2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 március

Új Pedagógiai Szemle 2001 március

2009. június 17.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a szabadság egyik kézzelfogható jeleként értékelte a szűkebb pedagógiai szakma és a szélesebb közvélemény a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok indításának lehetőségét. Lázas, rendszerváltó idők voltak ezek. Az újonnan formálódó pártprogramok oktatási fejezeteinek szinte mindegyike fontos célként jelölte meg a többféle iskolaszerkezeti modell egymás melletti létezését, persze hozzátéve az ezek közötti átjárhatóság biztosítását is. Érdekes, mintha a konzervatívabb szemléletű programok inkább a nyolcosztályos gimnáziumok életre keltése mellett érveltek volna, míg a liberálisabb értékrend elkötelezettjei - a fejlődés-lélektani szempontokra is hivatkozva - inkább a hatosztályos modellt részesítették előnyben.

Ezek az iskolák - különösen a nyolc évfolyamos gimnáziumok - a kilencvenes évek elején sokak számára a szabadságon túl a korábbi tradíciókhoz való visszatérésnek, a polgári társadalom és értékrend rehabilitációjának egyik lehetőségét is jelentették. Jól emlékezem arra, hogy néhány patinás régi gimnázium egykori tanárai és diákjai milyen nosztalgiával idézték fel a nyilvánosságban az alma materükkel kapcsolatos emlékeiket, azt a tudásbeli és morális útravalót, amelyet ezek az intézmények adtak. Talán ez a nosztalgikus érték-rehabilitációs igény is szerepet játszott abban, hogy eleinte elsősorban az értelmiségi elit, az önmagára találó középosztály gyerekeinek iskoláivá lettek ezek a szerkezetváltó intézmények. Persze naivitás lenne ezt kizárólag az intézmények által meghirdetett értékrenddel magyarázni. Szerepe volt ebben a sajátos szelekcióban a szerkezetváltó iskolák által meghirdetett magasabb oktatási nívónak, a szigorúbb követelményeknek, a felsőoktatási felvételire történő jobb felkészítés reményének is.

A remények hol beigazolódtak, hol nem. Rá kellett jönnünk arra, hogy az egykori patinás hírű iskolák falai önmagukban nem hordozzák a tradíciókat, az egykori szellem nem kel új életre pusztán attól, hogy az iskola visszakapja egykori nevét, s visszaáll a régi nyolc évfolyamos képzési rend. Az intézmények döntő többsége persze eleve elitpozícióból indult, s meg is őrizte, sőt sok esetben megerősítette az adott környezetben ezt a helyzetét. Néhány év alatt a közvéleménynek az iskolai világ iránt érzékeny részében kialakult egy kép, mely szerint a hat és nyolc évfolyamos középiskolák alapvetően a társadalmi elit iskolái.

Az egyenlőtlenségek felszámolását, az esélyteremtést középpontba állító oktatáspolitikai szemlélet képviselői - pártkötődésektől szinte függetlenül - viszonylag korán, már a kilencvenes évek közepén éles kritikával illették a szerkezetváltó középiskolákat, amelyek, úgymond felgyorsították az egyébként is meglévő szelekciós folyamatokat. A hat és nyolc évfolyamos középiskolák terjedését tették - és teszik mindmáig - felelőssé az általános iskola színvonalának, képzési hatékonyságának csökkenéséért, mivel a lefelé terjeszkedő középiskola elszívja a legjobb képességű, legerőteljesebb tanulási motivációval rendelkező gyerekeket. A bírálók szerint ezeknek az iskoláknak a tömeges jelenléte lassan a “maradékö iskolájává teszi az általános iskola utolsó két évfolyamát. Hosszabb ideje kritika tárgya az is, hogy ezek az intézmények erőforrásokat vonnak el a hagyományos képzési szerkezetben működő intézményektől. E bírálatok gyakorta hangsúlyozzák, hogy a kedvezőtlen szelekciós folyamatok valójában azért erősödtek föl, mert a nagy nyomásgyakorlási képességgel rendelkező társadalmi csoportok megteremtették a maguk középiskoláját, elsősorban azért, hogy még inkább fokozzák gyermekeik versenyelőnyeit.

