2019. november 21., csütörtök , Olivér

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2005 november

Új Pedagógiai Szemle 2005 november

2009. június 17.

A több mint másfél évtizede működő alternatív iskola tanárnője mesélte a közelmúltban, hogy milyen nehéz az iskola fenntartása, és mennyire átalakult az intézmény korábbi szellemisége. Az iskola finanszírozhatósága érdekében ugyanis olyan oktatási tartalmat s főleg olyan pedagógiai szemléletmódot kell közvetíteniük, amelyet a korábbitól sok szempontból különböző fizetőképes szülői réteg hajlandó megvásárolni. Ez azonban egyre kevésbé esik egybe az intézmény létrehozásakor kitűzött célokkal, pedagógiai értékekkel. A gyerekek egyéni sajátosságaihoz illeszkedő, a személyiségük kibontásának teret adó, nem teljesítmény-központú iskolával szemben ma egyre több ismeretet kénytelenek bevinni a programjukba, s iskolájuk kezd hasonlítani arra az iskolamodellre, amelynek a tagadásaként hozták létre mintegy másfél évtizede. Az említett iskolában egyre korábban és egyre magasabb óraszámban kénytelenek idegen nyelvet és számítástechnikát oktatni, s egyre több ponton kell feladniuk az integrált szemléletű, műveltségtömbökben történő tanítást. Emiatt kevesebb idő jut olyan jellegű tevékenységekre, amelyekben a gyerekek nem a hagyományos tanórai keretekben, hanem projektekben tapasztalják meg a valóságot, sajátítanak el észrevétlenül rengeteg ismeretet, s közben sokféle élethelyzetben próbálják ki magukat, alkotnak képet önmagukról, társaikról.

Másfél évtizeddel ezelőtt az alternatív iskolák létrejöttével csendes forradalom kezdődött a magyar közoktatásban. Sorra alakultak – részben a reformpedagógiai modellek nyomdokain, részben pedagógusok, szülők saját iskolakoncepcióira alapozva – a közoktatás egyeniskoláitól sok tekintetben eltérő, gyermekközpontú, szabadabb légkörű intézmények. Az alternatív iskolák létrejötte szorosan kötődött a rendszerváltás körüli általános társadalmi közhangulathoz, a szabadság élményének megéléséhez, az állampolgárok közösségei által kontrollálható intézményrendszer megteremthetőségébe, az állami monopóliumok lebonthatóságába, a civilszféra által megfogalmazott igények és a szakmaiság összehangolhatóságába vetett hithez. A szabadság viszonylag rövid ideig tartó eufóriájának részeként különös varázsa volt, amint szülők és tanárok közéleti emberekkel, az iskola világa iránt nyitott értelmiségiekkel együtt – hagyományokat őrizve, de mégis a gyökeres újítás szándékával – iskolakoncepciókon, nevelési rendszereken, saját tanterveken dolgoztak. Közösségek teremtődtek, amelyek szerveződésének középpontjában egy-egy új, a hagyományos iskolától alapvetően különböző, a gyerekek érdekeit sokféle módon érvényesítő, élhető iskolavilág létrehozása állt. Ezek a közösségek azonban összehasonlíthatatlanul más értékek mentén szerveződtek, mint a korábbi iskolai közösségi holdudvarok, az egykori iskolai szülői munkaközösségek bázisán létrejövő baráti társaságok, amelyekben a gyerekekkel többnyire spontán módon együtt kiránduló családok közé odakerült néhány lelkes pedagógus is. Ezek a közösségek ugyanis meglehetős tudatossággal próbálták értékrendjüket érvényesíteni, s alakították ki az általuk létrehozott iskolák arculatát, konkrét programjait.

Jó pillanatok voltak ezek. A nyomásgyakorló értelmiség, az oktatásról felvilágosodott módon gondolkodó polgárság néhány évre szövetséget kötött a pedagógusok innovatív csoportjaival, s kísérletet tettek egy olyan iskolamodell kifejlesztésére, amely nemcsak azért jelenthetett értéket a társadalom számára, mert néhány száz vagy ezer gyereknek humanizált tanulási környezetet biztosíthatott, hanem azért is, mert a maga kevésbé szabályozott közegében létrejött pedagógiai innovációkat adaptálható modellként felkínálhatta egy szélesebb intézményi kör számára is. Az alternatív iskolák épp ez utóbbi törekvés jegyében váltak fejlesztő műhelyekké, szélesebb intézményi kört megtermékenyítő mozgalmakká szerte a világon.

