2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2005 július-augusztus

Új Pedagógiai Szemle 2005 július-augusztus

2009. június 17.

Néhány évvel ezelőtt, a családi levelezési archívum rendezése közben a kezembe akadt anyai dédnagyapám, Bányay Jakab nagybecskereki gimnáziumi igazgató 1891-ben kelt levele, amelyet Csengeri Jánosnak, a Magyar Pedagógia című folyóirat alapító főszerkesztőjének írt. A levél válaszként íródott, mivel Csengeri rövid levélben arra kérte Diesterweget fordító, neveléstani doktorátussal rendelkező tudós-tanár dédapámat – sok más, a történelmi Magyarország különböző városaiban működő tudóstársával együtt –, hogy gondolja végig, miért is volna szükség egy magyar nyelvű pedagógiai szakfolyóiratra, és miről, kikhez kellene szólnia ennek a periodikának. Bányay Jakab nemcsak Diesterweg, a jeles 19. századi német neveléselméleti gondolkodó magyar fordítójaként és értelmezőjeként írta be nevét a hazai pedagógiatörténetbe, hanem lapszerkesztőként is, mivel a levél írásának idején már ötödik éve jelentette meg az általa alapított Délvidéki Tanügy című pedagógiai folyóiratot, amelynek 1890-ben több mint háromszáz előfizetője volt a Bácskában és a Bánátban.

„…Szükségeltetik egy oly füzet, mely periodicus rendszerességgel magyar nyelven, német, francia és angol mintákat követve, de nemzeti érzülettől áthatva, közrebocsátja a művelt paedagógiai szakközönség számára a nevelés elmélete terén kidolgozott új theoriákat. Mint az eddigi diskussióinkból is kiviláglott, a neveléstudományt nem elvont dogmák hirdetőjeként kell tételeznünk, hanem olyan disciplínaként, amelynek feladata megtanítani az új nemzedék nevelőjét, hogy működése sarkpontját ne elavult dogmákban, hanem az ifjú természetében és a nemzeti jellemben keresse. A neveléselméletet, a neveléstant és a didacticát e periodicának inductiv tudományként kell bemutatnia, olyan tudományszakként, amely figyelmét arra az örökké mozgó, ezernyi-ezerféleképpen alakuló és változó tényezőre fordítja, amelyet elmének vagy léleknek hívnak. Fontosnak tartom, hogy e periodica bevezesse a majdani olvasót abba a lélektani laboratóriumba, ahol oly édesen esik megfigyeléssel eltölteni az időt. Hiszen ha a nevelés nem egyéb, mint alkalmazásban lévő psychológia, akkor a fősúly az ifjú megfigyelésére esik. Megfigyelésekből indulván ki, célnak jelölöm a neveléssel foglalkozókat – a közreadott értékezéseken keresztül is – arra serkenteni, hogy megfigyeljék a gyermeket, kinek mystérium a világ, de ki ránk nézve szintén egy kis mystérium. Olyan periodica indítását tanácsolom, s olyan művek sorába helyezném szerény sajátjaimat, amely hozzájárul ahhoz, hogy a gyermeki természet és elmeműködés megfigyelése által az iskola egy kis laboratóriummá, csillagvizsgáló hellyé váljék. E nemes cél csak az inductio nyelvén megszólaltatott tudomány révén, s a nevelés gyakorló szakközönségének széles diskussioja által teljesíthető…, melynek elsősorban a nevelő veszi hasznát. Az így redactált periodicák nemcsak tájékozottságban emelik magasra a szakközönséget, hanem a nevelés, a tanítás közeledik az inductiv kutatáshoz, s egy idő után az érdeklődő iskolai környezete maga lesz a lélek, az elme, a jellem formálásának laboratóriuma…”

