2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 január

Új Pedagógiai Szemle 2001 január

2009. június 17.

Olyan korban élünk, amikor a fontos szellemi teljesítmények többnyire csapatmunkában, a különféle tudást képviselő szakemberek közös alkotásaként születnek. ...m szerencsére mindig felbukkannak és hatnak világunkban az úgynevezett "egyszemélyes intézmények", azok a személyiségek, akik az egykori polihisztorok kései és - tegyük hozzá - nem is mindig reménytelen utódaiként küzdenek igazságuk érvényre juttatásáért. Ezek a megszállott emberek minden lehetséges fórumon hallatják a hangjukat, dacolva az árral, vitatkozva az éppen aktuális szellemi divatirányzatok közgondolkodásban tömegesen jelen lévő eszméivel, ügyeletes teoretikusaival. Ők mint egyszemélyes intézmények, elkötelezettségükből eredő következetességük révén, évek, évtizedek óta ugyanazt mondják, ugyanúgy gondolkodnak. Ilyen egyszemélyes intézmény Vekerdy Tamás pszichológus, aki a szabadságeszmény, a szabadelvűség megszállott prófétája immár évtizedek óta.

A közelmúltban a Vekerdy-szabadságmeditációk újabb csokra jelent meg Lélek-Jelenlét címmel az Önkonet Kft. kiadásában. A kis kötet azoknak a reggeli tűnődéseknek a gyűjteménye, amelyeket Vekerdy a Bartók Rádió reggeli zenei műsorában osztott meg azokkal a hallgatókkal, akik a reggeli készülődés rohanó, feszült időszakában képesek voltak megállni, és vele együtt tűnődni a létezés technikáiról, a korról, amelyben ezt a rohanó életet éljük, a gyerekeinkről, akik szenvedik rohanásunkat, az iskoláról, amely sok tekintetben leképezi életünk minden pragmatizmusát, teljesítményközpontúságát. Az öt-hat évvel ezelőtt élőszóban elmondott néhány perces tűnődések nyomtatásban még erőteljesebbé, hangsúlyosabbá váltak, talán nem túlzás, vitairatokká, esszékké nemesedtek. Az olvasóban lejátszódó jelentésadás ugyanis kibővíti, sajátos asszociációkkal ruházza fel ezeket az egykori és aktualitásukból mit sem vesztett szövegeket.

Vekerdy korunk önmagát folyamatosan korlátozó, alárendelő, külső kényszereknek megfeleltetni próbáló emberét szeretné szembesíteni a szabadság létezéstechnikáival, elsősorban azért, mert úgy véli, hogy az élet csak ezzel nyerheti el értelmét, az ember csak így töltheti be valódi küldetését. 1992 karácsonya előtt a Beavatás éjszakája című tűnődésben Jézus kapcsán ezt írja: "Túl sokszor akarjuk gyermekeinket vagy embertársainkat úgy nevelni, úgy idomítani, hogy engedelmeskedjenek a külső törvényeknek, alkalmazkodjanak a világhoz, akármilyen legyen is, ‘hiszen ez a normális’, holott a Mester,
[ti. Jézus] akit most ünnepelni készülünk nem ezt tanította. Hanem kis túlzással szólva éppen az ellenkezőjét. József Attila-i szóval: Az én vezérem bensőmből vezérel..." Ez az idézet találóan fejezi ki a Vekerdy által kívánatosnak tartott létezési mód lényegét: Tégy mindent belső meggyőződésed, értékvilágod törvényei szerint, légy mindig önmagad!

Mintha egykori lázadó kamasz énünk, ifjúkorunk nagy nekifeszülései idéződnének fel a kötetnek ezekben az esszéiben. Az a különös, hogy ezeket egy hatvan felé járó, az emberi személyiség és környezet bonyolult kölcsönhatásainak mechanizmusát jól ismerő pszichológus írja. Az ostoba kritikus ezeknek a szövegeknek az olvastán bizonyára kioktatná a megkésett kamaszként köztünk járó szerzőt arról, hogy már bensőnk autonómnak ható világát is milyen bonyolult módon határozzák meg a társadalom, a szűkebb környezet viszonyai. A szövegeken átsüt, hogy mindezt ő is tudja, épp ezért transzcendens értelmet nyer az a szabadságeszmény, amely a kötet legtöbb írásának alapüzenete. A Vekerdy által reggelről reggelre, esszéről esszére felvillantott eszményvilág mementó, figyelmeztető felkiáltójel számunkra, akik a biológia és a társadalom törvényei által meghatározottan, sokszor megtöretetten éljük mindennapi életünket, s e meghatározottság, megtöretettség következményeként már-már fel sem ismerjük kivívható, megteremthető szabadságterünk határait. Vekerdy szabadságképe tehát nem a pszichológia, hanem a filozófia és a művészet dimenziójában, valahol a racionalitás és az intuíció határán mozog. Ezeknek a meditációknak épp ezért az a funkciójuk, hogy szembesítsenek önmagunk korlátaival, kihasználatlan lehetőségeivel.

