2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 december

Új Pedagógiai Szemle 2000 december

2009. június 17.

Néhány héttel ezelőtt az egyik természetfilmeket vetítő televíziós csatornán lebilincselően érdekes műsort láttam egy afrikai elefántrezervátumról. A tanzániai természetvédelmi területen a korábban erősen fogyó elefántállomány épp az emberi gondoskodás eredményeként újra szaporodásnak indult. Szükségessé vált az elefántok egy csoportjának áttelepítése egy másik - több száz kilométerrel távolabbra lévő - védett területre. Az állatvédelmi szakértők valamilyen megfontolásból csak egészen fiatal állatokat vittek át az új helyre. Az állatok látszólag hamar megszokták a korábbi élőhelyüktől némiképp eltérő feltételeket, ám néhány hét után az elefántokkal foglalkozó kutatók egyre gyakrabban találtak megölt, megcsonkított elefánttetemeket. Értetlenül álltak a jelenséggel szemben, hiszen az új védett területet fokozottan őrizték, szinte teljesen kizárhatták esetleges orvvadászok és ragadozó állatok pusztítását. Végül rejtett videorendszer segítségével sikerült megfejteni a csonkolásos pusztítás okát. A fiatal elefántok között olyan mérvű agresszió alakult ki, amellyel korábban egyáltalán nem találkoztak az etológusok. Állandósultak a csordák közötti, illetve a csordákon belüli verekedések, támadások, amelyek gyakran végződtek a gyengébb állatok pusztulásával.

A film számomra legérdekesebb része az volt, amikor az elefántok magatartásával foglalkozó egyik angol professzor elmondta, hogy az egyébként értelmes állományoptimalizáló áttelepítés megtervezése során óriási hibát követtek el a szakértők azzal, hogy csak fiatal elefántokat vittek az újonnan kialakított védett zónába. Így ugyanis az állatok nem tanulhatták meg az elefántcsordákat összetartó, az egyes csordák egymás mellett élését biztosító szabályokat. Az elefántpusztulás végső soron tehát azért következett be, mert az új rezervátumból hiányoztak a rendet átörökítő, fenntartó idősebb, de még erős, tekintélyt parancsoló állatok. Az elefántok életfeltételeinek optimalizálását szolgáló nemzetközi állatvédelmi program irányítói a hibát gyorsan korrigálták, s állománycserét hajtottak végre a területek között. A két nemzeti parkban nagyjából két olyan állatállományt alakítottak ki, amelyben megfelelő arányban voltak a különböző korcsoportba tartozó egyedek. A film utolsó jeleneteiben láthattuk, amint az új területen élő fiatal állatok verekedésébe robosztus léptekkel, lassú, megfontolt, de igen erőteljes ormánycsapkodással beavatkozik egy testes öreg hímelefánt. A dühödten ziháló fiatal hímek, akik korábban agyarukkal egymásnak estek, a tisztás két szélére húzódtak, majd néhány perc múlva lehiggadtak. A film az új rezervátum békésen vonuló, folyókban úszó csordáinak rendet, nyugalmat sugárzó képeivel zárult.

Már a film nézése közben, azt követően pedig még inkább az volt az érzésem, hogy ez a történet nemcsak és nem is elsősorban az állatvilágról, az elefántokról szól, hanem rólunk, emberekről, a mi világunkról. A történet mindennél érzékletesebben és meggyőzőbben szól a nevelés szükségességéről csakúgy, mint az idősebb korosztályok, a szülők, a pedagógusok, a felnőttek társadalma érték- és normaközvetítésben játszott - semmivel nem pótolható - szerepéről. A mesterséges áttelepítéssel létrehozott, idősebb elefántok nélküli rezervátumban jelentkező állati viselkedészavarok rokon vonásokat mutatnak azokkal a nevelési, magatartási problémákkal, amelyek gyakorta tapasztalhatók a délutánjaikat, estéiket felnőttkontroll nélkül töltő, elhanyagolt gyerekeknél.

Családszociológusok és pszichológusok régóta állítják, hogy a többgenerációs családokban felnövő gyerekek körében sokkal ritkábban fordulnak elő magatartási próblémák, anómiás viselkedéssel járó agresszív reakciók, mint azoknál a gyerekeknél, akik különböző okokból nélkülözni kénytelenek nagyszüleiket. Az elmúlt évtizedek egyik jellegzetes családszerkezeti változása az egygenerációs, nukleáris családok kialakulása, amely egyaránt összefügg a patriarchális családi gazdaságok felbomlásával és az önálló otthonra törekvés felerősödésével. A fiatal generációk gazdasági és térbeli függetlenedése a szülőktől, az idősebbektől, a családok nagy hányadában a nevelés beszűkülését, a felnövő gyerekek életének elszíntelenedését okozhatja. Egészen más hetente-havonta látni a nagymamát, dédmamát, mint együtt élni vele. A mindennapi együttlét interakciói más típusú értékközvetítést jelenthetnek, élmények sokaságát, élettapasztalatok észrevétlen átvételét.

