

Különösen igaz ez az oktatásra. Jól emlékszem még arra, mit jelentett a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az UNESCO által felkínált lehetőség annak a néhány iskolának, amelynek tanárai és diákjai először léphették át a határt és tapasztalhatták meg, hogy milyen is Nyugat-Európa, hogyan élnek, tanítanak, tanulnak ott, mit adnak át a múlt és a jelen kultúrájából, tudományából. Felbecsülhetetlen jelentősége volt annak, hogy a tanárok azt látták, hogy miközben mind a tárgyi, mind a politikai feltételek tekintetében mások, jobbak voltak a francia, holland, dán, finn iskolák lehetőségei, sok elemében, elsősorban a közvetített ismeretek mélységében, rendszerezettségében jobb volt a magyar közoktatás. A tapasztalatok számos ötletet, ugyanakkor önbizalmat is adtak. A Nyugaton járt tanárok érzékelhették, hogy noha a világ értelmezéséről, a demokráciáról, a társadalom működéséről közvetített tudás tekintetében - elsősorban a politikai, ideológiai korlátok miatt - jóval kevesebbet és szegényesebbet tanít a magyar iskola, az európai kultúráról, irodalomról, történelemről már azokban az időkben is gazdag útravalót kaptak a diákok. Már akkor is úgy tűnt, hogy egy jó hazai középiskolában érettségiző tanuló európai kulturális örökségre vonatkozó tárgyi tudása megegyezett egy hasonló korú dán vagy holland kortársáéval.

Ritka külföldi útjainkról rendszerint "a nincs mit szégyenkeznünk, de van mit tanulnunk" gondolatával tértünk haza.

Megerősödött ez az érzés, amikor a rendszerváltást megelőző években szélesebbé váltak az iskolák európai kapcsolatai. Ugyanakkor éppen ezekben az években vált még inkább érzékelhetővé, hogy a magyar közoktatásból mennyire hiányzik a polgári demokráciák működéséhez oly nélkülözhetetlenül szükséges kultúra, mennyire hiányoznak a problémák megoldást, a kooperációra törekvést segítő stúdiumok. Milyen kevés alkalom nyílik arra, hogy a gyerekek önmaguk szerezzenek tapasztalatokat arról, miként működik a helyi társadalom, a közélet. Mennyire nem kínál lehetőségeket az iskola arra, hogy a megszerzett sokféle, s tegyük hozzá, értékes tudást konkrét, valóságos feladatok megoldásában szintetizálják a tanulók.

Máig emlékszem, hogy a tanulmányúton lévő hazai tanárok csodálkozva figyelték egy rotterdami középiskolában, amikor az ottani diákok a kikötő környezetvédelmi problémáiról vitatkoztak, s javaslatokat dolgoztak ki a városi szenátus számára. Nemcsak a gyerekek tárgyi tudása, ötletgazdagsága lepte meg a hazai tanárokat, hanem az a közéleti vitakultúra, argumentációs készség is, amely megnyilvánult a problémák megoldásában. Különösen érdekes volt az, miként építették be érvrendszerükbe kémiai, biológiai és ökológiai ismereteiket.

A rendszerváltást követően tényleg kinyíltak a kapuk, állami és alapítványi pályázati források sokasága segítette, hogy minél több európai program jusson be az országba, épüljön be az iskolák mindennapi tevékenységébe, a tanárok pedagógiai kultúrájába. Egyre több iskola pedagógiai programjában és ténylegesen megvalósuló tevékenységében is jelen van az európai dimenzió, az ezzel a gyűjtőfogalommal jelölt értékek közvetítése, készségek, képességek, attitűdök fejlesztése. Mindez azért vált lehetségessé, mert - Szerb Antal idézett szavaival élve - a mi iskoláink legjobbjait évszázadok óta bearanyozták az európai fények. A nyelvek, az irodalom, a humanizmus és a modern tudományosság révén a legjobbakban mindig ott volt az európai értékrend, az európai szellem.

Az Európai Unióhoz Magyarországnak és nem egy szűk gazdasági, kulturális elitnek kell majd csatlakoznia. Ezért lenne fontos, hogy az Európára vonatkozó tudás, az európai programok tapasztalatai széles körben termékenyítsék meg a magyar közoktatást. Különösen fontos lenne a demokráciához, a polgári léthez szükséges kultúra elsajátítása. E nélkül ugyanis csak kultúránk, tudásunk mondható európainak, de társadalmunk, közéletünk, mindennapi kapcsolataink kevéssé.

Szerb Antalnak az irodalom, a kultúra tekintetében valószínűleg igaza volt az idézett metaforában, de társadalmi-politikai kultúránkat illetően úgy érzem, kevésbé.

Ebben kell, kellene előrelépni végre!

 


Tartalom

Tanulmányok

A közoktatás előtt álló kihívás, hogy a társadalomban elősegítse azt a szükséges átalakulást, amely a fenntartható fejlődés útjára segíti a válaszúthoz érkezett emberiséget. 
[3–15. oldal]
A tanulmány első részét 2001. 7-8. számunkban közöltük. A második, befejező rész azt a változási folyamatot írja le és elemzi, amely a tanulási környezetben végbement az elektronikus kommunikáció fejlődésének következtében. Részletesen kitér arra is, miként alakítja át az informatika az iskolában közvetített tudásanyag jellegét, szerkezetét, érzékletesen utalva arra, hogy a digitális írástudás elsajátítása milyen változásokat hoz a tanítási-tanulási tevékenység egészében. 
[16–24. oldal]
Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Neveléstudományi Tanszéke 1998-ban pályaszocializációs vizsgálatot indított a hallgatók személyiségének sokoldalú megismerése céljából. Az eredmények támpontot adhatnak a tanári professzió átalakításához, a hallgatók személyiségét, képzettségét és elvárásait is figyelembe vevő, gyakorlatra orientált programfejlesztés megvalósításához. A tanulmány egy több évre tervezett kutatás első eredményeit tartalmazza. 
[25–35. oldal]