Már a levél olvasásakor megdöbbentem e tudós férfiú szellemi érzékenységén s egyszersmind gondolkodásának mai értelemben vett korszerűségén is. Ismét szembesültem azzal, hogy nincs új a Nap alatt. Gyakorló tanárként és igazgatóként működő, de önmagát tudósnak is valló dédnagyapám nem kevesebbre hívta fel Csengeri János és rajta keresztül a neveléstudomány művelőinek figyelmét, mint hogy a pedagógiai szaksajtó milyen fontos szerepet tölthet be a tudomány és a gyakorlat közötti kapcsolat megteremtésében, a pedagógus értelmiségivé válásában, a módszertani és tartalmi fejlesztést szolgáló iskolai kísérletezés ösztönzésében. Miközben levelezéséből és saját folyóiratából kiderül, hogy a Monarchia s a központosító tanügyi törekvések feltétlen híveként élte napjait, s írta földrajz- és természettan-tankönyveit, vett részt a kultuszminisztérium tantervi munkálataiban, addig liberális gondolkodóként egy jó évtizeddel korábban eljutott a gyermektanulmány, az „új iskola” gondolatához, ahhoz, hogy a pedagógus tevékenységének a gyermek tudományos igényű megfigyelése az egyik legfontosabb eleme. Ő is, mint később a gyermektanulmány elkötelezett hívei, laboratóriummá, mai fogalmaink szerint fejlesztőműhellyé kívánta tenni az iskolát.

Csengeri Jánosnak írott levele jól mutatja, hogy a nevelés modernizációjában milyen fontos szerepet szánt a magyar nyelvű szaksajtónak, annak a „széles diskussionak”, mai fogalmainkkal: a pedagógia szakmai nyilvánosságának, a szakmai vitáknak, amelyekben kikristályosodnak a különböző szakmai álláspontok. Úgy tervezte, hogy a „professori értekezések” mellett mindig kapjanak helyet a neveléstudomány gyakorlati művelésében élenjáró pedagógusok is, tanítók éppúgy, mint „gymnasiumi kathedrák oly birtokosai, kik egy-egy tudományszakban és az abból derivált tananyag elsajátíttatásában jeleskednek”. Kísértetiesen azonosak ezek a szerkesztői elvek azokkal, amelyeket másfél évtizeddel ezelőtt, az Új Pedagógiai Szemle koncepciójának végiggondolásakor kollégáimmal együtt megfogalmaztunk. Most élhetnék egy teátrális és hivalkodó fordulattal, miszerint lapszerkesztőként dédapám örökébe lépve tudatosan folytattam, amit ő valamikor az ezernyolcszázas évek végén elkezdett. Ez távol áll tőlem; törekvéseink azonosságában sokkal inkább a felismert racionalitások, mint „szellemidéző” mítoszok hatnak.

Van azonban egy lényeges különbség is kettőnk között: dédnagyapám még konokul hitt abban, hogy tanárként, lapszerkesztőként, tankönyvíróként fontos szellemi küldetést teljesít be. Ugyanis egy olyan világ vette körül, amelynek – számára – fontos szereplői megerősítették ebben a küldetéstudatban. Nem kellett évről évre forrásokért kuncsorognia miniszteri előszobákban, nem kellett kétes kimenetelű, ámde bonyolult uniós normáknak is megfelelő pályázatokat írnia, hogy legyen néhány hónapnyi pénz nyomdaszámlára, honoráriumra. Energiáit szinte maradéktalanul a lapjára, a kísérleteire, az értékezéseire, a tankönyveire fordíthatta. Szerkesztői leveleiben sohasem kellett parabolisztikusan értésére adnia olvasóinak, hogy lehet, hogy a „periodica” most megjelent száma hosszú időre talán az utolsó.