Miközben a szerkezetváltó iskolák terjedésében valóban szerepe van az ezt a fajta elitpozíciót átörökítő középosztályi, értelmiségi rétegigényeknek, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen intézmények jó része az iskolák - sokszor éppen az általános iskolák - fennmaradásért való harcának következtében alakult át hat vagy nyolc évfolyamos középiskolává. A szerkezetváltás kezdeti időszakával szemben mára korántsem csak elitintézmények működtetnek a hagyományos négy évfolyamostól eltérő szerkezetű középiskolai osztályokat, hanem a gimnáziumok középmezőnyébe tartozó középiskolák is. S ennek nem mond ellent az, hogy a folyóirat mostani számában közölt, a témával foglalkozó vizsgálat eredményei szerint az iskolák átalakításának a legfontosabb motívuma a magasabb színvonalú pedagógiai munka lehetőségének megteremtése volt. A szerkezetváltás ugyanis jelentős tantervi innovációkat indított el az intézmények jó részében, amelyek a gimnáziumi hierarchia másod-, harmadvonalába tartozó kisvárosi középiskolák többségében is szakmai pezsgést, színvonal-emelkedést hoztak. S különösen jelentős értéket képviselnek azok a pedagógiai tapasztalatok, amelyeket az általános iskolás korosztály tanítása során szereztek a korábban 15-18 évesek oktatására, nevelésére felkészült középiskolai tanárok.

Nagyot hibázunk, ha a magyar közoktatás megannyi problémájának bűnbakjává tesszük a szerkezetváltó iskolákat, ha az általános iskola évtizedek óta tapasztalt funkciózavarainak alapvető okát a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok létével magyarázzuk. S végképp hiba lenne bármely egyenlőségeszmény, esélyteremtési törekvés jegyében elsorvasztani azt, ami alig egy évtizede sokak számára a szabadság szimbóluma volt, ami a társadalmi elit gyermekei mellett sok hátrányosabb helyzetű gyerek számára is esélyt kínált a sikeres középiskolázásra, a felsőoktatásba történő bejutásra.

Bűnbakképzés helyett jó lenne tudományos alapossággal értékelni azt a nagyon összetett változást, amely a középfokon a kilencvenes években lejátszódott Magyarországon. Ehhez a tisztázó folyamathoz kíván a maga eszközeivel hozzájárulni márciusi számunk.


Tartalom

Tanulmányok

A tartalmi szabályozás hazai tapasztalatainak alapján és a nemzetközi folyamatok, változások ismeretében a szerző a tartalmi szabályozásnak olyan rendszerét vázolja fel, amely túlmutat a jelenlegi kereteken, és magában hordozza az előrelépés lehetőségét is. 
[3–12. oldal]
Amikor 1989-ben két budapesti iskolában egyedi engedéllyel megindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés, senki sem gondolta, hogy az iskolai szerkezetváltás több száz intézményt érintő, oktatáspolitikai vitákat, rendkívüli ellentmondásokat kiváltó folyamata is megkezdődött. Érdemes végigtekinteni azt az utat, amely a 80-as évek végétől az oktatásügy területén végbement liberalizációval indult, és melynek menetét a rendszerváltás, majd a különböző kormányzati ciklusok alatt hozott törvényi szabályozások befolyásolták, de nem tudták mederbe terelni. 
[13–30. oldal]

OKI-műhely

A tanulmány az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központja által végzett kutatás eredményeiről számol be, amely a hat és/vagy nyolc évfolyamos gimnáziumi képzési kínálat 1989-1999 közötti változásainak okait és körülményeit tárta fel, és adatot gyűjtött az 1999/2000. tanévben ilyen képzést nyújtó iskolák főbb jellemzőiről. A tanulmány oktatáspolitikai ajánlások megfogalmazására is vállalkozik. 
[31–55. oldal]

