2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 december

Új Pedagógiai Szemle 2003 december

2009. június 17.

A társadalomtudományok egyik leggyakoribb bibliai eredetű metaforája a Máté-effektus, amelyet az „akinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik” alapszövegre építve olyan jelenségek leírására alkalmaznak, amikor az előnyös helyzetű csoportok az intézményrendszerek hatásaként további előnyökhöz jutnak, míg a hátrányban lévők hátrányai tovább nőnek. Az oktatás világában számos vonatkozásban tetten érhető a Máté-effektus, elég utalni arra, hogy az iskola többnyire a jobban tanulók teljesítményeit tudja növelni, míg a hátrányban lévők jelentős hányadának teljesítménye – minden törekvés ellenére – tovább romlik. Jól mutatja ezt a PISA 2000 vizsgálat, amelyből kiderül, hogy a vizsgálatban részt vevő országok közül Magyarország esetében a legnagyobbak a tanulók közötti teljesítménykülönbségek, azaz az iskolák jelentős része nem csökkenti, hanem növeli az eltérő szociokulturális helyzetből adódó különbségeket.

A Máté-effektus egyik újabb megnyilvánulását fedeztem fel a néhány napja kezembe került Jelentés a magyar közoktatásról 2003 című kötet olvasása közben. A tanuló társadalom hazai megvalósulását elemezve arra kerestem adatokat, hogy a magyar felnőttek, azaz a 24-62 év közöttiek milyen arányban vesznek részt valamilyen tanulásban, továbbá mekkora a már diplomával rendelkezők aránya a képzésben részt vevők között. Az adatokból kiderült, hogy a magyar felnőtt lakosság jóval csekélyebb mértékben kapcsolódik be valamilyen képzésbe, mint a gazdaságilag fejlett országok polgárai, s a diplomával rendelkezők nyolcszor nagyobb arányban tanulnak felnőttkorukban, mint az alacsonyabb képzettségűek. Nyugat-Európa országaiban korántsem törvényszerű az, hogy a diplomás felnőttekben ennyivel erősebb legyen a tanulásra való hajlandóság, mint a középfokú vagy a szakmunkás végzettségűekben. Az adatok ugyanis arra utalnak, hogy a gazdaságilag fejlett európai országokban – különösen a skandináv társadalmakban és Hollandiában – minden iskolázottsági csoportban nagyjából ugyanolyan arányban kívánnak részt venni a felnőttek a tanulás valamilyen formájában. S amíg nálunk a diplomások nyolcszor nagyobb arányban vesznek részt felnőttkorukban valamilyen tanulási folyamatban, addig az említett országokban ez alig éri el a kétszeres arányt.

Magyarországon tehát a felnőttkori tanulásban is erőteljesen megjelenik a Máté-effektus, ami sok szempontból kedvezőtlen. A magasan kvalifikáltak ugyanis sokkal nagyobb arányban ismerik fel a tanulás szükségességét, s sokkal erősebb bennük az erre való késztetés, mint az alacsonyan képzett s ezáltal egyre rosszabb munkaerő-piaci esélyekkel rendelkező csoportokban. Akinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik – írta egykoron az evangelista.

Ha ez a kettészakadtság fogja jellemezni a 21. század első évtizedének Magyarországát, akkor jelentős nagyságú társadalmi csoportok szorulnak ki a tanulás társadalmából, a tudás alapú gazdaságból, s minden esélyteremtő törekvés ellenére megmaradnak, sőt esetleg tovább nőhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Régóta gondolkozom azon, hogy milyen okok játszanak szerepet a tanulási motivációban tapasztalható különbségek kialakulásában. A szociokulturális háttér eltérései mellett szerepe lehet a gyermekkori iskolai élményeknek, az iskolai sikernek, avagy sikertelenségnek, a tanuláshoz fűződő érzelmek pozitív vagy negatív jellegének. Minden esetleges kivétel ellenére, aki gyerekként kudarcokkal élte végig az általános iskolát, végigbukdácsolta a szakmunkásképzőt vagy a szakközépiskolát, minden bizonnyal kevésbé lesz motivált arra, hogy folyamatosan újabb és újabb ismereteket szerezzen, önállóan tanuljon.

Ma egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy a közoktatásnak milyen módon kell felkészítenie az élethosszig tartó tanulásra. A leggyakoribb válasz az, hogy az ismeretek közvetítése mellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni a képességek fejlesztésére, továbbá mindenkit meg kell tanítani tanulni. E mellett szükség van a sikerélményekre, annak átélésére, hogy a tanulás lehet örömforrás is. Természetesen tanuláson korántsem csak a hagyományos iskolai, zömében frontális tanári magyarázatra alapozott ismeretszerzést kell érteni, hanem a tanulás számos egyéb formáját, az egyénileg vagy csoportban végzett projektmunkától az önálló kutatómunkán, internetes információgyűjtésen át egészen a valóságos szituációkban végzett – munkatevékenységgel összekötött – tapasztalatszerzésig.