A biztonság, a kiszámíthatóság mellett azért is irigylésre méltó volt ez a kor, mert valahogy sokkal jobban igényelte a küldetéstudattal élő szellemi embereket, akiknek nem kellett illúziókba ringatniuk magukat ahhoz, hogy hihessék, értelme van annak, amire feltették az életüket.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány elsősorban a fejlesztő értékelés szerepének változásait, lehetőségeit igyekszik áttekinteni, különös tekintettel a személyre szabott fejlesztésre, valamint az elszámoltathatóság kívánalmára. Bemutatja a szummatív (minősítő) értékeléssel való kapcsolatát, ahhoz való viszonyát is. A szerzők a külföldi esettanulmányokat felhasználva elemzik a fejlesztő értékelés lehetőségeit: összegzik a folyamatokat, és érintik az elkövetkező időszak oktatáspolitikai feladatait. 
[4–17. oldal]
A hosszabb ideje iskolaigazgatóként dolgozó szerző több, egymással összefüggő témához is reflexiókat fűz: ír a tanulói életkori sajátosságokról, az ezekhez történő alkalmazkodás lehetséges módozatairól, a tanári pálya társadalmi megítélésének mai gondjairól. Különösen érdekes gondolatokat fejt ki a tanári pályán maradás, illetve a pályaelhagyás mögötti motivációkról. Kísérletet tesz a tanárszerep gyakorlásához szükséges kompetenciák felvázolására, az e téren jelentkező szereptorzulások leírására, továbbá a tanári személyiség megteremtéséhez és megőrzéséhez szükséges feltételrendszer összegzésére. 
[18–32. oldal]
Az Európa Bizottság Socrates elnevezésű oktatási együttműködési programja keretében minden év tavaszán meghirdetik a Comenius 2.1 akciót, melynek célja olyan nemzetközi együttműködésben megvalósuló projektek támogatása, amelyek hozzájárulnak a tanárok alap- és továbbképzésének fejlesztéséhez. A program többek között a tanárok alapképzésébe beilleszthető tanterv fejlesztését, tanítási módszerek, pedagógiai stratégiák kidolgozását helyezi előtérbe, különös tekintettel a speciális tanulási igényű csoportokra (etnikai kisebbségek, fogyatékkal élő vagy szociálisan hátrányos helyzetű tanulók, nemzetiségi oktatás stb.). A projektek létrejöttéhez a Socrates-programban részt vevő legalább három ország (legalább egy az EU tagja) egy-egy részvételre jogosult intézményének együttműködésére van szükség. Az egyik intézménynek koordinátori szerepet kell vállalnia. A projektek időtartama egy, két vagy három év lehet. A pénzügyi támogatás a projekt típusától függően évi 20–100 ezer euró, amely minden esetben kiegészítő támogatás, vagyis az intézményeknek más pénzügyi forrásokat is igénybe kell venniük. Általában a projekt költségvetésének 40-60 százalékát kell egyéb forrásból fedezniük. 
[33–44. oldal]
A tanulmány azt mutatja be, hogy tanulók szociokulturális különbségei milyen módon hatnak a tanulók nyelvi készségeire, az általuk használt nyelv különböző jellemzőire. A szerző saját kutatása alapján mutatja be, hogy a tanulók szövegalkotási képességének fejlettségi szintjét erőteljesen határozza meg szüleik iskolázottsága, lakóhelyük településtípusa, a család kulturális javakat közvetítő eszközökkel való ellátottsága. Az olvasó képet kaphat arról, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek hogyan tükröződnek a nyelvi hátrányokban, s hogy a fejlesztés során milyen nehéz az egyenlőtlenségek hatásának kompenzálása. 
[45–58. oldal]
Hosszú ideje folynak kísérletek egy olyan tárgy, modul megteremtésére, amely hatékonyan képes hozzájárulni az önismeret, a társismeret, az emberi viszonyok problémavilága iránti érzékenység fejlesztéséhez, továbbá egy olyan komplex ismeretrendszer megkonstruálására, amely segít az egyes embert és a különböző közösségeket körülvevő társadalmi környezet, a jelen megismerésében. A szerző bemutatja azt a fejlődési folyamatot, amelynek keretében egy embertani, emberismereti és önismereti tantárgyblokk megtöltődik tartalmakkal, és megteremtődik a szélesebb pedagógiai gyakorlatban való elterjesztése. 
[59–64. oldal]
Az előadás bemutatja a demokráciára és az aktív állampolgárságra nevelés terén jelentkező nemzetközi irányokat, illetve az e téren végbement paradigmaváltást. Elemzi e változások kiváltó okait, melyek között olyanokat említ, mint a diktatúrák bukása, a globalizációs folyamatok, a véres etnikai konfliktusok, a demokratikus kormányozhatósághoz szükséges kollektív társadalmi tanulási folyamatok szükségessége s nem utolsósorban a gazdaság új módon történő működéséhez szükséges magas szintű bizalom és kooperációs igény. Az előadás felvázolja a demokráciára nevelés új paradigmájának lényeges jellemzőit. 
[65–70. oldal]
Az előadás, amely a Demokráciára nevelés európai éve keretében megtartott konferencián hangzott el, bemutatja az Egyesült Királyságban folyó demokráciára és aktív állampolgárságra nevelés főbb elveit, s betekintést nyújt az iskolákban kialakult különböző formákra. Az előadás bemutatja azokat a tantervi tartalmakat, amelyek közvetítése révén fogékonnyá teszik a diákokat a demokrácia kultúrája iránt. Az előadás egyik kulcsmondata, hogy az állampolgári lét, gondolkodásmód kialakulásában az ismeretek mellett nagy jelentősége van a cselekvésnek. 
[71–74. oldal]