Az alternatív iskolák létrehozóinak euforikus lelkesedését azonban viszonylag hamar lehűtötték az iskolák napi működtetésének gondjai, a megfelelő épületek hiánya, a finanszírozási nehézségek. Ennél is nagyobb dilemmát jelentett azonban számukra az, hogy egy olyan társadalmi térben kellett – és kell mindmáig – elfogadtatni és piaci termékként eladni önmagukat, amelyben a politika minden törekvése ellenére az oktatás világát is áthatja a verseny, a teljesítménykényszer. A rendszerváltás idején a szabadság világáról sokféle illúziót tápláló értelmiségi elit viszonylag rövid idő után felismerte, hogy nyomásgyakorló szerepének megőrzéséhez be kell szállnia az életét átszövő versenybe. E felismerés jegyében arra is rádöbbent, hogy az alternatív iskolák pedagógiai közegének gyermekközpontúságot preferáló luxusát csak az iskolai kezdőszakaszban engedheti meg gyerekeinek, ezt követően – tetszik, nem tetszik – engedni kell a társadalomban uralkodó értékrendnek, teljesítményképes tudással kell nekivágni a kurrens egyetemi szakokra való bejutásért folytatott küzdelemnek.

Az alternatív iskolák alapító klientúrája az elmúlt másfél évtized alatt kicserélődött, és ebben a versenyelv elfogadásán túl szerepe lehet annak is, hogy jó néhány intézmény szakmai értelemben nem váltotta be az iskolát teremtő közösség egykori céljait, reményeit. Igazán csak azok az intézmények váltak – pedagógiai és piaci értelemben – sikeressé, amelyek vagy az iskolai kezdőszakasz gyermekközpontúvá tételére koncentrálták tevékenységüket, vagy amelyek indulásukkor is képesek voltak együtt kezelni a tanulási környezet humanizálását a teljesítményképes tudás nyújtására irányuló törekvésekkel. Ezek mellett talán azok az alternatív iskolák tudták megőrizni eredeti pedagógiai ethoszukat, amelyek a hátrányos helyzetű rétegek tanítását, társadalmi integrációjának segítését tekintették az intézmény céljának. Ezek az intézmények ugyanis keletkezésük pillanatától kezdve elementáris társadalmi szükségleteket akartak kielégíteni, és pedagógiai céljaik szervesen kapcsolódtak közvetlen környezetük valóságához.

Az alternatív iskolamozgalmak hazai története sokféle tanulsággal szolgál, ezek elemzése még várat magára. Az azonban már ma is látszik, hogy a hagyományostól eltérő iskolamodellek létrehozásának nélkülözhetetlen feltétele az iskolát övező környezet és a pedagógiai innovátorok tartós érdekszövetsége.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány a 2003-as PISA-vizsgálat matematikaeredményeit elemzi magyar szempontból. Az adatok azt mutatják, hogy a magyar tanulók matematikateljesítményében nagyok az iskolák közötti különbségek, amit az egyes intézményekbe járó tanulók társadalmi összetételében jelentkező nagyfokú különbség, a rejtett vagy nyílt szegregáció okoz. Az elemzés egyik legérdekesebb része a PISA-mérésben alkalmazott matematikai teljesítményszintekhez tartozó műveleti rendszerek bemutatása, ami világossá teszi, hogy valójában milyen matematikakövetelményeknek való megfelelést is mért a nemzetközi összehasonlító kutatás. Ugyancsak érdekes adatokat mutat a családi háttérváltozók teljesítményre gyakorolt hatásának elemzése is. 
[3–21. oldal]
A tanulmány annak a kutatásnak az eredményeit foglalja össze, amely az informatika tantárgy tartalmára vonatkozó tanári vélemények megismerése mellett az informatika hazai szakértőinek állásfoglalását tudakolta arról, hogy az informatikaérettség mennyire van szinkrónban a szakterület fejlődési trendjeivel. Arra is választ keresett a kutatás, hogy az informatikaoktatás során milyen konkrét fejlesztési célokat kell kitűzni annak érdekében, hogy a felnövő nemzedék digitális írástudása minél kiterjedtebbé váljék. 
[22–35. oldal]
Az utóbbi években az Európai Unió stratégiai célkitűzéseinek a hatására több olyan dokumentum készült el hazánkban, amely az oktatás korszerűsítésének, fejlesztésének aktuális kérdéseit is tárgyalja. A stratégiai elvek általában a fejlesztési feladatok elméleti kereteit adják meg, ezek operacionalizálása a fejlesztésből adódó nevelési, oktatási feladatok újraértelmezését kívánja meg az oktatási ágazattól. A tanulmány a stratégiák azon elemeit emeli ki, amelyek az IKT-n alapuló tartalmi, módszertani és adminisztrációs fejlesztés fontosságát hangsúlyozzák. Az egyes elemek ismerete és a különböző stratégiák közötti összefüggések feltárása lehetővé teszi, hogy az oktatás szereplői átgondolják azokat az irányvonalakat, amelyek gyakorlati megvalósítása megszilárdíthatja az informatikai műveltség kialakítását, növelheti az oktatás hatékonyságát, és felkészítheti az egyént az élethosszig tartó tanulásra. 
[36–48. oldal]
A tanulmány a történelemtanítással foglalkozó, szűkebben a szakmódszertani oktatás problémáit feltáró kérdőíves szakértői vizsgálat eredményei kapcsán szól a történelemtanítás és a tanárképzés megújításáról. Olyan kérdések jelennek meg az elemzésben, mint például: Milyen legyen a kronologikus és a tematikus történelmi tananyag, tanítási mód aránya? Mennyire van helye a történelemtanárok képzésében a család-, életmód- és gendertörténetnek, a multikulturalitásnak? Mennyire legyen „nyugatcentrikus”, illetve Közép- és Kelet-Európa-orientált a történelemtanárok képzésének tartalma? 
[49–57. oldal]
Az iskolai egészségnevelés, egészségfejlesztés hatékonysága, sikeressége szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy az iskola belső világa, a nevelési, tanulási környezet mennyire válik egészségtámogatóvá. A tanulmány kísérletet tesz az egészségtámogató iskolai környezet fogalmának értelmezésére. A szerző egészségtámogató környezeti feltételnek minősíti a kedvező iskolai légkört, a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszereket és a szerepelsajátítások sikerességét. Az iskolai egészségnevelés eredményességének fontos feltétele, hogy az szervesen épüljön be az iskola pedagógiai programjába. 
[58–70. oldal]