Nézőpontok

A szerkesztőségi vita elsősorban arra a kérdésre keres választ, hogy a leghátrányosabb helyzetű tanulók felzárkóztatására és rehabilitációjára létrehozott kétéves szakiskola rövid távú válságkezelés-e vagy olyan hosszabb távon is fenntartható megoldás, amely hatékonyan képes segíteni a hátárnyban lévők társadalmi integrációját. A vita fontos gondolata, hogy az oktatáspolitikának a hátrányos helyzet tüneti kezelésén túl, meg kell találnia azokat a megoldási módokat, amelyek korlátozzák a hiányos tudással kilépő rétegek több évtizede tartó folyamatos újratermelődését. 
[56–71. oldal]

Műhely

A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium egyike annak a 21 intézménynek, amely bekapcsolódott az Arany János Tehetséggondozó Programba. A beszélgetésben az iskola igazgatója és a program irányítói elmondják, hogyan illeszkedik a program az iskola eddigi tevékenységébe. Szó esik arról is, miként hasznosíthatók az így születő új programok a hátrányos helyzetű tanulók szintre hozásában. 
[72–83. oldal]

Nézőpontok

A Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója az Új Pedagógiai Szemle 2001. januári számának Tankönyvmellékletében megjelent írások egyes megállapításaira, a szerinte szakszerűtlen értékelésekre, irreális elképzelésekre reflektál. 
[84–87. oldal]

Kritika-figyelő

A Zalabéri Általános Iskola négy éve szervez tudományos diákkonferenciát 10-14 éves általános iskolás gyerekek számára. Két éve a Zala megyei iskolások és több dunántúli iskola tanulói is részt vettek a többfordulós rendezvényen. A tanulmány a megyei rendezvény elemzésének, értékelésének összefoglalását tartalmazza. 
[88–98. oldal]

Nézőpontok

A társadalom és az azt leképező oktatási szerkezet változásaival mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a szakiskolák - mint a leghátrányosabb helyzetű tanulókat oktató intézmények - nem kerülhetik el, hogy diákjaik mentális-szociális problémáival foglalkozzanak. Ehhez átgondolt programra és professzionális szakemberekre van szükség. Nikovics Ágnessel, a Pályakezdő Fiatalok Esély Alapítványa Kézműves Szakiskolájának pszichopedagógusával és az iskola két diákjával az iskola esélyteremtő programjáról és a diákok személyes esélyeiről beszélgettünk. 
[99–104. oldal]

OKI On-line

[105–105. oldal]

KOMA-melléklet

[106–108. oldal]

Kritika-figyelő

[109–112. oldal]

Európa-melléklet

ÚPSZ a címlaponAz előző áttekintés számba vette az Európai Uniónak a pályaválasztás követendő gyakorlatára vonatkozó legfontosabb ajánlásait, és igyekezett néhány nyugat-európai ország példáján bemutatni az ottani, hosszabb-rövidebb ideje működő rendszerek jellegzetes struktúráit, irányítási mechanizmusát, a nem is mindig egységesen értelmezett tanácsadói tevékenység különféle kereteit. Ez az összeállítás a különféle országokban folytatott pályaválasztási tanácsadás tartalmi-tematikai-módszertani jellemzőinek megismertetésére helyezi a hangsúlyt: annak vázlatos bemutatására, amit a tanácsadók klienseiknek átadnak, valamint annak az ismeretanyagnak a körvonalazására, melyet nekik maguknak kell - munkájuk hatékonyabb végzése érdekében - elsajátítaniuk. Mindkét jellegzetesség az adott országra, illetve a globalizáció következtében mindinkább az adott régióra-földrészre jellemző gazdasági folyamatok és szociális törekvések függvényében értelmezhető. 
[113–123. oldal]

Tanulmányok

A tartalmi szabályozás hazai tapasztalatainak alapján és a nemzetközi folyamatok, változások ismeretében a szerző a tartalmi szabályozásnak olyan rendszerét vázolja fel, amely túlmutat a jelenlegi kereteken, és magában hordozza az előrelépés lehetőségét is. 
[124–129. oldal]
[130–133. oldal]

KOMA-melléklet

[134–140. oldal]

Európa-melléklet

[141–146. oldal]

KOMA-melléklet

[147–153. oldal]
[154–156. oldal]

MPT Hírlevél

[157–176. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.