OKI-műhely

Az Országos Közoktatási Intézet egyik legjelentősebb, folyamatban lévő vállalkozása a MAG – megelőzés-alkalmazkodás-gondoskodás – címet viselő holland–magyar együttműködésben zajló projekt, amelynek célja, hogy az általános iskolákat minden gyermek számára alkalmas tanulási helyszínné fejlessze. A tanulmány, amely az OKI 2005. április 21-i szakmai napjára készült, azt mutatja be, hogy az osztálytanítók, az intézményvezetők és az iskolafenntartók szintjén milyen változtatási, fejlesztési folyamatok indultak meg a fenti cél megvalósítása érdekében. 
[75–90. oldal]
A MAG-projekt fontos eleme a tanárok tréning jellegű képzése. A szerző rövid írásában – amely a MAG-projekt eredményeit bemutató OKI szakmai napon elhangzott előadás alapján készült – azt mutatja be, hogy a tréning jellegű képzésnek milyen hatása van a pedagógusok személyiségére, gondolkodására, mindennapi gyakorlati tevékenységére. A tréning legnagyobb értéke, hogy adaptívan illeszkedik a képzésben részt vevő pedagógusok igényeihez, s tudatosítja bennük saját szakmai rutinjuk és a kívánatos változtatási irányok közötti viszonyt. 
[91–94. oldal]

