2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 május

Új Pedagógiai Szemle 2001 május

2009. június 17.

A normalitás felfedezése

Elgondolkodtató, hogy a normális testi és lelkiállapotra nyelvünkben nincs magától értetődő - semmiféle minősítést, rejtett tartalmat nem hordozó - kifejezés. A "normális" vagy az "egészséges" jelentéstartalmában az "abnormálistól", illetve a "betegtől" való elkülönítés a domináns. Amit normálisnak mondunk, az eleve gyanúsnak tűnik, magán viselve az abnormitás árnyékát. De ennél is rosszabbul járt a köznyelvben a normalitást támogató tudomány (társadalmi program?; mozgalom?), amelyet még mindig a nyelvünk dallamától durván elütő latin-görög kifejezéssel, a sterilen tudományos mentálhigiéné szóval jelölünk.

A mentálhigiéné immár évszázados története a normalitás megragadására tett különféle kísérletek története. A 20. század elejének Amerikájában elindult mozgalom a pszichiátriai betegségek megelőzését, a betegség/egészség határmezsgyéjén állók megóvását tűzte zászlajára. Később a prevenciós szemlélet kiterjesztésével a mentálhigiéné befogadta a lelki élet fejlődésére leselkedő különböző veszélyek (drog-, alkoholfüggőség, szexuális zaklatás stb.) megelőzésére irányuló erőfeszítéseket - tehát meghatározta a veszélyforrásokat, megelőző tevékenységével pedig törekedett a veszélyek kiiktatására. Csakhogy ezzel a feladatkijelöléssel az egészséget mindvégig a betegségen keresztül ragadta meg. A mentálhigiéné csak a legutóbbi években jutott el az előrevitel, a támogatás gondolatához. A harmonikus fejlődés segítésének, a meglévő értékek erősítésének célkitűzése a mentálhigiénét így a "normális", hétköznapi életben helyezi el, kiszabadítva ezzel a prevenciós akcióprogramok kalodájából. Ez a promóciós szemlélet jelenik meg az olyan valóságos színterek hétköznapjaiban, mint amilyen az iskola is.

A promóciós szemléletű mentálhigiénéről sokat beszélni egyszerűen lehetetlen: hiszen alapértékei - az életminőség javítása, a lelki egészség fejlesztése és fenntartása - egyrészt magától értetődőek, másrészt éppen tágasságuk következtében tűnhetnek semmitmondónak. Tudni kell azonban, hogy éppen az ilyen meghatározások tudják biztosítani a szükséges teret egy-egy fejlődő gondolat számára. Carl Rogers, a személyközpontú pszichoterápia megalapítója komoly fejtörést okozott akkor, amikor a terápia célját általában a "good life" elérésében jelölte meg. S mégis: a kifejezés magától értetődő természetességgel telt meg tartalommal, és hosszú távon is alkalmasnak bizonyult arra, hogy kifejezze a rogersi megközelítés lényegét. De nem kell a hazai iskola világától ennyire eltávolodnunk ahhoz, hogy egészen hasonló megfogalmazást találjunk - éspedig egy Winkler Mártával készült interjúban: "Én egyszerűen arra törekedtem, hogy jól éljenek a gyerekek..." S ha mindez valóban ennyire egyszerű, nincs szükség a szavak szaporítására: hogy hogyan kell jól élni és hogyan kell jól élni hagyni ennek megértéséhez - szervezett formában is - a saját személyes élményeken keresztül vezet az út. Ilyen élményeket tartogat a Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak című továbbképzési program.

Annak, aki részt vesz a Mentálhigiénés Alapprogramon, fel kell készülnie arra, hogy két szempontból is merőben szokatlan helyzetben találja magát. Az egyik meglepetés az, hogy a Mentálhigiénés Alapprogram nem hordozza az iskolából, de akár a továbbképzésekről is jól ismert dominancia-viszonyokat. A képzést vezető pszichológusok és mentálhigiénés képzettségű pedagógusok azért vannak jelen, hogy csoportvezetőként a résztvevő pedagógusok műhelymunkáját segítsék - azaz hogy más területen szerzett ismereteiket, készségeiket a közös erőtérben zajló közös munkához a csoport rendelkezésére bocsássák. A másik szokatlan jelenség a pszichológusok jelenléte. Olyan pedagógus-továbbképzésről van tehát szó, ahol a képzés vezetői között fontos szerepet kapnak nem-pedagógusok: egy másik szakma, másik szemléletmód igyekszik módszereit, kommunikációs- és munkatechnikáit a pedagógusokkal megosztani.