Ugyanebben a dimenzióban kell szemlélni Vekerdy - a médiából, a közéletből is jól ismert - iskolára, nevelésre vonatkozó gondolatait. Saját szabadságeszményétől vezettetve régóta harcot folytat az oktatás tartalmi szabályozásának bürokratizálása, az iskolákban folyó munka tantervekkel történő merev szabályozása, az iskola szellemiségének bármilyen jellegű felülről vezérlése ellen. Nyilvánvaló, hogy az általa elképzelt szabad iskola racionális, tantervelméleti megközelítésben megvalósíthatatlan. De a szabad iskola megfogalmazott eszményére mint figyelmeztető jelre iskolafenntartónak, pedagógusnak és szülőnek szüntelenül oda kell figyelnie. Jól példázza ezt az, hogy az esszéiben, közéleti megnyilvánulásaiban megfogalmazott iskolakritikának nem kis szerepe volt abban, hogy az oktatásirányítás felismerte az értelmetlen rohanásnak, a teljesítmények felesleges hajszolásának veszélyeit, a szükséges szemléletváltást, "a kevesebb több" elvének igazságát.

Vekerdy és a többi megszállott egyszemélyes intézmény példája azt mutatja, nélkülük technokratább, pragmatikusabb és bürokratikusabb lenne a társadalom, amelyben élünk, s mi emberek valószínűleg még kevesebb szabadsággal is beérnénk, még szűkebb falak között is elviselnénk a létezést. Szükség van tehát a megszállott, időnként a racionális dimenziókban nem teljesen elfogadható gondolatokat megfogalmazó lázadókra, hogy a mindennapi létbe beleszürkülő személyiségünk felismerje a szabadság valóságos határait, hogy rákényszerítsük magunkat a sokszor magunk emelte falak tágításának nehéz, de a végén mégis emberibb életet teremtő feladatának elvégzésére.

Mintha egykori lázadó kamasz énünk, ifjúkorunk nagy nekifeszülései idéződnének fel a kötetnek ezekben az esszéiben. Az a különös, hogy ezeket egy hatvan felé járó, az emberi személyiség és környezet bonyolult kölcsönhatásainak mechanizmusát jól ismerő pszichológus írja. Az ostoba kritikus ezeknek a szövegeknek az olvastán bizonyára kioktatná a megkésett kamaszként köztünk járó szerzőt arról, hogy már bensőnk autonómnak ható világát is milyen bonyolult módon határozzák meg a társadalom, a szűkebb környezet viszonyai. A szövegeken átsüt, hogy mindezt ő is tudja, épp ezért transzcendens értelmet nyer az a szabadságeszmény, amely a kötet legtöbb írásának alapüzenete. A Vekerdy által reggelről reggelre, esszéről esszére felvillantott eszményvilág mementó, figyelmeztető felkiáltójel számunkra, akik a biológia és a társadalom törvényei által meghatározottan, sokszor megtöretetten éljük mindennapi életünket, s e meghatározottság, megtöretettség következményeként már-már fel sem ismerjük kivívható, megteremthető szabadságterünk határait. Vekerdy szabadságképe tehát nem a pszichológia, hanem a filozófia és a művészet dimenziójában, valahol a racionalitás és az intuíció határán mozog. Ezeknek a meditációknak épp ezért az a funkciójuk, hogy szembesítsenek önmagunk korlátaival, kihasználatlan lehetőségeivel.

Ugyanebben a dimenzióban kell szemlélni Vekerdy - a médiából, a közéletből is jól ismert - iskolára, nevelésre vonatkozó gondolatait. Saját szabadságeszményétől vezettetve régóta harcot folytat az oktatás tartalmi szabályozásának bürokratizálása, az iskolákban folyó munka tantervekkel történő merev szabályozása, az iskola szellemiségének bármilyen jellegű felülről vezérlése ellen. Nyilvánvaló, hogy az általa elképzelt szabad iskola racionális, tantervelméleti megközelítésben megvalósíthatatlan. De a szabad iskola megfogalmazott eszményére mint figyelmeztető jelre iskolafenntartónak, pedagógusnak és szülőnek szüntelenül oda kell figyelnie. Jól példázza ezt az, hogy az esszéiben, közéleti megnyilvánulásaiban megfogalmazott iskolakritikának nem kis szerepe volt abban, hogy az oktatás-irányítás felismerte az értelmetlen rohanásnak, a teljesítmények felesleges hajszolásának veszélyeit, a szükséges szemléletváltást, "a kevesebb több" elvének igazságát.