Informatikai nevelés

A virtuális iskola (VI), az IKT alkalmazása az oktatótól távol lévő tanulók tanításában új jelenség az iskoláztatásban, de egyre megszokottabbá válik az Amerikai Egyesült Államokban. Bár a távoktatás hagyományosan a felnőtt tanulók szükségleteinek kielégítését szolgálja, az általános és középiskolás diákok oktatásában is hosszú előzményei vannak az egész világon, különösen az olyan országokban, mint amilyen például Ausztrália, ahol a lakosság igencsak szétszórtan él. Az IKT gyors fejlődése és terjedése a távoktatás előnyeinek kihasználására sarkall az elsősorban nagy messzeségben lévő, falusias jellegű településeken is. Az előadás alapján készült tanulmány két falusi környezetben lévő iskola interaktív oktatómunkáját mutatja be. A szerzők szerint a virtuális iskola komplex szociokulturális tevékenységének elemzése azonban további kutatásokat igényel. 
[95–105. oldal]
EuroMath: a matematika gazdagítását szolgáló online programot egy EU által támogatott, 1999 szeptemberétől 2003 januárjáig futó Socrates-projekt hozta létre dániai, angliai és magyarországi tanárok és tanulók részvételével. Az NRICH weboldal1 megszerkesztésével lehetővé vált, hogy a tanárok mindenütt ugyanazokkal a matematikai problémákkal foglalkozzanak, és az elektronikus „tábla” jóvoltából kicseréljék egymással elképzeléseiket és eredményeiket. Internet nélkül erre a projektre nem kerülhetett volna sor, bár hasonló helyzetekben, ha alapvető fontosságú pedagógiai témák kerülnek az érdeklődés fókuszába, az információs technológia csak katalizátorként szolgál, és igencsak háttérbe szorul. 
[106–110. oldal]
A tanulmány egy olyan angol kísérletet mutat be, amelyben az informatikai eszközök kínálta lehetőségeket használják fel a gyerekek gondolkodásának fejlesztésében. A kísérletben azt vizsgálták, miként segíti egy diagramatikus szoftver a gyerekeket abban, hogy gondolkodásuk tárgyát vizuálisan is megjelenítsék. A kísérlet azt mutatta, hogy a szoftver segítségével történő vizuális megjelenítés során fejlődik a gyerekek gondolkodási és kooperációs képessége. 
[111–122. oldal]
Az esettanulmány olyan gyerekről készült, aki egy zeneszerző szoftverrel komponált önálló művet. Az elemzés a gyerek és a tanár viselkedését, a szoftverhasználat folyamatát és stratégiáját vizsgálja. Annak szemléltetésére törekszik, hogy a szoftver miként tette képessé a gyereket a hivatásos zeneszerzőre jellemző zenei műveletekre, továbbá bemutatja azt is, hogy ehhez milyen jellegű interfész bizonyult a leghasznosabbnak. Néhány olyan tanári stratégiát is körvonalaz, amely eredményesnek látszik a technika által közvetített, zenetanulásra ösztönző környezetben. 
[123–131. oldal]
A tanulmány olyan nemzetközi projektről számol be, amelynek célja összhangban áll a legújabb oktatáspolitikai elképzelésekkel: a hagyományostól eltérő, a kooperatív munkán alapuló, a világháló lehetőségeit is felhasználó, a felfedezéses tanulást segítő tanulási környezet megvalósításával. A speciális, szerzői rendszerre épülő oktatási segédanyagok és kommunikációs eszközök segítségével a különböző országok tanulói – a nyelvi akadályokat is leküzdve, illetve idegennyelv-tudásukat bővítve – kollaboratív módon, a távtanulás módszereire építve szerezhetnek új ismereteket, fejleszthetik képességeiket. A projekt által létrehozott portál a rajta levő változatos, interaktív tananyagokkal alkalmas további felhasználásra, a gyerekek közti kollaboráció erősítésére, az új pedagógiai módszerek terjesztésére. 
[132–147. oldal]
Az EU Socrates–Minerva-programjának támogatásával, hat ország részvételével zajlott a Colabs-projekt, amelynek egyik vizsgálandó területe az 5–9 éves gyerekek írás-olvasás készségének fejlesztése volt számítógépes, kollaboratív tanulási környezetben. A Creative Writing interaktív meseszerkesztő program alkalmazása olyan módszert nyújtott a gyerekek számára, amellyel – az IKT-eszközök multimédiás lehetőségeit kihasználva – kreatív módon, együttműködve tudták megjeleníteni gondolataikat. A szerző a program magyarországi kipróbálásának eredményeiről tájékoztat. 
[148–153. oldal]

Világtükör

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósításának helyzetéről 2006-ban az Európai Unió közös jelentést készít a Tanács és a Bizottság számára az egyes nemzeti jelentések alapján. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a az Oktatási Minisztérium által készített magyar időközi jelentést, amely átfogó képet ad egyrészt a magyar köz- és felsőoktatás, valamint a szakképzés helyzetéről, a programban kitűzött célokhoz kapcsolódó fejlesztésekről, másrészt felvázolja az egyes területeken még megoldásra váró feladatokat. 
[154–175. oldal]
Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramról készült beszámolók sorában ez alkalommal három, meglehetősen tág témában született ajánlásokat, eredményeket veszünk sorra. A munkacsoportok olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyek érintették az oktatással és képzéssel kapcsolatos közös európai gondolkodás egészét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a három munkacsoport a más területeken tevékenykedők szinte mindegyikével szorosan együttműködött, hanem azt is, hogy a megszületett eredmények az oktatás és képzés minden szereplője számára iránymutatásul szolgálhatnak. A lisszaboni célkitűzésekhez közvetlenül kapcsolódó, konkrét problémákat és általános javaslatokat egyaránt megfogalmazó három munkacsoport delegáltjai beszámoltak a nemzetközi jó gyakorlatokról, az Európai Unió ajánlásaihoz kapcsolódó hazai intézkedésekről, és képet adtak a jövőben várható prioritásokról, változásokról is. 
[176–193. oldal]
Az OECD a közelmúltban érdekes kötetet jelentetett meg a fejlesztő értékelésről. A kötet egyrészt felhívja a formatív vagy fejlesztő értékelés jelentőségére a figyelmet, másrészt bemutatja ennek az értékelési formának a tanulási, pedagógiai folyamatokban betöltött szerepét. Áttekintést ad az egyes OECD-országok fejlesztő értékelés terén működő jó gyakorlatáról. Fontos része a kötetnek a formatív értékelés elterjesztése érdekében tett és a jövőben teendő lépések részletes bemutatása is. 
[194–204. oldal]
A fejlett országok felé irányuló bevándorlási törekvések erősödése következtében egyre nagyobb számban jelennek meg tanköteles korú gyerekek a szülőföldjüktől távoli, anyanyelvüktől eltérő nyelvet használó országok iskolarendszerében. A tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutassa egyrészt azt a jogi környezetet, amely meghatározza a bevándorlók gyermekeinek iskolázását, másrészt ismerteti, hogy az Európai Unió tagországaiban miként valósulnak meg a faji, etnikai diszkrimináció elkerülésére született szabályok az oktatás mindennapi gyakorlatában. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a bevándorló gyerekek nyelvi és kulturális integrációjának úgy kell megvalósulnia, hogy közben megőrizzék saját, eredeti nemzeti identitásukat, anyanyelvüket és kultúrájukat. 
[205–213. oldal]