Világtükör

A tanulmány áttekintést ad a nevelés végéről szóló, újra és újra megjelenő elméletekről, amelyek szerint a megváltozott világban egyre kevesebb esély van arra, hogy az iskola, a nevelés képes alakítani a felnövő ember személyiségét. A szerző az antipedagógiai elméletek, a deskolarizációs forgatókönyvek áttekintése ellenére úgy véli, hogy a nevelés képes alkalmazkodni a korunkban érzékelhető társadalmi változásokhoz, s képes megőrizni a történeti korok, értékek kontinuitását. 
[71–77. oldal]
A sajátos nevelési igényű tanulók iskolai integrációjának nálunk kevéssé ismert modellje az olasz Scuola di Barbiana, amely a reformpedagógiai iskolakoncepciók sorába illeszkedik. A tanulmány áttekintést ad az iskola pedagógiai filozófiájáról, amelynek lényege a pedagógus és diák kapcsolatának egyenrangúsága, demokratikus jellege. A Scuola di Barbiana iskola a kapcsolódás pedagógiáját valósítja meg, azaz olyan tananyagok alapján folyik az oktatás, amelyek a gyerekek valós szükségleteit elégítik ki. 
[78–82. oldal]

Műhely

A szerző egy szegedi általános iskolában vizsgálta a diákok számítógép-használati szokásait. Arra keresett többek között választ, hogy milyen módon épül be a számítógép a tanulási és a szabadidős tevékenységekbe. A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy a számítógép csak a nyolcadikosok körében a legkedveltebb szabadidős tevékenység, továbbá, hogy megfelelő pedagógiai irányítás nélkül kísért annak a veszélye, hogy a számítógépes játék háttérbe szorítja a gép segítségével folytatható sokféle ismeret- és információszerzést. A szerző szerint a szociokulturális háttér döntően meghatározza, hogy a gyerekek mennyire hasznosítják a gép és az internet kínálta önálló ismeretszerzési lehetőségeket. 
[83–99. oldal]
A szerzők a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely által szervezett kísérleti programot mutatják be, melynek keretében a részt vevő diákok a holocaust történetét azokon a budapesti helyszíneken ismerhetik meg, amelyek a zsidóság mindennapi életéhez, illetve a történelem egyik legnagyobb népirtásához kapcsolódnak. A program egyik legfőbb értéke, hogy a sokféle foglalkozás, program nemcsak történeti ismereteket nyújt, hanem alkalmas arra is, hogy felismertesse a holocaust, a fasizmus, s ezen keresztül minden emberellenes ideológia elfogadhatatlanságát. 
[100–107. oldal]
Az iskolát mindenkor erőteljesen meghatározta az a társadalmi, gazdasági tér, amelyben működik. A sok izgalmas kérdést felevető írás egyik központi kérdése, hogy az iskola hogyan tudja kivédeni annak a haszonelvű világnak az értékdiktátumát, amely ma körülveszi. A másik fontos kérdése, hogy milyen módon, milyen szervezeti modellben és technológiával lehet a közoktatásban megteremteni az értékközvetítés és a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés egyensúlyát. 
[108–115. oldal]
A több évtizedes pedagógiai gyakorlattal rendelkező szerző rövid tanulmányában azt mutatja be, hogy a gyerek számára milyen sokféle módon válik modellé a pedagógus, aki tevékenységével, személyiségének megnyilvánulásaival, teljes iskolán belüli létével visszatükrözi és sajátos módon újratermeli azokat az értékeket, mintákat, amelyek az iskolán kívüli világból erednek. 
[116–120. oldal]

Kritika-figyelő

[121–122. oldal]
[123–125. oldal]
[126–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.