S itt nem a pedagógia pszichologizálásáról van szó, - hanem arról, hogy egy társtudomány felajánlja a pedagógiának tapasztalatait, kompetenciáját a személyközi kapcsolatok kezelésében. S miközben a továbbképzés - betöltve feladatát - intenzív csoportmunka keretében megtanulható, az iskolai munkában is adaptálható kommunikációs-, konfliktusmegoldó-, közösségépítő eszközöket kínál a résztvevőknek, - valami egészen más is történik: a képzés során valójában a készségfejlesztő- és esetmegbeszélő csoportok élményének puszta megtapasztalásában rejlik a lényegi tanulás. Olyan tapasztalatokról van itt szó, mint az elfogadás, s az ennek légkörében kibontakozó kompetencia és autonómia élménye. A fokozódó önbecsülés, az alkotó potenciál megtapasztalásának biztonságos terepe a csoport, s egyúttal annak is, hogy a mások kompetenciájának és autonómiájának elfogadását megélhessük. Ez az az élmény, amelyet a résztvevők hazatérve, a saját közegükben felidézve hozzájárulhatnak egy egészségesebb közösségi klíma kialakításához.

De a mentálhigiénés alapprogram csoportélményei meghatározó erejükkel egyúttal a felelősségre is figyelmeztetnek: ma még - bármilyen bizarrnak tűnik - egy szervezett továbbképzés csoport-élményére szükséges a saját autonómiánk megtapasztalásához; ma még ez az élmény adja meg a valahová-tartozás jóleső érzését, a biztonságot, azt, hogy figyeltek ránk. Nyilván egészségesebb lenne, ha mindez organikusan, valóságos közösségekben történhetne meg. S annak, hogy egyszer majd megtörténhessen, egyik záloga paradox módon éppen a mentálhigiénés alapprogram sikere.

Földes Petra

 


Tartalom

[3–4. oldal]

Nézőpontok

A kerekasztal beszélgetés résztvevői kísérletet tesznek a mentálhigiéné, azon belül a pedagógiai mentálhigiéné fogalmának értelmezésére. Különösen érdekes a beszélgetésnek az a része, amelyben a meghívott szakértők magyarázatot keresnek arra, hogy ma miért van szükség a korábbi időszakokhoz képest tudatosabb pedagógiai tevékenységre a lelki egészség fejlesztésében. A beszélgetés választ ad arra a kérdésre is, hogy milyen ismeretekre, készségekre és milyen önismeretre van szüksége a pedagógusnak ahhoz, hogy meg tudjon felelni a mentálhigiénés feladatok követelményeinek. 
[5–16. oldal]
Az Arany János Tehetséggondozó Program az ország húsz legjobb gimnáziuma közé számító intézményekben indult el 2000 szeptemberében. A programmal egy új pedagógiai kultúra épül be a meglehetősen teljesítményorientált elit gimnáziumok világába. A hátrányosabb helyzetű, korrepetálást, intenzív fejlesztést igénylő tanulókkal való foglalkozás újfajta pedagógiai feladatot jelent ezekben az intézményekben. Ez a pedagógiai kihívás azért jelentős, mert a ráadott válaszok közelebb vihetik a középiskolát azoknak a módszereknek a megtalálásához és beépítéséhez, amelyek a középiskolai expanzióval nélkülözhetetlenné válnak. Az expanzió révén, ugyanis olyan tanulói rétegek jelennek meg a középiskolákban, amelyeknek a kezelése, fejlesztése az eddigiektől eltérő pedagógiai problémák megoldását teszi szükségessé. Az Arany János Tehetséggondozó Program olyan felzárkóztató és egyben tehetséggondozó modellkísérlet és akciókutatás, amely nemcsak a kognitív képességek fejlesztése révén kompenzál tanulási, tudásbeli hátrányokat, hanem a személyiség egészét állítja a fejlesztés középpontjába. Épp ezért érdekes, hogy miként látja a programot s főként annak szélesebb körű terjeszthetőségét az oktatáspolitikus. 
[17–24. oldal]
tehetséggondozásnak sokféle hagyománya él a magyar közoktatásban. Egyrészt ezekre építve, másrészt a pszichológia és a pedagógia által kínált új módszertani lehetőségeket felhasználva az Arany János Tehetséggondozó Program keretében tanulás-módszertani, kommunikációs és személyiségfejlesztő képzés is indult. Az eddig összegyűlt tapasztalatokról és a további tervekről készült szerkesztőségünkben egy kerekasztal-beszélgetés. 
[25–35. oldal]