Visszalapozó

Milyen a mai magyar középiskolások hosszú távú jövőképe? Mennyire érzékelik a népesség fogyásából, illetve elöregedéséből következő olyan társadalmi problémákat, mint a nyugdíjasok számának ugrásszerű megnövekedése, a munkaerő hiánya? Milyen megoldási alternatívákat tartanak elfogadhatónak a problémák kezelésére? Ezekre a kérdésekre keres választ az a középiskolás diákokkal folytatott beszélgetés, amelynek részleteit az alábbiakban adjuk közre. 
[214–221. oldal]

Nézőpontok

Mennyire képes betölteni funkcióit a felnőttoktatás? Mennyire felelnek meg az iskolarendszerű felnőttoktatásban ma alkalmazott módszerek és a közvetített tartalmak azon társadalmi csoportok igényeinek, amelyek számára ez a képzés jelentheti a társadalmi integráció lehetőségét? A felnőttoktatásban résztvevők esetében milyen esélye van az iskolai keretekhez kevésbé kötött tanulási, ismeretszerzési formáknak, például az e-learningnek, a távoktatásnak? Milyen esélye van annak, hogy a felnőttoktatás felkészítse a keretei között tanuló, zömében halmozottan hátrányos rétegeket a szakképzésben való részvételre, az élethosszig tartó tanulásra? Ezekre a kérdésekre keresett választ az a szerkesztőségi beszélgetés, amelynek részleteit az alábbiakban adjuk közre. 
[222–231. oldal]

Műhely

A tanulmány az iskolarendszerű felnőttoktatás egyik legfontosabb területével, az ifjúsági tagozat funkcióinak bemutatásával, továbbá az oktatási forma működésének társadalmi és pedagógiai ellentmondásaival foglalkozik. A szerző részletesen szól arról, hogy a leszakadó, hátrányos helyzetű rétegek tanulni tanításában, felzárkóztatásában milyen összetett feladatokat kell, kellene ennek az oktatási formának a keretében megoldani. 
[232–236. oldal]
A tanulók szöveges értékelése terén még viszonylag kevés pedagógiai tapasztalat halmozódott fel. Ezért van jelentősége minden olyan konkrét módszernek, amely segíti a pedagógusokat az értékelés differenciáltabb formájának elsajátításában, elfogadásában. Az alábbi tanulmány egy számítógépes programra épülő, mondatválasztásos szöveges értékelési eljárást s annak alkalmazási tapasztalatait mutatja be. A szerző azonban utal arra, hogy az ismertetett módszer a szöveges értékelés megtanulását hivatott elősegíteni, a cél az, hogy a pedagógusok megtanulják az esszé jellegű értékelés technikáit. 
[237–241. oldal]
A szerző a szöveges értékelést segítő, az Oktatási Minisztérium ajánlásait összegző kiadványról fejti ki véleményét. Számos kritikai észrevételt tesz, s közben megosztja az olvasóval a szöveges értékelésről szerzett gyakorlati tapasztalatait. Kritikai megjegyzései azért fontosak, mert rávilágítanak a szöveges értékelés buktatóira, az előre megfogalmazott mondatokkal történő értékelés fonákságaira. 
[242–246. oldal]

Kritika-figyelő

[247–250. oldal]
[251–256. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.