Vekerdy és a többi megszállott egyszemélyes intézmény példája azt mutatja, nélkülük technokratább, pragmatikusabb és bürokratikusabb lenne a társadalom, amelyben élünk, s mi emberek valószínűleg még kevesebb szabadsággal is beérnénk, még szűkebb falak között is elviselnénk a létezést. Szükség van tehát a megszállott, időnként a racionális dimenziókban nem teljesen elfogadható gondolatokat megfogalmazó lázadókra, hogy a mindennapi létbe beleszürkülő személyiségünk felismerje a szabadság valóságos határait, hogy rákényszerítsük magunkat a sokszor magunk emelte falak tágításának nehéz, de a végén mégis emberibb életet teremtő feladatának elvégzésére.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány alapkérdése, hogy a pluralizmus viszonyai között létezhet-e legitim, egységes világnézetre és erkölcsre alapozott nevelés. A szerző válasza egyértelmű nem, mivel a társadalom sokféle csoporterkölcse létezik egymás mellett. Mire alapozódhat akkor a nevelés? A szerző szerint egyértelműen a jogra, a jogi normákra. A szerző ebből eredő egyik fő következtetése, hogy a plurális társadalmakban a jog veszi át az erkölcs társadalmat integráló szerepét. 
[4–16. oldal]
A szerző tanulmányában a 2001 szeptemberétől bevezetésre kerülő vizuális nevelési kerettantervet elemzi. Kritikai megjegyzései elsősorban abban az alapvető ellentmondásban gyökereznek, amely a vizuális kultúra, a képértés fontossága az információs társadalomban és az iskolai vizuális nevelés feltételei, lehetőségei között feszülnek. A módszertani megújítást segítő elképzelések mindenképp érdemesek a továbbgondolásra. 
[17–30. oldal]

Tankönyvmelléklet

[31–31. oldal]
[32–39. oldal]
[40–45. oldal]
[47–56. oldal]
[57–62. oldal]
[63–68. oldal]
[69–79. oldal]
[80–87. oldal]
[89–99. oldal]
[100–104. oldal]
[106–114. oldal]

Nézőpontok

Az interjúban a jeles magatartáskutató arra keres választ, milyen módon tud szembenézni az iskola a civilizációs fejlődés nyomán kialakult negatív emberi válaszreakciókkal, a szorongással, a környezet és a személyiség harmóniájának megbomlását jelző depresszióval, lelkiegyensúly-vesztéssel, elmagányosodással. Kopp Mária szerint az iskolának mindenképpen be kell építenie programjába a harmónia újrateremtéséhez szükséges képességek, ismeretek fejlesztését. 
[115–123. oldal]

Mentálhigiéné

A riport végigkíséri azt az 1983-ban kezdődött történetet, amely Stemler Mihály tanító, mentálhigiénikus szociális szférában eltöltött csaknem húsz évét jelenti. [...] A vele folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, a szociális kérdésekkel kapcsolatos gondolkodásunkban egyvalami nem változott: a problémák szókimondó megfogalmazásához - ugyanúgy, mint a rendszerváltás előtt - még ma is civil kurázsi kell. 
[124–129. oldal]

OKI On-line

[130–130. oldal]

Világtükör

A környezeti nevelés csak akkor lehet eredményes, akkor vezethet környezettudatos magatartáshoz, ha a felnövő generáció mellett hatókörébe vonja a felnőtteket. Az ismertető azt mutatja be, hogy milyen módon épül be a világ különböző régióiban a felnőttképzésbe, a különböző nem formális kultúrafejlesztő akciókba az ökológia szempontja. 
[131–139. oldal]

Konferencia

[140–146. oldal]
[147–148. oldal]
[149–152. oldal]
[153–155. oldal]
Résztvevők: Horváth Attila oktatáskutató; Kozma Tamás oktatáskutató, egyetemi tanár; Korzenszky Richárd, a Tihanyi Apátság perjele; Sáska Géza oktatáskutató; Vekerdy Tamás pszichológus. A beszélgetést Schüttler Tamás vezette. 
[156–163. oldal]

Műhely

A gyakorló testnevelő tanár szerző a diákpentatlon kalandos középiskolás versenysorozatot mutatja be, amelynek célja a diákok állóképességének fejlesztése, a sport, a mozgás népszerűsítése, a tanár-diák, fiú-lány kapcsolat javítása, a közösségek fejlesztése. A cikk arra ad modellt, miként lehet egy vidéki városból több országot átfogó sportmozgalmat létrehozni. 
[164–167. oldal]
Az 1989 utáni korszak egyik jelentős oktatásügyi fejleménye az egyházak iskolafenntartó szerepének megerősödése. E folyamat egyik érdekes kiágazása a több felekezet értékeit integrálva közvetítő ökumenikus iskola. A tanulmány áttekinti ennek a sajátos iskolamodellnek a hazai történetét, továbbá betekintést enged az ökumenikus iskolák pedagógiai programjaiba, az ezek alapján zajló nevelési-oktatási folyamatokba. 
[168–181. oldal]

Kritika-figyelő

[182–184. oldal]

Európa-melléklet

Az Európai Unióról, az európai értékekről való tanítást segíti ez a nemzetközi áttekintés, amely olyan kérdésekre próbál válaszokat adni, hogy kit tekintünk európai polgárnak, mit jelent az európai dimenzió, az európai integráció az oktatáson belül, és milyen szerepet játszhat az oktatás Magyarország uniós csatlakozásában. 
[185–192. oldal]

KOMA-melléklet

[193–198. oldal]
[199–205. oldal]
[199–205. oldal]
[212–218. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.