Nekem még magadatott ez az élmény, gyerekeim már csak töredékesen lehettek együtt nagyszüleikkel, de a nyarakon, a betegségek alatt rájuk vigyázó nagymamáktól még megtanulhattak valamit arról a világról, arról az életfelfogásról, amely minden mai avultsága ellenére számos olyan elemet, értéket is tartalmaz, amelynek követése esélyt adhat a gyökértelenség érzetének elkerülésére. Az emberi személyiség épségéhez nélkülözhetetlenül szükség van a gyökerek, a generációk közötti folytonosság élményének átélésére, mivel ezek az élmények erősíthetik meg igazán bennünk azokat a tradicionális értékeket, amelyek jelentőségét a jelen történései nem mindig képesek hatékonyan megerősíteni.

A tanzániai rezervátum elefántjainak anómiás magatartását viszonylag könnyen meg tudták oldani az afrikai program szakértői. A mi agresszív, normák, értékek hiányától szenvedő gyerekeink problémái korántsem oldhatók meg ilyen egyszerűen. A zabolázatlan fiatal elefántok közé visszatelepített testes, ragyás bőrű szeniorok által teremtett nyugalom képét azonban ne veszítsük szemünk elől, gondoljuk tovább! Talán tanulsággal szolgál saját világunk számára is.

Tanuljunk az állatoktól - mondta Plinius, amikor a nevelés ösztönöktől vezérelt természetéről szólt. A tanzániai rezervátum története megerősíti a kétezer éves bölcsességet.


Tartalom

Tanulmányok

A szerző egy közelmúltban végzett empirikus vizsgálat alapján áttekinteti az osztályfőnöki szerep lehetséges mai értelmezéseit. A vizsgálat egyik legérdekesebb része az osztályfőnöki munka helyzetére vonatkozó eredmények bemutatása. Az adatok arra utalnak, hogy az iskolák 90 százalékában változatlanul megmaradt az osztályfőnöki óra, és úgy tűnik, hogy az osztályfőnökök munkájukban azt érzik legfontosabbnak, hogy a diákok megbeszélhessék velük személyes életproblémáikat. 
[3–11. oldal]
"A pedagógus az iskolában szaktanár, és ha igazgatójától megbízást kap, osztályfőnök is. Egyforma súlyú és fontosságú e két feladat, mégis más felkészültséget kíván, nehézségei és örömei is más forrásból fakadnak."  
[12–26. oldal]
Az iskolán belüli konfliktusoknak és feloldási módjaiknak pedagógiai erejük van. Ha a problémamegoldás minden érintett érdekének figyelembevételével, partneri viszonyban történik, akkor demokratikus a nevelés. Ehhez az szükséges, hogy tanárok, diákok, iskolavezetők ne csak ismerjék az őket megillető jogokat, hanem közösen alakítsanak ki olyan eljárásokat az iskolai életben, melyek biztosítják e jogok érvényre jutását. A szabályok megalkotásában minden olyan szereplőnek részt kell vennie, akire azok vonatkoznak. 
[27–33. oldal]
A szerző egy mentálhigiénére alapozott szervezetfejlesztés modelljét mutatja be, amelynek lényege, hogy bevonja az iskolai élet minden szereplőjét, orvosokat, védőnőket, pszichológusokat, sőt a szülőket is. A tanulmány részletesen megismertet azokkal a konkrét lépésekkel, amelyeket egy adott intézményben tettek meg a mentálhigiénében érdekelt szereplők az egészlegességet megcélzó nevelési modell megvalósításáért. 
[34–42. oldal]

Műhely

ÚPSZ a címlaponTizedikes osztályommal az osztályfőnöki órák lehetőségeinek felhasználásával próbálom a mindennapi munka részévé tenni a világhálót. Társakat is találok kollégáim között, akikkel az ISZE tanfolyamain már megszerettettem a számítógépet, a multimédiát, az internetet. Tapasztalatainkat és ötleteinket egymással megosztva érdekesebbé, színesebbé, hasznosabbá és talán emlékezetesebbé tehetjük a sokszor beszürkült, unalmas osztályfőnöki órákat. 
[43–47. oldal]

Mentálhigiéné

A felgyorsult társadalmi-gazdasági változások közepette a család és az iskola funkciója és működése egyaránt megváltozott anélkül, hogy a hozzájuk tartozó ideák, társadalmi elvárások változtak volna. Ezt a feszültséget sem az iskola, sem a család intézménye és - minthogy a két legfontosabb szocializációs közegről van szó - hosszú távon a társadalom sem viseli el. Ezekről a feszültségekről beszélgettünk dr. Herczog Máriával, az Országos Család- és Szociálpolitikai Intézet osztályvezetőjével. 
[48–54. oldal]