OKI-műhely

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága 1998-ban pályázatot hirdetett "A közoktatás aktuális problémáit elemző kutatások" címmel. Az OKI Kutatási Központjában 1999-ben folytatott kutatás "A középiskolázás sajátosságai a középfokú expanzió folyamatában" címmel e pályázat keretében valósult meg. A vizsgálat a középiskolázás kilencvenes évekbeli kiterjedésének oktatáspolitikai és pedagógiai kihívásait s a rájuk adott válaszokat kívánta elemezni. Jelen tanulmány az iskolai szintű vizsgálatok eredményeit mutatja be a középfokú intézmények felvételi, áthaladási, kibocsátási folyamataira, valamint a főbb pedagógiai problémákra figyelve. A kutatási beszámoló néhány részletét adjuk közre. A tanulmány teljes terjedelemben az OKI honlapján olvasható. 
[36–49. oldal]

Nézőpontok

[50–50. oldal]
[51–55. oldal]
[56–60. oldal]
A kötelező közoktatás hazánkban a 19. század második felében valósult meg. A század végére - Eötvös Loránd idejére - összeállt az órarend, beteltek a tantervek rubrikái. De Eötvös Loránd maga sem hitt olyan 19. századi furcsaságokban, mint elektromágneses térerősség vagy molekuláris anyagszerkezet. A tantervek többé-kevésbé a legtöbb tárgyból a 17-18. század ismeretanyagát rögzítették. Akkor még az ismeretlen fehér foltjai választották el a geometriát, fizikát, kémiát, biológiát, szociológiát. Matematikában az euklideszi geometria, fizikában a merev test és egyenáram, kémiában a megbonthatatlan atomok merev vegyértékkarokkal, biológiában az átléphetetlen falakkal elhatárolt fajok képezték a diákokba táplált tudásanyagot. A tantárgyakra bontás, a tanárképzés, a tanterv konzervatív láncolata miatt ez lényegében mindmáig megmaradt. (A 2001. évi fizika érettségi példáit egy okos diák már 1800-ban meg tudta volna oldani.) 
[61–63. oldal]
2001. június 13-án a Találkozási pontok konferenciasorozat keretében "Országimázs és oktatás" címmel konferenciát rendeztek Kecskeméten. A konferencia pódiumvitával zárult, amelynek résztvevői arról beszélgettek, hogy milyen változásokon ment, megy át a társadalmilag érvényes, releváns tudásra vonatkozó kép itt és most, a harmadik évezred küszöbén. Az alábbiakban a vita legérdekesebb részleteit adjuk közre. 
[64–73. oldal]

Világtükör

A tanulmány kitekintést ad a természettudományi nevelésben tapasztalható világtendenciákról. Bemutatja azokat a vitapontokat, amelyek a természettudományi nevelés koncepcióit, módszereit illetően jelentkeznek. Az egyik legfőbb dilemma, hogy milyen mértékben legyen diszciplínákra bontott vagy integrált a természettudományi nevelés. Ugyancsak kérdés, hogy a tudományos gondolkodás kialakítását vagy a természeti jelenségek lényegének megértetését tekintse-e alapcéljának az oktatás. 
[74–80. oldal]

Dokumentum

2000 novemberében egy hajnalon a Berzsenyi Gimnázium öt negyedik osztályos diákja ledöntötte a budapesti Dózsa György úton a Regnum Marianum helyén emelt emlékkeresztet. Az alábbiakban közreadott esettanulmány - a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatójával, Somogyi Lászlóval folytatott beszélgetés és a 2001. április 18-án megtartott bírósági tárgyalás alapjánegy nagyobb kutatás részleteként - az iskola reakcióit villantja fel. Azt próbálja érzékeltetni, hogy milyen módon kezelte az iskola ezt a minden szempontból nehéz pedagógiai, politikai és emberi problémát. 
[81–87. oldal]

Mentálhigiéné

A pszichopedagógus szerző a tanulási és magatartási zavarokkal küzdő gyermekek ellátásában igyekszik felhasználni az individuálpszichológia módszereit. A cikkben szereplő eset az individuálpszichológia pedagógiai alkalmazásának egy példáját mutatja be. 
[88–93. oldal]

Műhely

A Rogers Személyközpontú Iskola tanára az ismeretszerzés olyan alternatív módját mutatja be, amelyet az iskola pedagógusai alakítottak ki elsősorban a befogadás és elsajátítás folyamatának megkönnyítése, valamint a közösségformálás segítése érdekében. 
[94–103. oldal]

Kritika-figyelő

Az Osiris Kiadónál a közelmúltban jelent meg Természet és szabadság címmel az eddigi talán legjelentősebb humánökológia-könyv. A kötet szerkesztőjével, Lányi Andrással készült interjúban ennek kapcsán arról beszélgettünk, milyen módon illeszthető be az iskolai tantárgyi rendszerbe a humánökológiai, egyáltalán az ökológiai szemlélet. Az interjú egyik legérdekesebb része az, amelyben Lányi András a globális média hatásaival szembeni lehetséges magatartásról mondja el gondolatait. 
[104–113. oldal]
[114–115. oldal]

Európa az iskolában

[116–127. oldal]
[128–132. oldal]

KOMA-melléklet

[133–136. oldal]
[137–143. oldal]
[144–152. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.