Utaltam rá, hogy a gazdaságilag fejlett országokban korántsem csak a magasan kvalifikált rétegekbe tartozó felnőttek mutatnak affinitást a tanulás valamilyen formája iránt. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy ezeknek kívül sokféle formában zajlik tanulás, a gyerekek rendkívül változatos tevékenységformákban szereznek információkat, tapasztalatokat a világról, változó szituációkban alkalmazzák ismereteiket, készségeiket. A tanulás része az önkéntesen végzett szociális munka, amely egészen fiatal kortól lehetőséget ad a különféle élethelyzetben, anyagi viszonyok között élő emberek megismerésére, a velük való kommunikációra. De tanulási folyamatként értelmezik a gyerekeket körülvevő társadalmi környezet, az abban élő különböző kultúrájú emberek életének megismerését, a helyi társadalom szereplőivel való ismerkedést, a mindennapi életben való eligazodás tevékenységeken keresztüli gyakorlását.

A tanuló társadalom világában a tanulás a legszélesebben értelmezett alkalmazkodás a folyton változó társadalmi, gazdasági környezethez. Épp ezért a tanuló társadalomnak nincs alternatívája. Az innen kirekesztődők ugyanis egyre inkább életesélyeiket vesztik el. Tanulni muszáj, nem biztos, hogy feltétlenül azt, amit ma az iskola tanít, de azt, ami a létezéshez szükséges, mindenképp!

Persze lehet, hogy a sokak által feleslegesnek, ünnepnapinak tartott tudások vezetnek ahhoz a rugalmasan alkalmazkodó személyiséghez, amely identitását megőrizve képes alkalmazkodni az egyre gyorsabban változó, nem mindig emberléptékű világhoz.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány bemutatja, hogy a világ egyik legjelentősebb multinacionális informatikai mamutcégénél, az IBM-nél milyen módon történik az alkalmazottak képzése. A bemutatott modell jól érzékelteti a tanuló társadalom, az élethosszig tartó tanulás lényegét. A tanulmány végigköveti a lehetséges tanulási formákat, módokat, bemutatja, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a cég a folyamatos képzést szolgáló tartalmak fejlesztésének, az ezt közvetítő hálózatok kiépítésének és működtetésének. A szerző – az IBM magyarországi vállalatának vezető oktatási szakértője – azt is elemzi, hogyan tud hozzájárulni az iskolai képzés azoknak a képességeknek a fejlesztéséhez, amelyek az élethosszig tartó tanuláshoz, az önálló ismeretszerzéshez szükségesek.
[3–17. oldal]
Novemberi számunkban közöltük a tanulmány első részét. A második rész egyrészt bemutatja, hogy az agy miként válik gondolkodásunkat meghatározó önszervező rendszerré, másrészt de Bono munkássága alapján megismerkedhet az olvasó azzal, hogy az agy milyen sokféle részműveletet végez gondolkodás közben. Ezekből bemutat egyet, a gondolkodási varázsszemüveg módszerét, amely a gyakorlatban egyazon probléma különböző nézőpontokból történő szemlélését jelenti.
[18–29. oldal]
A szakiskolai tankönyvek elemzésének tapasztalatait bemutató sorozatban a tankönyvek kérdéseit és feladatait elemzi a szerző. Bemutatja, milyen sokféle célt szolgálnak az irodalom- és a történelemtankönyvekben szereplő kérdések. Egyik fontos következtetése, hogy a tankönyvek kérdései és feladatai akkor hatékonyak, ha szinkrónban vannak a tanár tanítási stratégiájával.
[30–41. oldal]

Nézőpontok

Az Országos Közoktatási Intézet 2003 októberében konferenciát rendezett az élethosszig tartó tanulásról Nyitott iskola – Tanuló társadalom címmel. Az alábbiakban részleteket közlünk a konferencia pódiumvitájából, amelynek a rendezők a Tanulásra ítélt társadalom címet adták. A vita résztvevői egyrészt arról beszélgettek, mennyire tekinthető tanuló társadalomnak a mai Magyarország, másrészt érintették azt, hogy mely rétegek nem tudnak az élethosszig tartó tanulás részeseivé válni. A beszélgetés harmadik nagyobb témája, hogy mit kell tennie a közoktatásnak annak érdekében, hogy a mai tanulókat felkészítsék az egész életen át tartó tanulásra.
[42–53. oldal]
Imre Flóra Graves-díjas költő, a budapesti Eötvös József Gimnázium igazgatóhelyettese a vele készült interjúban először arról beszél, miként létezik együtt a költészet és a költő olyan polgári foglalkozása, mint a tanárság, az igazgatóhelyetteség. Megfogalmazza, mit jelent a vers, a költészet a mai tizenévesek számára. A beszélgetés talán legérdekesebb része, amelyben a költő vall arról, hogy miként teszi hitelessé a tanárt, ha kitárulkozik diákjai számára. Imre Flóra szerint a pedagógus belső motivációja, értékrendje határozza meg a tanári munka minőségét.
[54–61. oldal]