Tanulmányok

ÚPSZ a címlaponA tanulmány a közoktatási törvény alapján áttekinti a szülők, gyermekek, diákok és a közoktatási intézmény közötti lehetséges jogi kapcsolatokat. Az ismert oktatásjogász szerző bemutatja az oktatási intézmények felelősségi kötelezettségeit, továbbá a szülői érdekképviselet lehetséges formáit, jogosítványait. 
[55–66. oldal]

Nézőpontok

Az alábbi írás a III. Országos Osztályfőnöki Konferencián elhangzott, Jogok az iskolában című pódiumbeszélgetés szerkesztett változata. A beszélgetés résztvevői: Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok minisztériumi biztosa, Fenyő D. György, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára, Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke, Ligeti György szociológus, a demokráciára nevelés kutatója, Pálhegyi Beáta, a szombathelyi Polgármesteri Hivatal ifjúsági referense és Pál Tamás diákjogokkal foglalkozó szociológus. A beszélgetést Földes Petra vezette. 
[67–74. oldal]
Novemberi számunkban közöltük a kerettantervekben megjelenő új modultárgyak bevezetésének várható hatásairól, a bevezetéssel kapcsolatos tennivalókról szóló szerkesztőségi beszélgetés első részét. A most közreadott második részben elsősorban a bevezetés feltételeiről, a megoldásra váró problémákról beszélgettünk a résztvevőkkel, Felvinczi Katalinnal, az egészségfejlesztés, Hartai Lászlóval, a mozgóképkultúra és médiaismeret, Lányi Andrással, a társadalomismeret modul szerzőjével, továbbá Nagy Péterrel, a budapesti XI. kerületi Lágymányosi Általános Iskola igazgatójával és Fábián Györggyel, a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójával. Ágh Zsófia, a hon- és népismeret modul szerzője akadályoztatása miatt e-mailben válaszolt kérdéseinkre. 
[75–81. oldal]
Az információs társadalom "kapujában" elengedhetetlen, hogy az iskola felkészítse a diákokat az információszerzési, -tárolási és -átalakítási technikákra, továbbá megismertesse velük az információkezelés jogi és etikai szabályait. E célok elérésére mind az informatika tantárgy, mind az iskola egészét átható informatikai nevelés hivatott. A kerettantervek bevezetése olyan kérdéseket vet fel, amelyek az informatika tantárgyként való tanítását, illetve más tanórákon való alkalmazását is érintik. Beszélgetésünk résztvevői: Bánhidi Sándorné, az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének alelnöke és Végh András, a Fővárosi Pedagógiai Intézet számítástechnika vezető szaktanácsadója, az informatika-kerettantervi bizottság elnöke. A beszélgetést - a szerkesztőséget is képviselve - Kőrösné Mikis Márta, az OKI tudományos munkatársa vezette. 
[82–90. oldal]

OKI On-line

[91–91. oldal]

Kritika-figyelő

[92–97. oldal]
[98–99. oldal]
[100–101. oldal]

Európa-melléklet

Az Európa jövőjét meghatározó folyamatok megértése és tudatosítása érdekében a tanulmány időrendben idézi fel azokat a fontosabb fejleményeket, amelyeknek várhatóan közvetlen hatása lesz Európa közoktatási rendszereire. 
[102–107. oldal]
Az Európai Unió a közös európai kulturális örökség megismertetését, átadását tekinti a közösség egyik legfontosabb nevelési, oktatási feladatának. Az alábbi tanulmány arra keres választ, hogy a hazai oktatás keretei között milyen lehetőségei vannak az európai dimenzió átadásának. A szerző röviden áttekinti azokat a tantervi, tantárgyi és módszerbeli lehetőségeket, amelyek segítségével megismertethetővé és megérthetővé válik az európai dimenzió. 
[108–119. oldal]
A Socrates-program körébe tartozó "Folytasd a képzésed" (Continue Your Training) elnevezésű projekt az iskolát a minimálisan szükséges alapképzettség nélkül elhagyó fiatalok problémájára keres megoldást. Jelen tanulmány rövid áttekintést ad az Európai Unió országaiban megindult kezdeményezések alapján a megoldási módokról és az e téren elért eredményekről, elsősorban azok számára, akik részt vesznek majd az ilyen jellegű kezdeményezések szervezésében, illetve támogatásában. 
[120–128. oldal]

KOMA-melléklet

[129–133. oldal]
[134–140. oldal]
[141–145. oldal]
[146–154. oldal]
[155–159. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.