Tanulmányok

A tanulmány a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Alkalmazott Egészségtudományi Tanszékének egészségműhelyében folyó mentálhigiénés képzések programjait mutatja be. Az első részben a képzési programok elméleti hátterét, az egészség, a mentálhigiéné értelmezési kereteit vázolják fel a szerzők. A tanulmány második része a különböző szakok tantervén keresztül ad betekintést a mentálhigiénés munka szerteágazó tartalmaiba. A tantervek megvilágítják, hogy milyen összetett ismeretekből és készségekből tevődik össze a lelki egészség védelme, fejlesztése. 
[36–53. oldal]
A tanulmány a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán folyó mentálhigiénés képzésre alapozva mutatja be a mentálhigiénés szemlélet, tudás értelmezését. A szerzők felfogása szerint a mentálhigiéné mindazon törekvések közös elnevezése, amelyek a lelkileg egészséges személyiség, az egészséges módon működő intézmények és csoportok kialakítására, valamint a személyiség társadalomba történő integrációjára irányulnak. 
[54–75. oldal]
Az Oktatási Minisztérium 1999-ben Mentálhigiénés Szakértői Bizottságot hozott létre a tárca lelki egészséggel foglalkozó tevékenységének koordinálására. A bizottság elnöke a megalakulás óta eltelt időszakban végzett tevékenységről ad számot írásában. 
[71–75. oldal]
A szerző tanulmányában azt elemzi, hogy az iskola miért jelent valódi esélyt a lelki egészségvédelemre. Mind az általános, mind a középiskola lehetőség a tudatos és tervezett közösségnevelésre. Az iskola olyan rituális tér, beavatási helyszín, szocializációs közeg, amely esélyt ad az értékek közvetítésére. Az iskolai közösségek a fiatalok életét alapvetően meghatározó kapcsolatok helyszínei, amelyek védelmet jelentenek a lelki egészséget veszélyeztető külső hatásokkal szemben. 
[76–79. oldal]
Az emberrel foglalkozó szakmák, így a pedagóguspálya is magában hordozza az úgynevezett kiégési szindróma veszélyét, azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelemgazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyek nap mint nap jelentkeznek tevékenységében. A cikk egyrészt részletesen elemzi a kiégés tüneteit, másrészt összegzi azokat a lehetséges kezelési módokat, amelyekkel kezelhetőek a személyiség szakmai értelemben vett kiüresedésének problémái. 
[80–85. oldal]
A szerző tanulmányának első részében áttekintést ad a konfliktus pedagógiai értelmezéséről, illetve felvázolja azt a politológiai-szociológiai hátteret, amely egyáltalán teret engedett a konfliktusokról, a konfliktuskezelésről való pedagógiai gondolkodás hazai meghonosodásának. A szerző szerint az iskola világában vannak elkerülhető, sőt egyenesen elkerülendő konfliktushelyzetek, s vannak olyan konfliktusok, amelyek előreviszik az egyén, a közösség, a szervezet fejlődését. A szerző esettanulmányok segítségével mutatja be a konfliktuskezelés lehetséges típusait, módozatait. 
[86–103. oldal]

Műhely

Az esettanulmány egy ún. segítő - nevelési, magatartási, beilleszkedési problémákkal küzdő fiatalokat befogadó - középiskolában készült, s egy tanár-diák konfliktust mutat be a diák, a tanár és a mentálhigiénikus szerző szemszögéből. Az esettanulmány jól példázza azokat a mindennapi pedagógiai helyzeteket, amelyekben a mentálhigiénés szemlélet érvényesülése, ha megoldást nem is mindig eredményez, de közelebb viszi a konfliktus szereplőit a megoldás megtalálásához. 
[104–114. oldal]
A pszichiáter szerző a NECC internetes önismereti honlap mentálhigiénés tevékenységét mutatja be. A beszámoló arra ad példát, hogy miként szolgálhatja ez a kommunikációs technika a kamaszok önismeretének fejlesztését, illetve miként válhat az interaktív felület révén a segítséget kérő kamaszok névtelen tanácsadójává. 
[115–120. oldal]
A cikk a Carl Rogers-féle "személyközpontú megközelítés" módszertanának hazai alkalmazási lehetőségeit elemzi. Amerikában ez a - pszichoterápiából indult - megközelítés a pedagógia területén is jelentős szemléletváltozást hozott, és úgy tűnik, a magyar kultúrában is fogékony talajra talál és terjedőben van. A csoportmódszerben kialakuló alkotó gondolkodás a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás hatékony eszköze lehet tanár, diák és iskola számára egyaránt. A hazai tapasztalatok is bizonyítják, hogy a személyközpontú megközelítés sokat segít az egyének és a szervezetek rugalmasságának, fejlődőképességének kialakításában. 
[121–124. oldal]
[125–127. oldal]
[128–135. oldal]

Európa-melléklet

Az utóbbi évtizedek során abban mindenki egyetértett - a politikusok, az oktatási szakemberek, sőt a szülők is - a fejlett országokban és a harmadik világban egyaránt, hogy minden gyermek számára kötelezően biztosítani kell az iskolába járást, legalább az alapfokú oktatást. Abban azonban láthatóan nincs egyetértés a döntéshozók között, hogy a kötelező alapszintű beiskolázásra pontosan melyik életkorban kerüljön sor, mint ahogy nem egyeznek a vélemények abban a kérdésben sem, hogy adott országban mi legyen a leghelyesebb bánásmód az ott hatályos tankötelezettségi elvárásoknak nem megfelelő gyermekekkel. 
[136–140. oldal]

KOMA-melléklet

[141–149. oldal]
[146–149. oldal]
[150–154. oldal]
[155–171. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.