Világtükör

2001-ben az Európai Unió felkérte a tagországok munkaadóinak szervezeteit arra, hogy hozzanak létre egy nem hivatalos munkacsoportot, amely egyrészt megvizsgálja a tanári szakma helyzetét, hogy a tagországok kormányai lépéseket tehessenek az egyre több helyen jelentkező tanárhiány felszámolására. Másrészt az Attilio Oliva vezette munkacsoport elemezte, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az iskola az eddigieknél hatékonyabban fejlessze a diákok azon képességeit, amelyek révén jobban meg tudnak majd felelni a 21. századi gazdaság kihívásainak. A jelentős vezetéselméleti tapasztalatokkal rendelkező munkacsoport javaslatokat tett az iskolavezetés modernizációjára is, segítve ezzel az oktatási intézmények tevékenységének megújítását. A dokumentumot olyan vitaanyagnak szánják, amelyet az Unió tagországainak kormányai fel tudnak használni oktatáspolitikai lépeseik megtervezésében és végrehajtásában. A javaslatok között szerepel, hogy növelni kell az iskolák önállóságát, tágabb teret kell adni a tanárok kezdeményezéseinek, olyan iskolai szervezeteket kell létrehozni, amelyekben megvalósulhat a tanári kreativitás, a differenciált oktatás, továbbá amelyek jobb lehetőségeket teremtenek az új módszerek, technikák iskolai tevékenységben történő érvényesülésére.
A fordítás a Nyitott iskola – tanuló társadalom című OKI-konferenciára készült.
[62–78. oldal]
A konzervatív, merev, ám rendkívül hatékony oktatási rendszerrel rendelkező Japánban az elmúlt években egy olyan oktatási reformot hajtottak végre, amely alapjaiban alakította át az oktatást. A főbb változtatások az alábbiak: szabad iskolaválasztás, a tanórák számának, illetve általában az iskolai terheknek a jelentős csökkentése, a szombati oktatás megszüntetése és jelentős tantervi reform, integrált tantárgyak bevezetése. A tanulmány részletesen elemzi azokat az okokat, amelyek ezt a radikális átalakítást szükségessé tették, továbbá bemutatja a reform társadalmi fogadtatását s azokat a visszarendeződési veszélyeket, is amelyek a korábbi oktatás értékeinek elvesztése miatt érzett félelmek következtében kísértenek.
[77–91. oldal]
A PISA 2000 vizsgálatban a finn tanulók kiemelkedő eredményeket értek el az olvasási teljesítményekben. A rövid ismertető áttekintést ad arról az elemzésről, amelyet a finnek végeztek saját oktatási rendszerükkel kapcsolatban. A jó teljesítmények hátterében egyrészt az áll, hogy a finn oktatási rendszerben gondot fordítanak az olvasásra történő szocializációra, másrészt a családokban intenzív a kulturális kommunikáció. A kiemelkedő eredményekben talán a legjelentősebb szerepe annak van, hogy az oktatási rendszer alapvetően komprehenzív jellegű, ami lehetővé teszi, hogy minden tanuló a neki leginkább megfelelő fejlesztésben részesülhessen.
[92–94. oldal]

Műhely

A tanulmány egyrészt bemutatja azokat a kutatási eredményeket, amelyek a fiúk és a lányok között érzékelhető tanulási teljesítménykülönbségekre utalnak, másrészt elemzi, hogy e különbségekben milyen szerepük van a tanítók és a diákok közötti interakcióknak. A szerzők közreadnak egy kérdőíves felmérést, amelyben az alsó tagozatos fiúk és lányok értékelik, hogy melyik nemnek könnyebb az iskolában. A tanulók önjellemzései azt mutatják, hogy már a kezdőszakaszban is jelentős eltérések tapasztalhatók a két nem megítélése, iskolai sikeressége, teljesítménye között.
[95–106. oldal]
A rendszerváltással egy időben megkezdődött az egyházi iskolák újraéledése. A szerző, aki hosszú ideig tanított egy, a kilencvenes évek elején újraindult szerzetesi iskolában, leírja azokat a jellegzetes problémákat, konfliktusokat, amelyekkel az egyházi intézmények szembesültek munkájuk során. Tanulmányában érinti azokat a sokszor túlzott várakozásokat, amelyeket az egyház, a szülők, a hívő emberek támasztottak az újonnan létrejött egyházi iskolákkal szemben. Emellett számba veszi mindazokat az értékeket, eredményeket, amelyek sokak számára vonzóvá teszik az egyházi iskolákat.
[107–117. oldal]

Kritika-figyelő

[118–119. oldal]
[120–122. oldal]
[123–124. oldal]
[125–126. oldal]
[127–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.